Baleseti kártérítés tárgyában hozott határozatot a Kúria

Dátum

Tájékoztató a Kúria M.X. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.X.10.082/2020. számú ügyről.

A felperes néhai testvére 2009. július 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, mentő gépkocsivezető munkakört töltött be. 2011. augusztus 20-án egy autóbusszal ütközött, a baleset helyszínéről eszméletlen állapotban szállították kórházba. 2015. május 31-én a felperes magához vette testvérét, és otthonában látta el haláláig, 2016. október 23-áig. A felperes a balesetet követően testvérét rendszeresen látogatta, baráti, családi kapcsolatai ez idő alatt megromlottak, házassága felbomlott. 2015. május 31-étől a sérült otthoni ápolására rendezkedett be. A felperes keresetében vagyoni kárai megtérítését, valamint 14.000.000 forint nem vagyoni kártérítést néhai testvére vonatkozásában, saját jogán pedig 10.000.000 forintot igényelt. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes köteles megfizetni a felperes testvérének a balesetéből eredő kára 75 %-át. A másodfokú bíróság közbenső ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva kimondta, hogy az alperest 50 %-os kártérítés terheli. A jogerős döntést követően a felek a vagyoni károk tekintetében egyezséget kötöttek. Az egyezségkötést követően a felperes nem vagyoni kárigényét tartotta fenn. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek – mint a testvére jogutódjának – nem vagyoni kártérítés címén 8.500.000 forintot. Kötelezte továbbá nem vagyoni kártérítés címén 3.500.000 forint megfizetésére. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte az alperes kereset szerinti marasztalásával. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében eljárásjogi jogszabálysértésként jelölte meg a Pp. 166. § (1) bekezdését, amely szakasz a bizonyítási eszközöket sorolja fel. A bíróságok e körben megfelelően jártak el, a bizonyítási eljárás során tanúkat hallgattak meg, szakértői véleményt szereztek be, és nem zárták el a feleket bizonyítási indítványaik megtételétől. A felperes megsértett jogszabályhelyként hivatkozott továbbá a Pp. 182. § (3) bekezdésére, állítva, hogy a szakvélemény „aggályos” volt. E körben azonban a jogszabálysértésre vetítetten álláspontját, annak mibenlétét részletesen, az egyes bizonyítékokkal összevetve nem fejtette ki, így ezt érdemben nem is volt mód vizsgálni. Az Mt. 183. § (3) bekezdését is megjelölte megsértett jogszabályhelyként a felperes, de részletesen nem fejtette ki álláspontját, nem volt megállapítható, hogy a döntés mely részét sérelmezi, különös tekintettel arra, hogy a hivatkozott jogszabály a szakértői bizottság tagjának vagy képviselőjének idézhetőségéről rendelkezik. A Pp. 206. §-ának megsértését is állította a felperes sérelmezve a nem vagyoni kár összegének megállapítását. A bizonyítékokat azonban a bíróságok helytállóan rögzítették, a tényállást helyesen állapították meg, és helyes döntésre jutottak. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a felülvizsgálati kérelemben foglaltak a vonatkozó anyagi jogszabályhely megjelölésének hiányában nem eredményezhetik a felülvizsgálati kérelemben elérni kívánt célt, vagyis a nem vagyoni kártérítés összegének felemelését. Az esetleges jogszabálysértő ténymegállapításból ugyanis nem vonható le következtetés arra, hogy a másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként miért és mennyiben jutott téves következtetésre (Mfv.I.10.137/2017.). A nem vagyoni kár összegének meghatározásakor alkalmazott mérlegelés (Mt.177. § (2) bekezdés) ugyanis nem azonos a tényállás megállapításakor folytatott bizonyíték mérlegeléssel (Pp. 206. §). A felperes felülvizsgálati kérelmében a Ptk. 355. § (4) bekezdését jelölte meg mint megsértett jogszabályhelyet. A jogvita eldöntése szempontjából azonban a Munka Törvénykönyve előírásai az irányadóak (BH1998.506.), mint ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt (Mt. 174. §; 177. § (2) bekezdés, 184. § (1) bekezdés). A vonatkozó anyagi jogszabályhely és arra vetítetten a jogszabálysértés mibenlétének megjelölése hiányára és a marasztalási összeg felemelésére irányuló felülvizsgálati kérelemre figyelemmel a jogerős ítélet érdemi felülbírálatára nem volt mód. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2021. január 13.

A Kúria Sajtótitkársága