Köf.5.014/2018/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5014/2018/4.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró

Az indítványozó: Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
                      (3300 Eger, Barkóczy u. 1.)

Az érintett önkormányzat: Lőrinci Város Önkormányzata
                       (3021 Lőrinci, Szabadság tér 26.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa 

- a Lőrinci Város Önkormányzata Képviselő-testületének 21/2015. (X. 29.) önkormányzati rendelete a telekadóra vonatkozó 4. § (2) bekezdése és 5. § (2) bekezdése jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;

- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az ügyben felperes tulajdonát képezi a Lőrinci belterület ... hrsz.-ú, kivett ipartelep megnevezésű ingatlan 736/10000-ed tulajdoni hányada. A Heves Megyei Kormányhivatal, mint az alapügyben alperes a HE/HAT/695-5/2017. számú határozatával – Lőrinci Város Jegyzője 888/2017. számú határozatát megváltoztatva – a felperest 2017. január 1. napjától évi 927 690 Ft telekadó megfizetésére kötelezte. Az első- és másodfokú határozatok a felperesre kivetett telekadó mértékét a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.), valamint Lőrinci Város Önkormányzat Képviselő-testülete 21/2015. (X. 29.) önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Ör.) a telekadóra vonatkozó 4. és 5. §-ai alapján állapították meg. A felperesnek 2017. január 1. napjától keletkezett helyi adófizetési kötelezettsége.

[2] A bíróság az előtte folyó eljárásban igazságügyi környezetvédelmi szakértőt rendelt ki, aki szakvéleményében megállapította, hogy a perbeli ingatlan adott állapotában ipari célú hasznosításra nem alkalmas, az ingatlan környezeti kármentesítése csak jelentős kiadással valósítható meg. A vizsgált ipari területen az egészségveszélyeztetési kockázat sem zárható ki. A szakvélemény szerint a területen az ingatlanok jelen állapotukban lényegében forgalomképtelennek tekinthetők. A felperes által csatolt igazságügyi szakértői iroda által készült szakvélemény szerint a perbeli ingatlan teljes értéke, tehát nem csak a felperes tulajdoni hányadát képező része, 58 723 870 Ft. Eszerint a felperes tulajdoni hányadának megfelelő forgalmi érték 4 323 000 Ft.

A bíróság indítványa és az önkormányzat védirata

[3] A bíróság mindezek alapján 2018. április 26-án kelt 8.K.27.119/2017/27. számú végzésében kezdeményezte az Ör. 4. § (2) bekezdésének és 5. § (2) bekezdésének vizsgálatát a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt és indítványozta jogszabálysértés megállapítását, valamint a rendelkezés megsemmisítését és alkalmazása tilalmának kimondását. A bíróság egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette.

[4] Az indítvány szerint az Ör. nem értékelte az adóztatott vagyontárgy és környezete, az ipari terület elégtelen kármentesítésének tényét, a terület hasznosításra alkalmatlan voltát. Az Ör. nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat a korábban kialakult súlyos azbeszt-szennyezettséget, annak kármentesítést követően is fennmaradt állapotát, az ebből eredő forgalmi értékcsökkenést. Ebből következően a helyi adó konfiskáló jellegű, ami nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat és az adóalanyok teherbíró-képességét. Az adó mértéke alkalmas arra, hogy az adóztatott vagyontárgyat rövid időn belül feleméssze.

[5] Az indítvány szerint az Ör. hivatkozott rendelkezései sértik a Htv. 6. § d) pontját és 7. § g) pontját.

[6] Az önkormányzat védiratot terjesztett elő. Ebben kérte a bíróság indítványának elutasítását. Az érintett önkormányzat szerint szakértői értékbecslés értelmében a perbeli ingatlan forgalmi értéke 160 700 000 Ft. A perbeli ingatlan tulajdonostársa által jegyzett szakértői értékbecslés értelmében a telek forgalmi értéke 132 000 000 Ft és egy további közigazgatási eljárásban készült értékbizonyítvány szerint az érték 148 964 000 Ft-ban állapítható meg. Hivatkozással a Kúria gyakorlatára jelzi, hogy az az adómérték minősül súlyosan aránytalannak, amely évente a vagyontárgy értékének közel 60-70%-át teszi ki. Tekintettel az értékbecslésekre, akár ha figyelembe véve az ügyben a felperes által hivatkozott értékbecslést is, megállapítható, hogy ez az arány távolról sem valósul meg, tehát aránytalanság nem valósul meg. A felperest terhelő éves adófizetési kötelezettség mértéke ugyanis 927 690 forint, miközben a felperes tulajdoni hányadának értéke legalább 4 323 000 Ft. Az tulajdon értékének 21%-a nem tekinthető a felperes által hivatkozott bírói gyakorlat szerint túlzottnak. A fentiek szerinti legnagyobb becsült értéknek pedig ez mindössze 0,8%-a.

