Személyiségi jogi perben kifogásolt közlés tényleges tartalmát nem önmagában, hanem a nyilatkozat többi részével együtt szükséges vizsgálni, különös tekintettel a közlés lényegi mondanivalójára és az arra vonatkozó társadalmi közfelfogásra. Más személyek „megkárosítására” utaló közlés valótlansága nem állapítható meg önmagában amiatt, hogy a felet nem vezette károkozási szándék, mert a károsodás valamely magatartás következményeként is bekövetkezhet [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:44. § (1) bek., 2:45. § (2) bek.; PK 12. számú állásfoglalás].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2019. augusztus 6-án az alperes által sugárzott televízió műsorában D. Cs. államtitkár (a továbbiakban: nyilatkozó személy) többek között a következőket közölte: „(…) az európai parlamenti választási kampányban a listájukra vették azt a C. Cs.-t, akit diákok és nyugdíjasok megkárosításával gyanúsítanak, itt még ugye folyamatban van egy eljárás”.
[2] Az alperes kiadásában megjelenő internetes sajtótermék weboldalán 2019. augusztus 6-án „D. Cs.: Gy.-nek nem számít a kétes múlt, sem a kétes jelen” címmel jelent meg cikk a D. Cs. által elmondottakat idézve: „Ugyanakkor nem ez az első ilyen eset, hiszen az EP-kampányban a (…) listájára vette azt a C. Cs.-t, akit idősek és fiatalok megkárosításával gyanúsítanak, tették mindezt azért – D. szerint –, hogy megakasszák a folyamatban levő eljárást”.
[3] A felperessel szemben büntetőeljárás volt folyamatban a NAV Bűnügyi Főigazgatósága előtt. Ennek során 2017. június 13-án őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba került. A nyomozás 2018. augusztus 31-én fejeződött be, az előzetes letartóztatás megszüntetésére pedig 2018. december 15-én került sor. A felperes ezután bűnügyi felügyelet alá került, a kényszerintézkedés vele szemben 2019. március 7-én szűnt meg. A felperes 2019. április 22-én európai parlamenti képviselői mandátumhoz jutott, így mentelmi jogot szerzett. A felperessel szembeni büntetőeljárást a Szegedi Ítélőtábla 2019. július 29-én kelt végzése alapján folytatták.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a 2019. augusztus 6-án az általa kiadott hírtv.hu internetes sajtótermékben megjelent „D. Cs.: Gy.-nek nem számít a kétes múlt, sem a kétes jelen” című cikkben valótlanul híresztelte, hogy őt idősek és fiatalok megkárosításával gyanúsítják. Kérte továbbá az alperes kötelezését 200 000 forint sérelemdíj, valamint perköltség megfizetésére. Keresetének jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:45. § (2) bekezdését, 2:51. § (1) bekezdését és 2:52. §-át jelölte meg.
[5] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Elsődlegesen azzal védekezett, hogy a sérelmezett közlés a valóságnak megfelel, mert a költségvetési csalás az állam megkárosítása és a fiatalok, valamint az idősek megkárosítása cél–eszköz viszonyban állnak egymással. A felperes céghálózatában foglalkoztatott fiatal és idős munkavállalók teremtették meg azt a lehetőséget, hogy a felperes a költségvetési csalás tényállásába ütköző cselekményt folytathasson, ennek következtében a munkavállalókat is szükségszerűen kár érte. Az alperes álláspontja szerint ebből az a következtetés vonható le, hogy a felperest közvetett módon gyanúsítják a munkavállalók megkárosításával, és miközben a fiatalok és idősek nem sértettjei közvetlenül a büntetőeljárásnak, valójában a bűncselekmény „eszközei”, így a híresztelt tény a valóságnak megfelel. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a sérelmezett közlés véleménynyilvánításnak minősíthető, így a jogsértés nem állapítható meg. A jogalap hiányára figyelemmel a sérelemdíj megfizetése iránti igény elutasítását is kérte.
