Köf.5.051/2021/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változat

A Kúria

Önkormányzati Tanácsának

határozata

Az ügy száma: Köf.5.051/2021/4.

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt, a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Patyi András bíró, Dr. Varga Eszter bíró, Dr. Varga Zs. András bíró

Az indítványozó: Pest Megyei Kormányhivatal (1052 Budapest, Városház u. 7.)

Az indítványozó képviselője: Dr. Danka Ferenc jogi szakvizsgával rendelkező kormánytisztviselő

Az érintett önkormányzat: Remeteszőlős Község Önkormányzata (2090 Remeteszőlős, Vénusz u. 8-10.)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Deák Zsolt ügyvéd (Cím)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- megállapítja, hogy Remeteszőlős Község Önkormányzata Képviselő-testületének a tehergépjárművek úthasználatáról szóló 9/2010. (IX. 27.) rendelete3. §, 4. § (1), (3)–(4) bekezdései; 5. § (4) bekezdése, 1. melléklete és a 2. mellékletének „Úthasználati díj az 1. melléklet alapján:" szövege más jogszabályba ütközik, ezért e rendelkezéseket megsemmisíti;
- elrendeli határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben;
- elrendeli, hogy határozatát – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon az érintett önkormányzat is tegye közzé.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az indítványozó Remeteszőlős Község Önkormányzata Képviselő-testületének a tehergépjárművek úthasználatáról szóló 9/2010. (IX. 27.) rendelete(a továbbiakban: Ör.) rendelkezéseivel szemben PE/030/01158-1/2021. ügyiratszámon törvényességi felhívást bocsátott ki, amelyben felhívta Remeteszőlős Község Önkormányzatát (a továbbiakban: Önkormányzat), hogy a törvénysértést szüntesse meg olyan módon, hogy az Ör. fizetési kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezéseit helyezze hatályon kívül.

[2] A képviselő-testület a törvényességi felhívás elutasításáról döntött.

Az indítvány és az Önkormányzat védirata

[3] A fenti előzmények után az indítványozó PE/030/01158-5/2021. ügyiratszámú indítványával kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. 3. §, 4. § (1), (3)–(4) bekezdései; 5. § (4) bekezdése, 1. melléklete és a 2. mellékletének „Úthasználati díj az 1. melléklet alapján" szövege más jogszabályba ütközésének megállapítását, és ezért e rendelkezések megsemmisítését.

[4] A Kúria Köf.5.014/2012/8. számú határozatára hivatkozással kifejtette, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) a díjfizetéssel kapcsolatos részletszabályok megalkotására részben a Kormányt, részben pedig a minisztert hatalmazza fel. Az érintett önkormányzatnak nincs törvényi felhatalmazása úthasználati díj megállapítására, így álláspontja szerint az önkormányzati jogalkotó ebben a kérdésben a Kkt. felhatalmazó rendelkezéseivel ellentétesen alkotta meg az Ör.-t.

[5] Az indítványozó kifejtette továbbá, hogy a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Stv.) szerint fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályokat kizárólag törvényben, vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet előírni, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik. A Kkt. azonban nem jogosítja fel az önkormányzati jogalkotót a közút használatáért történő díjmegállapításra.

[6] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján felhívta az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[7] Az érintett önkormányzat védiratában elsődlegesen kérte a Kúria Önkormányzati Tanácsát, hogy az eljárást függessze fel és az Alkotmánybíróság előtt indítványozza a Kkt. alkotmányosságának felülvizsgálatát. Másodlagosan kérte az indítványt elutasítását.

[8] (I.) Az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálatának indítványozása indokaként az önkormányzat kifejtette, hogy az Ör. megalkotásakor Magyarország az Európai Unió tagja volt, így az önkormányzati jogalkotásban figyelembe veendők az Európai Unió tagjaira kötelező normatív szabályok alkalmazása. Ezzel összefüggésben hivatkozott a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, 1985. október 15-én, Strasbourgban kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi XV. törvény 9. cikkének 5. pontjára, mely szerint a pénzügyileg gyengébb helyi önkormányzatok védelme szükségessé tesz olyan pénzügyi kiegyenlítési eljárásokat, amelyek célja a számításba jövő pénzügyi források egyenlőtlen elosztása, valamint a teljesítendő pénzügyi terhek által okozott hatások korrekciója. Az önkormányzat szerint ebben az esetben „pénzügyileg gyengébb helyi önkormányzatról” van szó, melynek lélekszáma ugyanakkor megháromszorozódott, és ahol a helyi utak igénybevétele fokozódik.

[9] Az Alaptörvény 34. cikk (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzat kifejtette továbbá, hogy a helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult.

