118. I. Ha az elkövető a nemi erkölcs elleni cselekményeit a sértett sérelmére a 12. életévének betöltése után a további büntetőjogilag releváns életszakaszában – a 12–14. életév, 14–18. életév – tovább folytatja, akkor a bűncselekmények valóságos[...]

Nyomtatóbarát változat

I. Ha az elkövető a nemi erkölcs elleni cselekményeit a sértett sérelmére a 12. életévének betöltése után a további büntetőjogilag releváns életszakaszában – a 12–14. életév, 14–18. életév – tovább folytatja, akkor a bűncselekmények valóságos halmazatot alkotnak. A folytatólagosság egységét a kiskorú sértett életkorában bekövetkezett változás lezárja. A szexuális bűncselekmények esetében az egység, illetve a halmazat kérdésében az elhatárolás alapvető szempontja a sértettek életkora.
II. A cselekmény szeméremsértő voltát a társadalomban uralkodó erkölcsi szabályok és szokások, nem pedig az elkövető (vagy a passzív alany) egyéni felfogása alapján kell megítélni. A szeméremsértő cselekmény csak akkor minősül fajtalanságnak, ha a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál, vagyis az elkövető szexuális indítékból vagy célból követi el [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 198. § (1) bek.].
III. A büntetőeljárás lefolytatását akadályozó magánindítvány hiánya utóbb nem pótolható akkor, ha az elkövető személyét ismerő jogosult a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló törvényes határidőt elmulasztja [1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 173. § (1)–(3) bek.; Be. 378. § (4) bek.].

[1] A járásbíróság a 2018. december 17. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (2) bek.], szexuális erőszak bűntettének kísérletében [Btk. 197. § (2) bek.], szexuális visszaélés bűntettében [Btk. 198. § (2) bek.], szexuális visszaélés bűntettében [198. § (3) bek. a) pont], folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettében [Btk. 198. § (1) bek. a) pont], folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) és (2) bek.] és szeméremsértés bűntettében [Btk. 205. § (2) bek.]. Ezért – halmazati büntetésül – 5 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. október 10. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettét [Btk. 197. § (2) bek.] kiskorú veszélyeztetése bűntettének [Btk. 208. § (1) bek.], a szexuális visszaélés bűntetteként [Btk. 198. § (3) bek. a) pont] értékelt cselekményt a Btk. 198. § (2) bekezdése és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősítette. A terhelt bűnösségének megállapítását mellőzte szexuális visszaélés bűntettében [Btk. 198. § (2) bek.], folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettében [Btk. 198. § (1) bek. a) pont] és szeméremsértés bűntettében [Btk. 205. § (2) bek.]. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kúria a 2020. május 20. napján meghozott végzésével a másodfokú bíróság ítéletét – a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés miatt – hatályon kívül helyezte, és a törvényszéket új másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
[4] A megismételt másodfokú eljárásban a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. november 20. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntetteként [Btk. 197. § (2) bek.; 1.a) tényállási pont 1–3. bekezdés] és szexuális erőszak bűntette kísérleteként [Btk. 197. § (2) bek.; 1.a) tényállási pont 4. bekezdés] értékelt cselekményeket folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 198. § (1) bek. II. ford., (2) bek. b) pont]; a szexuális visszaélés bűntetteként értékelt cselekményt [Btk. 198. § (3) bek. a) pont; 2.a) tényállási pont] folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének [korábbi Btk. 198. § (1) bek. I. ford., (2) bek. b) pont]; a folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségeként értékelt cselekményt [Btk. 227. § (2) bek.; 3. tényállási pont] folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének [korábbi Btk. 198. § (1) bek.]; a szeméremsértés vétségét (4. tényállási pont) a korábbi Btk. 208. §-a szerint minősítette. Mellőzte a terhelt bűnösségének megállapítását szexuális visszaélés bűntettében [Btk. 198. § (2) bek.; 1.b) tényállási pont]. A kiszabott szabadságvesztés-büntetést 3 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást 4 évre enyhítette, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztésből a terhelt a büntetés háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, továbbá a beszámításról. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[5] Jelen ügyben az irányadó tényállás lényege a következő.
A sértett 12 év alatti életkorában történtek az alábbiak.
a)
A terhelt a sértett nagymamája, K. G.-né 60. születésnapja alkalmával, 2006 tavaszán, mikor a sértett 9 éves volt, D.-n, egy folyóparton lévő étteremben tartott összejövetel alkalmával az étterem melletti játszótéren egyedüli felnőttként vigyázott a családból ott játszó gyermekekre, így a sértettre is. A terhelt ekkor a sértett fenekét, nemi szervét ruhán keresztül simogatta, mely a sértettben rossz érzést keltett, s ezt addig nem hagyta abba, amíg a sértett odébb nem ment.
A sértett 12 évnél fiatalabb volt, amikor a terhelt a sértettet egy alkalommal a nagyszülői házban a nemi szervénél, ruhán keresztül simogatta úgy, hogy e közben szorosan a sértett mellett ült az ágyon, míg a sértett felhúzott térdekkel, fejét oldalra hajtva, félig fekve ült. A sértett eleinte alvást színlelt annak érdekében, hátha a terhelt cselekményét ettől abbahagyja, de mivel ez nem vezetett eredményre, felkelt az ágyról, s elment onnan. Elkövetési idő: 2006 tavasza és 2009. január 5. között.
A sértett 10–11 éves volt, amikor a terhelt a családi rendezvényeket követő búcsúzás alkalmával a sértettől nem annak arcára adott puszival búcsúzott el, hanem a sértettet váratlanul, annak akarata ellenére szájon csókolta úgy, hogy nyelvét a sértett szájába dugta. A sértett a terhelt ezen cselekményei ellen azzal tiltakozott, hogy odébb ment, illetve odament másokhoz, hogy ne maradjon kettesben a terhelttel. Elkövetési idő: 2007. január és 2008. január között.
