A gyógyítás (kezelés) büntetőjogi értelemben vett kockázata akkor igényel vizsgálatot, amikor az orvos eltér foglalkozása szabályaitól. A szabályszegések azonban nem önmagukban, objektíve tesznek felelőssé, a bűnösség azt jelenti, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és a magatartásával előidézett következményekről, mivel a terhelt nem fejtette ki azt a gondosságot, amelyre orvosként kötelezve volt és amely tőle adott tények mellett elvárható volt [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 171. § (1) bek.; Btk. 165. §; 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bek.].
[1] A járásbíróság a 2018. november 5-én kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 171. § (1) bek.] miatt 6 hónap fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az előzetes mentesítésről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. október 19-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az I. r. terhelt tekintetében a büntetés kiszabását mellőzte, az I. r. terheltet két évi próbaidőre próbára bocsátotta. Rendelkezett az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség I. r. terheltet terhelő összegéről, és mellőzte az egyetemleges megfizetésre kötelező rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás a következő:
A házasságban élő K. R. sértettnek 2008-ban – a jelen terhessége előtt – természetes szüléssel, érett, egészséges, nagy súlyú fiúgyermeke született. 2011. december 1-jén az sz.-i kórház nőgyógyászati ambulanciáján ultrahangos vizsgálattal állapították meg újabb terhességét, majd 2012. január 16-án került felismerésre ikerterhessége. Terhesgondozásra rendszeresen járt, terhessége eseménytelenül zajlott. A szülés várható ideje 2012. július 27. napja volt. Az utolsó menzesze alapján az ultrahangos vizsgálat a szülés várható időpontját 2012. július 25-re tette. Választott orvosa az I. r. terhelt volt, aki a kórházban szülész-nőgyógyász szakorvosként dolgozott.
K. R. sértett a terhessége 33–34. hetében, 2012. június 12-én enyhe görcsök, renyhe kontrakciók miatt felvételre került a szülészeti osztályra. Június 21-én 23 óra 50 perckor a „B” magzatnál spontán burokrepedés következett be, K. R. sértett panaszmentes volt. A két magzati szívműködés egyidejű megfigyelésére alkalmas CTG-vel végzett vizsgálatok mindkét magzat esetében jó szívhangot jeleztek. Mindkét magzat koponyavégű fekvésben helyezkedett el, becsült súlyuk 2283–2072 gramm volt. Az I. r. terhelt úgy határozott, hogy az ikerszülést is természetes, „hüvelyi” úton vezeti le. Császármetszés alkalmazását nem tartotta indokoltnak.
K. R. sértettet a szülőszobára 2012. június 22-én 0 óra 15 perckor vették fel, a magzatokat folyamatosan monitorozták, azonban egyidejű szimultán (párhuzamos) és folyamatos megfigyelésre alkalmas CTG-készülék papírhiány miatt nem volt működőképes.
A szülési folyamat megindulásáról értesítésre került az I. r. terhelt, míg a szülési folyamat teljes időtartama alatt a II. r. terhelt volt a szülészet-nőgyógyászati osztály ügyeletvezető főorvosa.
A terheltek a monitorozást úgy próbálták megvalósítani, hogy váltakozva az egyik magzatot egy szívhang megfigyelésére alkalmas CTG-készülékkel, míg a másikat DOPTON-nal ellenőrizték. Az „A” magzat a szülőcsatornához közelebb elhelyezkedő későbbi H. V. sértett, a „B” magzat H. G. volt.
Az I. r. terhelt a szülőszobára 5 óra 30 perc körüli időben érkezett meg, és vezette ezen időtől kezdődően a szülést.
Az I. r. terhelt 5 óra 30 perc körüli időben az „A” magzat esetében burokrepesztés mellett döntött, és 6 óra 30 perc körül indultak meg a tolófájások, annak támogatására Oxitocinos csepp infúziót vezettek be. 6 óra 55 percre az „A” magzati koponya a kimenetben stagnált, ismételt nyomás hatására sem gördült ki teljesen. Ekkor hívta be az I. r. terhelt az ügyeletes főorvost, a II. r. terheltet az ikerszülésnél gyakorta fellépő komplikáció kivédésére, amiért is két orvos jelenléte szükséges.
