I. Eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a specialitás szabályán alapuló mentességnek, a törvényben meghatározott mentelmi jogon alapuló mentességnek vagy a nemzetközi jogon alapuló mentességnek a megsértésével hozta meg [a 2020. évi XLIII. törvény 230. § (2) bekezdésével módosított Be. 649. § (2) bek. f) pont].
II. A terhelttel szemben a specialitás elve alóli kivételt jelentő, az Eube. tv. 30. § (2) bekezdés c) pontja szerinti feltétel, vagyis az, hogy személyi szabadság elvonásával járó intézkedésre vele szemben nem került sor, a 120 óra közérdekű munka büntetés jogerős kiszabásával teljesült [2012. évi CLXXX. tv. (Eube. tv.) 30. § (1) és (2) bek.].
[1] A járásbíróság a 2019. április 18-án kihirdetett és 2019. május 13-án jogerős ítéletével a II. r. terheltet 2 rendbeli csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) pont, (3) bek. b) pont] és 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt, a csalás bűntette vonatkozásában mint különös visszaesőt, a hamis magánokirat felhasználásának vétségében mint visszaesőt 120 óra közérdekű munkára ítélte. Rendelkezett az átváltoztatásról, a vagyonelkobzásról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – tartalma szerint a Be. 649. § (2) bekezdés f) pontja szerinti felülvizsgálati ok miatt – a jogerős határozat hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése érdekében.
[3] Kifejtette, hogy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: Eube. tv.) 30. §-a szerinti specialitás szabályát az eljáró bíróság megsértette, amikor anélkül folytatta le vele szemben a büntetőeljárást, hogy lemondott volna a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról.
[4] Az indítványozó hivatkozott arra, hogy vele szemben a K.-i Járásbíróságon folyamatban volt büntetőügyben adott ki a bíróság európai elfogatóparancsot, melyre tekintettel történt az átadása azzal, hogy a specialitás szabályát alkalmazni kell. Álláspontja szerint az eljáró bíróság a specialitás szabályát megsértve hozta meg az ítéletet vele szemben, ezért kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, valamint annak megállapítását, hogy a bíróság jogsértést követett el.
[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta. Kifejtette, hogy a nemzetközi bűnügyi együttműködésről, illetve az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvények rendelkezései nem tartoznak a büntető anyagi jog szabályai és a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések fogalmi körébe, ezért a specialitás elvének sérelmével lefolytatott büntetőeljárás nem lehet alapja a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának.
[6] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős elsőfokú határozatot hatályában tartsa fenn.
[7] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[8] A II. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[9] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[10] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A 2020. évi XLIII. törvény 230. § (2) bekezdése 2021. január 1-jei hatállyal a Be. 649. § (2) bekezdést az f) ponttal egészítette ki. Eszerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a specialitás szabályán alapuló mentességnek, a törvényben meghatározott mentelmi jogon alapuló mentességnek vagy a nemzetközi jogon alapuló mentességnek a megsértésével hozta meg.
[11] Az iratok alapján megállapítható, hogy a II. r. terhelttel szemben a K.-i Járásbíróság bocsátott ki európai elfogatóparancsot, melynek eredményeként Németországban elfogták, majd a magyar igazságügyi hatóság részére átadták. Magyarországra szállítására 2019. február 27-én került sor. A Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ Nemzetközi Bűnügyi Igazgatósága Bűnügyi Együttműködési Főosztályának SIRENE Irodája által adott tájékoztatás szerint a II. r. terhelttel szemben lefolytatandó büntetőeljárásban a specialitás elvét alkalmazni kell.
[12] Az átadás alapját képező ügyben a K.-i Járásbíróság 2019. március 27. napján jogerős ítéletével a terheltet 2 év börtön fokozatú szabadságvesztés-büntetésre ítélte.
[13] Ezt követően hozta meg a járásbíróság a jelen ügy tárgyát képező jogerős ítéletét a II. r. terhelttel szemben. A bűncselekmény elkövetési ideje 2015. február 24. és február 26. napja.
[14] Az Eube. tv. 30. § (1) bekezdése alapján az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától.