Az első- és a másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez való személyiségi jogát azzal, hogy 2019. augusztus 6-án az általa kiadott hírtv.hu internetes sajtótermékben megjelent cikkben valótlanul híresztelte, hogy dr. C. Cs.-t idősek és fiatalok megkárosításával gyanúsítják.
[7] Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság foglalkozott a közlés alapját képező televíziós műsor tartalmával. A műsor témájából (korrupció), illetve a műsor címéből azt a következtetést vonta le, hogy a nézők a megszólaló politikustól nem véleményt, hanem a tényekre vonatkozó tájékoztatást vártak el. Álláspontja szerint a büntetőeljárást érintő riportban nyilatkozó politikusnak megfelelő jogi nyelvezetet kell használnia, ezért a „gyanúsítás” kifejezésnek a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 385. § (1) bekezdése alapján adott értelmezése az irányadó. Ennek alapján azt állapította meg, hogy a felperessel ilyen gyanút nem közöltek, gyanúsítottként kihallgatására ugyanis költségvetési csalás miatt került sor. Mindezek alapján a kifogásolt közlést valótlan tartalmú híresztelésnek minősítette, amely az átlagos tájékozottságú néző, hírolvasó számára azt a valótlan képzetet eredményezhette, hogy a felperes a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeit, esetlegesen a megélhetés biztosítása érdekében dolgozni kényszerülő fiatal és nyugdíjas munkavállalókat fosztotta meg jogos munkabérüktől. A perben kifogásolt állítással szembeállította a költségvetési csalásról alkotott közvélekedést, és úgy ítélte meg, hogy a diákok és nyugdíjasok megkárosítását a közvélemény jóval súlyosabban ítéli meg, mint az állami költségvetést károsító költségvetési csalást.
[8] Ezt követően az elsőfokú bíróság elemezte az Országgyűlés 27/2017. (XI. 14.) számú határozatát (a továbbiakban: országgyűlési határozat). Megállapítása szerint e dokumentum tényként kezelte, hogy többek között a felperes tevékenységének eredményeként, mintegy ezer fiatal és nyugdíjas munkavállaló kárt szenvedett. Ezzel szembeállította az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, és rögzítette, hogy az országgyűlési határozat meghozatalakor a felperes bűnösségét megállapító jogerős bírósági határozat nem állt rendelkezésre, a felperes gyanúsítása az alperes által híresztelt tárgyban nem történt meg. Annak tulajdonított jelentőséget, hogy a híresztelt valótlan tény rendkívül nagy volument jelölt meg mind a kár, mind pedig a károsultak száma tekintetében. Mindezekre figyelemmel a Ptk. 2:45. § (2) bekezdése alapján a jóhírnév megsértését megállapította. A sérelemdíjról a Ptk. 2:52. §-a alapján rendelkezett, rögzítve azt, hogy kizárólag egy bíróságon a felperessel szemben indított büntetőeljárás megindításától kezdve 2017 és 2020 között 78 hasonló tárgyú ügy indult valótlan tartalmú közlések alapján, amelyek közül az érdemben tárgyalt perek túlnyomó része az alperesek marasztalásával zárult. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a jogsérelem tárgyában hozott bírósági határozatok kellő visszatartó erővel nem rendelkeztek, ezért a felperes által igényelt 200 000 forint sérelemdíj mérséklésére nem látott indokot.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az első- és a másodfokú eljárási költség, valamint illeték megfizetésére.
[10] A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, érdemi döntésével és a levont jogi következtetéseivel azonban nem értett egyet. Álláspontja szerint a kifogásolt kitételt az elsőfokú bíróság a cikk szövegkörnyezetétől teljes mértékben elkülönítve, az ugyanazon a napon korábban sugárzott televíziós műsorban a nyilatkozó személy által tett kijelentéssel és annak szövegkörnyezetével, továbbá más tényekkel nem összefüggően kezelte és értékelte. Helytelennek minősítette az elsőfokú bíróság által alkalmazott azon megközelítést, hogy a televíziós műsor témájával, az abban megszólaltatott személyekkel kapcsolatos nézői elvárások felől közelítette meg a kifogásolt kijelentést, mert álláspontja szerint ezeknek a körülményeknek semmilyen szerepe nincs a híresztelés megítélésének szempontjából. Nem találta helytállónak, hogy az elsőfokú bíróság az általa döntő jelentőségűnek tekintett megfogalmazásnak, a „gyanúsítás” kifejezésnek is a műsorban elhangzottak alapján tulajdonított értelmet, nem pedig a cikk szövegkörnyezetéhez viszonyítottan vizsgálta a közlés tartalmát. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság az általa megállapított jelentéstartalomba olyan elemeket vegyített, amelyek nem kapcsolódnak a cikkben kifogásolt mondathoz.