A II. r. terhelt úgy igyekezett H. V. („A” magzat) megszületésében segíteni, a magzatot a szülőcsatornába terelni, hogy a méhfenékre alkarral több alkalommal extrém erejű nyomást gyakorolt, mellyel közvetlen veszélyeztette K. R. sértett, továbbá H. V. és H. G. magzatok életét, testi épségét, egészségét.
Az „A” magzat szemöldök vonalig született meg, a kimenetben stagnált, ismételt nyomás hatására sem gördült ki.
Ezt követően sem az I. r., sem a II. r. terhelt nem döntött az azonnali császármetszés mellett, hanem az I. r. terhelt előzetes belső vizsgálat nélkül vacuum-extractiót alkalmazott. A vákuumot H. V. sértett koponyájára felhelyezve kétszeri gördítési kísérletet végzett megszületésének elősegítésére. Mindeközben a II. r. terhelt a méhfenékre gyakorolt nyomatással próbálta segíteni, azonban mindennek ellenére, a húzás hatására sem gördült ki az „A” magzat.
A vákuumhasználat, illetőleg ikerkoraszülésnél a méhfenékre gyakorolt nyomatás tiltott.
Az I. r. terhelt foglalkozási szabályszegése következtében H. V., H. G. és K. R. sértettek életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztette. A méhfenékre gyakorolt nyomatás közvetlenül veszélyeztette az anya és a magzatok életét, testi épségét, egészségét.
7 óra 5 perckor az „A” magzat a vákuum alkalmazása ellenére mozdulatlan volt, az I. r. terhelt csak ekkor végzett belső vizsgálatot, észlelte a szülési képtelenséget, minek okán a „B” magzat, H. G. feje H. V. sértett válla elé került a szülőcsatornában. Az I. r. terhelt a „B” magzat fejét próbálta kézzel visszanyomni eredménytelenül, ezután döntött az azonnali császármetszés végrehajtásáról. Szükséges előkészületet követően először H. V. született meg műtét során 7 óra 22 perckor, majd H. G. 7 óra 23 perckor.
A „B” magzat egészségesen, az „A” magzat viszont Apgar 0 értékkel született, gyakorlatilag a klinikai álhalál állapotában jött világra.
Az I. r. terhelt esetén a bíróság foglalkozási szabályszegésnek tekintette az előzetes belső vizsgálat elvégzése nélkül végrehajtott vacuum-extractiót, mely késleltette a császármetszés elvégzését. A II. r. terhelt esetén foglalkozási szabályszegés a méhfenékre gyakorolt extrém erejű nyomatás, mely közvetlenül veszélyeztette K. R. sértett életét, testi épségét, egészségét. A terheltek terhére rótt további foglalkozási szabályszegések:
Az ikermagzatok párhuzamos monitorizálásának elmaradása a kiemelt kockázatú ikerkoraszülésnél, e tárgyi feltétel hiányára figyelemmel az felelt volna meg, ha profilaktikus szemlélet mellett azonnal császármetszést végeznek a terheltek. E tekintetben nem annak volt jelentősége, hogy a CTG-készülék előre tudta volna-e jelezni az ikergyermekek összeakadását, hanem annak, hogy a hüvelyi ikerkoraszülés tárgyi feltételei nem voltak adottak, és a már bekövetkezett összeakadás miatt fellépő oxigénhiányt a készülék előre tudta volna jelezni.
A szülés dinamikájából, a rendelkezésre álló adatokból az volt megállapítható, hogy e terhességi állapotban vagy szülés előtti helyzetben nem lett volna összeakadás, ha elrendelik a terheltek az anya továbbszállítását magasabb ellátottságú egészségügyi intézménybe. Erre mód és lehetőség volt június 21-én 23 óra 50 perc körüli időben. Ekkor 1 órán belül bizonyosan nem történt volna semmiféle összeakadás, még szállítás esetében sem.