[10] Alaptörvény 38. cikkének (1) bekezdésére, a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 1. § (1) bekezdésére, és az Nvtv. 5. § (3) bekezdésének a) pontjára hivatkozva az Önkormányzat a Kktv. alaptörvényességének indokaként kifejtette, hogy a Kkt. nem ad lehetőséget az önkormányzat mint helyi közútkezelő részére úthasználati díj megállapítására, e körben különbséget tesz tehát az állam és az önkormányzat között, holott az önkormányzat által kizárólagosan kezelt helyi közutak a nemzeti vagyoni körbe tartoznak, az önkormányzatnak a felelős gazdálkodás követelményeinek figyelembevételével kell eljárnia a nemzeti vagyon megőrzése és védelme körében.

[11] Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) preambulumára, 13. § (1) bekezdésének 2. pontjára, a Kkt. 8.§ (1) bekezdésének h) pontjára és 9. §-ának (2) bekezdésére, továbbá a Fővárosi Törvényszék P.20810/2017/28. számú határozatára hivatkozva kifejtette, hogy a közúti kezeléssel összefüggésben valamennyi magyarországi helyi önkormányzat ellát kötelező feladatot, így valamennyi önkormányzat támogatásra jogosult.

[12] Az önkormányzat hivatkozott a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (4) bekezdésének c) pontjára is, amely szerint a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály megfeleljen az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek.

[13] A Kkt. alaptörvényellenességére vonatkozó indokok körében végül az önkormányzat kifejtette, hogy a rendszerváltozást követően a tanácsrendszert felváltó helyi önkormányzati rendszer új alkotmányos alapokra helyezése megtörtént, a Kkt. módosításai azonban ezzel a helyzettel és igénnyel nem tartottak lépést.

[14] Az érintett önkormányzat szerint mindezek alapján az Országgyűlés az Alaptörvény 34. cikk (1) bekezdésébe ütközően, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvényellenességet idézett elő azáltal, hogy hátrányosan megkülönböztette a helyi önkormányzatokat azzal, hogy a helyi önkormányzatnak a helyi közúthálózat fejlesztésében, fenntartásában előírt kötelezettségéhez nem társul az úthasználati díj önkormányzati rendeletben történő megállapításának törvényi felhatalmazása.

[15] (II.) Az indítvány elutasítása indítványozásának indokai körében az érintett önkormányzat előadta, hogy álláspontja szerint az Ör. megalkotásával nem lépte túl a jogalkotási hatáskörét. Vitatta, hogy a Kkt. 33. §-a taxatív és nem teszi lehetővé azt, hogy a helyi közút használatáért az önkormányzat úthasználati díjat állapítson meg. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 925/B/2002. AB határozatára is, melynek értelmében az adott terület tulajdonosaként az önkormányzat alkothat olyan tartalmú rendeletet, amely a tulajdona védelmével, esetleges helyreállítási kötelezettségével kapcsolatos.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokai

[16] Az indítvány megalapozott.

[17] Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el. A Kp. 140. § (1) bekezdése alapján az indítványra a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. A Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint az indítványnak tartalmaznia kell a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. Ha törvény másképp nem rendelkezik, az Önkormányzati Tanács az Ör. vizsgálatát az indítvány és a védirat keretei között végzi el.

[18] Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései a következők:

–„3.§ (1) A behajtási engedély kiadásáért a tehergépjármű tulajdonosának vagy üzemben tartójának (a továbbiakban: kérelmező) az Önkormányzat javára, az Önkormányzat által fenntartott helyi közútra történő behajtás esetén úthasználati díjat kell fizetnie.
(2) Az úthasználati díjat a behajtási engedély kiadása iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg kell megfizetni az Önkormányzat Útalap számlájára.
(3) Az úthasználati díj összegét a tehergépjármű össztömegének alapulvételével, a rendelet 1. számú mellékletének (1) pontja szerint kell megállapítani.”;
– „4. § (1) Az építéshatósági eljárás köteles építési vagy bontási tevékenységek esetében az építtetőnek az 1. melléklet 2. pontja szerinti úthasználati díjat kell fizetnie a behajtáshoz. […]
(3) Az építéshatósági eljárás során meghatározott m2 után az úthasználati díjat a polgármester külön határozatban szabja ki. Az úthasználati díj megfizetésnek igazolása után az építtető részére biankó (rendszám nélküli) behajtási engedély adható ki.
(4) A (3) bekezdés szerinti biankó behajtási engedély érvényességi ideje építéshatósági eljárás köteles építési tevékenységnél a kiállítástól számított 2 év, bontási tevékenységnél a kiállítástól számított 2 hónap. A biankó behajtási engedély legfeljebb 24 tonna megengedett legnagyobb össztömegű tehergépjárműre érvényes. A biankó behajtási engedély érvényességi idejének lejárta után, illetve 24 tonna megengedett legnagyobb össztömegnél nagyobb össztömegű tehergépjármű behajtása esetén az 1. melléklet 1. pontja szerinti díjtételek figyelembe vételével adható ki rendszámhoz kötött behajtási engedély.”;
– „5. § (4) Az úthasználati díjból származó bevételt a mindenkori éves költségvetés útkarbantartás kiadási előirányzatára kell felhasználni.”;
– az Ör. 1. melléklete [Díjtétel táblázat];
– 2. melléletének [Kérelem a nem építéshatósági eljárás köteles építési, bontási vagy egyéb tevékenységekhez köthető tehergépjárművek úthasználatához kapcsolódó, 12 tonna megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó tehergépjárművek helyi közútra történő behajtásához] „Úthasználati díj az 1. melléklet alapján" szövege.