A sértett 11 éves korában kezdett el testileg szemmel láthatóan jobban érni, a terhelt ezt észlelve elkezdte őt dicsérgetni, hogy milyen szép, de amikor kettesben voltak, olyat is mondott neki, hogy milyen szépen nőnek a mellei. A sértettet ezen életévében egy alkalommal a nagyszülők D.-n lévő házában a családi együttlétkor követte a mosdóba, s ott közölte vele, hogy meg akarja fogni a melleit, majd megpróbált a sértett pólója alá nyúlni, mely azért nem sikerült neki, mert a sértett a kezét ellökte, miközben többször felszólította a terheltet, hogy hagyja abba, amit csinál – hatástalanul. A sértett azért, hogy véget vessen a terhelt közeledésének, visszament a család körébe. Elkövetési idő: 2008. év.
b)
A sértett 11 éves korában fordult elő az az eset, hogy a terhelt gépkocsijával vitte a sértettet, amikor a kocsiban ketten tartózkodtak, s ekkor a terhelt közölte a sértettel, hogy úgy „megcsókolná az ajkát”, de nem a szájára gondol, hanem a „puncijánál” csinálna valamit. A sértett ekkor nem értette, hogy a terhelt mire gondol. A terhelt a sértett nagyszüleinek házában megtartott összejövetelen a sértett mellé ült, s úgy, hogy mások ne hallják, megkérdezte a sértettet, hogy tudja-e mi az a „masztizás”, szokta-e csinálni, majd azt elmagyarázva a sértettnek elmondta, hogyan kell izgatnia magát a nemi szervénél, s hogy ezt úgy kell csinálni, hogy senki ne lássa, de neki majd mesélje el.
2. A sértett 12–14 év közötti életkorában történtek az alábbiak.
a)
2009. évben, mikor a sértett már betöltötte a 12. életévét, szüleik a sértettet, 11 éves húgát és 8 éves öccsét a terheltre és feleségére bízták, a gyermekek a terhelték házában aludtak. A terhelt ez alkalommal, esti mese közben, az ágyon mellette fekvő sértetthez kezével közeledni kezdett, s a paplan alá nyúlva megpróbálta a sértett pizsamanadrágja alá nyúlva nemi szervét megérinteni, de ez nem sikerült, mert a sértett fogta a pizsamanadrágját és azt nem engedte lehúzni, a pizsamanadrágon keresztül simogatta a sértett nemi szervét, miközben a sértett igyekezett a terhelt kezeit eltolni.
b)
A terhelt a sértettnek úgy adta oda kisgyermekét, hogy e közben szándékosan, ruhán keresztül megérintette a mellét.
A sértett 13 éves korában édesapja unokatestvérének esküvőjén, a terhelt a sértettet ruháján keresztül, testszerte, fenekén, mellén simogatta, annak ellenére, hogy a sértett felszólította őt, hogy hagyja abba, s próbált elmenni a terhelttől, de ő követte a sértettet, s cselekményével a sértett kérésére sem hagyott fel.
3.
A sértett 14 év feletti életkorában B.-n megtartott nyaralás alkalmával a fürdőző sértettnek a víz alatt belenyúlt a bugyijába és megérintette a nemi szervét, mire a sértett ellökte a terhelt kezét és elúszott a közeléből. Elkövetési idő: 2011 nyara.
A terhelt a sértettet egy esküvőn fenekén, mellén fogdosta, megpróbálta nyelvét a sértett szájába dugni.
A sértettet 15 éves korában D.-n, a nagyszülői házban tartott családi rendezvényen odahívta a számítógéphez, s ruhán keresztül simogatta a testét, fenekét, mellét, amit a sértett kérésére sem hagyott abba.
4.
A sértett 13 éves volt, amikor a nagyszülők d.-i, tóparti házában az Eurovíziós dalfesztivál döntőjekor, 2010. május 29. napján megtartott családi összejövetelen a terhelt kihasználva azt a pillanatot, amikor a sértettel kettesben maradtak a ház belső lépcsőjénél, miközben egyik kezével kisgyermekét vezette, másik kezével elővette nemi szervét, s azt a sértettnek megmutatta, miközben őt kihívóan nézte.
A sértett a terhelt cselekménye következtében traumatizálódott, személyiségében megzavart állapot alakult ki. A terhelt cselekményei következtében a sértett zárkózottabb lett, a vele egykorú fiúk társaságát is kerülte.
A sértett a másodfokú bíróság felhívására 2020. október 9. napján és 2020. október 16. napján magánindítványt terjesztett elő a terhelttel szemben.
[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan – a megtámadott határozatok megváltoztatása, a törvénynek megfelelő határozat meghozatala, a terhelt felmentése érdekében.
[7] Indokai szerint a másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást indokolatlanul és egyoldalúan úgy egészítette ki, hogy a belső ellentmondásos sértetti előadásokból és a tanúk vallomásaiból a terheltre kedvezőtlenebbeket fogadta el. Az így meghatározott elkövetési idők azonban nem pontosak, ezáltal a cselekmények sorrendjének megállapítását sem alapozhatják meg, emellett a bíróság megsértette a Be. 7. § (4) bekezdésében írt alapelvet, mely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tények a terhelt terhére nem értékelhetők.
[8] Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a tapasztalatlan, szexualitásban járatlan kiskorú sértett nemi szervének akár ruhán keresztül történő megérintése, fenekének, mellének megfogása és szájon csókolása súlyosan szeméremsértő cselekmény, így alapul szolgálhat a fajtalanság megállapításához.
[9] Kifejtette, hogy a fajtalanság megállapításához a sértett testének közvetlen fizikai érintése szükséges, amely az irányadó tényállás alapján nem áll fenn.
[10] A másodfokú bíróság a korábbi Btk. alapján minősítette a terhelt cselekményeit, így kizárólag a korábbi Btk. alapján kialakult bírói gyakorlat lehet irányadó annak megítélésénél, hogy mely magatartások minősülnek súlyosan szeméremsértőnek.
[11] Ennek megfelelően eseti döntések alapján hivatkozott arra, hogy csak azok a magatartások minősülnek súlyosan szeméremsértőnek, amelyek az elkövető vagy a sértett nemi szervének megérintésével járnak.