Az eljárt bíróság megállapítása szerint az egészségügyi szolgáltatás nyújtására vonatkozó 1997. év CLIV. törvény (továbbiakban Eütv.) rendelkezései közül általános előírás, hogy a 77. § (3) bekezdése értelmében az orvost kötelezettség terhelte, hogy a sértett egészségügyi ellátása során az ellátásban résztvevőktől általában elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetőleg irányelvek, továbbá az egyéb írott és íratlan szabályok betartásával járjon el.
Ugyancsak kötelezettsége volt az I. r. terheltnek az egészségügyi dokumentáció Eütv. 136. § (1) és (3) bekezdésének megfelelő vezetése, az iratok megőrzése. A dokumentációban fel kell tüntetni többek között a kórtörténetet, az elvégzett beavatkozások idejét és azok eredményét, valamint minden egyéb adatot, tényt, amely a beteg gyógyulására befolyással lehet.
Az Eütv. 129. § (1) bekezdése értelmében a kezelőorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek közül – a hatályos jogszabályok keretei között – szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közreműködő személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett végezhető eljárást. A kezelőorvos joga a vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása, jelen esetben a szülés módjáról, levezetéséről való döntés, felelős az általa választott módszerért és annak elvégzéséért, azaz, hogy az a szakmai szabályok szerint történt-e.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva az I. r. terhelt felmentése érdekében.
[5] Indokai szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság hibás jogi következtetésre jutott azon körben, hogy nem ténykérdés, hanem jogkérdés – és ezért a bíróság feladata – a foglalkozási szabályszegés és a közvetlen veszélyhelyzet közötti okozati összefüggés fennállásának megállapítása: emiatt pedig eljárásjogi szabályt is sértettek az eljáró bíróságok tekintettel arra, hogy az egyes szakértők megállapításainak ellentmondását nem oldották fel a Be. 197. § alapján.
[6] Hivatkozott arra, hogy az irányadó tényállásból nem felismerhetőek a bűncselekmény törvényi tényállási elemei, jelen esetben az, hogy az I. r. terhelt követett-e el foglalkozási szabályszegést, a kialakult veszélyhelyzet közvetlen veszélyhelyzetnek minősül-e, illetve, ha az I. r. terhelt követett el foglalkozási szabályszegést és a veszélyhelyzet közvetlen, akkor a szabályszegések és a közvetlen veszélyhelyzet közötti okozati összefüggés fennáll-e. Ezért álláspontja szerint az I. r. terhelt bűnösségét nem lehetett volna megállapítani, így az eljáró bíróságok megsértették a korábbi Btk. 171. § (1) bekezdését.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában törvényben kizártnak tartotta a felülvizsgálati indítványban foglaltakat figyelemmel arra, hogy a bűnösség megállapítását a tényállási elemek meg nem engedett támadásával kérdőjelezi meg.
[12] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[13] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[14] Az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[15] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[16] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[17] Az indítvány szerint az irányadó tényállásban nem szerepelnek a felrótt bűncselekmény törvényi tényállási elemei: jelen esetben az, hogy az I. r. terhelt követett-e el foglalkozási szabályszegést, a kialakult veszélyhelyzet közvetlen veszélyhelyzetnek minősül-e; illetve, ha az I. r. terhelt követett el foglalkozási szabályszegést és a veszélyhelyzet közvetlen, akkor a szabályszegések és a közvetlen veszélyhelyzet közötti okozati összefüggés fennáll-e.
[18] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[19] Az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 171. § (1) bekezdése szerint, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[20] A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, amely lehet akár szándékos, akár a kötelezettség elhanyagolásában jelentkező gondatlan magatartás. A szabályszegés megvalósulhat aktív, tevőleges magatartással vagy mulasztással is.
[21] Az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése vagy testi sérülése (halála), illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán – bár erre lehetősége volt – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége fennáll.