[15] Az Eube. tv. 30. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha
a) a személy a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el – bár erre lehetősége lett volna – Magyarország területét, vagy elhagyása után ide visszatér;
b) a bűncselekmény szabadságvesztés vagy elzárás büntetéssel nem büntethető, vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel nem fenyegetett;
c) a büntetőeljárás eredményeként nem kerül sor személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazására;
d) a személlyel szemben szabadságelvonással nem járó büntetés vagy intézkedés, különösen pénzbüntetés szabható ki, illetve alkalmazható, még akkor sem, ha a büntetés vagy intézkedés személyi szabadságának korlátozását eredményezheti;
e) a személy az átadási eljárás során lemondott a specialitás szabályának alkalmazásáról;
f) a személy az átadása után az átadását megelőzően elkövetett, meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályainak alkalmazásához fűződő jogáról, vagy
g) a személyt átadó tagállami igazságügyi hatóság a (4) bekezdéssel összhangban hozzájárulását adja.
[16] A II. r. terhelt terhére megállapított csalás bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel, a hamis magánokirat felhasználásának vétsége egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[17] A Btk. 33. § (4) bekezdése kimondja, ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható.
[18] Következésképpen az Eube. tv. 30. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakra figyelemmel a specialitás szabálya a II. r. terhelttel szembeni büntetőeljárás lefolytatásának nem volt akadálya.
[19] Megállapítható továbbá, hogy az Eube. tv. 30. § (2) bekezdés c) pontja szerinti feltétel, vagyis az,
hogy személyi szabadság elvonásával járó intézkedésre vele szemben nem került sor, a 120 óra közérdekű munka büntetés jogerős kiszabásával teljesült.
[20] A specialitás szabálya alóli kivételekkel kapcsolatban az Európai Unió Bírósága a C 388/08. PPU. számú ügyben kifejtette, hogy az európai elfogatóparancsról és az uniós országok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584. számú kerethatározat 27. cikk (3) bekezdés c) pontjában szereplő kivétel olyan helyzetre vonatkozik, amikor a büntetőeljárás nem vezet a személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazásához.
[21] Az Európai Unió Bírósága rámutatott, hogy ebből következik, hogy e kivétel keretében valamely személlyel szemben az átadásának alapjául szolgálótól különböző, szabadságvesztés-büntetéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel fenyegetett „egyéb bűncselekmény” miatt akkor indítható büntetőeljárás és e személy akkor ítélhető el a hozzájárulási eljárás alkalmazása nélkül, ha a büntetőeljárás során nem került sor szabadságkorlátozással járó intézkedés alkalmazására. Ha azonban az ítélet az érintett személlyel szemben szabadságvesztés-büntetést vagy szabadságkorlátozással járó intézkedést szab ki, az ítélet végrehajthatóságához szükséges e beleegyezés.
[22] Kifejtette továbbá, hogy ez az értelmezés következik egyébként az 1996. évi egyezmény 10. cikk (1) bekezdés b) pontjának rendelkezéseiből is, amint az az egyezményhez fűzött, a Tanács által 1997. május 26-án jóváhagyott magyarázó jelentésből (HL 1997. C 191., 13. o.) kitűnik. E jelentés értelmében a megkereső tagállam büntetőeljárást indíthat vagy folytathat valamely személy ellen, vagy őt elítélheti a kiadatását indokoló cselekménytől különböző cselekmény miatt, még akkor is, ha ez a személyi szabadságot korlátozó büntetéssel fenyegetett, amennyiben sem az eljárás folyamán, sem annak következtében nem került sor az adott személy szabadságának korlátozására. Így e jelentés szerint, ha az érintett személyt szabadságvesztésre ítélik vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmaznak vele szemben, az ítélet csak akkor hajtható végre, ha a megkereső tagállam rendelkezik vagy az érintett személy vagy a megkeresett tagállam hozzájárulásával.
[23] Jelen ügyben nem ez a helyzet, mivel a terhelttel szemben jogerősen közérdekű munka büntetést szabtak ki.
[24] Mindezek alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban nem történt – a II. r. terhelt által hivatkozott – eljárási szabálysértés, és a Be. 649. § (2) bekezdés f) pontja szerinti felülvizsgálati ok nem valósult meg.
[25] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek felülvizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 290/2021.)