54. BK vélemény
A próbára bocsátás egyes kérdéseiről

I. A próbára bocsátás próbaidejét a bíróság csak az eredeti próbaidő letelte előtt hosszabbíthatja meg.

II. A próbára bocsátás megszüntetésére addig van lehetőség, ameddig annak a bűncselekménynek a büntethetősége, amely miatt a próbára bocsátást elrendelték, el nem évül.

III. Az 1998. évi XIX. törvény 265. §-ának (2) bekezdése alapján történt egyesítés esetén a bíróság valamennyi – a korábbi és az újabb – bűncselekményért halmazati büntetést szab ki, illetve valamennyi cselekményért intézkedést alkalmaz.

I.  A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 65. § (4) bekezdésének második mondata szerint a próbára bocsátás próbaideje egy ízben, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi. Az eljárási szabályokat az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 568. §-a tartalmazza.
Ebben a kérdésben a bíróság csak az eredeti próbaidő letelte előtt határozhat. A próbaidő meghosszabbítása folyamatosságot feltételez az eredeti és a meghosszabbított próbaidő között, s ha ez nem lenne meg, a bíróság az eredeti próbaidő letelte után visszamenőleges hatállyal meghosszabbítaná a próbaidőt és a pártfogó felügyeletet.

II. 1. A próbára bocsátást elrendelő bírósági határozat a bűncselekmény büntethetőségének elévülését félbeszakítja, a próbaidő tartama pedig a Btk. 28. §-ának (4) bekezdése szerint az elévülés határidejébe nem számít be. Ezért az elévülési határidő a próbaidő elteltével kezdődik újra. Figyelembe kell venni azt is, hogy a bíróság a próbaidőt meghosszabbíthatja, illetve az az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 82. §-ának (3) bekezdése szerint meghosszabbodhat.
Minthogy a Btk. 65. §-ának (1) bekezdése szerint próbára bocsátásnak vétség, és háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt van helye, az elévülési határidő felnőtt korúaknál – a Btk. 26. §-a (1) bekezdésének értelmében – legalább öt év; az ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett vétség esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő.  A fiatalkorúval szemben a Btk. 116. §-ának (1) bekezdése szerint bármely bűncselekmény esetében helye van próbára bocsátásnak és az elévülési határidők számításánál – a Btk. 109. §-ának (4) bekezdése értelmében – a  109. § (2) - (3) bekezdésében meghatározott tartamok az irányadók, amennyiben az általános szabályoktól eltérnek.
2. A próbára bocsátást elrendelő határozat, amely a büntetőjogi felelősség, a minősítés és a tényállás kérdésében jogerősen döntött, a különleges eljárásban nem bírálható felül és nem változtatható meg (pl. azon a címen, hogy az a bűncselekmény, amely miatt a vádlottat próbára bocsátották, az időközben hatályba lépett új törvény szerint már csak szabálysértés).
3. A próbára bocsátás megszüntetésével a pártfogó felügyelet hatályát veszti, de erről a határozatban nem kell rendelkezni. A bíróság azonban, ha ennek feltételei fennállnak, a felnőttkorú vádlott pártfogó felügyeletét ismételten elrendelheti (gyakorlatilag akkor, ha a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztik). A felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú a Btk. 119. §-ának értelmében ilyen rendelkezés nélkül is pártfogó felügyelet alatt áll, miként – a Btk. 69 § (2) bekezdésének b) pontjából kitűnően – a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt visszaeső is.