[22] A korábbi Btk. 171. §-a szerinti törvényi tényállás ún. keretdiszpozíció, annak tartalmát az egyes foglalkozási szabályok töltik ki.
[23] A korábbi Btk. 171. §-a (korábban az 1961. évi V. törvény 258. §-a, illetve az azt megelőző 1948. évi XLVIII. törvény 20. §-a, miként a Btk. 165. §-a szerinti törvényi tényállás alapján foglalkozás alatt az a tevékenység értendő, amit az elkövető éppen végez.
[24] A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott, íratlan szokásszerű szabályai is meghatározhatják.
[25] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a kórházban szülész-nőgyógyász szakorvosként dolgozott, ő volt a választott orvosa K. R. sértettnek, akinél ikerterhességet állapítottak meg.
[26] Ebből következően a sértett az I. r. terhelt páciense volt, az I. r. terhelt tisztában volt az ikerterhesség tényével, ehhez képest a megindult szülési folyamat biztonságos levezetése érdekében a szakmai szabályok, irányelvek, valamint az egyéb írott és íratlan szabályok vonatkoztak rá.
[27] Az irányadó tényállás egyértelműen tartalmazza:
– Az I. r. terhelt úgy határozott, hogy az ikerszülést természetes „hüvelyi” úton vezeti le. Császármetszés alkalmazását nem tartotta indokoltnak.
– A magzatok egyidejű szimultán és folyamatos megfigyelésére alkalmas CTG-készülék papírhiány miatt nem volt működőképes.
– Az „A” magzati koponya a kimenetben stagnált, ismételt nyomás hatására sem gördült ki teljesen.
– A II. r. terhelt a méhfenékre alkarral több alkalommal extrém erejű nyomást gyakorolt.
– Az „A” magzat szemöldökvonalig született meg, a kimenetben stagnált.
– Ezt követően sem az I. r., sem a II. r. terhelt nem döntött az azonnali császármetszés mellett, hanem az I. r. terhelt előzetes belső vizsgálat nélkül vacuum-extractiót alkalmazott. A vákuumot az „A” magzat koponyájára felhelyezve kétszeri gördítési kísérletet végzett, miközben a II. r. terhelt a méhfenékre gyakorolt nyomatással próbálta segíteni, azonban az „A” magzat nem gördült ki.
– 7 óra 5 perckor az „A” magzat a vákuum alkalmazása ellenére mozdulatlan volt, az I. r. terhelt csak ekkor végzett belső vizsgálatot, észlelte a szülési képtelenséget, minek okán a „B” magzat, H. G. feje H. V. sértett válla elé került a szülőcsatornában. Az I. r. terhelt a „B” magzat fejét próbálta kézzel visszanyomni eredménytelenül, ezután döntött az azonnali császármetszés végrehajtásáról.
[28] Mindezek alapján az eljárt bíróság szerint az I. r. terhelt terhére rótt foglalkozási szabályszegések a következők:
– a párhuzamos monitorozás hiánya miatt az I. r. terhelt nem ismerte fel időben az oxigénhiányos állapot időszakos fennálltát;
– nem döntött arról, hogy magasabb ellátottságú egészségügyi intézménybe utalja a szülő nőt vagy azonnali császármetszést végezzen, hanem erőltette a hüvelyi szülést;
– a szakma szabályait többszörösen megsértette, amikor koraszülések esetén tilalmazott vákuumot használt;
– tudva az ügyeletes orvos (II. r. terhelt) tevékenységéről, aki a méhfenékre nyomatást alkalmazott, ezt nem ellenezte, hanem ugyancsak a szakmai szabályok által tilalmazott módszer végzését hallgatólagosan helyeselte;
– a vákuum használata előtt nem végzett belső vizsgálatot, így nem ismerte fel a szülési képtelenséget, és emiatt késedelmesen került sor a császármetszés elvégzésére.