[12] Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor a terhelt cselekményeinek minősítése során a változó bírói gyakorlatra, a Btk. hatálybalépését követően született döntésekre hivatkozott. Ezért téves súlyosan szeméremsértőnek minősíteni a sértett megcsókolását, figyelemmel arra is, hogy az még az EBH2012.B.27. számon közzétett eseti döntés szerint sem ilyen jellegű. Az csupán folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszaknak lehet a részcselekménye. Ehhez azonban szükséges lenne a folytatólagosság egységébe tartozó másik olyan részcselekmény, amely kimeríti a súlyosan szeméremsértő magatartás fogalmát.
[13] Utalt arra, hogy a terhelt cselekményeit azért sem lehetett volna fajtalanságnak minősíteni, mert azok nem voltak szexuális indíttatásúak. A fajtalanság megállapításának ugyanis elengedhetetlen feltétele, hogy a cselekmény a nemi vágy felkeltése vagy kielégítése céljából történjen, ezt azonban a terhelt esetében az igazságügyi pszichológus szakértő a szakvéleményében kizárta.
[14] Iratellenesnek tartotta a tényállás 1.a) pontjának azon megállapítását, hogy a terhelt egyedüli felnőttként vigyázott a sértettre és a család más gyermekeire a játszótéren, erre vonatkozóan ugyanis semmilyen adat nincsen. Ezen felül a terhelt nem is volt abban a helyzetben, hogy a szülőket megillető jogokat gyakorolhatta volna. A BH1987.73. számú eseti döntésre hivatkozással kifejtette, hogy a jogerős ítélet tévesen állapította meg, miszerint a sértett a terhelt felügyelete alatt állt, mert ez csak akkor valósulhat meg, ha valakit azzal megbíztak és azt el is vállalta.
[15] A jogerős ítéleti tényállás 2.a) pontjában megállapított folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette kapcsán [korábbi Btk. 198. § (1) bek. I. ford., (2) bek. b) pont] a védő a felülvizsgálati indítványban kifogásolta az erőszakos elkövetés megállapítását. Kifejtette, hogy az erőszak megállapításának akkor lehet helye, ha az test ellen intézett olyan erős fizikai kényszerbehatás, amely alkalmas a sértett ellenállásának megtörésére, megbénítására. Megállapításának feltétele a sértett ellenállásának komolysága, illetve az, hogy a kifejtett erőszak alkalmas legyen a sértett ellenállásának leküzdésére. Nem tekinthető az ellenállás leküzdésére alkalmas erőszaknak a tolakodó, szemtelen, de a sértettet komoly védekezésre nem késztető magatartás.
[16] Álláspontja szerint jelen ügyben nem volt a sértett testét érintő támadó magatartás, amely fizikai ráhatásként értékelendő, a pizsama lehúzása ugyanis nem érinti a sértett testét, a testi érintés maga a simogatás. Ugyanazt a cselekményt nem lehet a fajtalanságnak és az erőszaknak is tekinteni. Kifejtette, hogy a terhelt nem érintette meg úgy a sértett testét, hogy azt támadónak lehet tekinteni, és nem tört meg vagy nem bénított meg semmilyen sértetti ellenállást, hiszen a tevékenységével önként felhagyott.
[17] Emellett téves a törvényszék azon megállapítása, hogy a sértetti ellenállás kilátástalan volt, mivel a sértett vagy elment és otthagyta a terheltet, vagy eltolta a kezét, és ezeket sikeresen végre tudta hajtani.
[18] A védő szerint a törvényszék azon értelmezése kiterjesztő, mely a sértett ellenállás kifejtésére kilátástalan helyzetét összefüggésbe hozta az életkorával. E cselekmények idején a sértett ugyanis már meghaladta a 12. életévét, és a korábbi Btk. a 12. életévben határozta meg azt az életkort, amikor a gyermekek a sorsukat irányító felnőttek cselekményeit alapvetően elfogadják, és így ezalatt az életkor alatt nem szükséges az erőszak tényleges kifejtése ahhoz, hogy az erőszakos elkövetés megállapítható legyen.
[19] A folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette kapcsán [korábbi Btk. 198. § (1) bek.] a védő kifogásolta, hogy a törvényszék egy pillanatnyi érintést, a sértett nemi szervének víz alatti, fürdőzés közbeni megfogását értékelte fizikai támadásként, erőszakkal történő kényszerítésként. Ugyanazt a magatartást egyszerre értékelte eszközcselekményként (erőszakos kényszerítés) és célcselekményként (fajtalanság).
[20] A terhelt beadványában – a védő által benyújtott felülvizsgálati indítvánnyal egyezően – vitatta az elkövetési idők bíróság általi megállapítását. Kifejtette, hogy ezekkel kapcsolatban a sértett is ellentmondásosan nyilatkozott, a bíróság pedig ezeket az ellentmondásokat vagy meg sem kísérelte feloldani, vagy nem vette figyelembe azoknak a tanúknak a vallomását, akik számára kedvező nyilatkozatot tettek. Kifejtette, hogy nem inzultálások, hanem csak simogatások történtek, azonban ezek a simogatások sem voltak illetlenek, hiszen vagy a sértett kezét simogatta, vagy a lábának alsó részét. Utalt arra is, hogy tévesen állapította meg a bíróság azt, hogy a sértett a felügyeletére volt bízva, tekintettel arra, hogy ő azt nem vállalta el, és a sértett szülei, valamint a felesége is a közelben volt.
[21] Kifejtette, hogy az eljárás nemcsak őt, hanem az egész családját úgy lelkileg, egészségileg, mint egzisztenciálisan nagyon megviselte.
[22] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[23] Hivatkozott arra, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése és a Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. Ezért a felülvizsgálati eljárásban az anyagi jogi kérdések vitatásának csak az ítéleti tényállással mindenben összhangban álló hivatkozással lehet helye.
