100. A sajtó-helyreigazítás iránt indult perben a felperes keresettel érvényesített joga nem a személyiségi jogok megsértésének szankcióin alapul. A felperes alanyi joga a helyreigazító közlemény közzétételére irányul. Ez az igény azonban csak [...]

Nyomtatóbarát változat

A sajtó-helyreigazítás iránt indult perben a felperes keresettel érvényesített joga nem a személyiségi jogok megsértésének szankcióin alapul. A felperes alanyi joga a helyreigazító közlemény közzétételére irányul. Ez az igény azonban csak személyesen érvényesíthető, a helyreigazítást kérő csak a saját személyét ért sérelem miatt kérhet jogvédelmet [2016. CXXX. tv. (Pp.) 495–496. §; 2010. évi CIV. tv. (Smtv.) 12. §; 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:54. §].

A döntés előzményei
[1] A bíróság ítéletével részben helyt adott a felperes keresetének és helyreigazításra kötelezte az alperest a 2020. december 23-án megjelent cikk sérelmezett közlései miatt.
[2] A felperes az ítélet meghozatalát követően, 2021. augusztus 31-i hatállyal beolvadt egy részvénytársaságba. A cégbíróság a felperest – a beolvadásra utalással – e nappal törölte a cégnyilvántartásból.
[3] Az alperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban a perbelépést bejelentő jogutód 2021. szeptember 15-én a felperes jogutódjaként perbelépés iránti kérelmet terjesztett elő. A perbelépést bejelentő jogutód a perbelépés iránti kérelméhez – annak igazolására – a 2021. szeptember 5-én hatályos cégadatait tartalmazó cégkivonatát csatolta, amelynek a 16/6. rovata tartalmazza jogelődjeként a felperest, akinek a beleegyező nyilatkozatát a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 47. § (3) bekezdésére hivatkozással nem csatolta.

Az elsőfokú határozat
[4] A Fővárosi Ítélőtábla (a továbbiakban: ítélőtábla) végzésével a részvénytársaság perbelépést bejelentő jogutód perbelépés iránti kérelmét visszautasította, ezzel egyidejűleg az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. A Pp. 495. § (1) bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:54. § (1) bekezdése és a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a sajtó-helyreigazítás iránti perben érvényesített igény kifejezetten a sérelmet szenvedett jogosult személyéhez kötődik, az emiatt nem eshet anyagi jogutódlás hatálya alá, ezért kizárt, hogy más személyre – akár élők között, akár halál/megszűnés esetén – átszálljon.
[5] Az ítélőtábla kiemelte, hogy a sajtó-helyreigazítás iránti perben előterjesztett kereset személyhez kötött követelést foglal magában, azzal kapcsolatban jogsértésre hivatkozva csak az érintett, a sajtóközleményben felismerhető személy kezdeményezhet eljárást. A Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú állásfoglalása szerint ugyanis sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény – nevének megjelölésével vagy egyéb módon – utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető, elsősorban az, akit a sajtóközleményben név szerint megjelöltek. Ugyanakkor az is követelhet sajtó-helyreigazítást, akit név szerint nem jelöltek meg, ha a közlés a személyére vonatkozik, a személyét érinti, feltéve, hogy személye a sajtóközlemény tartalmából valamilyen módon felismerhető, azonban a perbelépést bejelentő jogutód esetén ez a feltétel nem állapítható meg.
[6] Az ítélőtábla megítélése szerint a sajtó-helyreigazítási igény olyan személyhez fűződő jog, amelynek esetében jogutódlásra nem kerülhet sor, ezért a perbelépés iránti kérelmet a Pp. 48. § (4) bekezdésére hivatkozással visszautasította, a Pp. 379. §-a alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a Pp. 240. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az eljárást hivatalból megszüntette, mivel a jogviszony természete a jogutódlást kizárja.