[29] Az eljárt bíróság helyesen vette számba a konkrét tevékenység végzéséhez (ikerszülés levezetése) szükséges foglalkozási szabályokat, illetve állapította meg mindazon szabályszegéseket, amelyek alapján az I. r. terhelttől mint szülész-nőgyógyász szakorvostól, az adott ténybeli helyzetben tanúsított magatartás számon kérhető.
[30] A szabályszegések azonban nem önmagukban, objektíve tesznek felelőssé, a bűnösség azt jelenti, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és a magatartásával előidézett következményekről. Ekként tehet arról, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményét (eredményét); illetőleg tehet arról, mert beláthatta volna, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit. A bűnösség a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához fűződő aktuális, pszichikus viszony.
[31] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban végrehajtja.
[32] A bűnösség azonban nemcsak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet: tehát ha az elkövető az eredményt éppen azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel. A szándékosság és a tudatos gondatlanság esetében tehát a rágondolás kimutatható, míg a hanyag gondatlanság esetében éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó.
[33] Tudatos gondatlanság, ha az elkövető előre látja magatartása következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Hanyag gondatlanság pedig, ha azért nem látja előre magatartása következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja.
[34] A könnyelműség és a hanyagság egyaránt bírói értékelés alá eső kategória. A könnyelműség az alappal bizakodás és az alaptalan bizakodás között helyezkedik el.
[35] A könnyelműség (tehát a tudatos gondatlanság) jellemzője, hogy az eredmény lehetőségével számol, de azt nem veszi komolyan; vagy bár komolyan veszi, de el akarja kerülni, ami kifejezésre is jut, viszont magatartása mégis előidézi a sérelmet. A hanyagság esetében az elkövető nem azért bűnös, mert az eredményt nem látta előre, hanem azért, mert előre kellett volna látnia és előre lehetett volna látnia.
[36] A tudatosan gondatlanul cselekvő tudata értelmi oldalon, ekként az előrelátása kiterjed
– az elkövetési tárgyra (passzív alanyra), valamint
– a tárgyi oldali ismérvekre, ekként a cselekményre, azzal elindított okozati kapcsolatra és az eredményre.
[37] Az utóbbi kettőre kiterjedő tudat jelentősége a tudatos gondatlanság esetében alapvető. Az ilyen elkövető előre látja a törvényi tényállás szerinti eredmény bekövetkezésének lehetőségét és a magatartásával elindított okozati folyamat lehetséges alakulását. Egyszóval tárgyszerű – ekként uralma alatt tartható – alapja van könnyelműségének, vagyis választási lehetősége észszerűen adott. Ha hiányzik a következmény tényleges előrelátása, akkor legfeljebb a hanyag gondatlanság jöhet szóba, ami a rágondolás hiánya, a tudattalanság, amikor tehát nincs tudat, viszont kellő figyelem és körültekintés mellett megvan a lehetősége.
[38] A bűnösség megállapítására vonatkozó kifogások esetében arra kell választ adni, hogy volt-e, és ha igen, mi volt az I. r. terhelttől elvárható.
[39] Az elvárás lényege bármely – testi erővel, eszközzel végrehajtott – emberi magatartás esetén: tartsd uralmad alatt, ne sérts mást. Ez a maximuma a büntetőjog egészének, és a jognak is főparancsa.
[40] Azt, hogy a terhelttől milyen figyelem volt elvárható, illetve, hogy a terhelt az elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítása esetén milyen következményt láthatott előre, kétlépcsős gondolati folyamatban fogható meg.
[41] Az első egy objektív mérce, az objektív gondossági kötelesség. E mérce körülhatárolása más akkor, amikor valamely foglalkozás és más, ha magánemberi viszonylatról, tevékenységről van szó. Ehhez képest fogalmazható meg az e törvényi tényállásra tartozó elvárhatóság.
[42] Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos, biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra. Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást.
[43] Közvetlen veszély akkor valósul meg, amikor az élet, testi épség vagy az egészség sérelmének a helyzetre és a személyre konkretizált reális lehetősége jelentkezik; ha pedig sérülés is bekövetkezik, akkor ez értelemszerűen fennáll.
