151. I. Kárbiztosításnál a károsító esemény minősül biztosítási eseménynek. A felek azonban úgy is rendelkezhetnek, hogy a károsító esemény szerződésben meghatározott feltételekkel történő megvalósulása esetén a biztosító nem nyújt fedezetet (kizárás).

Nyomtatóbarát változat

I. Kárbiztosításnál a károsító esemény minősül biztosítási eseménynek. A felek azonban úgy is rendelkezhetnek, hogy a károsító esemény szerződésben meghatározott feltételekkel történő megvalósulása esetén a biztosító nem nyújt fedezetet (kizárás). A Ptk. a biztosítási esemény tág – kizárások nélküli – fogalmát alkalmazza. II. A biztosítási (károsító) esemény bekövetkezésével kapcsolatos tények állítása a biztosítási szolgáltatást igénylő fél, míg a szolgáltatási kötelezettséget kizáró tények állítása a biztosító érdeke. A biztosítási szolgáltatás teljesítése iránti perben a biztosítási esemény, illetve a kizárási ok alapjául állított konkrét történeti tényeket kell bizonyítani. A bizonyítási érdekről a biztosítási jogviszony és a felek tényállításai alapján kell állást foglalni [2003. évi LX. törvény 96. § (1) bek. a) pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:439. §; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 164. § (1) bek., 206. (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. r. felperes mint szerződő fél és biztosított, valamint az alperes mint biztosító biztosítási szerződést kötöttek az abban megjelölt családi házra és a benne lévő ingóságokra.
[2] A biztosítási szerződés általános feltételei (I.) között feltüntetett általános kizárások (13.) szerint a biztosítás nem terjed ki olyan kárra, amely gyártási, technológiai hibára (pl. hibás kivitelezés, tervezési hiányosság stb.) vezethető vissza (13.4.). A különös feltételek (II.) szerint biztosítási eseménynek a biztosított vagyontárgyak véletlen, váratlan és előre nem látható megrongálódása, megsemmisülése, eltulajdonítása minősül, ha a bekövetkezésük valamely biztosított veszélynemmel közvetlen okozati összefüggésben áll és a káresemény a szerződés hatálya alatt következett be (5.). Tűz biztosítási eseménynek minősül, ha az égési folyamat (együttesen jelentkező hő-, láng-, fény- és füsthatás kíséretében lezajló oxidációs folyamat) nem rendeltetésszerű tűztérben keletkezik – vagy ott keletkezik, de azt elhagyja – és önerőből tovább terjedni képes, a biztosított vagyontárgyakban kárt okoz. Nem minősülnek biztosítási eseménynek a felsorolt okok miatt bekövetkezett károk (5.1.).
[3] A biztosítási szerződés hitelbiztosítéki záradéka szerint az alperes tudomásul vette, hogy a biztosított mint zálogkötelezett és a megjelölt hitelező mint zálogjogosult között a biztosított ingatlanra vonatkozó zálogszerződés jött létre. Az alperes vállalta, hogy a biztosított épülettel kapcsolatban esedékessé vált szolgáltatási kötelezettségéről minden esetben értesíti a zálogjogosultat, kifizetést kizárólag csak a zálogjogosult kifejezett hozzájárulásával teljesít a biztosított részére, ennek hiányában a szolgáltatást a zálogjogosultnak teljesíti.
[4] A biztosított lakóépületben 2016. január 3-án tűz keletkezett, amelyben megrongálódott a lakóépület,
valamint megsemmisült, illetve megrongálódott az abban lévő ingóságok egy része. A felperesek bejelentését követően az alperes nem teljesítette a biztosítási szerződésben meghatározott szolgáltatást.

A kereset és az alperes védekezése
[5] A felperesek 44 900 000 forint biztosítási szolgáltatás megfizetésére kérték kötelezni az alperest elsődlegesen nekik mint egyetemleges jogosultaknak, másodlagosan a zálogjogosultnak.
[6] Indokolásuk szerint bekövetkezett a biztosítási szerződésben meghatározott tűz biztosítási esemény, ezért az alperes köteles a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni. Vitatták, hogy a tüzet gyártási vagy technológiai hiba okozta volna.
[7] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[8] Indokolása szerint a tűz a lakóépületben lévő kandallót a kéménnyel összekötő cső (a továbbiakban: füstcső) technológiai hibájára, illetve a csatlakozás hibás kivitelezésére vezethető vissza, így az I.13.4. pont alapján a biztosítás nem terjed ki a kárra, kizárt a biztosító szolgáltatási kötelezettsége, a tűz nem a szerződésben meghatározott kockázat, az nem biztosítási esemény. Arra is hivatkozott, hogy kizárólag a zálogjogosultnak teljesíthet, ezért a felperesek nem kérhetnek a saját javukra szóló marasztalást, ilyen igényt csak a zálogjogosult érvényesíthet. Vitatta a követelés összegszerűségét is.

Az elsőfokú ítélet, valamint a másodfokú rész- és közbenső ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[10] Indokolása szerint az I. r. felperes és az alperes között a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:439. §-a szerint kárbiztosítási szerződés jött létre. A II. r. felperes nem szerződő fél, így nem jogosult annak teljesítését követelni. Az I. r. felperes a hitelbiztosítéki záradék miatt saját részére nem kérhet teljesítést, de a Ptk. 6:58. §-a alapján azt követelheti, hogy az alperes a zálogjogosultnak teljesítsen.
[11] A tűz mint biztosítási esemény bekövetkezésével kapcsolatban rögzítette, hogy maga a tűzeset nem volt vitatott a felek között. Az megfelelt a biztosítási szerződés II.5.1. pontjában meghatározott tűz biztosítási eseménynek, ugyanakkor az alperes a biztosítási esemény fogalmába a kizáró okok fennálltának a hiányát is beleértette. Az elsőfokú bíróság megkülönböztette a biztosító mentesülését és a biztosító kötelezettségének be nem állását, mert az utóbbi esetben be sem következik a biztosítási esemény. Ennek az elhatárolásnak a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher szempontjából tulajdonított jelentőséget. A biztosítási szerződés II.5.1. pontja a tűzhöz mint biztosítási eseményhez kapcsolódó különös kizárási okokat határoz meg, ugyanakkor ezeken túl az I.13. pont általános jelleggel rögzíti a kizárási okokat. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a biztosítási esemény meghatározása az általános definícióhoz képest negatív módon kiegészítésre került, ami a kizárás körébe tartozik.
[12] A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a tűz a falszerkezetben azért alakult ki, mert a füstcső környékén akkumulálódott hő elérte a falszerkezetben lévő éghető anyagok gyulladáspontját. Az elektromos tűz lehetőségét kizárta. Arra a következtetésre jutott, hogy egy kandalló annak rendeltetésszerű használatával – fűtéssel – nem okozhatja a környezete felgyulladását, ezért a tűz az I.13.4. pont szerinti technológiai hibára, a kandalló bekötésének hibájára vezethető vissza, ami kizáró okot jelent, így a tűzesetet kivonta a tűz mint biztosítási esemény köréből.
[13] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az I. r. felperes és az alperes viszonyában megállapította, hogy az alperes a biztosítási szolgáltatás teljesítésére köteles, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[14] Indokolása szerint nem észlelt hatályon kívül helyezést megalapozó lényeges eljárási szabálysértést. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a kereset jogalapja körében a per eldönthető volt, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését a bizonyítás kiegészítése céljából sem találta indokoltnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de az abból levont jogi következtetéseivel, érdemi döntésével és annak indokaival csak részben értett egyet.
[15] A II. r. felperes nem volt a biztosítási szerződés alanya, így nem követelheti annak teljesítését. Helyesnek ítélte az I. r. felperes kereshetőségi jogával kapcsolatos elsőfokú döntést is, mert a hitelbiztosítéki kikötés alapján a felek között egy harmadik személy javára szóló szerződés jött létre.
[16] A tűzesettel kapcsolatban egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az a biztosítási szerződés II.5.1. pontja alapján biztosítási eseménynek minősül. Mivel ez bekövetkezett, ezért a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a tűz oka gyártási, technológiai, kivitelezési hiba volt. Értékelése szerint önmagában a perben rendelkezésre álló okiratokból és a kihallgatott tanúk vallomásából nem állapítható meg a tűz keletkezésének helye és oka. A kirendelt szakértő a tűz keletkezési helyeként a kandalló mögötti kéménybekötést, közvetlen okaként a füstcső túlhevülését határozta meg. A füstcső túlhevülésének oka lehetne tervezési vagy kivitelezési hiba, de a kirendelt szakértő tervezési hibát nem állapított meg, az OSB lapok esetén pedig kizárta az okozati összefüggést. A kirendelt szakértő a füstcső túlhevülésének okaként három lehetséges körülményt határozott meg: a hőszigetelt füstcsőben lévő kerámiaszálas szigetelőanyag átrendeződését – aminek következtében csökkent az anyag hőszigetelő képessége –, a kandalló intenzívebb használatát, valamint azt, hogy a tűzeset előtti órákban a kandallóban nagyobb lánggal égett a tűz, és emiatt nagyobb hőmérséklet érte a füstcsövet. A másodfokú bíróság értékelése szerint ezek közül a körülmények közül egyik sem tekinthető technológiai, gyártási, kivitelezési vagy szerelési hibának. Különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szakértők egyike sem tudta kimutatni a felperesek terhére a lakóház építésére és a kandalló kéménybekötésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés, szabvány vagy más kötelező műszaki előírás megszegését. Mindebből arra a következtetésre jutott, az alperes nem tudta sikeresen bizonyítani, hogy a tűz keletkezése gyártási, technológiai, kivitelezési hibára vezethető vissza, amit a régi Pp. 3. § (3) bekezdése alapján az alperes terhére értékelt. Mivel a bizonyítás eredményeként nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a felperesek által elszenvedett tűzkár az I.13.4. pontban a biztosítási fedezetből kizárt kockázatok közé tartozik, ezért az alperes a biztosítási szerződés alapján köteles a biztosítási szolgáltatás teljesítésére, amit az I. r. felperes jogosult követelni.
[17] Mindezek alapján a II. r. felperes keresetét részítélettel elutasította. Az I. r. felperes keresete vonatkozásában közbenső ítélettel megállapította a keresettel érvényesített jog fennállását azzal, hogy a tárgyalást a biztosítási szolgáltatás összegének a meghatározása érdekében kell folytatni.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] Az alperes felülvizsgálati kérelmét a jogerős rész- és közbenső ítélet közbenső ítéleti rendelkezése és annak indokolása ellen terjesztette elő. Kérte annak hatályon kívül helyezését, és új határozat hozatalával a kereset elutasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős közbenső ítélet sérti a Ptk. 6:439. §-át, valamint a régi Pp. 164. § (1) bekezdését és a 206. § (1) bekezdését.
[23] Az I. r. felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását.

A Kúria döntése és jogi indokai
[24] Mindezek alapján a Kúria a jogerős közbenső ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, valamint érdemben csak azokat a hivatkozásokat vizsgálhatta, amelyek tartalmazzák a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is.
[28] Az alperes által megsértettként állított régi Pp. 164. § (1) bekezdése a bizonyítási érdek, míg a másodfokú bíróság által az érdemi döntés körében alkalmazott régi Pp. 3. § (3) bekezdése a bizonyítási teher szabályozását tartalmazza. A bizonyítási érdek arra vonatkozik, hogy a per eldöntéséhez szükséges (releváns) tényt melyik félnek kell bizonyítania, míg a bizonyítási teher azt szabályozza, hogy ki viseli a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményét. Az alperessel szemben érvényesített jog fennállásának megállapítása azon alapult, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítás sikertelenségét a régi Pp. 3. § (3) bekezdése alapján az alperes terhére értékelte. Az alperes e jogszabályhely megsértését nem állította, így azt a Kúria sem vizsgálhatta.
[29] Az alperes a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését arra alapította, hogy a jogerős közbenső ítélet az alperes megbízott szakértőjének a nyilatkozatát és a kirendelt szakértő szakvéleményét
helytelenül értékelte, mert azok a kizárásként szabályozott kivitelezési hiányosságot bizonyítják. A régi Pp. 206. § (1) bekezdése a tényállás bíróság általi megállapítását, és ennek körében a felek előadásának és a bizonyítékoknak az értékelését szabályozza. A biztosítási esemény bekövetkezése, a kizárási ok fennállása nem a tényállás része, nem ténykérdés, hanem a tényekből levont jogi következtetés, anyagi jogi jogkérdés. Az alperes felülvizsgálati kérelmében – tartalma szerint – nem a tényállás megállapítását támadta, azt kifejezetten helyesnek tekintette, hanem a tényekből levont anyagi jogi következtetést sérelmezte, amely az anyagi jog megsértése körében vizsgálható.
[30] Az alperes abban az esetben, ha a felülvizsgálati kérelme egyébként nem alapos, arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta teljeskörűen a jogalap körében előterjesztett védekezést, valamint mellőzte az ezzel kapcsolatos bizonyítás lefolytatását. Az alperes ezzel a jogerős közbenső ítélet tartalmi hiányosságát [régi Pp. 221. § (1) bekezdés], a közbenső ítélet feltételeinek hiányát [régi Pp. 213. § (3) bekezdés], valamint a bizonyítás alaptalan mellőzését [régi Pp. 3. § (4) bekezdés] állította, de ezekkel kapcsolatban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, így ezeket a Kúria érdemben nem vizsgálhatta.
[31] A fentiekre tekintettel a Kúriának a biztosítási esemény és a kizárási ok megvalósulásával, valamint az ezekkel kapcsolatos bizonyítási érdekkel összefüggésben kellett a jogerős közbenső ítéletet felülvizsgálnia.
[32] A Ptk. 6:439. § (1) bekezdése alapján a biztosító szolgáltatása egyrészt a biztosítási szerződésben meghatározott kockázatra történő fedezet nyújtása, másrészt a biztosítási esemény bekövetkezését követően a biztosítási szolgáltatás teljesítése. A törvény a biztosítási eseményeket példálózó módon sem szabályozza, azt a felek a biztosítási szerződésben szabadon határozzák meg.
[33] Vagyonbiztosítási szerződésnél (kárbiztosításnál) a károsító esemény minősül biztosítási eseménynek [Ptk. 6:439. § (2) bekezdés]. A biztosítási események szabad meghatározásából következően azonban a felek úgy is rendelkezhetnek, hogy a károsító esemény szerződésben meghatározott feltételekkel történő megvalósulása esetén a biztosító nem nyújt fedezetet, így nem köteles szolgáltatást teljesíteni (kizárás). A fedezet terjedelmét ilyen módon szűkítő kikötés a biztosítási esemény meghatározását egészíti ki. Az e perben alkalmazandó, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 96. § (1) bekezdés a) pontja a biztosítási szerződés tartalmi elemei körében maga is megkülönbözteti a biztosítási esemény meghatározását és a kizárásokat. A biztosítási eseményben való megállapodás a biztosítási szerződés lényeges tartalmi eleme [Ptk. 6:439. § (1) bekezdés, 6:63. § (2) bekezdés], e nélkül a szerződés nem jön létre, míg a kizárás alkalmazása csak lehetőség a felek számára. A Ptk. a biztosítási esemény tág – kizárások nélküli – fogalmát alkalmazza: biztosítási szerződést az köthet, aki érdekelt a biztosítási (károsító) esemény elkerülésében (Ptk. 6:440. §), és ezt a szerződésben meghatározott biztosítási (károsító) eseményt kell bejelenteni (Ptk. 6:453. §). A Ptk. 6:439. §-ából ezért
az következik, hogy a biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási (károsító) esemény bekövetkezésével kapcsolatos tények állítása a biztosítási szolgáltatást igénylő fél, míg a szolgáltatási kötelezettséget kizáró tények állítása a biztosító érdeke.
[34] A felülvizsgálati kérelemben megsértettként állított bizonyítási érdek [régi Pp. 164. § (1) bekezdés] szabályozása abból ered, hogy a felperesnek a keresetlevélben [régi Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont], az alperesnek az ellenkérelemben (régi Pp. 139. §) kell előadnia az érvényesíteni kívánt jogot, illetve az érdemi védekezést megalapozó tényeket. Bizonyítani a per eldöntéséhez szükséges (releváns) tényeket kell [régi Pp. 163. § (1) bekezdés]. A bizonyítás tárgya a fél által állított – és az ellenfél által vitatott – olyan konkrét történeti tény, amelynek valósága esetén a kereset vagy a védekezés alapos. Ebből következően biztosítási szolgáltatás teljesítése iránti perben nem magát a biztosítási esemény bekövetkezését vagy a kizárási okot – mint végső soron anyagi jogkérdéseket – kell bizonyítani, hanem az ezek alapjául állított konkrét történeti tényeket. A fentiek alapján mindig az adott biztosítási szerződés által meghatározott biztosítási jogviszony és a felek jogvitában tett tényállításai alapján kell állást foglalni a bizonyítási érdekről.
[35] A jelen ügyben a különös feltételek II.5. pontja a biztosítási esemény általános meghatározását tartalmazza, biztosítási eseményként magát a károsító eseményt szabályozza. E szerint biztosítási eseménynek minősül a biztosított vagyontárgyak véletlen, váratlan és előre nem látható megrongálódása, megsemmisülése, eltulajdonítása, ha annak bekövetkezése valamely biztosított veszélynemmel közvetlen okozati összefüggésben áll és a káresemény a szerződés hatálya alatt következett be. Az I. r. felperes keresetét a biztosítási események közül a II.5.1. pontban meghatározott tűz biztosítási eseményre alapította. A biztosítási szerződés meghatározza, hogy mi minősül tűz biztosítási eseménynek, valamint, hogy milyen okok miatt bekövetkezett károk nem minősülnek annak. A tűz biztosítási esemény körében tett felperesi tényállításokat az alperes nem vitatta, így azokat nem kellett bizonyítani. Az alperes érdemi védekezését az általános feltételek I.13.4. pontjára alapította állítva, hogy a tűz a füstcső technológiai hibájára vezethető vissza. A perben az alperes érdeke az I.13.4. pontban rögzített általános kizárásra vonatkozó szerződéses rendelkezés alkalmazása, ezért az alperesnek kellett konkrét történeti tényeket állítania és bizonyítania azzal kapcsolatban, hogy a kár technológiai hibára vezethető vissza. A jogerős közbenső ítélet így helyesen alkalmazta a régi Pp. 164. § (1) bekezdését.
[36] A bírói gyakorlat sem támasztja alá a felülvizsgálati kérelemben előadott álláspontot. A Kúria Pfv.V.21.362/2020/4. számú határozatának [64] bekezdésében általánosságban úgy foglalt állást, hogy a kizárási ok bizonyítása a biztosítót terheli. Az alperes által hivatkozott Pfv.V.20.509/2018/7. számú kúriai határozat [26] bekezdése általánosságban szintén azt tartalmazza, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésének bizonyítása a biztosítottat, míg a mentesülési vagy a kizárási ok bizonyítása a biztosítót terheli. E határozatában a Kúria arról döntött, hogy a bizonyítási teher általános szabálya a konkrét perbeli biztosítási jogviszonyban miként érvényesül. Ennek során figyelemmel volt a vizsgált konkrét biztosítási szerződés szabályozási módjára és tartalmára. A kizárási okot megalapozó tény (a tűzveszélyes anyag tárolása) megállapítható volt, a felperes ezért ezzel szemben bizonyíthatta, hogy nem ő tárolta az ingatlanon a tűzveszélyes anyagot. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott ítélőtáblai határozatot a Kúria Pfv.V.20.966/2020/6. számú végzésében hatályon kívül helyezte, és a végzés [38] bekezdésében a fentiekkel egyezően határozta meg a bizonyítási érdeket.