III. 1. Be. 265. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a próbára bocsátott ellen a próbaidő alatt újabb büntetőeljárás indul vagy van folyamatban, az ügyeket egyesíteni kell. Az egyesítés kötelező, akár a próbaidő alatt, akár a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt indult, illetőleg folyik az újabb büntetőeljárás. A próbára bocsátással ugyanis a korábbi büntetőeljárás nem fejeződött be véglegesen, mivel a bíróság a büntetés kiszabását feltételesen elhalasztotta. Ezért a vádlott ellen egyidejűleg több büntetőügy van folyamatban.
Az egyesítés nem kizárt akkor sem, ha az újabb bűncselekmény miatt a vádlottat bíróság elé állítás útján (Be. XXIV. Fejezet) vonják felelősségre.
A Be. 265. §-ának (2) bekezdése értelmében az egyesítést követően az újabb ügy elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jár el. Ha a vádlottat katonai büntetőeljárásban bocsátották próbára, a rendelkezés utolsó mondata irányadó: az ügyeket az a bíróság egyesíti, amely katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a katonai büntetőeljárás hatályát a Be. 470. §-ának (3) bekezdése alapozta meg.
2. A próbára bocsátást elrendelő ítélet a tényállás, a büntetőjogi felelősség és a jogi minősítés kérdésében – res iudicata-t képezve – köti az utóbb eljáró bíróságot, minthogy e vonatkozásban a vád tárgyává tett cselekményt a próbára bocsátást alkalmazó bíróság már jogerősen elbírálta.
Az ügyek egyesítése folytán a bíróság határozatának tartalmaznia kell a próbára bocsátást elrendelő határozatban megállapított tényállást is, és valamennyi – a próbával érintett, valamint az újabb ügy tárgyát képező – bűncselekmény miatt általában halmazati büntetést kell kiszabni. Ha azonban a bíróság úgy találja, hogy büntetés helyett elégséges a Btk. 63. § (2) bekezdésében írt valamely intézkedés – a megrovás [Btk. 64. §], a próbára bocsátás [Btk. 65. §] vagy a jóvátételi munka [Btk. 67. §] – önálló alkalmazása, úgy ezt a Be. 330. § (4) bekezdése nem zárja ki. Fiatalkorúval szemben a Btk. 116. § (3) bekezdése szerint javítóintézeti nevelést is elrendelhet, amennyiben ennek törvényi feltételei fennállnak.
3. A próbára bocsátás megszüntetését a Btk. 66.  § (1) bekezdésének a) pontja arra az esetre írja elő, amikor a próbára bocsátottat a próbára bocsátás próbaideje előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt ítélik el; míg a Btk. 66. § (1) bekezdés b) pontja esetén arra, amikor a próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik. Az együttes elbírálás eredményeként a bíróság a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezi, és halmazati büntetést szab ki, megrovást, illetve javítóintézeti nevelést alkalmaz [Be. 330. § (4) bek., 465. §].
Próbára bocsátásra a bűnösség kimondásával ítéletben [Be. 330. § (1) és (2) bek. b) pont], illetve végzésben [Be. 544. § (1) bek.] van lehetőség. Ezért a próbára bocsátás megszüntetése esetén a bűnösség ismételt kimondásának nincs helye, csupán a büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására) vonatkozóan kell rendelkezni.
4. Ha a próbára bocsátás elrendelése előtt elkövetett bűncselekmény miatt indult a próbaidő eltelte után újabb büntetőeljárás, az ügyeket nem lehet egyesíteni. A próbaidő elteltével ugyanis az elkövető büntethetősége a Btk. 66. §-ának (2) bekezdése alapján megszűnik, és az újabb büntetőeljárás eredményeként a próbára bocsátás nem vesztheti hatályát, mivel a Btk.  66. § (1) bekezdésének b) pontja szerint csak abban az esetben lehet és kell megszüntetni a próbára bocsátást, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt ítélik el.
5. Ha a bíróság a próbára bocsátást nem szünteti meg, illetve a próbára bocsátást kimondó rendelkezést nem helyezi hatályon kívül, az egyesített ügyeket ismét el kell különíteni. Eszerint jár el a bíróság, ha az újabb büntetőeljárásban a vádlottat felmentik, vagy vele szemben az eljárást megszüntetik [Be. 265. § (4) bek.] , illetőleg – a próbára bocsátás elrendelése előtt elkövetett bűncselekmény miatt indult eljárás esetén – akkor is, amennyiben a próbaidő eltelt, mielőtt még az együttes elbírálásra sor került volna.
6. A próbára bocsátott ügyeinek egyesítése a Be. 265. §-ának (2) bekezdése szerint kötelező, és ennek elmulasztása, illetve elmaradása az elsőfokú eljárásban eljárási szabálysértés, mely egyben megalapozatlanná is teszi az elsőfokú bíróság ítéletét, mivel a megállapított tényállás hiányos. Nem tartalmazza ugyanis a próbára bocsátást elrendelő határozatban megállapított tényállást.
Nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében egyesítse az ügyeket, és azt meg is kell tennie. Az egyesítés lehetővé teszi, hogy az iratok alapján a tényállást a próbára bocsátást elrendelő határozatban megállapított tényállással kiegészítse [Be. 352. § (1) bek. a) pont]. A vádlott terhére bejelentett fellebbezés esetén a súlyosítási tilalom [Be. 354. §] nem érvényesül, így az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány súlyosításának nincs akadálya.
A Be. 354. §-ának (2) bekezdése értelmében a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek kell tekintetni azt is, amely azt sérelmezi, hogy az elsőfokú eljárásban az ügyek egyesítését és a cselekmények együttes elbírálását elmulasztották.
A vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában súlyosításnak nincs helye; az alkalmazott joghátrány helybenhagyására vagy enyhítésére viszont sor kerülhet.
Amennyiben a másodfokú bíróság úgy látja, hogy az ügyek egyesítésének elmaradása, annak folyományaként a tényállás megalapozatlansága lényeges hatással volt a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására – súlyosabb joghátrány alkalmazásának volna ugyanis helye –, úgy a Be. 375. § (1) bekezdése, valamint a Be. 376. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az ügyek együttes elbírálására ad iránymutatást.
7. Nincs lehetőség az ügyek egyesítésére és a cselekmények együttes felülbírálására, ha a vádlottat közvádas ügyben bocsátották próbára, és az elsőfokú bíróság magánvádas ügyben mulasztotta el az ügyek egyesítését. A Be. 265. §-ának (3) bekezdése szerint az ügyek egyesítésének előfeltétele ebben az esetben az, hogy az ügyész átvegye a magánvádlótól a vád képviseletét. A másodfokú eljárásban azonban erre már lehetőség nincs.
Minthogy az ügyésznek kötelező egyesítése miatt át kellett volna vennie a vád képviseletét a magánvádlótól, ezért a másodfokú bíróság ebben az esetben a Be. 375. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az iratokat az ügyésznek küldi meg a vádképviselet átvételének megfontolása végett. Ezt csak akkor mellőzheti, ha a magánvádló indítványára a Be. 512. §-ának (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti.
8. Amennyiben a próbaidő előtt vagy a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátott ellen indult újabb eljárás jogerősen lezárult anélkül, hogy az ügyek Be. 265. § (2) és (3) bekezdése szerinti egyesítése megtörtént volna, úgy erről – feltéve, hogy a próba megszüntetésének lehetősége még fennáll – különleges eljárásban kell határozni a Be. 568. § (3) bekezdése alapján a Be. 407. § szerinti eljárásban.