[44] Az orvosi tevékenység (gyógykezelés) során fellépő esetleges káros következmények nem csupán a foglalkozás szabályainak megszegéséből, hanem abból a tényből is adódhatnak, hogy szinte minden orvosi beavatkozásnak különböző mértékű kockázata van.
[45] Alapvető jelentőségű tehát annak eldöntése, hogy az adott káros következmény szabályszegés folytán jött-e létre, vagy pedig a gyógyítással együtt járó kockázatból ered-e. Ez utóbbi esetben ugyanis az orvos büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.
[46] Jelen ügyben az indítvány indokai részben erre is vonatkozóak. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat a következőkre.
[47] A gyógyítás kockázata a beteg életének, egészségének vagy testi károsodásának azt az objektív meglévő, akár előre látható, akár rejtett veszélyét jelenti, amellyel az adott beavatkozás az orvosi foglalkozás szabályainak megtartása mellett járhat.
[48] A gyógyítás (kezelés) büntetőjogi értelemben vett kockázata akkor igényel tehát vizsgálatot, amikor az orvos eltér foglalkozása szabályaitól.
[49] Az Eütv. rendelkezései közül általános előírás, hogy a 77. § (3) bekezdése értelmében az orvost kötelezettség terheli: a beteg egészségügyi ellátása során az ellátásban résztvevőktől általában elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetőleg irányelvek, továbbá az egyéb írott és íratlan szabályok betartásával járjon el.
[50] Az Eütv. 129. § (1) bekezdése értelmében a kezelőorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek közül – a hatályos jogszabályok keretei között – szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közreműködő személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett végezhető eljárást.
[51] A kezelőorvos joga a vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása, jelen esetben a szülés módjáról, levezetéséről való döntés, felelős az általa választott módszerért és annak elvégzéséért, azaz, hogy az a szakmai szabályok szerint történt-e.
[52] Az Eütv. 77. § (3) bekezdése az orvos általános gondossági kötelezettségét fogalmazza meg, míg a 129. § (1) bekezdése a mérlegelés lehetőségéből, kötelezettségéből eredő felelősség alapját teremti meg.
[53] Mindezek vizsgálatát megelőzi azonban a felrótt magatartás és a bekövetkezett eredmény (közvetlen veszély) közti okozati összefüggés vizsgálata.
[54] Jelen ügyben jelentősége a közvetlen veszélyhelyzet (jogi) fogalma mikénti meghatározásának, másfelől a büntetőjogi értelemben vett okozatosság helyes értelmezésének van.
[55] Egyetértett a Kúria a másodfokú ítélet megállapításával, mely szerint tényként megállapítható, hogy az ikerkoraszülés kiemelt kockázatú szülésnek minősül. Az ikerkoraszülés megindulásával már előállt egy általános veszélyhelyzet.
[56] A törvényszék jogi álláspontja szerint az egyik magzat oxigénhiányos állapotának későn történő felismerése az anya és a magzatok életét, testi épségét, egészségét közvetlen veszélyeztette, mely veszélyhelyzetet a további foglalkozási szabályszegések tovább erősítették.
[57] A Kúria ezzel maradéktalanul egyetértett.
[58] Amikor ugyanis az oxigénhiányos állapot előállt és az egyik magzat elakadása megtörtént, a közvetlen veszélyhelyzet és ezzel a bűncselekmény eredménye bekövetkezett, a bűncselekmény ekkor vált befejezetté.
[59] Ehhez képest vizsgálandó az elkövetési magtartás és az eredmény közti okozati összefüggés kérdése.
[60] A következetes bírói gyakorlat az okozatossági elméletek közül a feltételek egyenértékűségének (conditio sine qua non) elméletét fogadja el. Ennek lényege szerint minden szükséges feltétel ok, vagyis ok az eredménynek minden olyan előzménye, amely nélkül nem következett volna be az eredmény úgy és akkor, mint ahogyan és amikor bekövetkezett.
