Köf.5.030/2021/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változat

A Kúria

Önkormányzati Tanácsának

határozata

Köf.5030/2021/3.

A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró, Dr. Patyi András bíró, Dr. Varga Zs. András bíró

Az indítványozó: Pécsi Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Somogytúr Község Önkormányzata (8683 Somogytúr, Árpád út 34.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- Somogytúr Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 4/2015. (V.6.) számú rendelete 5. §-a jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;

- elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő ügy felperese (a továbbiakban: az ingatlantulajdonos) tulajdonában állnak a Somogytúr belterület …, ….., …., …, …, …., …, …, …, …, …., …, …., ….., …., …., …., …., …, …, …, …., …., ….., …., …., …., …., … és …. hrsz. alatti beépítetlen, közművesítettlen és közútkapcsolattal nem rendelkező ingatlanok.

[2] Az ingatlantulajdonost az elsőfokú adóhatóság a fenti ingatlanok tekintetében 2020. január 1-től kezdődően 60 Ft/m2 adómérték alapulvételével telekadó fizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság az elsőfokú, telekadót kiszabó határozatokat helybenhagyta.

[3] Az ingatlantulajdonos a másodfokú határozattal szemben keresetet terjesztett elő az indítványozó bíróságnál, amelyben elsődlegesen a határozat megváltoztatását és a telekadókötelezettség 0 Ft/m2 adómérték alapulvételével történő meghatározását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését indítványozta. Kérte továbbá, hogy az indítványozó bíróság kezdeményezze a Kúriának a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 139-147. §-ai szerinti önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárását.

Az indítvány

[4] Az indítványozó bíróság helyszíni tárgyaláson, továbbá az ingatlanra vonatkozó dokumentáció (térképmásolatok, közműtérkép, tulajdoni lap, szabályozási tervlap) áttekintésével megállapította, hogy az előtte folyamatban lévő perben érintett ingatlanok közművesítettlenek, belterületen helyezkednek el, és zöld felület sérelme nélkül a megközelítésük nem biztosított, azaz közúttal nincsenek összekötve. Megállapította, hogy Somogytúr Község belterületén további telekadó hatálya alá tartozó ingatlanok is vannak, amelyek több csoportra bonthatók. Némelyek közművekkel ellátottak és közútról is megközelíthetők, mások pedig közművekkel nem ellátottak, de közútról megközelíthetők, végül a felperesihez hasonló, olyan ingatlanok is vannak, amelyek közművekkel nem rendelkeznek és közútról nem is közelíthetők meg.

[5] Az indítványozó bíróság a három ingatlantípus fajlagos forgalmi értékének megállapítása végett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt szerzett be, amely alapján megállapította, hogy az ugyanazon, 60 Ft/m2 mértékű telekadó hatálya alá tartozó ingatlanok fajlagos forgalmi értékében jelentős különbségek állnak fenn. A közmű nélküli és közútról meg nem közelíthető ingatlanok fajlagos forgalmi értéke 169,23 Ft/m2. A közútról megközelíthető, de közművekkel el nem látott ingatlanok fajlagos forgalmi értéke 513,6 Ft/m2, a közútról megközelíthető és közművekkel is ellátott telekingatlanok fajlagos forgalmi értéke pedig 1022,63 Ft/m2.

[6] Az indítvány szerint az adóalanyok széles körét érintően számos adóalany teherviselő-képességét hátrányosan érinti az, hogy a közművel el nem látott és közútról meg nem közelíthető, hozzávetőlegesen 169,23 Ft/m2 fajlagos forgalmi értékű ingatlanjaik esetén a telekadó mértéke 60 Ft/m2 volt 2020. évben, ugyanúgy, mint a körülbelül hatszoros értéket képviselő közművesített és közútról is megközelíthető ingatlanok esetén.