[7] Az önkormányzat hivatkozott arra is, hogy a Htv. 7. § g) pontját nem sértette meg, ugyanis a helyi sajátosságokat és az adóalanyok teherbíró-képességét a rendeletalkotás során figyelembe vette. Hivatkozott arra is, hogy a felperes az ingatlan befektetési céllal szerezte meg. Jövedelmi és vagyoni helyzetét nem tárta az adóhatóság elé, esetleges fizetési nehézségről nem tájékoztatott, fizetési könnyítést nem kért.

[8] Az önkormányzat szerint a felperes a környezetszennyezésre nem a perbeli telek kapcsán utalt és azt érdemben nem bizonyította. Hivatkozással a szakhatósági véleményekre megállapította, hogy környezeti kockázat a környéken már nem merül fel. A korábbi azbeszt-kármentesítés elégtelen voltáról az önkormányzatnak nincs tudomása. A tulajdonos az ingatlanszerzést mindezen körülmények ismeretében határozhatta el. Az önkormányzat szerint adóztatási gyakorlata a Htv. szabályainak megfelelő, kellően differenciált az adómérték, az adóalanyok, a telkek jellege és elhelyezkedése alapján. A felperes által csatolt igazságügyi környezetvédelmi szakértő szakvéleményét az önkormányzat a fentiek alapján vitatta. Az önkormányzat szerint a telekérték lényegesen magasabb, mint azt a felperes állítja, környezeti kockázatok a perben hivatkozott módon nem merülnek fel, tehát azok nem csökkentik az ingatlanok értékét. Mindezek alapján az önkormányzati adómegállapítás teljes mértékben törvényesnek tekinthető.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[9] Az indítvány nem megalapozott.

[10] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 141. § (2) bekezdése szerint bírálta el.

I.

[11] Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései a következők:

„4. § (2) Mentes az adó alól a Ht.-ben foglaltakon túl a magánszemély, társasház tulajdonában lévő vállalkozási (üzleti) célt nem szolgáló, a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban „kivett, beépítetlen terület”, „kivett, beépített terület”, „kivett lakóház, udvar”, „kivett épület, udvar”, „kivett horgásztanya”, „kivett út”, „saját használatú út”, „kivett árok”, „kivett parti sáv”,”kivett major”, „kivett vízállás”, „kivett vízmű”, „kivett víztároló”, „kivett zagytározó”, „kivett üdülő”, valamint „kivett vízfolyás”, -ként nyilvántartott terület.”

„5. § (2) Az adó mértéke:
a) A 4 §. (1) bekezdés a) pontja szerinti I. övezetben: 100 Ft/m2/év

b) A 4. § (1) bekezdés b) pontja szerinti II. övezetben: 75 Ft/m2/év.

c) A 4. § (1) bekezdés b) pontja szerinti II. övezetben lévő, ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett „kivett út", „kivett saját használatú út", „kivett magánút", és „kivett kerékpárút”-ként nyilvántartott földterület esetén 0 Ft/m2/év.”

II.

[12] Az indítvány vizsgálata alapján először a megállapítás során az adóterhelés jogszerűségének, majd abszolút mértéke elfogadhatóságának, végül a megállapítás legitimitása kérdésére kellett választ adni.

[13] 1. A Htv. 6. § c) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az adó mértékét a törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a törvényben meghatározott adómaximumra figyelemmel megállapítsa.

[14] A Htv. 6. § d) pontja szerint a helyi önkormányzat a törvényben meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, kedvezményekkel bővítheti.

[15] A Htv. 7. § g) pontja alapján az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.

[16] Jelen esetben az indítványban megfogalmazott kezdeményezés az, hogy a helyben tapasztalt és az ingatlant vélhetően érintő azbesztszennyezést mint helyi környezetszennyezési sajátosságot az Ör.-nek mentességi okként figyelembe kellene vennie a Htv. alapján.

[17] Az indítványozó bíróság a perben kirendelt igazságügyi környezetvédelmi szakértő véleményére alapította azon álláspontját, hogy a perbeli ingatlan adott állapotában ipari célú hasznosításra nem alkalmas, az ingatlan környezeti kármentesítése csak jelentős kiadással valósítható meg, ezért az érintett ingatlanok jelen állapotukban lényegében forgalomképtelennek tekinthetők.

[18] A Kúria a periratok alapján megállapítja, hogy az ingatlant magában foglaló terület tekintetében a környezeti kár fennállása vitatott. A kár esetleges megállapítása viszont nem jelen ügy tárgya. Az igazságügyi környezetvédelmi szakértő állítása a forgalomképtelenséget illetően ugyanakkor ingatlanforgalmi szempontból nem okszerű, hiszen feltételezett káros hatások léte esetén is lehet az ingatlannak forgalmi értéke, ami – akár ha negatív értékű is – csak ingatlanforgalmi módszerek alkalmazásával határozható meg.

