96. A bíróság a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés-büntetést a magyar törvény alapján megállapítható büntetési tétel felső határának megfelelően alakítja át, ha a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama hosszabb, mint [...]

Nyomtatóbarát változat

A bíróság a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés-büntetést a magyar törvény alapján megállapítható büntetési tétel felső határának megfelelően alakítja át, ha a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama hosszabb, mint amennyi a magyar törvény alapján megállapítható lenne [2012. évi CLXXXX. tv. (EUtv.) 111. § (1) bek., 111/D. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 111/E. § (1) bek.; Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 164. § (1) és (3) bek., 81. § (3) bek. ].

[1] Az Egyesült Királyságban működő K. Koronabíróság a 2019. október 24-én meghozott és aznap jogerős ítéletével a terheltet erőszakos rendzavarás, 6 rendbeli szándékos megsebesítés, tényleges testi sérülést okozó bántalmazás, éles vagy hegyes eszközök hordása és támadó fegyverek hordása miatt 14 év szabadságvesztésre ítélte.
[2] A törvényszék a 2020. június 8-án meghozott és 2020. június 29-én jogerőre emelkedett végzésével megállapította, hogy a terhelttel szemben hozott tagállami ítélet figyelembe vehető és csoportosan elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) pont], 6 rendbeli társtettesként és csoportosan elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. § (1) és (3) bek.], illetve társtettesként és csoportosan elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt halmazati büntetésül kiszabott 14 év szabadságvesztésnek felel meg. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, valamint azt is, hogy az elítélt legkorábban a kiszabott szabadságvesztés fele részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte továbbá a szabadságvesztés-büntetés átvételét, valamint rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés-büntetésbe történő beszámításáról.
[3] A törvényszék végzése ellen a terhelt védője anyagi jogszabálysértésre hivatkozva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan, amelyet a Kúria a 2021. szeptember 1. napján meghozott Bfv.III.921/2021/4. számú határozatával elutasított figyelemmel arra, hogy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: EUtv.) 108. § (2) bekezdése szerint a határozattal szemben felülvizsgálatnak nincs helye.
[4] A törvényszék végzése ellen a legfőbb ügyész terjesztett elő – a Be. 667. § (1) bekezdése szerint – jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében annak megállapítása végett, hogy a törvényszék végzése törvénysértő, ennek alapján a terhelttel szemben a tagállami bíróság által kiszabott szabadságvesztés enyhébb büntetés megállapításával történő megfeleltetése érdekében.
[5] Álláspontja szerint a törvényszék a K. Koronabíróság ítéletének a szabadságvesztés végrehajtásának átvétele céljából való megfeleltetése során helyesen állapította meg a terhelt terhére rótt cselekmények Btk. szerinti minősítését, azonban törvényt sértett az ítéletben kiszabott szabadságvesztés megfeleltetése során.
[6] Hivatkozott az EUtv. 111/D. § (2) bekezdésének a) pontjában írt rendelkezésre, amely alapján a tagállami ítéletben kiszabott büntetés átalakítására akkor kerülhet sor, ha az törvénysértő lenne, vagy az a magyar törvényben nem ismert. A bíróság a tagállami ítéletben kiszabott büntetést a magyar törvénynek megfelelően úgy alakítja át, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a tagállami ítélet rendelkezéseinek, valamint az abban kiszabott büntetésnek. Utalt az EUtv. 111/E. § (1) bekezdésére, amely szerint a bíróság a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés-büntetést a magyar törvény alapján megállapítható büntetési tétel felső határának megfelelően alakítja át, ha a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama hosszabb, mint amennyi a magyar törvény alapján megállapítható lenne.
[7] Mindezek alapján törvénysértést követett el a törvényszék, hiszen a megfeleltetés során megállapított Btk. szerinti minősítés alapján a terhelttel szemben kiszabható halmazati büntetési tételkeret 3 hónaptól 4 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés, ezzel szemben a törvényszék a terhelt büntetését 14 év szabadságvesztésben állapította meg.
