A felperes egyszemélyi tulajdonában álló társaság, a G. Kft., valamint az alperes között 2016. január 18-án kereskedelmi tevékenység ellátására irányuló szerződés jött létre. Ebben a felek vita esetére a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) mellett működő holland székhelyű Nemzetközi Választottbíróság eljárását kötötték ki a magyar jog alkalmazása mellett. 2008. szeptemberében a felperes kezdeményezte a jogviszony megszüntetését, ezért a felek írásban hosszasan egyeztettek, ami eredményre nem vezetett. A jogvitát a holland választottbíróság bírálta el. Ezen eljárásban a jelen per alperese, mint felperes a jelen per felperesét a cége mellett alperesként jelölte meg. Az ICC Nemzetközi Választottbírósága 2009. december 16-án meghozott ítéletével a keresetnek helyt adott, és a jelen per felperesét, valamint a G. Kft-t egyetemlegesen 100.000 euró megfizetésére kötelezte. A felperes a Nemzetközi Választottbíróság által meghozott ítélet érvénytelenítését kérte a R-i Városi Bíróságtól, amely 2011. december 21-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. Ezen döntés ellen a felperes fellebbezéssel élt arra hivatkozással, hogy a perbeli szerződés a magyar jog szabályai szerint munkaszerződés, így érvénytelen a választottbíróságra vonatkozó kikötés. A H-i Fellebbviteli Bíróság 2012. október 16-án kelt ítéletével az elsőfokú döntést helybenhagyta. A Fővárosi Bíróság végzésével tanúsította, hogy a jogerős választottbírósági döntés a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható. A felperes 2015. június 22-én előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes és közötte 2006. január 18-án munkaszerződés jött létre, és a megállapodásban a kötbér kikötésre vonatkozó rendelkezés, valamint a választottbírósági kikötés semmis, mivel azok jogszabályba ütköznek. Az elsőfokú bíróság tekintettel arra, hogy a felperes ugyanazon ténybeli alapon ugyanazon jog iránt terjesztett elő keresetet amelyet már a bíróság jogerősen elbírált, a per megszüntetéséről határozott. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként kizárólag a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését, 229. § (1) bekezdését, valamint a 2. § (1) bekezdését jelölte meg. Érvénytelenségre jogszabály megjelöléssel nem hivatkozott, semmisséget pedig ezen eljárásban egyáltalán nem állított, így ebben a körben a Kúriának nem volt módja vizsgálódni. A 2/2010. (VI.28.) PK. vélemény 4/a. pontja egyértelműen rögzíti, hogy a bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie, ilyen azonban jelen eljárásban nem volt.
A H-i Fellebbviteli Bíróság a 2012. október 16-án kelt másodfokú ítéletének indokolása szerint a felperes által előterjesztett 14. számú kifogás tartalmazta egyebek mellett a felperes másodlagos állítását, miszerint közte és az alperes között munkaszerződés jött létre, és így a magyar jog értelmében a választottbírósági kötelezés érvénytelen. Ugyanezen ítélet megállapította, hogy a felek abban állapodtak meg, miszerint a C. Ltd. a kereskedelmi képviselet során felmerülő költségeket jelen per alperesének számolja el, és a felek az általuk kötött szerződést a IX. cikk értelmében „agency contract”-nak, vagyis megbízási szerződésnek tekintik. Az ítélet szerint a felperes nem indokolta elégséges módon a munkaszerződés meglétét, „így a védekezés figyelmen kívül hagyható”. A fellebbviteli bíróság végkövetkeztetése szerint a felperes választottbírói ítélet megsemmisítésére vonatkozó követelése nem megalapozott.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította, hogy a bíróságok nem foglalkoztak a munkaviszony kérdésével, mivel a fent részletezett „végső ítélet” egyértelműen állást foglalt ebben a körben és azt is rögzítette, hogy a jelen per felperese volt az, aki „nem indokolta elégséges módon a munkaszerződés meglétét”.
A másodfokú bíróság arra is helyesen utalt, hogy a peres felek között fennállt jogviszonyt jogerős ítélet, vagyis az ICC Nemzetközi Kereskedelmi Kamara Nemzetközi Választottbírósága előtt született „végső ítélet” megbízási jogviszonynak minősítette, és az abból eredő jogokat és kötelezettségeket a polgári jog szabályai szerint értékelte. Ezen ítélet anyagi jogereje bekövetkezett, az pedig kizárja, hogy a felperes ugyanazon jogviszony alapján munkaviszony fennállásának megállapítását kérje. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. október 4.
A Kúria Sajtótitkársága