[37] Az alperes a kizárási ok bizonyítottsága körében a bizonyítékértékelést és erre figyelemmel a közbenső ítélet anyagi jogi döntését támadta. Indokolása szerint önmagában az is bizonyítja a hibás kivitelezést, hogy a kandalló a rendeltetésszerű használata során tűzkárt okozott.
[38] A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének, jogszabálysértést csak a bizonyítékok okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (BH 1999.44.). Nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére az, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent BH 2013.119.).
[39] A jogerős közbenső ítélet bizonyítékértékelése nem iratellenes, nem okszerűtlen és nem tartalmaz logikai ellentmondást. A másodfokú bíróság a perbeli adatokat és a kirendelt szakértő véleményét okszerűen értékelte és az aggálytalan szakvéleménynek megfelelően határozott. Az alperes megbízott szakértője tűzvizsgálati szakvéleményében és tanúvallomásában az elektromos tűz lehetőségét elvetette. A tűz keletkezési helyét a füstcső átvezetésénél jelölte meg azzal, hogy a hőszigetelt füstcső külső felületének magas hőmérséklete miatt gyulladt meg a faszerkezet és a műanyag párazáró fólia. Tanúvallomásában az általa állított kivitelezési hibát az eredményből vezette le. A kirendelt szakértő szakvéleményében szintén kizárta, hogy a tűz az elektromos kötéseknél keletkezett. A tűz keletkezését a falszerkezetben, a kéménybekötésnél állapította meg. Annak okát abban jelölte meg, hogy a füstcsövön kiáramló hő felmelegítette annak hőszigetelését és környezetét, mert az akkumulálódott hő nem tudott eltávozni a fal és a kémény hőszigetelése, valamint a kandalló hátfala miatt. A kandalló és a füstcső által folyamatosan biztosított hőmennyiség elérte a falszerkezetben lévő anyagok gyulladási hőmérsékletét. A kirendelt szakértő szakvéleményének a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 6.2. pontjában arra a kérdésre adott választ, hogy mi volt a tűz oka. A tűz azért alakult ki 2016. január 3-án, mert akkorra akkumulálódott annyi hő a füstcső környékén lévő, éghető anyagokat is tartalmazó falszerkezetben, hogy elérte az éghető anyagok gyulladási pontját. Ezzel összefüggésben annak az okát, hogy a kandalló beüzemelését követően több mint nyolc évvel később keletkezett a
tűz, abban jelölte meg, hogy vagy csökkent a füstcső hőszigetelő képessége, vagy intenzívebben használták a kandallót, vagy nagyobb lánggal égett a tűz. A tűz kialakulásához vezethetett akár a fenti tényezők egyikének megvalósulása is, de lehet, hogy több tényező együttes hatása miatt következett be. A másodfokú bíróság a jogerős közbenső ítéletében így nem kiragadott egyes részeket a szakvéleményből, hanem teljeskörűen értékelte a tűz oka körében a szakértő által előadottakat.
[40] A bizonyítékok fentiek szerinti értékelése alapján nem állapítható meg az alperes által hivatkozott kizárási ok fennállása. A szakvélemény alapján a tüzet a hő akkumulálódása okozta, amelynek lehetséges okait a szakvélemény feltüntette. Ezek az okok nem minősülnek gyártási, technológiai hibának, hanem olyan körülmények, amelyek a biztosított vagyontárgy véletlen, váratlan és előre nem látható megrongálódását okozták (II.5.). Önmagában a károsodás bekövetkezéséből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az gyártási, technológiai hibára vezethető vissza.
[41] Mindezekre figyelemmel a jogerős rész- és közbenső ítéletnek a felülvizsgálattal támadott közbenső ítéleti rendelkezése nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.

(Kúria Pfv.I.21.222/2020/9.)