[19] Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 32. cikk (2) bekezdése alapján feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot.

[20] Az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése értelmében az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.

I.

[21] Védiratában az érintett önkormányzat kérelmet terjesztett elő a tekintetben, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa indítványozza a Kkt. 33/A. § – 33/C. §-ai alkotmányossági vizsgálatát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján. E rendelkezés szerint az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezésre soron kívül, de legkésőbb kilencven napon belül felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját.

[22] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az önkormányzati rendeletek más jogszabállyal való összhangját vizsgálja. Bár az Önkormányzati Tanács normakontroll feladatokat lát el, eljárása során észlelheti valamely jogszabály alaptörvény-ellenességét, s az alapul fekvő eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezheti az Alkotmánybíróság eljárását. Szintén lehetőség van arra, hogy az Alkotmánybíróság előtt már folyamatban lévő ügyre tekintettel függeszti fel eljárását, ha az Alkotmánybíróság által elvégzendő normakontroll eredménye kihat az Önkormányzati Tanács lehetséges döntésére [lásd pl.: Köf.5004/2015/4., Köf.5008/2015/3.].

[23] Az érintett önkormányzat védirata alapján a kifogásolt törvényi rendelkezések diszkriminatívak. A védirat szerint: az Nvtv. 5. § (3) bekezdés e) pontja alapján a helyi közutak a nemzeti vagyon részét képezik és ezzel teljes egészében megegyező védelem alá esnek az állam által kezelt országos közúttal. „Az indítvány szerint a Kkt. 33. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja alapján a települési önkormányzat a helyi közutak kezelője, rendelkezik feladatairól, valamint a közútkezelői intézmény tartalmáról, de nem tartalmaz olyan szabályt, amely felhatalmazná arra, hogy az általa létesített közút közlekedés célú használatáért, akár annak fokozott igénybevételéért is úthasználati díjat állapítson meg.” Mindezek alapján megállapítható, hogy maga az érintett önkormányzat is elismeri az arra vonatkozó szabály hiányát, hogy úthasználati díjat állapítson meg. A védirat akként összegez, hogy: „Álláspontunk szerint az Országgyűlés az Alaptörvény 34. cikk (1) bekezdésébe ütközően, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy hátrányosan megkülönböztette a helyi önkormányzatokat azzal, hogy a helyi önkormányzatoknak a helyi közúthálózat fejlesztésben, fenntartásában előírt kötelezettségéhez nem társul az úthasználati díj önkormányzati rendeletben történő megállapításának törvényi felhatalmazása.”

[24] Az érintett önkormányzat tehát azt kezdeményezi a Kúria Önkormányzati Tanácsánál, hogy Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján indítványozza az Alkotmánybíróságnál: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzetet teremtett azáltal, hogy a Kkt. nem tartalmaz felhatalmazást a helyi önkormányzatok részére úthasználati díj megállapítására.