[8] Hivatkozott a Be. 669. § (2) bekezdésére, amely szerint a Kúria a törvénysértés megállapítása esetén a terheltet felmentheti, a kényszergyógykezelését mellőzheti, az eljárást megszüntetheti, enyhébb büntetést szabhat ki, vagy enyhébb intézkedést alkalmazhat, illetve ilyen határozat meghozatala érdekében a sérelmezett határozatot hatályon kívül helyezheti, és szükség esetén az eljárt bíróságot új eljárásra utasíthatja. Álláspontja szerint a tagállami ítélet megfeleltetése során eljáró bíróság ugyan nem szab ki büntetést, azonban a büntetés megfeleltetése, illetve átalakítása a jogorvoslat szempontjából azonos megítélés alá esik a büntetéskiszabással, mivel a terhelten ténylegesen végrehajtandó büntetés mértékét határozza meg.
[9] Mindezek alapján indítványozta: a Kúria állapítsa meg, hogy a törvényszék végzése törvénysértő, és a terhelttel szemben kiszabott büntetést az EUtv. 111/E. §-nak megfelelő, enyhébb büntetés megállapításával feleltesse meg.
[10] A legfőbb ügyész által előterjesztett jogorvoslati indítványra tett észrevételében a terhelt védője egyetértett azzal, hogy a törvényszék végzése törvénysértő.
[11] Álláspontja szerint a szabadságvesztés-büntetés megfeleltetése során annak mértékét 3 hónap és 4 év 6 hónap között kell megállapítani, amelynek során nem hagyhatók figyelmen kívül a Kúria 56. BK véleményében írt enyhítő és súlyosító körülmények. Enyhítő körülményként hivatkozott arra, hogy a terhelt előélete makulátlan, egy kiskorú gyermek tartásáról köteles gondoskodni, illetve arra, hogy a cselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el.
[12] A Legfőbb Ügyészség a védő álláspontjára észrevételében hivatkozott arra, hogy jelen ügyben a büntetést a magyar törvény alapján megállapítható büntetési tételkeret felső határában kell megállapítani, mivel csak az a büntetés felel meg a lehető legnagyobb mértékben a tagállami ítéletben kiszabott büntetésnek. Ezért tehát álláspontja szerint a védői észrevételben hivatkozott enyhítő körülmények figyelembevételére jelen ügyben nincs törvényes lehetőség.
[13] A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata alapos.
[14] A Be. 667. § (1) bekezdése alapján a legfőbb ügyész a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen a Kúriánál a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel –, vagyis, ha a jogerős (végleges) határozat más jogorvoslattal nem támadható meg.
[15] A törvényességi jogorvoslat nem a konkrét felek, hanem csak a legfőbb ügyész által igénybe vehető jogi eszköz, amelynek elsődleges célja nem a felekre kiható határozat (döntés) elérése, hanem annak deklarálása, hogy a megtámadott határozat egésze vagy annak valamely rendelkezése törvénysértő. Törvényi korlátja, hogy a Kúria határozata ellenében és perújítási, avagy felülvizsgálati okból nem vehető igénybe.
[16] A törvényességi jogorvoslat intézményét az 1999. évi CX. törvény 2000. március 1. napjától iktatta be az 1973. évi Be.-be (1973. évi I. törvény 291/B. §-ától kezdődően). Kizárólag a terhelt javára és (első fokon) jogerős ügydöntő határozat ellen volt helye akkor, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, vagy továbbá, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom megsértésével került sor.
[17] A Be. törvényességi jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései tartalmilag nem változtak az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 2002. évi I. törvény általi módosításával 2003. március 1-jén hatályba lépett szabályozáshoz képest.
[18] A 2002. évi I. törvény 224. §-ához fűzött indokolás szerint: „A törvény nem csupán átveszi a hatályos jog szerinti törvényesség érdekében emelhető jogorvoslat intézményét, hanem azt tovább bővíti. Ezt a rendkívüli jogorvoslatot a felülvizsgálattal már nem érinthető, de a jogegységi eljárással még nem orvosolható törvénysértések deklaratív jellegű orvoslására kívánja felhasználni.
[19] A törvény szabályozása ezt nem csupán a törvénysértő ügydöntő, hanem valamennyi jogerős bírósági határozat ellen gyakorolhatónak tartja. A rendkívüli jogorvoslat alapján hozható határozat csak a törvénysértés megállapítására szorítkozhat, de ha a terhelt felmentésének vagy vele szemben enyhébb rendelkezés meghozatalának van helye, a határozat az elítéltre is kihat. A törvényesség érdekében emelhető jogorvoslat voltaképpen az Alkotmánybíróság által megszüntetett törvényességi óvás és az ennek helyébe lépett felülvizsgálati eljárás között keletkezett űrt tölti ki, és ezáltal megoldhatóvá válik, hogy – elvileg – törvénysértő bírósági határozat ne váljék kiküszöbölhetetlenné. A törvény azonban nem a törvényességi óvás jogintézményét éleszti fel. Az Alkotmánybíróság határozatában foglalt elvi elvárásokat a rendkívüli jogorvoslati és a jogegységi funkció szétválasztását illetően, illetve a rendkívüli jogorvoslat kezdeményezése alanyi joggá formálását illetően a törvényhozó 1992-ben megtette, majd ezt a jogegységi eljárás szabályozásával továbbfejlesztette 1997-ben. A jogi környezet tehát nem ugyanaz, mint az Alkotmánybíróság 1992. évi határozatának meghozatalakor.
[20] Ezért a törvény szerint a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslat sem tartalmában, sem funkciójában nem azonos a törvényességi óvással, és nem ez az egyetlen jogi eszköz a jogerős, de törvénysértő határozatok orvoslására. Ellenkezőleg: a törvény a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslatot nem arra kívánja felhasználni, hogy jogerős határozatok törvénysértő jellegét orvosolja, hanem arra, hogy a joggyakorlat számára jogegységi funkciókat lásson el azzal, hogy a törvénysértő határozatok megtámadására ugyan lehetőséget ad, de orvoslásukra nem. Ez hasonló kiindulási alap, mint a jogegységi eljárás, de a jogegységi eljárás feltételei itt még nem állnak fenn.” (2002. évi I. törvény 224. §-hoz fűzött indokolás; vö. 2006. évi LI. törvény 214. §-ához; 2017. évi CX. törvény 666–669. §-ához fűzött indokolás).
[21] A módosítást követően e jogorvoslat lehetősége megnyílt a bíróság valamennyi – vádemelés előtti és azt követően hozott – törvénysértő és jogerős határozata ellen, feltéve, hogy a jogerős határozat más jogorvoslattal nem volt támadható.
[22] Jelen ügyben a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati eljárásnak alanyi, tárgyi és tartalmi feltételei egyaránt adottak.
[23] A törvény nem határozza meg a törvénysértés mibenlétét, vagyis azt, hogy annak megállapítására anyagi avagy eljárásjogi ok adhat-e alapot.
[24] Kétségtelen, hogy a Kúria döntési jogkörére vonatkozó szabály számos anyagi jogi elemet rögzít, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy a legfőbb ügyész indítványa kizárólag anyagi jogi kérdésekre szorítkozhat. A Kúria gyakorlata következetes abban, hogy eljárásjogi kérdést érintő – ezen belül külföldi ítélet érvényének elismerése, valamint szabadságvesztés végrehajtásának átvétele kapcsán felmerült – kérdésekben is határozott (Bt.II.324/2017/4., Bt.III.1.527/2019.).
[25] Ez következik abból, hogy a szabályozás, a jogintézmény jogépségi célt szolgál; vagyis azt, hogy a jogerő (avagy a véglegesség) bekövetkezte, tehát fellebbezés, illetve más törvényi lehetőség hiányában se maradjon megválaszolatlanul a legfőbb ügyész törvényességi aggálya. Ez a szabályozás kétségtelen közjogi természetű megfontolása.
[26] Általánosságban valamely bírói rendelkezés vagy azért lehet törvénysértő, mert rossz (jogi, avagy ténybeli) választ ad, vagy pedig azért, mert nem ad választ.
[27] Ehhez képest egy bírói rendelkezés egyfelől azért törvénysértő, mert a törvény valamely konkrét, kötelező szabályát megszegi (ami inkább anyagi jogi természetű), avagy ún. abszolút eljárási szabálysértést vét.
[28] Másfelől azért törvénysértő, mert olyan törvényi szabályt sért, amelynek alkalmazását a törvény a bíró számára más törvényi szabályokkal összhangban, törvényi korlátok között biztosítja. Ezek főleg olyan eljárásjogi kérdések, amelyek értelmezést igényelnek. Ilyenkor arról van szó, hogy az ilyen bírói rendelkezés nem illeszkedik a törvénybe, ez azonban nem mérlegelés, hanem jogi értékelés következménye. Értelemszerűen ide tartozik az is, amikor a bíró adott esetben olyan anyagi jogi rendelkezést, amelynek értelmezése az ítélkezési gyakorlatban következetes, tévesen, oktalan tartalommal lát el.
[29] További esete a törvénysértésnek, amikor a bíró a törvény diszkrecionális lehetőségével (a törvény által delegált, átadott mandátummal) élve alkalmazza a törvényt, és ez valamelyik fél számára sérelmes (úgymond törvénysértő). Ezek leginkább a jogkövetkezmények körébe tartoznak s mérlegelés eredményei. Ilyenkor is szó lehet azonban arról, hogy a rendelkezés a törvény elvi sérelmével jár. De ez a helyzet akkor is, ha a bíró hallgat, és nem foglalkozik olyan kérdéssel, amely a határozatának rendelkezésével összefüggő; ez nem konkrét törvényi szabály megsértése, hanem egyoldalúság. Végül van az a törvénysértés, amely nem más, mint direkt büntetőjogi szabályba, tilalomba ütközés, ez egyben perújítási ok is [Be. 637. § (1) bek. e) pont].
[30] Jelen ügyben a legfőbb ügyész jogorvoslati kifogása a jogerős tagállami ítélet megfeleltetésére, és az abban kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának átvételével kapcsolatos bírósági határozatra vonatkozó.
[31] A már hivatkozott Be. 667. § (1) bekezdése alapján a legfőbb ügyész a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen a Kúriánál a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be, ha a jogerős (végleges) határozat más jogorvoslattal nem támadható meg.
[32] Jelen esetben a törvényszék támadott végzése jogerős, ezért ellene rendes perorvoslatnak nincs helye. Ugyanakkor a határozata nem a vádról, illetve a vád alapján folyt eljárás lezárásáról rendelkezik [Be. 456. § (1) bek., Be. 564–569. §], ezért ellene perújításnak, felülvizsgálatnak, egyszerűsített felülvizsgálatnak sincs helye.
[33] Következésképp sem rendes, sem más rendkívüli jogorvoslattal nem támadható, ekként ellene a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatnak helye van.
[34] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy ez a gyakorlat értelmezés következménye.
[35] Az értelmezés szempontja, hogy jogerő utáni határozat esetében a felülvizsgálat, a perújítás és a jogorvoslat a törvényesség érdekében egyaránt biztosítja az ügydöntő határozat támadásának lehetőségét, a jogorvoslat a törvényesség érdekében ezt nem ügydöntő határozat esetében is lehetővé teszi.
[36] A különbség alapja az, hogy a felülvizsgálat és a perújítás törvényi okai (feltételrendszere) konkrétan és kimerítően meghatározott.
[37] Ennek jelentősége nyilvánvalóan abban áll, hogy az állam – a felülvizsgálat esetében a jog, a perújítás esetében pedig a tény körében – csak konkrét, taxatíve felsorolt ok miatt ad lehetőséget a jogerős határozat elleni támadásra.
[38] Ehhez képest nyilvánvaló az is, hogy ezen konkrét, körülhatárolt okok körét a perújítási eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban – értelmezés útján – bővíteni, tágítani nem lehet.
[39] A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetében a szabályozás köre, így a kifogásolhatóság lehetősége ennél tágabb; beletartozik mindaz, ami a felülvizsgálat és a perújítás tárgyát nem képezi, képezheti [vö. Be. 667. § (2) bek. b) pont].
[40] A tagállami ítélet érvénye tárgyában született törvénysértő határozat esetében tehát nem az „ügydöntő” vagy „nem ügydöntő” kifejezésnek van jelentősége; az ilyen határozat a jogorvoslat a törvényesség érdekében szerinti eljárásban támadható (BH 2020.198., Bt.III.1.527/2019/5.).
[41] A legfőbb ügyész álláspontja az ügy érdemében is maradéktalanul helytálló.
[42] Az EUtv. 109. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény nem tesz kivételt, a büntetőügyben hozott tagállami ítélet a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, és azt a tagállami ítélet meghozatalát követően indult büntetőeljárásban az eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság figyelembe veszi.
[43] A tagállami ítéletek érvényének szabályozása arra az alapelvre épül, hogy a tagállami ítéletek az abból fakadó jogkövetkezményeket magukban hordozzák, azaz sem az elismeréses eljárás, sem a megfeleltetés nem eredményez minőségváltozást, az ítélet külföldi, illetve tagállami jellege megmarad, ezen külön eljárások csupán az ítéletek magyarországi érvényesülését biztosítják (indokolás a 2017. évi XXXIX. törvényhez).
[44] Az EUtv. 111. § (1) bekezdése szerint a megfeleltetés célja, hogy a büntetőügyben hozott tagállami ítélet egyes rendelkezései, az abban kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés, valamint ezek jogkövetkezményei összeegyeztethetők legyenek a magyar törvénnyel.
[45] Az EUtv. 111/D. § (1) bekezdése alapján a megfeleltetés során a bíróság megállapítja a tagállami ítéletben szereplő bűncselekménynek a Btk. szerinti minősítését, és megvizsgálja, hogy a figyelembe vehető tagállami ítélet rendelkezései, valamint az abban kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés összeegyeztethetők-e a magyar törvénnyel.
[46] Ha a tagállami ítélet rendelkezései vagy az abban kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés nem összeegyeztethető a magyar törvénnyel, továbbá, ha ezek jogkövetkezményei nem felelnek meg a magyar törvénynek, a bíróság a tagállami ítélet rendelkezéseit, valamint a kiszabott büntetést vagy alkalmazott intézkedést a magyar törvénynek megfelelően átalakítja, illetve kiegészíti. A tagállami ítélet át nem alakított rendelkezéseit a tagállami ítéletnek megfelelően kell figyelembe venni.
[47] Az EUtv. 111/D. § (2) bekezdés a) pontja szerint a tagállami ítélet rendelkezéseinek, a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés átalakítására akkor kerülhet sor, ha a tagállami ítélet rendelkezése, a tagállami ítéletben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés törvénysértő lenne, vagy az a magyar törvényben nem ismert. A bíróság a tagállami ítéletben kiszabott büntetést vagy alkalmazott intézkedést a bűncselekmény vonatkozásában a Btk. által alkalmazható büntetés vagy intézkedés keretein belül, a magyar törvénynek megfelelően úgy alakítja át, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a tagállami ítélet rendelkezéseinek, valamint az abban kiszabott büntetésnek vagy alkalmazott intézkedésnek.
[48] A tagállami ítélettel kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamának átalakításával kapcsolatban az EUtv. két speciális szabályt tartalmaz.
[49] Egyfelől nem alakítható át a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés, ha annak tartama rövidebb, mint amennyi a magyar törvény alapján megállapítható lenne [EUtv. 111/D. § (3) bek.].
[50] Másfelől a bíróság a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés-büntetést a magyar törvény alapján megállapítható büntetési tétel felső határának megfelelően alakítja át, ha a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama hosszabb, mint amennyi a magyar törvény alapján megállapítható lenne [EUtv. 111/E. § (1) bek.].
[51] E rendelkezés nyilvánvaló indoka, hogy a magyar bíróság által megállapított szabadságvesztés-büntetés egyfelől a lehető legnagyobb mértékben feleljen meg a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztésnek, másfelől legyen törvényes, azaz a magyar Btk. szerinti. A terhelt Magyarországon nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe abból az okból, hogy cselekményét egy másik tagállamban bírálták el.
[52] Ekként a magyar jog szerint törvénysértően súlyos – így például a magyar büntetési tételkeretet meghaladó – rendelkezést a magyar törvénynek megfelelő mértékre kell csökkenteni (indokolás a 2017. évi XXXIX. törvényhez).
[53] Jelen ügyben a törvényszék végzése a megfeleltetett szabadságvesztés-büntetés tartama vonatkozásában törvénysértő.
[54] A törvényszék az EUtv. VIII. Fejezetében szabályozott eljárás során megállapította, hogy a K. Koronabíróság 2019. október 24. napján kibocsátott és aznap jogerős ítélete a terhelt vonatkozásában figyelembe vehető, és az abban elbírált cselekmények csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) pont], 6 rendbeli társtettesként és csoportosan elkövetett testi sértés bűntette kísérletének [Btk. 164. § (1) és (3) bek.], illetve társtettesként és csoportosan elkövetett testi sértés bűntettének [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] felelnek meg.
[55] Súlyosan törvénysértő azonban az a rendelkezése, amely szerint a tagállami bíróság által kiszabott szabadságvesztés halmazati büntetésül kiszabott 14 év szabadságvesztésnek felel meg.