[61] Az okozati láncolat alakulásában azonban az okként vizsgált emberi magatartáson túl számtalan feltétel, egyéb ok is szerepet játszhat. Így más személyek magatartásai vagy külső körülmények (közreható okok).
[62] „Ámde minden bűncselekmény bűnös jogellenes magatartás. Így tehát valamely emberi cselekmény csak úgy nyer büntetőjogi jelleget, azaz lesz bűncselekménnyé, ha objektíve és szubjektíve is okozatos, vagyis, ha az eredmény az elkövető tevékenységéből és a tevékenység annak alanyi bűnösségéből származik. Hogy tehát valaki valamely bűncselekmény elkövetéséért felelősségre legyen vonható, korántsem elégséges a tevékenység és a jogsértő eredmény közt fennálló objektív kapcsolat, vagyis tisztán okozati összefüggés, hanem éppannyira elengedhetetlen feltétel a szubjektív összefüggés, vagyis az alanyi bűnösség fennforgása is.” (vö. Angyal Pál)
[63] Kétségtelen tehát, hogy a hétköznapi, fizikai oksági kapcsolat és a büntetőjogi okozatosság nem azonos; utóbbi objektíve és szubjektíve is okozatos. Másképpen szólva objektíve előrelátható, szubjektíve felróható.
[64] Az I. r. terhelt terhére rótt valamennyi foglalkozási szabályszegés alkalmas a már kifejtett értelemben vett közvetlen veszély (mint eredmény) előidézésére, és a bekövetkezett eredménnyel okozati összefüggésben áll.
[65] Ami a szubjektíve felróhatóságot illeti: az I. r. terhelt nem tett meg minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy a kiemelt kockázatú ikerkoraszülés az anya és a magzatok életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül ne veszélyeztesse.
[66] Másképpen szólva nem fejtette ki azt a gondosságot, amelyre orvosként kötelezve volt, és amely tőle adott tények mellett elvárható volt.
[67] Az eljárt bíróság tehát helyesen állapította meg – a konkrét foglalkozási szabályok megszegéseit rögzítve és azok nyomán – az elvárhatóságokat, ami egyben azt is jelenti, hogy azok elmulasztása valójában tényállásszerű magatartást eredményező.
[68] Az I. r. terheltnek ugyanis elvárható gondosság mellett előre látnia kellett volna a párhuzamos monitorozás hiányából fakadó kockázatot, így azt, hogy az oxigénhiányos állapot fennállta nem vagy csak késedelmesen ismerhető fel; nem alkalmazhatott volna koraszülésnél egyébként tiltott módszert (vákuumhasználat), ehhez képest is elmulasztotta a belső vizsgálat elvégzését, ezért nem ismerte fel a szülési képtelenséget.
[69] Az I. r. terhelt tehát a kellő gondosságot elmulasztotta, a rágondolás hiánya miatt nem látta előre a magatartása lehetséges következményét. Jelen esetben tehát a bűnösség a felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás szerint nem az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában állapítható meg; azaz az elkövető az eredményt azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben tehát a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel az I. r. terheltnek.
[70] Ez az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének alapja.
[71] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [korábbi Btk. 171. § (1) bek.] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[72] A teljesség kedvéért a Kúria az okozati összefüggés fennállásának megállapítása tekintetében az indítványozó álláspontjával kapcsolatban megjegyzi a következőket.
[73] A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének esetében a foglalkozási szabályok megsértése, a törvényi tényállásban megkívánt eredmény bekövetkezte ténykérdés, ugyanakkor a közvetlen veszélyhelyzet jogi fogalom, és a terhelt bűnösségével, az elkövetési magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggéssel kapcsolatos kérdések is a bíróság által megválaszolandó jogkérdések. Ezért ez utóbbiak eldöntése – miként jelen ügyben azt az indítványozó is tette – felülvizsgálati eljárásban kifogásolhatók.
[74] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[75] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására.
[76] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján, az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.183/2021/10.)