A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a
Az ügy száma: Köf.5011/2015/4.
A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
Az érintett önkormányzat: Nyergesújfalu Város Önkormányzata
(Nyergesújfalu, Kossuth L. u. 104-106.)
Az ügy tárgya: telekadó rendelet törvényességi felülvizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria
Nyergesújfalu Város Önkormányzatának a helyi adókról szóló 44/2012. (XI. 30.) számú önkormányzati rendelete 5. § b) pontja törvényellenességének megállapítására irányuló bírói indítványt elutasítja.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
1. A jogi személy adózó az elsőfokú adóhatóságtól kérte a társaság adófolyószámla egyenlegének kivonatát. Álláspontja értelmében az adóhatóság által kiadott adófolyószámla kivonat telekadó nemben nem a jogszerű állapotot tükrözte. A másodfokú adóhatóság helybenhagyta az elsőfokú hatóság hatósági bizonyítvány módosítása iránti kérelmét elutasító határozatát. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú hatóság nem jogosult Nyergesújfalu Város Önkormányzatának a helyi adókról szóló 44/2012. (XI. 30.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. §-ában szabályozott adómértékek megváltoztatására, avagy megsemmisítésére.
2. Az adózó keresettel kérte a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól az adóhatósági határozat felülvizsgálatát, egyúttal indítványozta, hogy a bíróság forduljon a Kúria Önkormányzati Tanácsához az Ör. 5. § b) pontja törvényességi felülvizsgálata iránt.
Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása
3. Az indítványozó bíróság 4.K.27.245/2014/6. számú végzésével a per tárgyalásának felfüggesztése mellett a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt kezdeményezte az Ör. 5. § b) pontja törvényellenességének megállapítását és perbeli alkalmazhatóságuk kizárását. Indokolása értelmében az Ör. ellentétes Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) XXX. cikk (1) bekezdésében, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 7. § b) pontjában, valamint 21. §-ában foglaltakkal, és törvénysértő módon differenciált adómértéket alkalmazott. A Helyi adó tv. hivatkozott rendelkezései szerint az adómértéket az adóalap szerint, egységesen kell meghatározni, de a a tételes avagy a korrigált forgalmi érték alapulvételén túlmenően „további differenciálás a tételes összeg megállapításán belül, vagy a korrigált forgalmi értéken belül nem lehetséges”.
4. A differenciált adómérték miatt az ipari parkban működő vállalkozások kétszeres adóterhet viselnek, amelynek nincs megfelelő indoka, ezért az az „általános diszkrimináció tilalmába ütközik.
5. Az önkormányzat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján benyújtott állásfoglalásában az indítvány elutasítását kérte.
6. Az önkormányzat kifejtette, hogy A Helyi adó tv. nem korlátozza az önkormányzatokat abban, hogy mely adózói csoportot kívánja mentesíteni az adófizetés alól. Nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést ezért az, ha az önkormányzat az adózói csoportok között ésszerű és indokolható okokra visszavezethető megkülönböztetést alkalmaz a szabályozásban.
7. Az önkormányzat hivatkozott arra is, hogy a 2000-ben kialakított ipari parkot fejlesztési céllal hozta létre, amelynek infrastrukturális adottságai átlagon felüli, kiemelten kedvezőek az ott működő vállalkozások számára. Ezen túlmenően vitatta azt az indítványozói álláspontot is, hogy a vagyoni típusú adók esetében a Helyi adó tv. szerinti egységes adómegállapítás a tételes avagy a korrigált forgalmi érték mint adóalap meghatározásán túl kizárna minden további differenciálási lehetőséget az önkormányzat számára. Álláspontja szerint ez az értelmezés a Helyi adó tv. 6. § c) pontjával ellentétes eredményre vezetne, ugyanakkor ellentétes a Helyi adó tv. tételes szabályaival is.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
8. Az indítvány nem megalapozott.
9. Az önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, a Helyi adó tv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes – egyéb jogszabályi rendelkezések mellett - a Helyi adó tv. szabályozásával sem.
10. Az indítvány értelmében az Ör. a Helyi adó tv. 7. § b) pontjába és a 21. §-ába ütközően törvénysértő és hátrányosan különbözteti meg a vállalkozásokat akkor, amikor a tételes adó mértékét eltérően állapította meg az Ipari Parkban és az azon kívüli telkek esetében.
11. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja értelmében „[a]z önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: (...) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa (...)”.
12. A Helyi adó tv. 21. §-a szerint „[a]z adó alapja az önkormányzat döntésétől függően:
a) a telek m2-ben számított területe (…)”. A 22. § a) pontja az adó évi mértékének felső határát „a 21. § a) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: 200 Ft/nm”-ben határozza meg.
A Helyi adó tv. 6. § c) – és d) – pontja az Alaptörvény XV. és XXX. cikkei szerinti, az adózók közötti egyenlőség elvét és a teherbíró képességhez kötött adókötelezettség követelményét közvetíti a helyi adó fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályok megalkotásakor. A vagyoni típusú helyi adók esetében az adókötelezettség alapját a vagyontárgy értéke jelenti. Az adó mértékének vizsgálatakor az adókötelezettség akkor minősül arányosnak – tesz eleget az Alaptörvény egyenlőségi és teherbíró képességhez kötöttség követelményének –, amennyiben az nem oldódik el számottevően az adóztatott vagyon értékétől.