[25] Az érintett önkormányzat kezdeményezésének vizsgálatakor a Kúria elsőként áttekintette az Alkotmánybíróság ez irányú gyakorlatát. Az Alkotmánybíróság a 34/2014. (XI. 14.) AB határozatában rámutatott: „Mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló kérelem előterjesztésére azonban egyik indítványozónak, így a bírónak sincs jogosultsága, az Abtv. 46. § (1) bekezdése értelmében – a (2) bekezdésben írt feltételek fennállása esetében – az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során hivatalból jogosult erre. Az Alkotmánybíróság egyik törvényi feltételt sem találta megállapíthatónak, ezért a bírói indítványt ebben a részében az Abtv. 64. § b) pontja alapján visszautasította.” (Indokolás [214]) A 24/2016. (XII. 12.) AB határozat értelmében „Az indítványozó bírósági tanács végzése indokolásának utolsó érdemi bekezdésében írt álláspontja ellenére ezek az érvek mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására vonatkoznak. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását nemcsak bírói kezdeményezésben nem lehet indítványozni, mivel 2012. január 1-jétől az Alkotmánybíróságnak ez a hatásköre megszűnt. Az Abtv. 46. §-a alapján az Alkotmánybíróság – jogkövetkezményként – állapíthatja meg a mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet, ha hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában ezt észleli.” (Indokolás [46])

[26] A fentiek alapján megállapítható, hogy bíró sem kezdeményezhet – ahogy az érintett önkormányzat védiratában kéri – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását az Alkotmánybíróságnál, pontosabban, ha ilyet kezdeményez, azt az Alkotmánybíróság visszautasítja.

[27] Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa nem kezdeményezte a védirat alapján az Alkotmánybíróság eljárását a Kkt. jelölt rendelkezései vonatkozásában.

[28] A Kúria megjegyzi továbbá, hogy a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája – bár Magyarországon valóban törvény hirdette ki – nem része az Európai Unió jogának, hanem az uniós jogalkotás keretein kívüli nemzetközi egyezmény formájában jött lére, így az érintett önkormányzat erre vonatkozó hivatkozásai nem tekinthetők relevánsnak.

II.

[29] Az érintett önkormányzat indítvány elutasítására vonatkozó érveivel összefüggésben a Kúria jelen ügyben is irányadónak tekinti az azonos tényállás és normatív szabályozás, valamint hasonló jogi érvelés mellett meghozott Köf.5029/2021/4. számú határozatában foglaltakat a következők szerint.

[30] A Kp. 143. § (3) bekezdése értelmében a Kúria az önkormányzati rendelet vitatott rendelkezésével szoros összefüggésben álló rendelkezésének más jogszabályba ütközését is vizsgálhatja. Az útfenntartási hozzájárulás az Ör. szerint a behajtási engedély megadásának és érvényességének feltétele. Tekintettel arra, hogy az útfenntartási hozzájárulás ily módon a behajtási engedély szabályozási rendszerének szerves részét képezi, a Kúria Önkormányzati Tanácsa – hasonlóképpen, mint az indítványozó által is hivatkozott Köf.5014/2012/8. számú határozattal, valamint a Köf.5029/2021/4. számú határozattal elbírált ügyekben – először azt a kérdést vizsgálta, hogy jogosult-e az érintett önkormányzat a tulajdonában álló helyi közút használatát behajtási engedélyhez kötni.

[31] A Mötv. 13. § (1) bekezdésének 2. pontja értelmében a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok különösen a településüzemeltetés, ezen belül pedig a helyi közutak és tartozékainak kialakítása és fenntartása.

[32] A Kkt. 33. § (1) bekezdés b) pontjának bb) alpontja értelmében az út kezelője helyi közutak, a lakott területen lévő járda tekintetében a helyi önkormányzat vagy a fenntartásra, a fejlesztésre és a fejlesztéssel összefüggő üzemeltetésre alapított költségvetési szerv, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amelyben a helyi önkormányzat 100%-os tulajdoni részesedéssel rendelkezik.

[33] A közút kezelőjének a közúti közlekedéssel kapcsolatos feladatait a Kkt. 8. § (1) bekezdésének a) pontja szabályozza az önkormányzatokra is kiterjedő hatállyal. E rendelkezés szerint a feladatok közé tartozik 1. a közúti közlekedés tervezése, fejlesztése, szabályozása és ellenőrzése; 2. a közúti közlekedés szervezeti és működési feltételeinek meghatározása; 3. a közúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése. Mivel a helyi közút közlekedési célú használatának biztosítása közszolgáltatás, amelynek tartalmát a Kkt. határozza meg, az önkormányzati jogalkotó ezen törvényi keretek között alkothat szabályokat (Köf.5014/2012/8.). A Kúria Önkormányzati Tanácsa egyebek között a Köf.5014/2012/8. számú és a Köf.5029/2021/4. számú határozatokkal egyezően állapítja meg, hogy az érintett önkormányzat a törvényi keretek között, a helyi közút fenntartása és üzemeltetése körében kötheti a közút használatát engedélyhez. Az engedélyezési rendszer törvényességét egyébként maga az indítványozó sem vitatta. Az önkormányzatok az idézett szabályok alapján a közútfenntartást közfeladatként látják el.