[19] Az ingatlannal összefüggésben az okozott környezeti kárral kapcsolatos kártérítési ügyet mindenképpen el kell választani a jelen, közigazgatási perrendtartás szerinti eljárás tárgyát képező normakontrolltól. A külön peres eljárásban, a károkozó és a károsult közötti polgári jogi jogvita elbírálása során, a bíróság által megállapított kárfelelősség alapján megítélt kártérítés és az önkormányzat adómegállapítási hatásköre alapján kivetett adó kérdése eltérő jogviszonyokon keresztül realizálódik. Az esetlegesen megalapozott, de végül nem megítélt, harmadik fél károkozóval szemben kárigény, önmagában (közvetlenül) aligha lehet normatív mentességi ok. Ha van e helyzetből adódóan sérelem, az más, polgári bírósági eljárásra tartozik.

[20] A Htv. mentességi szabályainak a hivatkozott ok alapján való sérelmére vonatkozóan ezért a Kúria a jelen indítvány alapján, az adott tényállás mellett, az igényt nem tartja megalapozottnak.

[21] 2. A továbbiakban a Kúria vizsgálta, hogy abban az esetben, ha megállapíthatónak tekintjük a telekértéket, az adóterhelés mértéke ahhoz képest eltúlzott-e.

[22] Az alapügyben a Heves Megyei Kormányhivatal által kirendelt igazságügyi szakértői iroda által adott 2018. február 9. napján kelt nyilatkozata szerint felvett ingatlanforgalmi szakértői vélemény 58 723 875 Ft-ban állapította meg a perbeli ingatlan forgalmi értékét. Az Önkormányzat védirata alapján megállapítható, hogy más ügyekben ugyanerre az ingatlanra, egyaránt 2016-ban készült értékbecslések 160 700 000 Ft, 132 000 000 Ft, illetve 148 964 000 Ft összegről szólnak.

[23] A Kúria Köf. 5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves adómértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adóteher összege meghaladta a telek értékét. A Köf.5081/2013. számú ügyben pedig az adótárgy értékének 70%-át kitevő adóteher minősült túlzónak azzal, hogy az eloldódott a vagyontömeg értékétől.

[24] A terhelés mértéke tehát még a legkisebb becsült értékre vonatkozóan sem minősül túlzónak a joggyakorlat alapján. A felperest terhelő éves adófizetési kötelezettség mértéke 927 690 Ft, miközben a felperes tulajdoni hányadának értéke legalább 4 323 000 Ft, ami a tulajdon értékének 21%-a. A Kúria szerint az Önkormányzat védiratának érvelése a kérdést illetően helytálló.

[25] Az adómérték alapján a Htv. mentességi szabályainak a sérelmét az Ör.-re vonatkozóan ezért a Kúria szintén nem tartja megállapíthatónak.

[26] 3. Végezetül a Kúria azt a kérdést is vizsgálta, hogy az Ör. szabályozása normatív-e, illetve figyelemmel van-e az adóalanyok megfelelően széles körének teherbíró képességére [Htv. 7. § g) pontja].

[27] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja szerint a helyi önkormányzat dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 13. pontja alapján a helyi adóval kapcsolatos feladatokat a helyi önkormányzat látja el a helyi közügyek körében. A Htv. 1. § (1) bekezdése szerint pedig a települési önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat és települési adókat vezethet be. A képviselő-testületnek tehát törvény keretei között elvonhatatlan mérlegelési joga van.

[28] E mérlegelési jog határait különösen a Htv. 6–7. §-a jelöli ki. Jelen ügyben lényeges korlátot a Htv. idézett 6. § c) pontja, illetve 7. § g) pontja állítja. A helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez, illetve az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének körében ugyanis a prioritások meghatározása a mérlegelési jog körébe tartozik, és annak jogszerű keretek között való gyakorlása a bíróság által nem bírálható felül.

[29] Az a körülmény tehát, hogy a képviselő-testületi döntés a helyi önkormányzati gazdasági érdekre figyelemmel van, és ezzel érinti természetesen az adózók teherviselését, külön sérelem híján, nem jogellenes. Sem a Htv. 6. § c) pontja, sem 7. § g) pontja ezt a lehetőséget nem zárják ki.

[30] Megállapítható ezzel kapcsolatban először is, hogy jelen ügyben az ingatlan szabályozása nem egyedi, hanem vele területi egységet képező további ingatlanokra terjed ki. A szabályozás ezért nem tekinthető jogellenesen megkülönböztetőnek, hanem normatívnak minősül.

[31] A települési önkormányzat képviselő-testülete helyi ügyek körébe tartozó mérlegelése keretében – törvény szabta határok között – szabadon differenciálhat, akár közös szabály általánosságának kiterjesztése (azaz a különbözőkre szóló differenciálás mentesség útján való megállapításának mellőzése) útján is. Az Ör. korábbi mentességi szabályának szűkítése tehát az indítvány által hivatkozott alapokon nem kifogásolható.

[32] Összefoglalva, mivel az indítvánnyal érintett Ör.-rendelkezések az indítványban hivatkozott törvényi szabályok szerint nem ellentétesek a Htv.-vel, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

Záró rész

[33] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[34] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[35] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[36] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2018. szeptember 25.

Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s. k. bíró