[24] Indokai szerint a védő az iratellenesség állításával, az elkövetési időpontok és egyes történeti tények mikénti megállapításának kifogásolásával, a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének sérelmezésével valójában a tényállás megalapozottságát vitatja, a megállapított tényállásban írtaktól eltérő, illetőleg abban nem szereplő tényekre hivatkozik, ezért a felülvizsgálati indítvány e részeiben törvényben kizárt.
[25] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyes okfejtéssel adta indokát annak, hogy a terhelt bűnössége mely bűncselekményben és miért állapítható meg, a cselekmények minősítése törvényes. Mivel minősítési hiba, illetőleg más anyagi jogi törvénysértés nincs, a jogerős határozatban megállapított büntetés a felülvizsgálat során önmagában nem támadható.
[26] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.
[27] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára a terhelt védője a felülvizsgálati indítványában írtakkal egyező észrevételt tett.
[28] A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány – eltérő okból – részben alapos.
[29] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja.
[30] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[31] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabály alapján bírálja el [Be. 659. § (2) bek.].
[32] A Be. 870. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy a Be. hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően a korábbi jogszabály szerint elvégzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a Be. másként szabályozza.
[33] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint pedig akkor is, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[34] A felülvizsgálati indítvány valójában a bűnösség megállapítását kifogásolta, a védő a terhelt felmentését indítványozta. Ekként a felülvizsgálati indítvány a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti okból előterjesztett.
[35] A Kúria a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.]. Ez alóli kivétel a Be. 659. § (6) bekezdés szerinti rendelkezés, eszerint a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[36] Az eljárási okból történő felülvizsgálat tehát hivatalbóli.
[37] Jelen ügyben a Kúria a Bfv.II.164/2020/7. számú – a korábbi másodfokú ítéletet hatályon kívül helyező – végzésében a másodfokú bíróságnak adott iránymutatásában felhívta a figyelmet a joghatályos magánindítvány különös gonddal történő vizsgálatára.
[38] A Be. 649. § (2) bekezdés b) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát – egyebek mellett – a magánindítvány hiányában hozta meg.
[39] A Kúria ezért mindenekelőtt a következőkre mutat rá.
[40] A korábbi Btk. 31. § (1) bekezdése szerint a törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.
[41] A korábbi Btk. 209. §-a szerint a korábbi
Btk. 198. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha azzal összefüggően nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövetnek.
[42] A 2018. június 30. napjáig, így a cselekmény elkövetésének idején is hatályos büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 173. § (3) bekezdés első mondata alapján a magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett.
[43] A korábbi Btk. 31. § (2) bekezdése alapján a magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult, ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a (3) bekezdése alapján a magánindítványt a törvényes képviselője is előterjesztheti, illetve arra a gyámhatóság is jogosult.
[44] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: korábbi Ptk.) 2014. március 14. napjáig hatályos 12/A. § (1) bekezdése szerint korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen. Ugyanezt a rendelkezést tartalmazza a Ptk. 2014. március 15. napjától hatályos 2:11. §-a is.
[45] A sértett 1997. január 5. napján született és az irányadó tényállás 3. pontja rögzíti, hogy a terhelt a sértett 14 év feletti életkorában, 2011 nyarán, egy B.-n megtartott családi nyaralás alkalmával benyúlt a sértett bugyijába a víz alatt, és megérintette a nemi szervét, mire a sértett a terhelt kezét ellökte. Ugyancsak a sértett 14 év feletti korában történt a tényállás szerint, hogy egy esküvőn a terhelt megfogta a mellét, és a nyelvét a sértett szájába akarta dugni. A sértett 15 éves korában a terhelt a sértettet a ruháján keresztül simogatta, amit a sértett kérésére sem hagyott abba.
[46] Ez utóbbi cselekmény a sértett születési idejéből következően 2012-ben történt.
[47] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás 3. pontjában írt és a jogerős ítélet szerint a korábbi Btk. 198. § (1) bekezdése szerint folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének minősülő cselekmények idején tehát a sértett a 14. életévét betöltötte, de a 18. életévét még nem. E bűncselekmény a korábbi Btk. 209. §-a alapján magánindítványra büntetendő.
[48] A korábbi Ptk. szabályai szerint a sértett a sérelmére elkövetett ezen bűncselekmény idején korlátozottan cselekvőképes volt, így a magánindítvány előterjesztésére saját maga, illetve a törvényes képviselője és a gyámhatóság is jogosult volt. A korábbi Be. 173. § (1) bekezdésének első mondata rögzíti, hogy magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás.
[49] Ezt követően annak vizsgálata szükséges, hogy a magánindítvány előterjesztésére jogosultak éltek-e ezzel a jogukkal, és amennyiben igen, mikor terjesztettek elő magánindítványt.
[50] A sértett – jogi képviselője útján – 2015. január 30-i keltezéssel tett feljelentést a terhelttel szemben a sérelmére elkövetett cselekmények miatt, amely 2015. február 3. napján érkezett a megyei rendőr-főkapitányságra. A korábbi Be. 173. § (1) bekezdésének második mondata szerint a magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. Ekként a sértett feljelentése magánindítványnak minősül, az előterjesztés ideje: 2015. február 3.
[51] Ezen kívül a törvényszék megismételt másodfokú eljárásban tett felhívására 2020. október 9. napján és 2020. október 16. napján nyilatkozott a sértett akként, hogy a terhelt megbüntetését kívánja valamennyi elkövetett bűncselekmény vonatkozásában.
[52] A törvényszék a megismételt másodfokú eljárást követően meghozott ítéletének indokolásában lényegében helytállóan utalt a korábbi Be. 173. § (2) bekezdése, illetve a Be. 378. § (4) bekezdése szerinti perjogi helyzetben követendő bírói gyakorlatra, jelen ügyben azonban nem ez volt a megválaszolandó (egyik) kérdés.