[7] Az indítványozó bíróság álláspontja szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § g) pontja szerinti szükséges differenciálást a jogalkotó nem végezte el, azaz a közművesített és közművesítettlen telkek, illetve a zöldterület sérelme nélkül, közútról megközelíthető és közútról meg nem közelíthető telkekre nem osztotta fel a telekadó hatálya alá tartozó telkeket. A közművesítés és a megközelíthetőség alapvetően meghatározza az ingatlan értékét, azonban a képviselő-testület a telkek ilyen irányú, a rendeletben is megjelenő felosztását nem végezte el, hanem egységesen állapította meg az összes típusú telekre a helyi adó mértékét.

[8] Az indítvány hivatkozott az Alkotmánybíróság 1531/B/1991. AB határozatára, a Kúria Köf.5021/2016/3., Köf. 5040/2019/5., Köf.5019/2108/3. számú határozataira és kifejtette, hogy az igazságügyi szakértő által megállapított fajlagos forgalmi értéket figyelembe véve a telkek értékéhez képest az elvonás 35,5 %-os, vagyis az érintett telkek értékét a telekadó három év alatt felemészti. Mindezért az indítványozó bíróság álláspontja szerint Somogytúr Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 4/2015. (V.6.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. §-a sérti a Htv. 7. § g) pontját. Kérte, hogy a Kúria állapítsa meg az Ör. 5. §-ának más jogszabályba ütközését, és mondja ki a közigazgatási peres eljárásban való alkalmazásának tilalmát.

[9] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a 42.§ (1) bekezdése értelmében felhívta az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata előterjesztésére, amely nyilatkozatot nem tett.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[10] Az indítvány nem megalapozott.

[11] Az Ör. indítvánnyal érintett 5. §-a szerint a telekadó mértéke: 60 Ft/m2.

[12] A helyi adó alanyai az Ör.3 §-a szerint a Htv. 18. §-ában meghatározott adóalannyal azonos személyek. A Htv. 18. §-a szerint az adó alanya az, aki az év első napján a telek tulajdonosa. Ingatlannyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog, illetőleg több tulajdonos esetén a 12. §-ban foglaltak az irányadók.

[13] Az Ör. 4. §-a szerint az adó alapja a telek m2-ben számított területe.

[14] A Htv. 6. § c) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az adó mértékét - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.

[15] A Htv. 7. § g) pontja az önkormányzat adómegállapítási jogát annyiban korlátozza az, hogy: az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének is.

[16] A Htv. 22. § a) pontja értelmében a telekadó évi mértékének felső határa 200 Ft/m2.

[17] Az indítvány szerint az Ör. 5. §-a szerinti mértékű, az ingatlan fajlagos értékének 35,5%-át elérő helyi adó konfiskáló jellegű, továbbá az adómérték nem felelt meg a differenciálás követelményének.

[18] A Kúria gyakorlatában az adómérték konfiskáló jellegének vizsgálatakor telekadó esetén az ingatlan forgalmi értékének van alapvető jelentősége, hiszen az adó mértéke ehhez képest minősülhet elkobzó, az ingatlan értékét felemésztő jellegűnek. {Köf.5034/2018/4. [23]}

[19] A Kúria Önkormányzati Tanácsának ítélkezési gyakorlata értelmében az adó konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor (pl. Köf.5.013/2017/4. és Köf.5004/2021/3.).

[20] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5.042/2016/5. számú határozatában kimondta, hogy az a vagyon típusú adó, amely egy év alatt felemészti az ingatlan forgalmi értékét, ellentétes a közteherviselés általános elveivel, ezért ebben az esetben a több évet átfogó adóztatási gyakorlat vizsgálatára már nincs is szükség. Az Alkotmánybíróság 3233/2021. (VI. 4.) AB határozatának [40] pontja szerint „az indítványozókat terhelő telekadó fizetési kötelezettség mértéke (kb. 42 %) olyan szintet ér el az alkotmányjogi panasz alapját képező esetekben, hogy a telkek forgalmi értékének a kétszeresét is meghaladja a fizetendő adó összege az általános adóügyi elévülési ciklus alatt.” E döntés értelmében tehát konfiskáló jellegű lehet az az helyi adó, amely az általános, öt éves elévülési időn belül az adótárgy kétszeres értékét eléri.