[11] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az országgyűlési határozat, illetve a 488/2017. (XII. 29.) Korm. rendelet alapján alappal az a következtetés vonható le, hogy a közlést megelőzően két évvel (2017-ben) a közbeszédben már használatos volt a felperessel szemben emelt vádban megjelölt bűncselekménnyel összefüggésben a „fiatalok és idősek megkárosítása” kifejezés. Az országgyűlési határozatban a károsított személyek számára vonatkozó számadat és az érintettek besorolása („a legkiszolgáltatottabbak közé tartozó mintegy ezer fiatal és nyugdíjas munkavállaló”) a műsorban nem hangzott el és a cikkben sem szerepelt. Erre figyelemmel megalapozatlannak találta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a híresztelt valótlan tény rendkívül nagy volument jelölt meg mind a kár, mind a károsultak tekintetében. A másodfokú bíróság kiemelte: a perbeli cikk címe előrevetítette azt az összefoglalást, amelyet a nyilatkozó személy államtitkárként a Magyarországot érintő részben külföldi, részben ellenzéki kritikáról mondott. A cikk első része a nyilatkozó személynek a volt finn nagykövet Magyarországra vonatkozó éles bírálatára adott reakcióját fejtette ki, a kormánypárti politikus a két ország demokráciáról vallott elveire vonatkozó helyzetértékelést adott. A híradás, illetve a cikk azzal folytatódott, hogy a nyilatkozó személy egy európai parlamenti képviselő portugál állampolgárságú brüsszeli asszisztensének foglalkoztatásáról beszélt, aki egy 2019. áprilisi újságcikk szerint kifogásolható tevékenységet folytatott („húszezer eurót tulajdoníthatott el parlamenti látogatóktól, ezen felül egyes frakciótagok aláírását is meghamisította”), valamint arról tartalmazott okfejtést, hogy vajon miért alkalmazta őt egy politikus. A perbeli kijelentés ezzel összefüggésben hangzott el érzékeltetve azt, hogy a kétes megítélésű személyek alkalmazása nem példátlan az adott párthoz tartozó politikusoknál. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a sérelmezett kifejezést ebben az összefüggésben értelmezi, figyelemmel a megszólaló személy politikusi mivoltára, valamint arra, hogy összességében a neki tulajdonított gondolatok egy kormánypárti politikusnak az ellenzéki képviselőre vonatkozó véleményét közvetítik.
[12] A másodfokú bíróság szükségesnek tartotta az ügy körülményeinek alapjogi vizsgálatát, amelyet az Alkotmánybíróság határozatai alapján megkerülhetetlennek tartott. Az Alkotmánybíróság több határozatának elemzését követően kiemelten fontosnak tartotta annak rögzítését, hogy az alperes egy közügyben megnyilvánuló személy nyilatkozatát közölte, mert Magyarország külföldi megítélése, az országra vonatkozó politikai kritikák, az európai parlamenti képviselő tevékenysége külön bizonyítást nem igénylően közügynek minősül. Ennek részeként a pártról, illetve a párt politikusi köréről adott értékelés ugyancsak a közérdekű ügyek kategóriájába tartozik, a perbeli közlésre e szövegkörnyezetben ezzel összefüggésben került sor, annak hangsúlyozásával, hogy a párt kétes múltú és kétes jelenű emberekkel működik együtt.