Az Alaptörvényre visszavezetetten az önkormányzat normatív aktussal, jogszabályban, azaz az absztrakció meghatározott szintjén alkotja meg a helyi adófizetés kötelezettségének szabályait, amelynek szempontjait – az egyéb jogszabályi környezet mellett – a Helyi adó tv. rendelkezései, azon belül a 6. § c) pontja határozzák meg. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja alapján az önkormányzat az adókötelezettség szabályainak kialakításakor – egyebek mellett - az adózók teherbíró képességére, a helyi sajátosságokra és az önkormányzat gazdaságpolitikai érdekeinek részeként az önkormányzat gazdálkodási követelményeire is figyelemmel kell lennie. Ezért az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is.
13. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá az a körülmény sem, hogy a Helyi adó tv. kettős adómaximumot alkalmaz: egyszerre kíván érvényesülést az adónemhez kötődő különös szabályok szerinti mértékmaximumnak (22. §, „statikus maximum”), illetve az adómegállapítás általános szabályai között megadott – dinamikus jellegű, a különös szabályokat meghaladó - „plafonértéknek” (6. § c) pont).
14. Ezen túlmenően az önkormányzatnak figyelemmel kell lennie a Helyi adó tv. általános szabályai közötti jogalkotói jogkört korlátozó rendelkezésekre is. Ezek között a 7. §-ban arra a szabályra, amely az önkormányzat illetékességi területén „a vagyoni típusú adók körében az adót egységesen - tételes összegben vagy a korrigált forgalmi érték alapulvételével - határozhatja meg”. Eszerint az önkormányzat az illetékességi területén nem teheti meg, hogy a telkek egy része esetén a 21. § szerinti tételes adóalaphoz, egy másik csoportja körében pedig a korrigált forgalmi értékhez mint adóalaphoz igazítja az adómértéket. A Helyi adó tv. 7. § b) pontja szerinti egységes adómegállapítási kötelezettség és a 6. c) pontban, valamint a 22. §-ban az adó mértékére vonatkozó kritériumok között azonban nem áll fenn az indítványban kifejtett érdemi összefüggés.
15. A fentiek szerint az önkormányzat telekadó szabályainak kialakításakor nem lépi túl a Helyi adó tv. által meghatározott jogalkotási kereteket, amennyiben a tételes adóként meghatározott telekadó bevezetésekor a 6. § c) pontja szerinti szempontok figyelembe vételével állapítja meg az adó mértékét. A vagyon értékét szem előtt tartó, de a helyi sajátosságokra is figyelemmel meghatározott adómérték megmarad a törvényi keretek között.
16. Az Ör. 4. §-a értelmében „[a]z adó alapja a telek nm-ben számított területe.” Az 5. §-a szerint „[a]z adó évi mértéke: a) 10,- forint/nm, b) az Ipari Parkban 20,- forint/ nm”.
17. Az önkormányzat a telekadó bevezetésekor – a települési önkormányzatok túlnyomó többségével egyezően – a Helyi adó tv. 21. § a) pontja szerinti tételes adó bevezetése mellett döntött. Az adómérték megállapításakor - a Helyi adó tv. 6. § c) pontja alapján helyi sajátosságként – egyben gazdaságpolitikája megvalósításának részeként - vette figyelembe az Ipari Parkban lévő, alapvetően gazdasági, vállalkozási célt szolgáló telkek értékét és célját. Az Ipari Parkban lévő telkek az önkormányzat infrastrukturális beruházásainak eredményeként értéknövekedésen mentek keresztül, ezért a magasabb adómérték megállapítását a kedvezőbb lehetőségek is indokolhatják. Nem sérti a vagyontárgy értékéhez kötött egyenlőséget az, ha az önkormányzat az illetékességi területén eltérő adómértéket alkalmaz az eltérő funkciójú, eltérő értéket képviselő telkek esetében.
18. Mivel a Kúria a hátrányos megkülönböztetést nem tudta megállapítani, ugyanakkor a 20 forint/nm évi adómértéket a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti dinamikus, illetve a 22. § a) pontja szerinti statikus adómérték-maximumokra tekintettel, abszolút értéken sem értékelte eltúlzottnak, ezért az indítványnak nem adott helyt.
A döntés elvi tartalma
19. A Helyi adó tv. 7. § b) pontja szerinti egységes adómegállapítási kötelezettség nem korlátozza az helyi önkormányzatot a 6. c) pontban, valamint a 22. §-ban az adó mértékének meghatározására vonatkozó mérlegelési szabadságában.
Nem sérti a vagyontárgy értékéhez kötött egyenlőséget az, ha az önkormányzat az illetékességi területén eltérő adómértéket alkalmaz az eltérő funkciójú, eltérő értéket képviselő telkek esetében.
Alkalmazott jogszabályok
20. 1990. évi C. törvény 6. § a), c) pont, 21. § a) pont, 22. §
Záró rész
21. A Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja értelmében „[h]a az önkormányzati tanács megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, (...) az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti (...)”. A (3) bekezdés értelmében „[h]a a (2) bekezdésben foglalt feltételek nem állnak fenn, az önkormányzati tanács az indítványt elutasítja”. Mivel a Kúria Önkormányzati Tanácsa a bírói kezdeményezésben foglaltakat nem látta megalapozottnak, ezért azt a Bszi. 55. § (3) bekezdése alapján elutasította azt.
22. A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárta ki.
Budapest, 2015. szeptember 8.
Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró