94. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő [...]

Nyomtatóbarát változat

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapíthatja, de a tényállás megváltoztatását nem alapíthatja olyan bizonyítékokra, amelyeket az elsőfokú bíróság nem tett a tárgyalás anyagává és a másodfokú bíróság sem vett fel rájuk nézve részbizonyítást [Be. 593. § (1) bek. c) pont, 594. § (1) bek.].

[1] A főügyészség vádiratában az V. r. vádlottat mint különös visszaesőt a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, társtettesként jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettével (1. vádpont) vádolta.
[2] A törvényszék a 2019. június 3. napján kihirdetett ítéletével az V. r. vádlottat az ellene társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. § (1) bek., (3) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
[3] Az ítélettel szemben az ügyészség az V. r. vádlott tekintetében a vádlott terhére a felmentése miatt, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. Az V. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették.
[4] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. április 29. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az V. r. vádlott tekintetében megváltoztatta; az V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletében [Btk. 176. § (1) bek. III. ford., (3) bek.], ezért mint különös visszaesőt 5 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megszüntette a kerületi bíróság ítéletével kiszabott 8 év 4 hónap fegyházbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot és megállapította, hogy V. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az V. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámításáról, valamint kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.
[5] A másodfokú bíróság ítélete ellen az V. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében.
[6] Az V. r. vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában a másodfokú ítélet megváltoztatására és az V. r. vádlott felmentésére tett indítványt.
[7] Indokolásként előadta, hogy álláspontja szerint a másodfokú ítélet megalapozatlan, a bűnösség megállapítására a másodfokon eljárt bíróságnak a bizonyítékok önkényes felülmérlegelése alapján, törvényi tilalom ellenére került sor. Az V. r. vádlott védője megjegyezte, hogy a tényállás megváltoztatása a másodfokú bíróság indokolása szerint az V. r. vádlott vonatkozásában L. T. T. L. tanú vallomásán, a kamerafelvétel, valamint a rendőri jelentés adatain alapul, olyan bizonyítékokon, amelyeket a védő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság is értékelt, azokról ítéletében a logika szabályainak megfelelően számot is adott. A védő álláspontja szerint így ezen bizonyítékoknak a másodfokú eljárásban való eltérő értékelése nem kiegészítésként jelenik meg, hanem pusztán az elsőfokú bíróság mérlegelésének törvényi alapon meg nem engedett revíziójaként.
[8] A védő érvelése szerint nem megállapítható, hogy azt a tényállási elemet, miszerint a kábítószer adásvétele az V. r. vádlott által tudottan zajlott, a másodfokú bíróság miből állapította meg, hiszen arról sem L. T. T. L. tanú nem beszél, sem a rendőri jelentések nem tartalmaznak ezt megalapozó információt. A védelem arra az álláspontra helyezkedett, hogy a másodfokú bíróság által eszközölt változtatásokkal megállapított tényállás így megalapozatlan, annak kiegészítése önkényesen, az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás alapjául szolgáló bizonyítékok felülmérlegelésével történt, ezért a másodfokú ítélet megváltoztatásának a másodfokú bíróság által iratellenesen a tényállás részévé tett módosítások mellőzésével, az V. r. vádlott bizonyítottság hiányában való felmentésének van helye.
[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában az V. r. vádlott védője fellebbezését nem tartotta alaposnak és indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet annak helyes indokaira figyelemmel hagyja helyben.
[10] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által értékelni elmulasztott bizonyíték többi bizonyítékkal történt összevetésével az iratok alapján kiegészítette a tényállást, majd tényből tényre vont következtetés révén rögzítette, hogy az V. r. vádlott tudta, hogy kábítószer-adásvétel folyik, amelyben részt is vett. Az ilyen módon megalapozottá tett tényállásban rögzített tudati tényekből pedig helytállóan vont következtetést az V. r. vádlott bűnösségére.
[11] A Kúria a másodfellebbezéseket a Be. 620. § (1) bekezdés zárófordulatára tekintettel nyilvános ülésen bírálta el.
[12] A nyilvános ülésen az V. r. terhelt védője perbeszédében az írásban részletesen indokolt másodfellebbezésében foglaltakat fenntartva továbbra is az V. r. vádlott felmentését indítványozta. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság széles körben lefolytatott bizonyítás alapján megalapozott tényállást állapított meg, a rendelkezésre álló bizonyítékokat alaposan mérlegelte, az ítéletét a logika szabályainak megfelelően, okszerűen megindokolta.
[13] A másodfokú bíróság ehhez képest a tényállást egy bekezdéssel kiegészítve teljesen eltérő álláspontra helyezkedett, amelyhez a bizonyítékok felülmérlegelésével jutott el, hiszen azon bizonyítékok, amelyekre a másodfokú bíróság hivatkozik – a tanúvallomás, a rendőri jelentések, illetve a kamerafelvétel – már az elsőfokú eljárásban is rendelkezésre álltak, azzal az elsőfokú bíróság is foglalkozott, ítélete indokolásában erre ki is tért.
[14] A védő álláspontja szerint a másodfokú bíróság ténylegesen elvonta az elsőfokú bíróság azon jogát, hogy a bizonyítékokat értékelhesse, a tényállást megállapíthassa, és ez alapján hozza meg az ítéletét. Az V. r. vádlott személyét érintően előadta: az V. r. vádlott a feltételes szabadsága idején mindent megtett annak érdekében, hogy törvénytisztelő életmódot folytasson, Sz. Zs. támogatását és segítségét is ezért fogadta el, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a másodfokon meghozott ítélet egzisztenciálisan tenné teljesen tönkre az V. r. vádlottat.
[15] A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli indítványában foglaltakkal egyezően, az abban foglaltakat fenntartva a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak és indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet V. r. vádlott tekintetében hagyja helyben.
[16] Az V. r. vádlott védője másodfellebbezése – eltérő okból – alapos.
[17] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezés alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak. Ennek a törvényi előfeltétele – az elsőfokú és a másodfokú ítélet közötti eltérés a bűnösség kérdésében – teljesült [Be. 615. § (1)–(2) bek.]. A másodfokú ítéletben az V. r. vádlott bűnösségének megállapítása a kábítószer-kereskedelem bűntette kapcsán – az e bűncselekmény miatti első fokon történt felmentés ellenében – a Be. 615. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja alapján a harmadfokú eljárás törvényi alapja. A bejelentett fellebbezés ezt az ellentétes rendelkezést támadja, ekként a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontjában, valamint (5) bekezdésében meghatározott feltétel is teljesült.
[18] A Kúria a Be. 618. § (1) és (2) bekezdése szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást. A felülbírálat tárgya értelemszerűen és főszabályként először az eljárási szabályok – azon belül az ún. abszolút, majd az ún. relatív hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok – megtartása, ezt követően pedig – amennyiben az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni – a tényállás megalapozottsága.
[19] Ennek előrebocsátásával (és sorrendjében) a Kúria a felülbírálat során nem észlelt olyan, az egész ügydöntő határozatra kiterjedő – a Be. 607. § (1) bekezdése, illetve a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti – eljárási szabálysértést, amely feltétlenül az első és/vagy a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi, az ügy érdemi elbírálását kizárja (ilyenre egyébként a felek sem hivatkoztak).
[20] A Kúria az első fokon eljárt bíróság eljárásában azontúl, hogy feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértést nem talált, több olyan hiányosságot is azonosított, amelyeket az ítélőtábla a felülbírálat során nem észlelt, illetve tévesen rótt fel az elsőfokú bíróság számára.
[21] A rendelkezésre álló ügyiratok alapján az elsőfokú eljárásban az V. r. vádlott védője a 2018. szeptember 24-én tartott tárgyalás alkalmával csatolta az V. r. vádlott nyilatkozatát, mely szerint lemond a tárgyaláson való jelenlét jogáról, kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával pedig a védőjét megbízta. Az okiratok alapján megállapítható, hogy V. r. vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondó nyilatkozatát annak tudatában tette meg, hogy az intézmény lényegével, nyilatkozatának következményével is tisztában volt, a lemondás a Be. 430. § (2)–(3) bekezdésben meghatározott szabályoknak megfelelt.
[22] Az elsőfokú bíróságnak – mindezen körülményekre tekintettel – az V. r. vádlott e nyilatkozatának megtételével összefüggésben így a tájékoztatás körében különös kötelezettsége nem volt, ugyanakkor az intézmény és a jogkövetkezmények jellegére tekintettel mégis indokolt és szükséges a Be. 430. § (3)–(6) bekezdésében meghatározott rendelkezésekről való kioktatás rögzítése, amely a jegyzőkönyv tanúsága szerint elmaradt. Ebben a körben kell ugyanis a terheltnek egyértelmű és a következményeket érintően kimerítő felvilágosítást kapnia arról, hogy a bíróság a neki szóló ügyiratokat – kivéve a tárgyaláson való jelenlétre kötelező végzést és az idézést – a kézbesítési megbízott részére kézbesíti; továbbá, hogy tekintettel a részvétel ilyen formájára a tárgyalásról a bíróság már csak a kézbesítési megbízotton keresztül értesíti.
[23] Mind a vádlott, de a kézbesítési megbízott tájékoztatását és figyelmeztetését is magában foglalja az a rendelkezés – így ennek jegyzőkönyvi rögzítése a későbbi számon kérhetőség miatt szükséges –, miszerint a kézbesítési megbízott feladata, hogy az eljárásban keletkezett, a megbízó részére kézbesítendő ügyiratokat átvegye, és azokat a megbízó részére – a polgári jog szabályai szerinti felelősség mellett – továbbítsa. Amennyiben pedig e feladat teljesítése a kézbesítési megbízott önhibáján kívüli okból elháríthatatlan akadályba ütközik, a kézbesítési megbízott ezt az akadály felmerülésétől számított nyolc napon belül köteles – rendbírság terhe mellett – a bíróságnak bejelenteni.
[24] A tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondás a vádlottat megillető jog, így ebből a szempontból nem a bíróság engedélyéhez kötött. Azonban a lemondás nem feltétel nélküli, így miután annak törvényi feltételeinek vizsgálata a bíróság feladatkörébe tartozik, nem teszi a tárgyaláson való jogról való lemondást a bíróságtól független, egyoldalú joggyakorlássá. A Be. alakszerű határozat meghozatalát a tárgyaláson való jelenlétre kötelezés [Be. 428. § (3) bek.] és a tárgyaláson való jelenlét jogáról ismételt engedély tárgyában [Be. 431. § (3) bek.] ír elő, vagyis a tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondás elfogadásáról vagy a vádlott tárgyalástól való távolmaradásának engedélyezéséről végzést hozni nem kell, annak rögzítése vagy az arra való utalás ugyanakkor célszerű, hogy a tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondás – a törvényi feltételeknek megfelelően – megtörtént.
[25] Ami ugyanakkor biztosan nem maradhat el, az a vádlott további tárgyalásokról való – kézbesítési megbízotton keresztüli – értesítése. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint ez azonban az elsőfokú eljárásban elmaradt, a bíróság a következő tárgyalási határnapokról az V. r. vádlottat semmilyen formában nem értesítette.
[26] Az V. r. vádlott védője esetében – aki kétségkívül mint védő minden esetben szabályszerűen idézésre került – a szabályszerű idézés ténye nem jelenti egyben azt is, hogy mint kézbesítési megbízott is feladatot kapott arra, hogy a megbízóját a tárgyalási határnapról értesítse; holott a vádlott, akinek a bírósági eljárásban való részvétele alapvető joga, csak a szabályszerű értesítés alapján élhet biztosan és időszerűen azzal a jogával, hogy a bírósági eljárásban esetlegesen a továbbiakban személyesen is jelen lehessen.
[27] A folytatólagos tárgyalás megtartása körében az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozatának bevezető részében tárgyalási határnapokként a 2019. május 31. és 2019. június 3. napjait tüntette fel, melyet az ítélőtábla további 5 tárgyalási nap feltüntetésével (2017. december 20., 2018. március hó 2., 2018. június 28., 2018. szeptember 24. és 2019. február 20.) egészített ki.
[28] A rendelkezésre álló ügyiratokból azonban az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság által 2019. február 20-án megtartott tárgyalás érdeminek nem volt tekinthető. Ezt támasztja alá a bíróság saját megállapítása, mely szerint a tárgyalás megtartásának akadálya van, (megjegyzendő, a jegyzőkönyvben foglalt végzés szerint a tárgyalást a bíróság elnapolta), de ténylegesen sem került sor az ügy előre vitelét célzó eljárási cselekményre, hiszen a rögzítettek szerint ezen alkalommal mindössze a büntetőeljárási résztvevők – a büntetőeljárás fő kérdése szempontjából érdeminek nem minősülő – bejelentései, valamint a bíróságnak a perkoncentráció (Be. 520. §) és a tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondás (Be. 430. §) körében tett tájékoztatása és figyelmeztetése hangzott csak el.
[29] Miután azonban a 2019. február 20-i tárgyalás érdemi tárgyalásnak nem volt tekinthető, a korábbi, 2018. szeptember 24-i tárgyalás időpontjára tekintettel az első fokon eljárt bíróság a következő, 2019. május 31-én tartott tárgyalás időpontjára már eltelt a Be. 518. § (3) bekezdése szerinti hat hónapos tárgyalási időköz.
[30] A Be. 518. § (3) bekezdése szerint, ha a korábbi tárgyalási határnap óta hat hónap eltelt, a tárgyalást az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára meg kell ismételni. A bíróság a tárgyalást a tárgyalás korábbi anyaga lényegének ismertetésével ismétli meg. A Be. 518. § (4) bekezdése a bíróság figyelmeztetési kötelezettségét írja elő az ismertetéssel összefüggésben.
[31] Az elsőfokú bíróság a 2019. május 31-i tárgyalás jegyzőkönyve szerint a tárgyalás megnyitása keretében a jelenlévők számbavétele, a tárgyalás megtartásának technikai feltételei biztosítása körében maradéktalan intézkedéseket tett, azonban a tárgyalási jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy a tárgyalás folytonosságát érintően milyen megállapítást tett, eleget tett-e a Be. 518. § (3) bekezdésében írt kötelezettségének, hiszen a jegyzőkönyvben mindössze annyi került rögzítésre, hogy a „korábbi jegyzőkönyv ismertetését nem kérik”. Ez utalhat egyrészt arra, hogy a büntetőeljárás fő résztvevői nem indítványozták az eljárás megismétlését, ezért az iratok lényegének ismertetésére nem volt szükség. Ugyanakkor abból, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének bevezető részében az érdeminek nem minősülő tárgyalási határnap utáni, az azt megelőző korábbi tárgyalási határnaphoz képest hat hónappal későbbi határnapokat tüntette csak fel, arra lehet következtetni, hogy az elsőfokú bíróság maga is csak e két határnapot tartotta érdeminek, miután a tárgyalás folytonossága feltételeinek hiányát megállapította és az eljárást megismételte, azonban – miután arra igény nem volt – részletes iratismertetés nélkül.
[32] A Kúria a másodfokú bíróság eljárásában is fedezett fel eljárási szabálysértést.
[33] A másodfokú eljárásban az ítélőtábla az ügyet 2020. február 23. és március 2. napjaira nyilvános ülésre tűzte ki, amelyet 2021. április 27. és 29. napjaira halasztott. A 2021. április 27. napján 9 órakor megtartott nyilvános ülés jegyzőkönyve – azt követően, hogy az ítélőtábla végzést hozott a VIII. r. terhelt tekintetében az ügy elkülönítéséről – a következőt tartalmazza: „A tanács elnöke ismételten tájékoztatja a vádlottakat, hogy az ítélőtábla nyilvános tárgyalást tart, ami azt jelenti, hogy ún. részbizonyítást vesz fel a bíróság. Ez tehát nem a teljes bizonyítás megismétlését jelenti, hanem csupán a védői indítvány részbeni helyt adásából, illetve teljesítéséből fakadó bizonyítás. Az ítélőtábla lényegében iratismertetést tart.”
[34] A jegyzőkönyvben rögzítettek eljárásjogi szempontból jelentős aggályokat vetnek fel.
[35] A Be. 425. § (1) bekezdése sorolja fel a bírósági eljárás formáit, amely ténylegesen gyűjtőkategória; differenciáltan azokat a kereteket határozza meg, amelyben a bíróság az ügyelintéző tevékenységével összefüggésben eljár. Az egyes kategóriák – amelyek hierarchikus sorrendisége garanciális jellegű – jellemzően annak megfelelően különülnek el, hogy kiknek kell jelen lenniük vagy lehetnek jelen az adott eljárási formán, és milyen döntések meghozatalának van helye. A rangsorból következően a magasabb rendű eljárási formában kezdett eljárásról nem lehet alacsonyabb rendű eljárásra áttérni.
[36] A nyilvános ülés – nevéből is adódóan – a tárgyalásra jellemző nyilvánosság jellegét viseli magán, a foganatosítható eljárási cselekmények köre azonban korlátozott: a törvény a vádlott nyilatkoztatása körében a kihallgatása helyett a vádlott meghallgatása fordulat alkalmazásával tesz különbséget. A tárgyalás a legszigorúbb és formalizált szabályokkal biztosított eljárási forma, ezért rendeli a Be. 425. § (1) bekezdése a tárgyalást kötelező eljárási formaként arra az esetre, ha a bíróság bizonyítást vesz fel, hiszen kizárólagosan ez által biztosított az ügy eldöntéséhez szükséges adatoknak és bizonyítékoknak az eljárás résztvevőinek jelenlétében és hatékony közreműködésével történő megvizsgálása.
[37] A másodfokú eljárás fő eljárási formája a nyilvános ülés [Be. 599. § (1) bek.]. A Be. 600. § (1) bekezdés b) pontja alapján (is) azonban a tárgyalás a kötelező eljárási forma, ha a másodfokú eljárásban bizonyítás felvétele szükséges.
[38] A Be. 596. § (2) bekezdése a fellebbezés elintézésének előkészítése keretében a tanács elnökének feladatává teszi az eljárási forma megválasztását, ennek keretében a fellebbezés elbírálására tanácsülés, nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését.
[39] Az ítélőtábla 55. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvéből idézettek alapján azonban kétséges annak megállapítása, hogy az ítélőtábla ténylegesen milyen eljárási formában végezte el a felülbírálatot. A kitűző végzés szerint a másodfokú bíróság nyilvános ülést tűzött, és a jegyzőkönyv bevezető része is nyilvános ülésként rögzíti a megkezdett eljárási formát. Sem a jegyzőkönyvekben, sem egyéb ügyiratban nincs annak nyoma, hogy az ítélőtábla az egyébként eredendően kitűzött eljárási formáról akár bizonyítás felvétele, akár más okból a garanciálisan szigorúbb szabályok szerinti eljárási formára, tárgyalás tartására tért volna át.
[40] A jegyzőkönyvből idézett részletben a „nyilvános tárgyalás” fordulat még akár elírás is lehetne, azonban az már túllépi ezt a kategóriát, ekként pedig megmagyarázhatatlan, amikor arról szóló tájékoztatást rögzít, mely szerint „ún. részbizonyítást vesz fel a bíróság”, és hogy „ez tehát nem a teljes bizonyítás megismétlését jelenti”. A már feltárt aggályokat fokozza tovább a „csupán a védői indítvány részbeni helyt adásából, illetve teljesítéséből fakadó bizonyítás” fordulat, hiszen a másodfokú eljárásban hét védőt felvonultató ügyben, megjelölés nélkül semmiképpen nem beazonosítható, hogy melyik védő, milyen indítványa alapján, milyen – az egyébként nyilvános ülés kereteibe törvényileg be sem illeszthető – bizonyításra került sor. Annak puszta rögzítése pedig, hogy „az ítélőtábla lényegében iratismertetést tart”, mindenféle konkrétum megjelölése nélkül alkalmatlan annak megállapítására, ami a jegyzőkönyv létjogosultságát egyáltalán megteremti, nevezetesen, hogy egyértelműen, tárgyiasult formában rekonstruálható legyen bárki számára a bírósági eljárás tartalma és szabályszerűsége.
[41] Mindennek az V. r. terhelt esetében, akinél az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján maga a büntetőjogi főkérdés állt a felülbírálat középpontjában, különös jelentősége van; hiszen az idézett jegyzőkönyvi részlet alapján nem derül ki, hogy az V. r. vádlottat érintette-e és ha igen, milyen bizonyítás vagy iratismertetés.
[42] Az eljárási szabálysértések körében még mindig a másodfokú bíróság eljárásához, de konkrétan a jelen felülbírálattal érintett V. r. vádlotthoz kapcsolódóan az ítélőtábla a büntetés kiszabása körében is jelentős hibát vétett. Az ítélőtábla az V. r. vádlottat az ítéletének rendelkező része szerint 5 év szabadság-vesztésre ítélte, a büntetés kiszabása körében adott indokolása során azonban már tartamát tekintve 6 év szabadságvesztésről szól. Ez nem pusztán számbeli elírás, hiszen a büntetés kiszabásának indokolása körében az ítélőtábla az V. r. vádlottal szemben kiszabott büntetési tartamot az ítélet belső arányosságát vizsgálva egy másik vádlott büntetéséhez méri, és azzal azonos tartamúnak rendeli meghatározni, ez pedig a szabadságvesztés tartamát érintően félreérthetetlenül 6 év.
[43] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja alapján a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Jelen esetben teljes mértékű ellentét nem áll fenn. Ez pedig nem alapozta meg az ítélőtábla ügydöntő határozata teljes megsemmisítését, viszont relatív eljárási szabálysértésként való megállapítása és értékelése, a fentebb részletezett hibák mellett nem maradhatott el.
[44] Az ítélőtábla eljárása – törvényi hiányosságára tekintettel – az V. r. vádlottnak a másodfokú ügydöntő határozattal szembeni jogorvoslati jogosultsága körében is kifogásolható.
[45] Az V. r. vádlott a 2020. április 27-i nyilvános ülésen kifejezetten nyilatkozott arról, hogy a 2020. április 29-i nyilvános ülésen megjelenni nem tud, az ügydöntő határozat kihirdetésekor – bejelentésével egyezően – nem is volt jelen, a kihirdetett ítéletre jogorvoslati nyilatkozatot nem tett.
[46] A rendelkezésre álló ügyiratok szerint a másodfokú bíróság az V. r. vádlottnak az ügydöntő határozat rendelkező részét, később az indokolt ítéletet is kézbesítette, azonban a kézbesítés igazolására alkalmas dokumentum az ügyiratok között nem lelhető fel, így nem állapítható meg, hogy a másodfellebbezésre nyitva álló határidő az V. r. vádlott tekintetében, aki fellebbezésre a Be. 581. § a) pontja alapján saját terhelti jogán – a védőjétől függetlenül – önállóan is jogosult, ténylegesen mikor nyílt meg.
[47] Mindezen túl a másodfellebbezési jog gyakorlása körében is hiányos az ítélőtábla intézkedése.
[48] A Be. 451. § (1) bekezdése szerint a határozat – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – bevezető részből, rendelkező részből, jogorvoslati részből, indokolásból és záró részből áll. Ugyanezen jogszabályi hivatkozás (4) bekezdése szerint, ha a határozatot kézbesítés útján közlik, a jogorvoslati rész tartalmazza azt, hogy a határozat ellen van-e helye jogorvoslatnak, és azt az eljárás mely résztvevője, hol és milyen határidőn belül terjesztheti elő.
[49] Mindezen törvényi előírásnak azonban a másodfokú határozat jogorvoslati része nem felel meg, hiszen sem a jogorvoslat gyakorlására jogosult alanyát, nevezetesen, hogy a vádlott saját nevében is jogosult másodfellebbezés benyújtására, sem határidejét nem jelöli meg, vagyis, hogy milyen határidőben tehet ennek joghatályosan eleget. Az ügyiratokban pedig arra sincs adat, hogy esetleg a rendelkező rész megküldése alkalmával az ítélőtábla valamely, a törvényi jogosultság szempontjából részletes kioktatást tartalmazó átiratot mellékelt volna.
[50] Az ítélőtábla – és ez a mulasztás volt a másodfellebbezés felülbírálata során a Kúria által észlelt legsúlyosabb – nem végzett megfelelő vizsgálatot az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottsága körében, hiszen nem észlelte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az V. r. vádlottat érintően részben felderítetlen és ebben a körben reparációt sem végzett.
[51] Az ítélőtábla az ítélete indokolásának [83] bekezdésében a történeti tényállást az V. r. vádlottat érintően lényegében azzal egészítette ki, hogy a kábítószer adásvétele az V. r. vádlott jelenlétében, általa tudottan zajlott; a folyamatban, az üres bőrönd lakásba vitelében, az 5 kg marihuánának a bőröndben lakásból történő elszállításában tevékenyen részt vett. Ezzel összefüggésben rögzítette azt is, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja szerint a másodfokú eljárásban felülmérlegelhető volt, mert az elsőfokú bíróság nem értékelt minden rendelkezésre álló bizonyítékot, és helytelen ténybeli következtetést vont le.
[52] Az ítélőtábla az indokolása [92] bekezdésében elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységében a téves következtetést arra vezette vissza, hogy az elsőfokú bíróság rendelkezésére álló bizonyítékokat kihagyott az értékelésből, azokat nem vetette össze a további bizonyítékokkal, ezért vont téves következtetést az V. r. vádlott tudattartalmára és arra, hogy az V. r. vádlott büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg. Ezt követően ítélete indokolásának [93]–[110] bekezdéseiben részletesen foglalkozott az elsőfokú bíróság V. r. vádlottat érintő bizonyítékértékelő tevékenységével.
[53] Ebben a körben arra mutatott rá, hogy az ügy jellegéből fakadó konspiráció magas foka miatt kellett figyelmet szentelni a rendelkezésre álló további bizonyítékoknak, így a rendőri figyelés eredményének, a kamerafelvételek adatainak és L. T. T. L. tanúvallomásának, amelyeket a törvényszék az ítélőtábla indokolása szerint pontatlanul hivatkozott meg.
[54] Az ítélőtábla rögzítette, hogy a törvényszék a senki által megidézni nem indítványozott L. T. T. L. tanúvallomását, továbbá a nyomozati iratok 6635. oldalán befűzött rendőri jelentést a tárgyaláson felolvasta, azonban ezeknek semmilyen jelentőséget nem tulajdonított, mint ahogy a kikockázott kamerafelvételeknek sem. Ezt követően az ítélőtábla ezeket az elsőfokú bíróság ítéletében is értékelt bizonyítékokat aprólékosan elemezte, összevetésüket elvégezte, majd a [107] bekezdésben megállapította, hogy az V. r. vádlott vonatkozásában a történeti tényállás megváltoztatása L. T. T. L. tanú vallomásán, a kamerafelvétel, valamint a rendőri jelentés adatain alapul, e bizonyítékok alapján a módosított tényállás és a megállapítható tudattartalom V. r. vádlott esetében a bűnösség megállapítására vezetett.
[55] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlanságának kiküszöbölése körében azonban az ítélőtábla nem észlelte, hogy az elsőfokú bíróság, majd maga is olyan bizonyítékok tekintetében is elvégezte az értékelő–mérlegelő tevékenységet, amelyet az elsőfokú bíróság – a rendelkezésre álló ügyiratok, különösen a tárgyalási jegyzőkönyvek alapján – nem tett a bizonyítás tárgyává, és ezt az ítélőtábla sem pótolta.
[56] Az ítélőtábla által az V. r. vádlottat érintően részletesen értékelt, releváns bizonyítékok közül L. T. T. L. tanú vallomásának felolvasására az elsőfokú bíróság eljárásában valóban sor került, az ítélőtábla az ítéletében rögzítette az V. r. vádlott erre tett észrevételét is.
[57] Az ítélőtábla az indokolásának [105] bekezdésében azt is megjegyezte, hogy a törvényszék a nyomozati iratok 6635. oldalán befűzött rendőri jelentést is felolvasta, azt azonban, hogy erre mikor került sor már nem rögzítette. Ennek elsődleges oka pedig az, hogy az elsőfokú bíróság ezt a rendőri jelentést, mely a T. u. 8. szám alatti lakóépület és környéke, valamint az V. r. vádlott és társa mozgásának megfigyelése tárgyában készült, az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás keretében semmilyen formában nem tette bizonyítás tárgyává. Ugyanez igaz a kikockázott kamerafelvételekre, amelyek ugyancsak egy, az előbbitől eltérő rendőri jelentés részét képezik.
[58] E két rendőri jelentés bizonyítékként való felhasználását az ügyészség a vádiratában a nyomozati iratok oldalszámára és pontosan beazonosítható megnevezéssel indítványozta is, azonban ezek sem az 1/a vádpontra, sem az V. r. vádlottra lefolytatott bizonyítás keretében, de a perbeszédeket megelőzően a bizonyítási eljárás befejezését megelőző iratismertetéskor nem kerültek sem ismertetésre, sem felolvasásra.
[59] A Be. 163. § (1) bekezdése alapján a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek, ugyanakkor a (4) bekezdés c) pontja lehetőséget ad a bizonyítás mellőzésére azokat a tényeket érintően, amelyek valóságát a vádló, a terhelt és a védő az adott ügyben, együttesen elfogadja.
[60] A nevezett két rendőri jelentést az elsőfokú bíróság – az ügyészség vádbeli indítványa ellenére – ismertetés vagy felolvasás útján nem tette bizonyítás tárgyává, de az ügyiratok alapján olyan megállapítás sem tehető, hogy erre a Be. 164. § (4) bekezdés c) pontja alapján nem lett volna szükség.
[61] A bizonyítás ezen hiányosságai az V. r. terhelt tekintetében az elsőfokú ítélet Be. 592. § (2) bekezdés b) pontja szerinti részbeni megalapozatlanságára vezettek, amelynek kiküszöbölése a másodfokon eljárt bíróságnak a Be. 593. § (1) bekezdésében meghatározott módon törvényi kötelezettsége lett volna.
[62] A Be. a másodfokú bíróság reformatórius jogkörét a tényállás kiegészítésének, helyesbítésének vagy az eltérő tényállás megállapításának lehetőségével biztosítja. A részbeni megalapozatlanság kiküszöbölésének módja a tényállás megalapozatlan részének a kiegészítése, helyesbítése vagy az első fokon megállapítottól eltérő tényállás megállapítása. A tényállás kiegészítésére a részben hiányos vagy részben felderítetlen tényállás esetén van lehetőség. A tényállás helyesbítése az iratellenes ténymegállapításban vagy helytelen ténybeli következtetéssel megállapított tényben megnyilvánult részbeni megalapozatlanság kiküszöbölésének módja. Azonban mind a kiegészítésre, mind a helyesbítésre igaz, hogy annak alapja nem általánosságban az ügyiratok, hanem csak kizárólag az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást értintő ügyiratok lehetnek.
[63] Amikor tehát a másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást és az V. r. vádlott tudattartalmára következtetést vont le, akkor azt a nyomozati iratokban található rendőri jelentés és a kamerafelvételekről szóló rendőri jelentés tekintetében az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyításon kívüli ügyiratok alapján tette; úgy értékelte ezeket a bizonyítékokat, hogy azok bizonyítás tárgyát nem képezték első fokon, és ezt másodfokon csak bizonyítás felvételével küszöbölhette volna ki, azonban erre irányuló bizonyítást – a jegyzőkönyvben megjelölt aggályok alapján – egyértelműen nem folytatott.
[64] A Be. 619. § (1) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. A megalapozatlanság kiküszöbölésére a törvény a Be. 619. § (4) bekezdésében meghatározott eszközökkel – szemben a másodfokú eljárással – csak korlátozott lehetőséget ad, a bizonyítás felvételét pedig kategorikusan kizárja [Be. 619. § (2) bek.].
[65] A Be. 625. § (4) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság és szükség szerint az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot, vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú ítélet megalapozatlanságát a 619. § (3) bekezdése alapján nem tudja kiküszöbölni.
[66] A harmadfokú bíróság – szemben a másodfokú bíróságra rótt törvényi kötelezettséggel – a részbeni megalapozatlanság esetén is dönthet a hatályon kívül helyezés felől, ha a megalapozatlanság csak bizonyítás útján küszöbölhető ki (BH 2021.131., BH 2020.265.).
[67] Jelen ügyben a hatályon kívül helyezés oka a Be. 625. § (4) bekezdése, amelynek lényege a javíthatatlan megalapozatlanság. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság ítélete olyan megalapozatlansági hibában szenved, amely a harmadfokú eljárás során a Be. 619. § (3) bekezdése szerint nem küszöbölhető ki, ezért ez a másodfokú ítélet Be. 625. § (4) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését vonta maga után.
[68] A felsorolt hibák részletekbe menő elemzése értelemszerűen egyben a Kúria megismételt másodfokú eljárásra vonatkozó iránymutatását is megadja [Be. 617. § bek., 611. § (1) bek.]. A másodfokú bíróságnak az elmaradt bizonyítást a törvényes eljárási forma keretében pótolnia kell, ezt követően kerülhet abba a helyzetbe az ítélőtábla, hogy az V. r. vádlott büntetőjogi felelősségéről, a tudattartalmáról megfelelő és megalapozott tényeken alapuló következtetést vonjon le.
[69] A Kúria ezen túlmenően a harmadfokú eljárásban közreműködő védő díját állapította meg [Be. 617. §, 613. § (1) bek.].
[70] Ekként a Kúria az V. r. vádlott védője által bejelentett másodfellebbezést elbírálva, az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
(Kúria Bhar. II. 866/2021.)