Összefoglaló az öregségi nyugellátás alapjául szolgáló átlagkereset összegének megállapítása tárgyában hozott Mfv.III.10.561/2017/3. számú határozatról

Dátum

A Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése alapján az öregségi nyugellátást igénylő a rendelkezésben – nem kimerítő jelleggel – felsorolt okiratokkal bizonyíthatja azt is, hogy az átlagkereset számítás szempontjából releváns időszakban a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban rögzítettektől eltérő, magasabb összegű keresetet, jövedelmet szerzett.

A másodfokú társadalombiztosítási szerv az alperes határozatát, – amellyel 2015. szeptember 1-jei folyósítási kezdettel öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére – helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a nyugellátás alapjául szolgáló átlagkereset megállapításához a társadalombiztosítási nyilvántartásban szereplő kereseti adatokat és a felperes volt foglalkoztatójánál 2016. januárjában elvégzett bérellenőrzés eredményét vették figyelembe. A felperes által az 1989-1993. és 1995-1996. évekre csatolt, az szja megállapításhoz kiadott foglalkoztatói igazolásokat nem lehet figyelembe venni, mert az adóelszámoláshoz kiállított igazolás tartalmaz olyan összegeket, amelyek nem tartoznak a Tny. 22. §-ában meghatározott keresetek közé (pl. táppénz, nem főfoglalkozású munkaviszonyból származó kereset, járulékfizetés felső határa feletti kereset), ezért az szja bevallás és a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásához beszámított éves kereset eltérhet egymástól. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát – a Tny. 80. § (1) bekezdése, 96/B. § (4)-(5) bekezdése és a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése felhívásával – azért kérte, mert az 1989-1993., 1995-1996. és a 2003-2005. évek kereseti, jövedelmi adatait a havi átlagkereset meghatározása során a volt foglalkoztató által kiállított eredeti okiratokban és a 2011. március 9-én kelt társadalombiztosítási határozat mellékletét képező, a nyugellátás elbírálásához szükséges bruttó kereseti, jövedelmi adatokat tartalmazó okiratban foglalt adatoktól eltérően, alacsonyabb összegben vették figyelembe. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat – a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése alkalmazásával – hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a Tny. 22. § (1), (7)-(8) bekezdése és a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése megsértését állítva. A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság az alperes azon álláspontját, amely szerint a felperes által megjelölt okiratokat az átlagkereset számítás során azért nem lehet figyelembe venni, mert keresetek, jövedelmek egyéb igazolásokkal, okiratokkal való bizonyítására a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése értelmében csak akkor van lehetőség, ha a társadalombiztosítási nyilvántartásban nem szerepelnek adatok, helytállóan tekintette jogszabálysértőnek. A Tnyvhr. 14. § (11) bekezdés második mondatának „nyilvántartásban nem szereplő” szövegrésze nem értelmezhető akként, hogy a rendelkezésben felsorolt okiratokkal történő bizonyítás csak akkor megengedett, ha a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban valamely időszakra egyáltalán nincs adat. A másodfokú szerv határozatát – a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése mellett – a Tny. 22. § (1), (4), (6)-(7) és (9)-(10) bekezdéseire alapította, az alperes az eljárás során nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a felperes által megjelölt keresetek, jövedelmek beszámítását kizárólag a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdésében foglalt rendelkezés gátolja, az alperes a perben a határozat jogi indokait fenntartotta. A fentiek alapján a munkaügyi bíróságnak nem csak a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése értelmezéséről kellett állást foglalnia, a bíróságnak vizsgálnia kellett azt is, hogy a felperes által csatolt okirati bizonyítékokban szereplő keresetek, jövedelmek beszámítására a Tny. 22. §-ának a határozatban felhívott rendelkezései sérelme nélkül sor kerülhet-e. A munkaügyi bíróság a fenti kérdésben nem foglalt állást, döntését kizárólag a Tnyvhr. 14. § (11) bekezdése alperes általi megsértésére alapította. A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Budapest, 2018. július 16.

A Kúria Sajtótitkársága