76. BK vélemény
a súlyosítási tilalom a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban

A megismételt eljárásban érvényesülő relatív súlyosítási tilalom szerint, ha a vádlott terhére az alapeljárásban nem jelentettek be fellebbezést, úgy a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetést a megismételt eljárásban nem lehet súlyosítani.
A tilalom alóli kivételeket az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 405. § (2) bekezdése állapítja meg. A (2) bekezdés b) pontja a megismételt eljárásban felmerült új bizonyítékon alapuló új tényre tekintettel oldja fel a súlyosítási tilalmat azzal a feltétellel, hogy súlyosabb büntetés kiszabására – az előbbiek megvalósulása mellett is – csak akkor van lehetőség, ha ezt az ügyész indítványozza.
A súlyosítási tilalmat feloldó említett szabály helyes értelme az, hogy az ügyészi indítványnak határozottan tartalmaznia kell a szigorúbb joghátrány alkalmazására irányuló közvádlói akaratot.
Ebből következően, ha a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján az ügyész olyan új tény megállapítására tesz indítványt a bíróságnak, amely folytán súlyosabb büntetést kellene kiszabni (akár azért, mert a cselekmény a 2012. évi C. törvény (Btk.) Különös Része szerinti, vagy az Általános Rész valamely büntetésre kiható intézménye szerinti szigorúbb szankció alkalmazását rendeli) úgy e ténynek a súlyosabb büntetőjogi minősítést eredményező elbírálása is csak akkor vezethet – az alapeljárásban alkalmazott szankcióhoz képest – szigorúbb büntetés kiszabásához, ha az ügyész ez utóbbit kifejezetten indítványozta.
A büntetőjogi minősítésre kiható új tény – szigorúbb büntetés, intézkedés alkalmazására irányuló kifejezett ügyészi indítvány hiányában – akkor sem teszi lehetővé a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott (alkalmazott) joghátrány szigorítását, ha az a Btk. Különös Részében előírt törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tételkeretnek egyébként nem felel meg.