[13] A másodfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a felperes is közéleti szereplőnek minősül, önkormányzati képviselői tevékenysége, részben ügyvédi hivatásából eredő baloldali politikai kapcsolatai hosszabb idő óta foglalkoztatják a közvéleményt, tevékenységének megítélése hosszabb ideje a politikai közbeszéd része. Erre figyelemmel megállapította, hogy az Alkotmánybíróság 3329/2017. (XII. 8.) AB határozata által felállított szempontrendszer első eleme, vagyis, hogy a közlés közügyekben való megszólalásként a közügyek szabad vitatásával áll összefüggésben, kétségkívül megvalósult.
[14] Ezt követően azt vizsgálta, hogy az alperes állításai tényállításnak vagy értékítéletnek minősülnek-e. Ennek során megállapította, hogy a nyilatkozó személy nem az értékítéletét közölte, hanem tényt állított, amely a közügyek megvitatásával kapcsolatba hozható. A perben nem volt vitatott, hogy a riportalany kijelentését az alperes hűen adta tovább, vagyis a híresztelés megfelelt a hír forrásának. Ebből pedig az következik, hogy a tény valóságának bizonyítása az alperest terhelte.
[15] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a közügyekkel összefüggésben a közhatalom és a közszereplők bírálata körében a valótlan tényállítások is a szólásszabadság hatálya alá tartoznak, ugyanakkor a hamis tényállítást rosszhiszeműség esetén nem védi az Alaptörvény. A másodfokú bíróság rögzítette: más perekből hivatalos tudomása van arról, hogy az adott ügynek voltak károsultjai, a felperes iskolaszövetkezetekkel együttműködő vállalkozása diákokat és más munkavállalókat nem fizetett ki. Ismert tényként rögzítette azt is, hogy az ügyben országgyűlési határozat, illetve kormányrendelet született. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy miután a felperes cége a diák és felnőtt munkavállalók bérét nem fizette ki, az idősek és fiatalok megkárosítására vonatkozó közlés megfelelt a valóságnak, függetlenül attól, hogy a felperest a károkozás szándéka nem vezérelte. A sérelmezett közlés a felperessel szemben megindult büntetőeljárás miatt a felperes cégének fizetésképtelenné válásával okozati összefüggésben történt károkozásra vonatkozik, ez pedig attól függetlenül megfelel a valóságnak, hogy a büntetőeljárásnak a „megkárosítás” a tárgyát képezi-e vagy sem. A nyilatkozó személy – az alperes által közvetített – mondanivalójának lényege abban ragadható meg, hogy a felperes büntetőeljárást is maga után vonó magatartása kárt okozott, ennek állítása pedig nem valótlan. Utalt arra, hogy a PK 12. számú állásfoglalásnak megfelelően a közlés egészére, a kialakult közfelfogásra és az átlagos ismeretekkel rendelkező olvasóra figyelemmel kell értelmezni a kifogásolt részleteket. A sérelmezett közlés nem minősíthető valótlan tényállítás híresztelésének vagy valós tény hamis színben feltüntetésének. A valós tény közlése pedig önmagában nem lehet személyiségi jogsértés alapja. Az alperes az alapul szolgáló tényeket nem torzította el, nem hamisította meg, azokat nem tüntette fel hamis színben, ezért nem volt indok a véleménynyilvánítási szabadság magasabb szintű oltalmának korlátozására. Ehhez képest nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperessel szemben folyamatban lévő, a cikk megjelenésekor már a vádemelés utáni bírósági szakban lévő büntetőeljárásnak a kifizetések elmaradása nem tárgya, mert az alperes ezt nem is híresztelte. Az idézett riportalany való tények alapján hivatkozott az idősek és fiatalok megkárosítására, a felperessel szemben indult eljárás pedig még folyamatban van.
[16] A másodfokú bíróság összességében arra a következtetésre jutott, hogy az alperes tényállításának valótlansága nem volt megállapítható, ezért a politikai témában a véleménynyilvánítás szabadságát a felperes személyiségi jogának védelme érdekében nem lehet korlátozni, a véleménynyilvánítás szabadsága ebben az esetben megelőzi a felperes személyiségi jogának védelmét, ezért a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó ítéletének helybenhagyását kérte. Megsértett jogszabályként megjelölte a Ptk. 2:44. §-át, 2:45. § (2) bekezdését, a 2:51. §-át és a 2:52. §-át.