[53] A Kúria Bfv.II.164/2020/7. számú határozatában a másodfokú bíróságnak adott iránymutatása a [43] bekezdésben azzal az elsőfokú bíróság által tett megállapítással kezdődik, hogy a sértett a tényállás szerint 2012. évben befejeződött bűncselekmények miatt 2015. február 3. napján tett feljelentést. Ekként az iránymutatás a joghatályos magánindítvány meglétének következetes vizsgálatára vonatkozó, nem pedig annak pótlását célzó az alább kifejtettek miatt.
[54] A kérdés valójában tehát az, hogy az adott esetben a sértett által ezen időpontban (2015. február 3.) előterjesztett magánindítvány joghatályos-e.
[55] Következésképpen tévedett a törvényszék, amikor a megismételt másodfokú eljárásban a sértett magánindítványának beszerzése iránt intézkedett, és akkor is, amikor a beérkezett sértetti nyilatkozatokat joghatályos magánindítványnak tekintette.
[56] A sértettnek ugyanis a 3. tényállási pontban rögzített részcselekmények megvalósulását követően 30 nap állt rendelkezésére ahhoz, hogy az ellene elkövetett bűncselekmény miatt magánindítványt terjesszen elő (feljelentést tegyen) a terhelttel szemben, tekintettel arra, hogy az elkövető személyével a bűncselekmény megvalósulásakor tisztában volt.
[57] Ehhez képest a magánindítványnak minősülő feljelentést a 3. tényállási pontban írt bűncselekmények vonatkozásában is csak évekkel később, így nyilvánvalóan elkésetten terjesztette elő. Az általa tett magánindítvány tehát elkésett, ezért nem joghatályos.
[58] [58] A büntetőeljárás lefolytatását akadályozó magánindítvány hiánya utóbb nem pótolható akkor, ha az elkövető személyét ismerő jogosult a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló törvényes határidőt elmulasztja. Ezért a korábbi Be. 173. § (2) bekezdésében és a (3) bekezdés második mondatában, illetve a Be. 378. § (4) bekezdésében írtak alkalmazására nem volt lehetőség. [Bfv.III.1.184/2020/6.]
[59] A Kúria az iratok alapján megállapította, hogy jelen ügyben a sértetten kívüli jogosultak magánindítványt nem terjesztettek elő, és az joghatályosan már nem pótolható.
[60] A Be. 567. § (1) bekezdés g) pontja [2021. január 1. napjától hatályosan, azt megelőzően a Be. 567. § (1) bekezdés b) pontja] szerint a bíróság ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha a magánindítvány hiányzik és az már nem pótolható. A Be. 607. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság a Be. 567. § (1) bekezdésében meghatározott esetben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti. Ez a megismételt másodfokú eljárásban nem történt meg.
[61] Ekként a felülvizsgálat során a Kúria megállapította, hogy a terhelt bűnösségének kimondására folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében [korábbi Btk. 198. § (1) bek.] – a 3. tényállási pontban írt cselekmények miatt – magánindítvány hiányában került sor, a Be. 649. § (2) bekezdés b) pontja szerinti eljárási szabálysértés megvalósult, melynek következménye a terhelt bűnösségét e bűncselekményben kimondó ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése [Be. 663. § (2) bek.].
[62] A Kúria a terhelt terhére rótt szeméremsértés vétsége kapcsán a következőket állapította meg.
[63] A korábbi Btk. 208. §-a szerint, aki magát nemi vágyának kielégítése végett más előtt szeméremsértő módon mutogatja, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[64] Jelen ügyben az irányadó tényállás 4. pontjában írt és a másodfokú bíróság által a korábbi
Btk. 208. §-ban meghatározott szeméremsértés vétségének minősített cselekmény elkövetési ideje 2010. május 29. napja.
[65] A korábbi Btk. 33. § (1) bekezdésének a) pontja szerint életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűntett esetén a büntethetőség húsz év elteltével évül el, a b) pont alapján pedig egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével. A korábbi Btk. 35. § (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.
[66] [66] A korábbi Btk. 34. §-ának a) pontja szerint az elévülés kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul.
[67] A szeméremsértés vétségének büntethetősége tehát az elkövetéstől – 2010. május 29. – számított három év elteltével évül el.
[68] A sértett e cselekmény miatt is 2015. február 3. napján tett feljelentést. Ehhez képest e bűncselekmény 2013. május 29. napján elévült, tekintettel arra, hogy az elkövetéstől számított három év alatt nem történt olyan eljárási cselekmény, amely az elévülést félbeszakította volna.
[69] Az elévülés bekövetkezte esetében nincs további lehetőség büntetőjogi kérdések tisztázására. Abszolút akadály, amely az eljárás minden szakaszában vizsgálandó, eljárásjogi következménye pedig megszüntetés.
[70] Az elévülés fogalma, bekövetkeztének feltételei, konzekvenciája anyagi jogi, és csupán ennek mikénti érvényesítése eljárásjogi kérdés.
[71] Ehhez képest, ha a büntethetőség elévülésének bekövetkeztét követően állapították meg a terhelt bűnösségét, illetve annak figyelmen kívül hagyásával hoztak ügydöntő határozatot, akkor az a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti anyagi jogi, míg az elévülés bekövetkeztének törvénysértő megállapítása a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti eljárásjogi felülvizsgálati okot képez.
[72] Valójában mindkettő a büntető anyagi jog szabályának megsértése, a különbségtétel oka, hogy előbbi következményeként büntethetőséget megszüntető ok ellenére ügydöntő határozatot hoztak, utóbbi esetében pedig ilyen ok hiányában nem folytatták le az eljárást.
[73] Jelen ügyben tehát az előbbi, törvénysértő elítélés történt meg, az anyagi jog szabályai megsértésének ez (és nem a védő által kifogásoltak) a valódi oka, azonban mindez azt jelenti, hogy a védő felülvizsgálati indítványa más tartalommal ugyan, de ezen részében alapos.
[74] A jogerő előtt mindez azt eredményezi, hogy a Be. 567. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha elévülés miatt a vádlott büntethetősége megszűnt. A Be. 607. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság a Be. 567. § (1) bekezdésében meghatározott esetben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti. A Be. 625. § (1) bekezdése alapján pedig a harmadfokú bíróság helyezi hatályon kívül a másodfokú és az elsőfokú bíróság ítéletét, és szünteti meg az eljárást a Be. 607. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben.