[34] A Kúria szerint éppen ezért nem helytálló az önkormányzat védiratában foglalt, alkotmánybírósági gyakorlatra alapított érvelés a tulajdonosi jogok gyakorlásával összefüggésben. A jelen ügyben kérdéses feladatellátás alapja ugyanis közjogi felhatalmazás. Ennek gyakorlására vonatkozóan a kereteket a a jogalkotó szabályozása adja meg, és azokkal a tulajdonosi jogok a közfeladat-ellátási kötelezettség ellenében nem képeznek ellensúlyt (Köf.5.035/2021/5.).

[35] A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezt követően vizsgálta azt a kérdést, hogy a jogalkotó rendelkezése ad-e jogosultságot, hogy a közút használatára vonatkozó engedély kiadását díjfizetéstől tegyék függővé.

[36] Az Stv. 29. § (1) bekezdése szerint fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét megállapítani kizárólag törvényben, vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik. Az Stv. e rendelkezéséből következően, kifejezett törvényi felhatalmazás hiányában az érintett önkormányzat útfenntartási díjra vonatkozó fizetési kötelezettséget nem írhat elő.

[37] Díjfizetési kötelezettség megállapítása tekintetében a Kkt. két területen ad felhatalmazást: díjfizetés (használati díj formájában) országos közutak közlekedési célú használata esetében írható elő (Kkt. 33/A. §-33/C. §), illetve a közutak nem közlekedési célú használatakor (Kkt. 37. §). Az előbbi esetben a felhatalmazás címzettje a kormány, illetve a közlekedésért felelős miniszter [Kkt. 33/B. §, Kkt. 48. § (3) bekezdés a) és g) pont], valamint a koncessziós társaság a közút koncesszió keretében történő üzemeltetése esetén [Kkt. 9/C. § (1) bekezdés]. A közutak nem közlekedési célú használata, illetve útcsatlakozás létesítése esetében a felhatalmazás címzettje a közlekedésért felelős miniszter [Kkt. 39. § (3) bekezdés]. Használati díj fizetésére vonatkozó kötelezettség, illetve a használaton alapuló „útfenntartási díj” megállapítására a Kkt. nem ad felhatalmazást az önkormányzatoknak, a helyi közutak tekintetében sem. A Kkt. 3. § (1) bekezdése egyes közutakra vonatkozóan a gyalogosok és járművek közlekedésének jogszabály általi korlátozhatóságáról szól, ezzel összefüggő díj megállapítására rendelkezést nem tartalmaz, mint ahogyan a Kkt. 9. § (2) bekezdése (közúti közlekedéssel összefüggő helyi önkormányzati feladatok), a Kkt. – 2012. december 31-ig hatályos – 8. § (1) bekezdés h) pontja (a közúthálózat fejlesztésére, fenntartására, üzemeltetésére vonatkozó önkormányzati feladat), a Kkt. 33. § (1) bekezdés c) pontja (út kezelőjének fogalma) és a Kkt. 34. § (1)-(2) bekezdései (közút kezelőjének feladatai, a közút forgalmi rendjének kialakítása) sem adnak erre vonatkozó felhatalmazást.

[38] Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az érintett önkormányzatnak nincs törvényi felhatalmazása útfenntartási díj megállapítására. Az Ör. díjfizetésre vonatkozó 3. §, 4. § (1), (3)–(4) bekezdései; 5. § (4) bekezdése, 1. melléklete és a 2. mellékletének „Úthasználati díj az 1. melléklet alapján" szövege emiatt más jogszabályba ütköznek. A rendelkezések tehát törvénysértőnek minősülnek, ezért ezeket a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Kúria a rendelkező rész szerint megsemmisítette.

[39] A Kp. 146. § (3) bekezdése értelmében, a megsemmisített önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése a bíróság határozatának a hivatalos lapban való közzétételét követő napon hatályát veszti, és e naptól nem alkalmazható.

Az döntés elvi tartalma

[40] Az önkormányzatok a közútfenntartást közfeladatként látják el, aminek kereteit magasabb szintű jogforrások jelölik ki. Törvénysértő ezért az önkormányzati rendelet, ha annak ellenére állapít meg díjfizetési kötelezettséget, hogy törvény jelöli ki a díjszedésre jogosultakat, és ezek között az önkormányzat nem szerepel.

Záró rész

[41] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el, a jogkövetkezményeket a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 146. § (3) bekezdése alapján állapította meg.

[42] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[43] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[44] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2022. március 29.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Horváth Tamás s.k. előadó bíró
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró
Dr. Patyi András s.k. bíró
Dr. Varga Eszter s.k. bíró