[56] A törvényszék elmulasztotta az EUtv. 111/D. § (1) bekezdése szerint megvizsgálni azt, hogy a figyelembe vehető tagállami ítéletben kiszabott büntetés összeegyeztethető-e a magyar törvénnyel.
[57] A Btk. 81. § (1) bekezdése szerint bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni. A Btk. 81. § (3) bekezdése alapján, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát.
[58] Tekintettel arra, hogy a törvényszék által megfeleltetett bűncselekmények közül a csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének [Btk. 339. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] és a testi sértés bűntette kísérletének [Btk. 164. § (1) és (3) bekezdés] büntetési tétele egyaránt három évig terjedő szabadságvesztés, a megfeleltetés során irányadó büntetési tételkeret alsó határa – a Btk. 36. §-a alapján – 3 hónap, míg a felső határa a Btk. 81. § (3) bekezdésének idézett rendelkezése szerint 4 év 6 hónap.
[59] Ebből az következik, hogy a tagállami ítéletben kiszabott 14 év szabadságvesztés jelen ügyben nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, így azt az EUtv. 111/D. § (1) bekezdés második mondata alapján a törvényszéknek a magyar törvénynek megfelelően át kellett volna alakítania.
[60] Helyesen hivatkozott a legfőbb ügyész arra, hogy a szabadságvesztés-büntetés átalakítása során jelen ügyben az EUtv. 111/E. § (1) bekezdésének megfelelően azt kell megállapítani, hogy a terhelttel szemben a tagállami ítéletben kiszabott 14 év szabadságvesztés a magyar törvény szerint – a halmazati büntetésre irányadó szabályok alkalmazásával meghatározott – maximálisan kiszabható 4 év 6 hónap szabadságvesztésnek felel meg, tekintettel arra, hogy annak tartama – többszörösen – hosszabb, mint amennyi a magyar törvény alapján megállapítható lenne.
[61] A védő indítványával kapcsolatban megjegyzi a Kúria, hogy az EUtv. 111/E. § (1) bekezdésében írt szabály mérlegelést nem tűrően írja elő a Btk. szabályainak megfelelő és adott ügyben kiszabható leghosszabb tartamú szabadságvesztés megállapítását. Ekként ilyen esetben – mint ahogyan jelen ügyben – a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények mérlegelésének nincsen helye.
[62] Mindezek alapján a terhelttel szemben a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama – annak átalakítását követően – törvényesen 4 év 6 hónap szabadságvesztésnek felel meg. 
[63] A Be. 669. § (1) bekezdése szerint, ha a Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot alaposnak találja, ítéletében megállapítja, hogy a sérelmezett határozat törvénysértő, ellenkező esetben a jogorvoslatot végzésével elutasítja.
[64] A Be. 669. § (2) bekezdése alapján a Kúria a törvénysértés megállapítása esetén a terheltet felmentheti, a kényszergyógykezelését mellőzheti, az eljárást megszüntetheti, enyhébb büntetést szabhat ki, vagy enyhébb intézkedést alkalmazhat, illetve ilyen határozat meghozatala érdekében a sérelmezett határozatot hatályon kívül helyezheti, és szükség esetén az eljárt bíróságot új eljárásra utasíthatja.
[65] Kétségtelen, hogy a tagállami ítélet megfeleltetése során hozott határozatban nem történik büntetéskiszabás, a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés átalakításának célja a törvényes jogkövetkezmény meghatározása.
[66] Figyelemmel arra, hogy tagállami ítélet érvénye tárgyában született jogerős törvénysértő határozat a korábban kifejtettek szerint csak e jogorvoslattal támadható és a törvénysértés csak e jogorvoslat útján orvosolható, a tagállami ítéletben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés mértékének megfeleltetés során történő megállapítása (átalakítása) e jogorvoslat tekintetében az enyhébb büntetés kiszabása vagy enyhébb intézkedés alkalmazása alá esik.
[67] Ekként a Kúria a Be. 667. § (1) bekezdése alapján a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát a Be. 668. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen elbírálva, a Be. 669. § (1) bekezdés 2. fordulata alapján megállapította, hogy a törvényszék végzése a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának megfeleltetéséről rendelkező részében törvénysértő. A Be. 669. § (2) bekezdése alapján megállapította továbbá, hogy a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés – halmazati büntetésként – 4 év 6 hónap szabadságvesztésnek felel meg.
(Kúria Bt. III. 1.105/2021.)