[21] A Kúria Önkormányzati Tanácsa jelen ügyben elsőként azt állapította meg, hogy a Htv. 22. § a) pontjába foglalt telekadómaximumnak a Htv. 6. § c) pontja szerinti valorizált mértéke a 2020-as adóvére 354 Ft/m2 volt. Ehhez képest az Ör. 5. §-ában megállapított 60 Ft/m2 törvénysértőnek nem tekintendő. Jelen ügyben az ingatlantulajdonos ingatlanjai fajlagos értékének 35 %-át kitevő, az ingatlanok forgalmi értékének kétszeres értékét az általános öt éves elévülési idő alatt sem elérő telekadó nem minősült kivételesen és szélsőségesen magasnak, azaz nem minősült konfiskáló jellegűnek.

[22] A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezt követően vizsgálta, hogy az Ör. támadott rendelkezése sértette-e a Htv. 7. § g) pontjában foglaltakat azzal, hogy az adó mértékének meghatározása során a jogalkotó nem differenciált azon az alapon, hogy az adóztatott ingatlanok közúrtól közvetlenül elérhetőek-e, illetve közművesítettek-e.

[23] A Köf.5001/2013/6. számú határozatában rögzítettek szerint az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja értelmében a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. E felhatalmazás – ha teljes gazdálkodási önállóságot már nem is, de - a helyi adópolitika kialakításában mégis relatíve nagy szabadságot jelent az önkormányzatoknak.

[24] Az Önkormányzati Tanács gyakorlatában megjelenő értelmezés szerint az adó közjövedelem, amely részben a közszolgáltatások anyagi alapja, részben pedig gazdaságpolitikai eszköz, mivel direkt vagy indirekt módon befolyásolja, orientálja a gazdasági élet szereplőinek magatartását. Az adó a helyi közhatalom kezében is eszköz, mivel adópolitikája kialakításakor az önkormányzat gazdaságossági, szociálpolitikai, helyi politikai, a költségvetési egyensúlyt szolgáló, avagy egyéb szempontokat érvényesíthet. E szempontok jelennek meg akkor, amikor a helyi önkormányzat mérlegeli a helyi adó bevezetését, dönt arról, hogy a helyi adók melyikét, mikortól, milyen körben és milyen részletszabályokkal vezeti be. A helyi önkormányzat rendeletalkotásának az országos jogszabályi, ezen belül elsődlegesen a Htv. rendelkezései szabnak korlátokat. (Köf.5017/2012/4., Köf.5019/2018/4.)

[25] E mérlegelési jog határait, törvényes korlátait jelen ügyben a Htv. 6–7. §-a jelöli ki. Az egyik ilyen törvényes korlát a Htv. 7. § g) pontjában megjelenő „helyi sajátosságoknak való megfelelés” követelménye, melyet azonban a jogszabály megfogalmazásából következően nem lehet egyedileg értékelni, csak az önkormányzat gazdálkodási követelményeivel és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének összevetésével.

[26] Az „adóalanyok teherviselő képességéhez igazodás” szorosan kapcsolódik a hátrányos megkülönböztetést eredményező adóztatáshoz. Az egyenlő feltételek szerinti adózás nem jelenti az adózói csoportok közötti bárminemű különbségtétel kizártságát, azonban a differenciáláskor a törvényi korlátok között, figyelemmel kell lenni a többi alapelvre, szempontra. Előírhat az önkormányzat eltérő adómértéket az adótárgyak funkciója, földrajzi elhelyezkedése szerint, de ennek jogszerűsége attól függ, hogy a szabályozás kialakításakor elvégezte-e a szükséges mérlegelést, figyelemmel volt-e az adóalanyok teherviselő képességére és az eltérő adómértéket tudja-e kellően indokolni a helyi sajátosságokkal. (Köf. 5001/2013/6., Köf. 5020/2015/6., Köf. 5021/2015., Köf. 5011/2015., Köf.5019/2018/4.)

[27] Az adott ügyben az önkormányzat területén az ugyanazon, 60 Ft/m2 mértékű telekadó hatálya alá tartozó ingatlanok fajlagos forgalmi értékében jelentős különbségek állnak fenn, amelyből következően az indítványozó bíróság szerint az önkormányzat adómértéket érintő differenciálási kötelezettsége következett.

