A döntés elvi tartalma: munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése esetén a jogerős ítélettel elbírált kárigényt meghaladó, a perben keresettel nem érintett időszakot követően esedékessé vált elmaradt jövedelemben jelentkező kártérítési igény a limitösszeg erejéig újabb munkaügyi perben elévülési időn belül érvényesíthető [Mt. 82. § (2) bekezdés, 286. § (1) bekezdés].
A megelőző eljárásban az elsőfokú bíróság a felmondása jogellenessége folytán kötelezte az alperest a felperes javára táppénz kiesés miatt 53.245 forint, elmaradt jövedelem címén 968.584 forint kártérítés megfizetésére. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperest 117.986 forint távolléti díj és kamatai megfizetésére kötelezte, valamint a kártérítés összegét 863.700 forintra leszállította. A felperes módosított keresetében kérte az alperes kötelezését az Mt. 82. § (2) bekezdés alapján a korábbi elsőfokú ítélet meghozatalát követő naptól, 2014. szeptember 12-étől 2015. január 19-éig terjedő időszakra bruttó 552.132 forint és kamatai elmaradt jövedelem kártérítésként történő megfizetésére arra hivatkozással, hogy a korábbi jogerős ítélettel megítélt kártérítés összege nem haladta meg az Mt. 82. § (2) bekezdésben foglalt 12 havi távolléti díjnak megfelelő limitet, mely összeget az elmaradt jövedelem 2015. január 19-én érte el. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, kötelezte az alperest a felperes javára bruttó 552.132 forint kártérítés megfizetésére. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalára irányult. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem elutasítására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az alperes felülvizsgálati kérelme indokául a pertörténet ismertetése mellett jogszabálysértésként a Pp. 146. § (5) bekezdés c) pontja, az Mt. 82. § (2) bekezdése, Pp. 229. §, 130. § (1) bekezdés d) pontja megsértését jelölte meg, ezzel összefüggésben – röviden – a jogi érvelését is előadta hivatkozva és megerősítve a perbeli álláspontját ezekkel összefüggésben. A felperes Pp. 270. § (2) bekezdés megsértésére történő hivatkozása így alaptalan, a felülvizsgálati kérelem elutasításának nem volt helye. A perben nem volt vitatott, hogy a korábbi eljárásban hozott jogerős ítéletben a felperesnek elmaradt jövedelemként megítélt kárösszeg nem merítette ki az Mt. 82. § (2) bekezdésben foglalt 12 havi távolléti díjban meghatározott limitösszeget. A jogerősen megítélt kártérítés 2014. február 18-ától 2014. szeptember 11-éig terjedő időszakra járó elmaradt jövedelem összege. A korábbi peres eljárásnak tehát nem volt tárgya a jelen perben érvényesített 2014. szeptember 12-étől 2015. január 19-éig terjedő időre elmaradt jövedelemigény. Ezért az a jelen perben nem minősül a Pp. 229. §-ban foglalt ítélt dolognak, mivel az anyagi jogerő tárgyi terjedelme nem azonos: eltérő időszakra vonatkozik, tehát a jog- és tényalap azonossága nem állapítható meg. Attól függetlenül, hogy a korábbi perben a másodfokú eljárásban keresetfelemeléssel a felperes érvényesíthette volna a jelen perben előterjesztett kárigényét, nincs jogszabályi akadálya annak, hogy ennek hiányában ezt a limitösszegen belül elévülési időn belül új keresettel érvényesítse. A 6/2016. (XI.28.) KMK vélemény helyes értelmezése szerint a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése esetén a jogerős ítélettel elbírált kárigényt meghaladó, a perben nem érintett időszakot követően esedékessé vált kártérítési igény a limitösszeg erejéig újabb munkaügyi perben elévülési időn belül érvényesíthető [Mt. 82. § (2) bekezdés, 286. § (1) bekezdés]. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2018. július 23.
A Kúria Sajtótikársága