[19] Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alaptalan.
[21] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján azt kellett megítélnie, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 2:45. § (2) bekezdését megsértve utasította-e el a keresetet annak megállapításával, hogy a kifogásolt közlés nem sért személyiségi jogot.
[22] A felperes országos ismertségű közéleti szereplőnek minősül. A Ptk. 2:44. § (1) bekezdése szerint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. A Ptk. 2:45. § (2) bekezdése szerint a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel vagy valós tényt hamis színben tüntet el. E rendelkezés alapján a jóhírnév sérelme akkor állapítható meg, ha olyan valótlan és a személy hátrányos megítélését kiváltó közlés történik, amely valamely tényt határozottan vagy burkoltan tartalmaz.
[23] A PK 12. számú állásfoglalás alapján a személyiségi perekben kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni. A közléseket összefüggéseiben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is.
[24] A jelen esetben egy televíziós műsorban elhangzott nyilatkozatban szereplő közlést sérelmezett a felperes, amelyet az alperes internetes portálján tartalmilag hűen közöltek. A műsorral egybehangzóan az internetes közlésben is szerepelt, hogy a nyilatkozó személy mint államtitkár foglalkozott a volt finn nagykövetnek a magyar jogállamisággal kapcsolatos kritikájával, majd „uniós ügyként” jelölték meg, hogy egy külföldi lap megírta, hogy egy európai parlamenti képviselő egyik asszisztense 20 000 eurót tulajdoníthatott el a parlamenti látogatóktól, ezen felül egyes frakciótagok aláírását meghamisította. Idézték az államtitkár azon megnyilvánulását, miszerint súlyos kérdésnek tartotta, hogy a gyanúsítások ismeretében a nevezett európai parlamenti képviselő miért vette fel a portugál tisztviselőt. Ezt követően szerepel a cikkben a pártra utalással: „ugyanakkor nem ez az első ilyen eset, hiszen az EP-kampányban a (…) listájára vette azt a C. Cs.-t, akit idősek és fiatalok megkárosításával gyanúsítanak. Tették mindezt azért, hogy megakasszák a folyamatban lévő eljárást”.
[25] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a közlemény teljes tartalmát, annak összefüggésében kell vizsgálni és arra is helytállóan mutatott rá, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem mellőzhető az alapjogi mérlegelés akkor, ha valamely alapjog szempontjából releváns ügyről van szó. A sajtó tájékoztató tevékenységét érintő jogszabályi kötelezettségek értelmezése, ezzel összefüggésben a médiatartalom-szerkesztés szabadságának alkotmányos határai alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek minősülnek (3/2015. (II. 2.) AB határozat [15]).00
[26] A Kúria a perbeli közlés alapját képező televízióműsor kapcsán a jelen perbelivel egyező kijelentést kifogásoló kereset tárgyában indult perben a korábban hozott Pfv.IV.20.235/2021/5. számú ítéletében már állást foglalt. A jelen ügyben nem merült fel olyan körülmény, indok vagy bizonyíték, amely a Kúria korábbi álláspontjának megváltoztatását indokolná.
[27] A műsor és az annak nyomán közölt tartalom per tárgyát képező részének lényegi mondanivalója az, hogy a nyilatkozó személy elmarasztaló véleményét fejtette ki egy politikai párttal kapcsolatban, amelyet a perbeli közlemény címe is rögzített. Ezzel összefüggésben került megjelölésre a felperes személye, a diákok és nyugdíjasok megkárosításával kapcsolatos ügye.