[75] A Kúria minderre tekintettel megállapította, hogy a terhelt bűnösségének kimondása szeméremsértés vétségében (korábbi Btk. 208. §) a 4. tényállási pontban írt cselekmények miatt a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével történt. Ezért a Be. 653. § (1) bekezdése, a Be. 617. §-a, a Be. 589. §-a értelmében a jogerős ítéletnek a terhelt bűnösségét szeméremsértés vétségében kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az eljárást a Be. 567. § (3) bekezdése alapján eljárva, a Be. 567. § (1) bekezdés a) pontja alapján a büntethetőség elévülése miatt megszüntette.
[76] A tényállás 2. pontjában írt cselekmények másodfokú bíróság általi minősítésével kapcsolatban a Kúria rámutat a következőkre.
[77] A járásbíróság ítéletével a tényállás 2.a) pontjában írt cselekmény miatt a terheltet bűnösnek mondta ki szexuális visszaélés bűntettében [Btk. 198. § (3) bek. a) pont], a tényállás 2.b) pontjában írt cselekmény miatt pedig folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettében [Btk. 198. § (1) bek.].
[78] A törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletének e bűncselekményeket érintő ítéleti rendelkezése a következőket rögzíti: „A szexuális visszaélés bűntetteként értékelt cselekményt [Btk. 198. § (3) bek. a) pont] folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének [korábbi Btk. 198. § (1) bek. I. ford., (2) bek. b) pont] minősíti.”
[79] A törvényszék a másodfokú ítélet rendelkező részében tehát csak a tényállás 2.a) pontjában írt cselekmények átminősítéséről rendelkezett, a 2.b) pontban írt cselekmény átminősítéséről nem.
[80] Ehhez képest a törvényszék ítéletének [69] bekezdése rögzíti, hogy a tényállás 2.b) pontjában írt magatartások a 2.a) pontban írt cselekménnyel a korábbi Btk. 12. § (2) bekezdése értelmében a folytatólagosság törvényi egységébe tartoznak.
[81] Az ítélet [70] bekezdése szerint: „A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által szexuális visszaélés bűntetteként értékelt cselekményt [Btk. 198. § (3) bek. a) pont] folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének [korábbi Btk. 198. § (1) bek. I. ford., (2) bek. b) pont] minősítette [2.a), 2.b) tényállás].”
[82] A tényállás 2.b) pontjában írt cselekmény átminősítésével kapcsolatos rendelkezést a másodfokú ítélet rendelkező része nem tartalmaz, azonban a másodfokú bíróság ítélete indokolásának nyilvánvalóan ez a tartalma.
[83] Kétségtelen, hogy nem az ügydöntő határozat indokolásából kell visszavezetni a rendelkező rész tartalmát. Az indokolás rendelkező rész nélkül fogalmilag nem lehetséges, fordítva igen.
[84] Jelen ügyben azonban nincs erről szó, ugyanis megállapítható, hogy a tényállás 2.b) pontjában írt cselekmények vonatkozásában a terhelt felelősségéről az elsőfokú bíróság döntött, azokat a Btk. 198. § (1) bekezdése szerint folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettének minősítette. Ekként döntött a vád tárgyává tett tényállásról, ezen ítéleti tényállás alapján a bűnösségről. A rendelkező rész tartalma és az indokolás összhangban állt.
[85] A másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része pedig tartalmazza, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb – a másodfokú ítélet rendelkező részében írt változtatásokkal nem érintett – rendelkezéseit a másodfokú bíróság helybenhagyja.
[86] E rendelkezésből az a következtetés vonható le, hogy az elsőfokú bíróság a terhelt e cselekményeit érintő döntését a másodfokú bíróság érintetlenül hagyta, a tényállás 2.b) pontjában írt cselekmények a jogerős ítélet szerint tehát folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettének minősülnek [Btk. 198. § (1) bek.].
[87] Az elkövetéskori és az elbíráláskori Btk. együttes alkalmazása azonban kizárt.
[88] A helyes, átminősítésnek megfelelő – elkövetéskori Btk. szerinti – minősítést a másodfokú ítélet indokolása tartalmazza. Ekként a másodfokú bíróság döntése alapján a 2.a) és 2.b) tényállásban rögzített cselekmények folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének minősülnek.
[89] A felülvizsgálati indítvány vitatta az 1. és a 2. tényállást érintően (is) a bűnösség megállapítását.
[90] A Kúria rögzíti, hogy a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[91] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[92] Ennek ellenére a felülvizsgálati indítvány a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül a jogerős ítéleti tényállást támadta, amikor a sértett és a tanúk vallomásainak értékelését, különösképpen az elkövetési idők megállapítását kifogásolta, illetve az 1.a) tényállási pont kapcsán annak megállapítását sérelmezte, hogy a sértett a terhelt felügyelete alatt állt. Ily módon valójában tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással eltérő tényállás megállapítását szorgalmazta. Erre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs mód.
[93] A korábbi Btk. 198. § (1) bekezdése szerint szemérem elleni erőszakot az követ el, aki mást erőszakkal avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel fajtalanságra, vagy ennek eltűrésére kényszerít, vagy másnak a védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát fajtalanságra használja fel.
A korábbi Btk. 210/A. § (2) bekezdése alapján fajtalanság: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál.
[94] A felülvizsgálati indítvány szerint az irányadó tényállásban írt elkövetési magatartások nem vonhatók a fajtalanság fogalma alá, mert vagy egyáltalán nem szeméremsértő cselekmények, vagy szeméremsértőek ugyan, de nem súlyosan azok, illetve nem a terhelt nemi vágyának felkeltésére vagy kielégítésére szolgáltak.
[95] Ez az érvelés téves.
