Társult vadászati jog esetén a tulajdonosi közösség gyűlésén hozott határozat megtámadása vagyoni jogon alapuló igény, és mint ilyen, a járásbíróság hatáskörébe tartozó olyan vagyonjogi perben érvényesíthető, amelyben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 20. § (3) bek. ae) pont; 1996. évi LV. tv. (Vtv.) 12. § (1) bek., 14. § (3) bek.; 79/2004. (V. 4.) FVM. rendelet (Vhr.) 7. § (2) bek., 9. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes földtulajdonos a perbeli vadászterületen. A 43,9494 % arányban tulajdonos Magyar Állam képviseletében a nemzeti park igazgatósága – hirdetmény közzététele útján – összehívta a tulajdonosi közösség gyűlését. Az alperes a 2019. március 5-én megtartott gyűlésen határozataival elfogadta a jelenlévők által képviselt arányt, megbízta a gyűlés levezetőjét, a jegyzőkönyv vezetőjét és hitelesítőit; rögzítette a napirendi pontokat a vadászterület határának fenntartásáról, a haszonbérleti szerződés meghosszabbításáról, az üzemterv jóváhagyásáról, a képviselet formájáról, a képviselő személyéről, a működési szabályzat elfogadásáról; felhatalmazta a közös képviselőt a haszonbérleti szerződés módosításának aláírására és a vadászati hatósághoz történő benyújtására; megerősítette a tulajdonosi képviselet formáját; fenntartotta a közös képviselőjének a megbízását és felhatalmazta a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával összefüggő ügyekben továbbá elfogadta a működési szabályzatot. A döntéseket a területi vadászati hatóság határozatával jóváhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes a keresetében kérte az alperes 2019. március 5-én megtartott gyűlésén hozott valamennyi határozat hatályon kívül helyezését a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 14. § (3) bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy az állam képviseletében eljáró gazdasági társaság által a gyűlést összehívó nemzeti park igazgatóságának adott meghatalmazás érvénytelen, mert azt két tanú nem írta alá. A hirdetmény tartalmi hiányán túl okszerűtlen gazdálkodást állított arra hivatkozással, hogy az alperes adószámmal nem rendelkezik, éves elszámolási kötelezettségének nem tesz eleget, a használati díj több földtulajdonos részére nem került kifizetésre, azt a közös képviselő a gazdálkodásába beforgatta.
[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A védekezése szerint a meghatalmazást ügyvéd ellenjegyezte, a hirdetmény tartalma is megfelelő volt. Hangsúlyozta a felperes határozatokra korlátozott kereshetőségi jogát.
Az első- és a másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásában a Vtv. 12. § (1) bekezdésére, a Vtv. végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 9. § (2) és 7. § (2) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:11. § (1)–(2), a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 67. § (2) bekezdésére, 325. § (1) bekezdés a), b), e) pontjára és a 325. § (3) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a csatolt meghatalmazás megfelel az okirati követelményeknek, az ügyvédi ellenjegyzésre tekintettel szükségtelen volt a tanúk közreműködése. A keresetet a hirdetmény kapcsán is alaptalannak ítélte. A keresetlevélben hivatkozott egyéb jogsérelmeket illetően kifejtette, hogy a felperes a keresetét csak a saját személyét érintő jogos érdek lényeges sérelmére volt jogosult előterjeszteni.
[5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróságnak az elsőfokú eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Az elsődleges kérelme alátámasztására felhozott érvei szerint az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában hozta meg döntését.
[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a hivatkozott okokból nem jogszabálysértő.
[10] Ha a keresetlevél alapján megállapítható, hogy a per elbírálása valamely más bíróság hatáskörébe tartozik, a bíróság a Pp. 174. § (1) bekezdése alapján elrendeli – a (3) bekezdés szerint külön fellebbezhető végzéssel – a keresetlevélnek ehhez a bírósághoz történő áttételét. Az Egri Törvényszék végzésével megállapította hatáskörének hiányát, és a felperes keresetlevelét áttenni rendelte a Füzesabonyi Járásbírósághoz. A Debreceni Ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán meghozott végzésével a végzést helybenhagyta. Ez a jogerős végzés felülvizsgálatból kizárt határozat, mert nem tartozik a Pp. 406. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott, felülvizsgálati kérelemmel támadható határozatok körébe [Pp. 407. § (1) bekezdés e) pont].
[11] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdés második fordulat első esete szerint az eljárást hivatalból megszünteti akkor is, ha a felek e jogszabálysértésre nem hivatkoztak. Az eljárás – annak bármely szakaszában – hivatalból történő megszüntetésének egyik esete az, amikor a bíróság a Pp. 240. § (1) bekezdés e) pontja szerint megállapítja, hogy a per más bíróság hatáskörébe tartozik. Ebben az esetben a másodfokú bíróság a Pp. 379. § első mondata szerint az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül helyezi, az eljárást megszünteti, és a Pp. 364. § szerint alkalmazandó 240. § (3) bekezdésnek megfelelően az ügy iratait átteszi – a keresetlevél áttételére vonatkozó rendelkezések, a Pp. 174. § megfelelő alkalmazásával – a hatáskörrel rendelkező bírósághoz. E rendelkezés irányadó a Kúria eljárására is a Pp. 405. § (1) bekezdése szerint. A hatáskör kérdését ezért a Kúria hivatalból vizsgálta.
[12] Téved a felperes, amikor a törvényszék hatáskörét a Pp. 20. § (3) bekezdés ae) pontja alapján – a jogi személy tagsági jogviszonyán alapuló perként – állítja. A Vtv. 4. § (2) bekezdése szerint ugyanis társult vadászati jog esetében a vadászterület tulajdonosainak egymás közti jogviszonyára a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseit kell – a Vtv-ben foglalt eltérésekkel – alkalmazni. A Pp. értelmező rendelkezése, a 7. § (1) bekezdés 18. pontja alapján a Pp. alkalmazásában vagyonjogi per: az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető. A Vtv. 3. § (1) bekezdése szerint a vadászati jog a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illető vagyonértékű jog. Ebből következően társult vadászati jog esetén a Vtv. 12. § (1) bekezdése szerinti kérdésekben a tulajdonosi közösség gyűlésén hozott határozat Vtv. 14. § (3) bekezdése alapján történő megtámadása vagyoni jogon alapuló igény, és mint ilyen, a Pp. 20. § (3) bekezdés a) pontja szerint a járásbíróság hatáskörébe tartozó olyan vagyonjogi per, amelyben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható.
[13] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.729/2021/6.)