[28] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesre vonatkozó közlést nem lehet a szövegösszefüggésből kiragadni, érdemi tartalma az, hogy politikai közbeszéd szerint a felperest közelebbről meg nem határozott személyek diákok és nyugdíjasok megkárosításával gyanúsítják. A felperesnek a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontjával szemben ezért megállapítható, hogy a „gyanúsítás” kifejezés az adott esetben nem a büntetőeljárás szabályai szerint értendő, hanem a kifejezés köznapi értelmében fejezi ki azt a vélekedést, hogy a felperes diákokat és nyugdíjasokat károsított meg. A „gyanúsítás” fogalma az átlagolvasó számára az adott közlemény teljes szövegösszefüggésére is figyelemmel, egy párt brüsszeli európai parlamenti képviselőjének asszisztensével kapcsolatos korrupciógyanú felemlegetése mellett alapvetően azt a képet közvetítette, hogy az adott párttal a nyilatkozó személy álláspontja szerint „gyanús” ügyek hozhatók összefüggésbe, és ilyen hétköznapi értelemben vett gyanú fogalmazódott meg a felperes esetében is. Ennek a gyanúnak adott kifejezést a 2017-es országgyűlési határozat, majd pedig az annak alapján született kormányrendelet is.
[29] Ahogyan azt a Kúria hivatkozott ítéletének [24] bekezdése tartalmazta, a Kúriának az előtte folyamatban volt, felperes által indított sajtó-helyreigazítási és személyiségvédelmi perekből hivatalos tudomása van [Pp. 266. § (2) bekezdés] arról, hogy számos sajtóközlemény foglalkozott a diákokat foglalkoztató és a felperes személyéhez kapcsolt társaság fizetésképtelensége körüli helyzettel, illetve a felperessel szemben megindult büntetőeljárással. A Kúria Pfv.IV.20.555/2019/4. számú határozatában pedig rögzítette, hogy az eljárt bíróságok hivatalos tudomásukra hivatkozással állapították meg, hogy a nevezett cég diák és felnőtt munkavállalók bérét nem fizette ki. Ennek tényét a felperes a jelen eljárás során részben maga sem vitatta, csupán azt állította, hogy erre személyén kívül álló okokból került sor, illetve az érintettek száma jóval kisebb volt az országgyűlési határozat indokolásában deklarált számadatnál.
[30] A Kúria a jelen esetben is fenntartja azt az álláspontját, hogy a közlés valótlanságát nem teszi megállapíthatóvá az, hogy a felperest nem vezette károsodás okozására irányuló szándék. A károsodás nemcsak szándékos magatartással, hanem valamely magatartás következményeként is bekövetkezhet.
[31] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy azzal a magatartással, hogy a felperes személyéhez kapcsolódó cég diák és felnőtt munkavállalók esetében a munkavállalók egy részének bérét nem fizette ki, alapot adott olyan megállapításra, hogy ezáltal az idősek és a fiatalok károsodtak, ezért a perbeli közlés nem valótlan, így hiányzik a jóhírnév megsértése megállapításának egyik alapvető feltétele, a kifogásolt állítás valótlansága. Megalapozottan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a sérelmezett közlés a felperessel szemben megindult büntetőeljárás miatt a felperes cégének fizetésképtelenné válásával okozati összefüggésben történt károkozásra vonatkozik. Ennek bekövetkezése pedig független attól, hogy a felperessel szemben folyó büntetőeljárásnak az említett személyek megkárosítása a tárgyát képezi-e. A perbeli cikkben idézett műsorban nyilatkozó személy a felperesnek mint politikus közszereplőnek a közbeszéd tárgyát képező tevékenységével kapcsolatban tett megjegyzést. Az eljárás folyamatban létével kapcsolatos kijelentés pedig az adott összefüggésben nem arra vonatkozott, hogy a büntetőeljárásban az idősek és a fiatalok megkárosítását vizsgálnák, hanem azzal volt kapcsolatos, hogy a megnevezett politikai párt azért vette fel listájára a felperest, hogy a vele szemben folytatott eljárást megakasszák. Ezen vélekedés megfogalmazása szempontjából lényegtelen kérdés, hogy a büntetőeljárásnak egyébként pontosan mi képezi a tárgyát.
[32] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. IV. 20.001/2021/4.)