[28] Az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy az önkormányzat az Ör. 5. §-a szerinti mérték meghatározása során ilyen irányú differenciálásra nem volt köteles. A Htv. 7. § g) pontját nem lehet ugyanis úgy értelmezni, hogy amennyiben az adó mértéke a legalacsonyabb fajlagos forgalmi értékű ingatlanra tekintettel sem túlzó mértékű, tehát figyelembe veszi az összes adóalany, így a magasabb értékű ingatlanok tulajdonosainak teherviselő képességét is, az önkormányzat mégis köteles lenne az Ör. által meghatározott maximálisan megállapítható adómérték harmadát sem elérő adómértéknél is alacsonyabb adómértéket meghatározni.

[29] A Kúria rámutat arra, hogy az ingatlanok adóügyi szempontból való csoportosítása az önkormányzatok adópolitikai szabadsága körébe tartozik, e tárgyban a demokratikusan megválasztott helyi képviselő-testületnek van döntési kompetenciája A bíróság ennek eredményét bírálhatja felül, de az önkormányzat kompetenciájába tartozó mérlegelést nem végezheti el.

[30] Más megközelítésből az indítványban foglaltak szerint a differenciálás – figyelemmel arra, hogy a településen a közmű nélküli és közútról meg nem közelíthető ingatlanok fajlagos forgalmi értéke 169,23 Ft/m2, a közútról megközelíthető, de közművekkel el nem látott ingatlanok fajlagos forgalmi értéke 513,6 Ft/m2, a közútról megközelíthető és közművekkel is ellátott telekingatlanok fajlagos forgalmi értéke pedig 1022,63 Ft/m2 – úgy is megvalósulhatna, hogy az adott településen a közútról megközelíthető ingatlanok esetében magasabb adómértéket kellene megállapítani, különösen, ha az adott ingatlanon a közművek is kiépítésre kerültek. A Htv. 7. § g) pontjából azonban egyáltalán nem következik – sőt az önkormányzati rendeletek törvényességi vizsgálatával kapcsolatos bírósági feladattal lenne ellentétes – ha a kúriai eljárás eredményeként a helyi önkormányzatnak bizonyos telkek vonatkozásában magasabb telekadó-mértéket kellene megállapítania.

[31] Továbbá ki kell emelni, hogy egy ilyen kötelezettség megállapítására olyan bírói indítvány alapján, ahol az alapul fekvő ügyben csak a legalacsonyabb értékű ingatlanok után fizetendő helyi adó képezi az ügy tárgyát nem is lenne törvényes lehetőség, ugyanis a Kúria Önkormányzati Tanácsa bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4., Köf.5024/2019/4. határozatok). Az ügyben nem alkalmazandó – esetleges magasabb – adómértékek vizsgálatára tehát nem kerülhetne sor.

[32] A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította tehát, hogy a Htv. 7. § g) pontjából nem vezethető le, hogy a helyi önkormányzatoknak magasabb telekadóval kell sújtania az értékesebb telkek tulajdonosait akkor, amikor az egységesen kivetett adó konfiskáló jellege egyébként nem állapítható meg. Az adómérték törvényessége fennáll abban az esetben is, ha az a legalacsonyabb értékű adótárgyhoz viszonyítottan sem túlzó jellegű.

[33] Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy a vizsgált időszakban az Ör. vitatott rendelkezése a telekadó mértékére vonatkozón törvényes volt, az Ör. 5. §-a nem ütközik a Htv. 7. § g) pontjába, ezért az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

[34] A Htv. 7. § g) pontjából nem vezethető le, hogy a helyi önkormányzatoknak magasabb telekadóval kell sújtania az értékesebb telkek tulajdonosait akkor, amikor az egységesen kivetett adó konfiskáló jellege egyébként nem állapítható meg.

Záró rész

[35] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[36] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[37] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2021. december 7.

Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k.előadó bíró
Dr. Dobó Viola s.k.bíró
Dr. Patyi András s.k.bíró
Dr. Varga Zs. András s.k.bíró