[96] Fajtalanság fogalmán az állandó ítélkezési gyakorlat olyan súlyosan szeméremsértő, az általános erkölcsi felfogást szexuális vonatkozásban durván sértő cselekményt ért, amely a nemi vágy felkeltésére vagy annak kielégítésére szolgál. A fajtalanság ugyanakkor a passzív alany testét közvetlenül érintő olyan tevékenység, amely a nemi vágy felkeltésére, illetve kielégítésére alkalmas, illetve a sértettnek az ilyen jellegű aktív tevékenységre kényszerítése erőszakkal vagy fenyegetéssel (BH1994. 470.).
[97] A passzív alany testét közvetlenül érintő tevékenység azt feltételezi, hogy az elkövető a passzív alany testét megérinti. A passzív alany testének fajtalanság körében értékelendő megérintése történhet ruhán keresztül és úgy is, hogy a passzív alany testét vagy a megérintett testrészét nem fedi ruházat. A megérintés közvetlensége tehát nem attól függően értékelhető, hogy a sértetten volt-e ruha vagy sem, hanem pusztán azt a követelményt jelenti, hogy az elkövető és a sértett között legyen fizikai kapcsolat.
[98] A védő által a felülvizsgálati indítványban hivatkozott és a közvetlen testi kapcsolat fontosságát kiemelő eseti döntések (BH1993. 341., BH1994. 470.) közös sajátossága, hogy a szóban forgó büntetőügyek terheltjei az adott sértett mellett önkielégítést végeztek, a sértettek megérintésére nem került sor. Ezen eseti döntésekre hivatkozás ekként nem helytálló.
[99] Jelen ügyben az irányadó tényállás 1.a) pontja rögzíti, hogy
– a sértett kilenc éves korában, 2006 tavaszán a terhelt a sértett fenekét, nemi szervét a ruháján keresztül simogatta (1. bekezdés);
– a sértett 12 évesnél fiatalabb korában a nagyszülői házban a terhelt a mellette ülő sértett nemi szervét a ruhán keresztül simogatta (2. bekezdés).
[100] Emellett a tényállás e pontja szerint a terhelt egy alkalommal a 10–11 éves sértettet akarata ellenére úgy csókolta szájon, hogy a nyelvét a sértett szájába dugta (3. bekezdés), a sértett 11 éves korában pedig egy alkalommal a terhelt követte őt a fürdőszobába, meg akarta fogni a melleit és megpróbált a pólója alá nyúlni.
[101] A sértett nemi szervének ruhán keresztül történő simogatása súlyosan szeméremsértő jellegű.
[102] A cselekmény szeméremsértő voltát a társadalomban uralkodó erkölcsi szabályok és szokások, nem pedig az elkövető (vagy a passzív alany) egyéni felfogása alapján kell megítélni. A sértett pedig nem csupán 12. életévét még be nem töltött személy, hanem a terhelt unokahúga volt.
[103] A szeméremsértő cselekmény csak akkor minősül fajtalanságnak, ha a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál, vagyis az elkövető szexuális indítékból vagy célból követi el.
[104] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a terhelt szexuális orientációja kétségtelenül fennállt. Megjegyzi a Kúria, hogy a nemi szerv megérintése, simogatása kétségkívül a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére irányuló magatartás, az ezzel ellentétes megközelítés, a cselekmény máshogyan történő megokolása nyilvánvalóan alaptalan. E vonatkozásban közömbös a védő igazságügyi pszichológus szakértői véleményben írtakra hivatkozása, amely valójában nem más, mint a megállapított tényállás tiltott vitatása tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással.
[105] Az 1. bekezdés szerinti cselekmény, a szemérem elleni erőszak bűntettének minősített esete, nem magánindítványra büntetendő. Ellenben a folytatólagosságba tartozó további bűncselekmények, a 2., 3., 4. bekezdésben rögzített szexuális cselekmények esetében (emiatt is) jelentősége van az elkövetési időpontoknak és az ezekhez képest 2015. február 3. napján megtett feljelentésnek (magánindítványnak). E cselekmények ugyanis magánindítványra büntethetők a korábbi Btk. 209. §-a alapján, ekként az ezek miatt előterjesztett magánindítvány elkésett.
[106] A bűncselekményegység részét csak olyan bűncselekmények képezhetik, amelyek miatt büntetőjogi felelősségre vonásnak helye van.
[107] Ezért rögzítette a Kúria a Bfv.II.164/2020/7. számú határozatában a [46] bekezdésben, hogy a minősített eset részeként értékelt alapeseti cselekmények esetén vizsgálni kell az elkövetéskor csak magánindítványra büntethető magatartások kapcsán a joghatályos magánindítvány létét, illetve hiányát.
[108] Ehhez képest nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a terheltnek a tényállás 1.a) pontjában írt cselekményét szemérem elleni erőszak bűntettének [korábbi Btk. 198. § (1) bek. II. ford., (2) bek. b) pont] minősítette figyelemmel arra, hogy az irányadó tényállás rögzíti, hogy a 2006 tavaszán történt cselekmény idején egyedüli felnőttként vigyázott – többek között – az akkor 9 éves sértettre. A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos okfejtése helytálló és megfelel az irányadó bírósági gyakorlatnak. Ellenben a folytatólagosságra utalás mellőzendő.
[109] Az irányadó tényállás 2. pontja rögzíti, hogy a terhelt a sértett 12 és 14 év közötti életkorában egy alkalommal megpróbálta a sértett pizsamanadrágja alá nyúlva megérinteni a sértett nemi szervét, de ez nem sikerült, mert a sértett nem engedte azt lehúzni, majd ezután a terhelt a pizsamanadrágon keresztül simogatta a sértett nemi szervét, miközben a sértett igyekezett a kezeit eltolni. A tényállás szerint ez alkalommal a sértettet a szülei a terheltre és a feleségére bízták.
[110] Emellett a terhelt egy alkalommal úgy adta oda a kisgyermekét a sértettnek, hogy szándékosan, ruhán keresztül megérintette a mellét, illetve egy másik alkalommal a sértettet a ruháján keresztül testszerte, a fenekén, a mellén simogatta.
[111] E cselekmények vonatkozásában is azt állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a terhelt cselekményei folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének [korábbi Btk. 198. § (1) bek. I. ford., (2) bek. b) pont] minősülnek.
[112] E bűncselekmény vonatkozásában a védő arra hivatkozott, hogy a terhelt részéről nem állapítható meg erőszak alkalmazása, mert az a megtámadott személy teste ellen és közvetlenül közösülésre irányuló erős ráhatás, amely alkalmas a sértett komoly ellenállásának a leküzdésére, a közösülés kikényszerítésére. Álláspontja szerint jelen ügyben nincs olyan, a sértett testét érintő támadó magatartás, amely fizikai ráhatásként értékelhető, figyelemmel arra, hogy a pizsama lehúzása nem is érinti a sértett testét. Ezen túl a simogatás nyilvánvalóan nem minősülhet erőszaknak, mert az maga a fajtalanságot megvalósító cselekmény.
[113] Ez a hivatkozás téves.
[114] Az erőszak a sértett testére gyakorolt fizikai jellegű ráhatás, amely alkalmas a sértett ellenállásának leküzdésére. Helyesen hivatkozott a másodfokú bíróság az irányadó bírói gyakorlatra, mely szerint figyelembe kell venni a sértett életkorát, személyi adottságait, mindezt a sértett–terhelt viszonylatában, így az erőszak megállapításához elegendő a viszonylag kisebb mérvű fizikai ráhatás, amely alkalmas lehet a sértett ellenállásának leküzdésére.
[115] Jelen ügyben erről van szó.
[116] Az erőszak a sértett 12 és 14 éves életkora közötti időben került kifejtésre, a terhelt házában, ahol szülei nélkül töltötte az éjszakát. Az ekként vitathatatlanul kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett a terhelt szexuális jellegű közeledését először azzal igyekezett elhárítani, hogy nem engedte a pizsamanadrágját lehúzni, majd mivel a terhelt kitartott eredeti szándéka mellett és a sértett nemi szervét immár a ruhán keresztül simogatta, a sértett a keze eltolásával igyekezett az őt ért támadást elhárítani. Adott körülmények között a sértett testére gyakorolt fizikai ráhatás miatt a sértettnek ellenállást kellett kifejtenie, s ezt az ellenállást a terhelt meg is törte, mivel a pizsamanadrág lehúzásának megkísérlését követően a sértett nemi szabadsága elleni támadást folytatva azt meg is valósította, miközben a sértettet további ellenállás kifejtésére késztette.
[117] [A 2.a) pont szerinti cselekményre tekintettel a bűnösség megállapítása törvényes.
[118] Ellenben a részcselekményeket illetően – hasonlóan a tényállás 1. pontjához – a Kúria megállapította, hogy magánindítvány előterjesztésére határidőben nem került sor, ezért az évekkel később előterjesztett (2015. február 3.) magánindítvány elkésett.
[119] A bűncselekményegység részét pedig csak olyan bűncselekmények képezhetik, amelyek miatt büntetőjogi felelősségre vonásnak van helye. Ezért a folytatólagos elkövetés megállapítása ez esetben is mellőzendő.
[120] Egyetértett a Kúria a másodfokú bíróságnak a halmazat kapcsán kifejtett, az indokolás [47] bekezdésben írt álláspontjával. A korábbi Btk. hatálybalépését követően a kialakult bírói gyakorlat töretlen abban, hogyha az elkövető a nemi erkölcs elleni cselekményeit a sértett sérelmére a 12. életévének betöltése után a további büntetőjogilag releváns életszakaszában – a 12–14. életév, 14–18. életév – tovább folytatja, akkor a bűncselekmények valóságos halmazatot alkotnak.
[121] Másként fogalmazva a folytatólagosság egységét a kiskorú sértett életkorában bekövetkezett változás lezárja. A szexuális bűncselekmények esetében az egység, illetve a halmazat kérdésében az elhatárolás alapvető szempontja a sértettek életkora.
[122] Az irányadó tényállás 1. és 2. pontjában írt cselekmények alapján tehát a bűnösség megállapítása törvényes, míg a tényállás 3. és 4. pontjában írt cselekmények miatt büntetőjogi felelősségre vonásra nem kerülhet sor.
[123] Rámutat a Kúria arra, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, amennyiben a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
[124] A törvénysértő minősítés tehát nem önmagában felülvizsgálati ok, hanem abban az esetben, ha a törvénysértő minősítéshez törvénysértő büntetéskiszabás is kapcsolódik.
[125] Jelen ügyben viszont erről nincs szó.
[126] A korábbi Btk. 198. § (1) bekezdés II. fordulatában meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő szemérem elleni erőszak bűntette és a korábbi Btk. 198. § (1) bekezdésének I. fordulatában meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő szemérem elleni erőszak bűntette egyaránt 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A halmazati büntetéskiszabásra irányadó rendelkezések (korábbi Btk. 85. §) alapján jelen ügyben az irányadó büntetési tétel 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés, amelynek középmértéke [korábbi Btk. 83. § (2) bekezdés] 10 év szabadságvesztés.
[127] Ehhez képest a saját gyermekkorú unokahúga sérelmére két kiemelkedő tárgyi súlyú, erőszakos nemi erkölcs elleni bűncselekményt elkövető terhelttel szemben a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályok alkalmazásával (korábbi Btk. 87. §) az alsó határ alatt jogerősen kiszabott 3 év 6 hónap szabadságvesztés törvényes, eltúlzottnak semmiképpen nem tekinthető, így annak további enyhítésére még a bűnösség körének szűkebbé válása miatt sincs lehetőség.
Ekként a Kúria a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a terhelt terhére megállapított folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette [korábbi Btk. 198. § (1) bek.] (3. tényállási pont) és szeméremsértés vétsége [korábbi Btk. 208. §] (4. tényállási pont) tekintetében hatályon kívül helyezte, és e két bűncselekmény miatti eljárást megszüntette, egyebekben a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.III.369/2021/11.)