A fellebbezés
[7] A végzés ellen a perbelépést bejelentő jogutód terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a perbelépés iránti kérelmének való helyt adást és az ítélőtábla utasítását kérte fellebbezésének az érdemi elbírálására.
[8] Sérelmezte, hogy az ítélőtábla nem vette figyelembe, hogy a szervezeti változás után az öt társaság – így a felperes – engedélyes tevékenységeit, közszolgáltatói szerepkörükből fakadó kötelezettségeit és jogait, szolgáltatási portfolióját és munkavállalói közösségeit új, egységes közműcégként változatlan formában, az egyes divíziók keretein belül viszi tovább.
[9] Állította, hogy a beolvadó tagvállalatok brandjei – elnevezéseik, arculati rendszereik – jogvédelem alatt állnak, amelyeknek ő a tulajdonosa jogutódként. Az összeolvadással érintett cégek összes jogosultsága – így a felperesé is – jogutódlással kerültek hozzá, ebből fakadóan minden, a korábbi cégek jóhírnevét erodáló, hitelességét aláásó megjelenés rombolja az adott brand jelen- és jövőbeni megítélését, továbbá az adott brand tulajdonosát, valamint a többi brand hitelességére egyaránt kártékony hatással van. Hangsúlyozta, hogy a felperes beolvadását követően ő, mint jogutód a felperessel azonos néven végzi a szemétszállítást és a lomtalanítási tevékenységét, nem szüntette meg az arculati név használatát, amelyet a fellebbezéséhez csatolt okiratok (a lomtalanítás időpontjáról adott tájékoztató, a lakossági postaládákban elhelyezett szórólap másolata) is bizonyítanak.
[10] Hivatkozott a személyiségi jogi perekben bekövetkező felperesi jogutódlással kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára (BH 2005.24.), érvelése szerint – analógia útján – a természetes személyek esetében érvényesülő jogutódlásnak a jogi személyek tekintetében is érvényesülnie kell. Álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.827/2013/5. számú döntése is az általa előadott jogértelmezést támasztja alá, amelyben kifejtésre került, hogy a jogi személyek átalakulása esetében nem feltétlenül szűnik meg a személyiség, a jogutódra átszállhatnak a megszűnt jogi személy személyiségi jogai is, az utódszervezet jogfolytonosan átveheti az elődszervezet tevékenységét, a jogelőd által kialakított ügyfélkört, üzletkört, mindez megköveteli a korábbi tevékenység zavartalan folytatását. A jogutód a jogutódlást követően is igényt tarthat a jogelődje által már kialakított jóhírnévre, az üzletkör fenntartására, a saját üzleti jóhírnevének megőrzésére, ebből következően a jogi személy megszűnése után is érvényesíthet személyiségvédelmi igényt.
[11] Hangsúlyozta, hogy mivel a perben sérelmezett közlés őt érinti, rá vonatkozik, ezért jogosult a perbe belépni. Ezt az érvelését a Kúria Pfv.IV.21.837/2018/4. számú határozata is megerősíti, amelyben kifejtette, hogy a személyiségvédelmi perekre is irányadó PK 13. számú állásfoglalás értelmében a sajtó-helyreigazítási (személyiségvédelmi) igényt az is érvényesíthet, akit név szerint ugyan nem jelölnek meg, személye azonban a sajtóközlemény tartalmából valamilyen módon felismerhető.

A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A fellebbezés alaptalan.
[13] Az ítélőtábla a perbelépés iránti kérelem elbírálásához szükséges mértékben a tényállást helyesen állapította meg, az irányadó jogszabályokat megfelelően alkalmazta, a Kúria a döntésével is egyetért. A fellebbezésre tekintettel azonban szükségesnek tartja annak kiegészítését a következőkkel.
[14] A felperes helytállóan hivatkozott arra a fellebbezésében, hogy a Pp. 48. § (4) bekezdése alapján, ha a perbelépés vagy perbevonás e törvény rendelkezéseinek megfelel, a bíróság a perbelépést vagy perbevonást engedélyezi, ellenkező esetben a kérelmet visszautasítja. A Pp. ezzel a rendelkezésével – a T-11.900. számú törvényjavaslatának az indokolása szerint – a jogutódlással kapcsolatos határozathozatal során „a normaszövegben nevesített nyilatkozatok (perbelépés, illetve perbevonás iránti kérelem, hozzájárulás) formai vizsgálatára szűkíti le a bíróság feladatát és a bíróság döntését arra korlátozza, hogy e nyilatkozatok birtokában a perbelépés, perbevonás – polgári perrendtartás rendelkezéseinek – megfelelő gyakorlását megállapítva engedélyezze a perbelépést/perbevonást, rögzítve az eljárásban résztvevő felek megváltozott személyét (…) a perbelépés, illetve perbevonás elbírálása során nem a jogelőd és jogutód között fennálló anyagi jogviszonyt, hanem a fél személyében bekövetkezett változás eljárásjogi feltételeinek fennállását kell vizsgálnia a bíróságnak, azaz azt, hogy a perbevonás, perbelépés szabályszerűen került-e bejelentésre”. A Pp. jogutódlásra vonatkozó rendelkezését azonban a 240. § (1) bekezdés f) pontja kiegészíti egy pergátló akadállyal, és azt is kimondja, hogy az eljárást hivatalból – annak bármely szakászában – meg kell szüntetni, ha a fél meghal vagy megszűnik, feltéve, hogy a jogviszony természete a jogutódlást kizárja. Erre akkor kerülhet sor, amikor az anyagi jogi szabályok kizárják a jogutódlást.
[15] A perbelépést bejelentő azt igazolta, hogy a felperes jogképessége a Ptk. 3:44. § (1) bekezdése alapján 2021. augusztus 31-én beolvadás miatt jogutódlással megszűnt, társasági jogi szempontból ő a felperes általános jogutódja.
[16] A Kúriának a fellebbezés elbírálása körében azt a kérdést kellett megítélnie, hogy a sajtó-helyreigazítás iránt indult perben a felperes keresettel érvényesített joga vonatkozásában – a jogviszony természete miatt – kizárt-e a jogutódlás.
[17] A Ptk. 2:54. § (1) bekezdése alapján a személyiségi jogokat – a (2)–(6) bekezdésben foglalt kivétellel – kizárólag személyesen lehet érvényesíteni.
[18] Az Smtv. 12. § (1) bekezdése értelmében, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a valós tények.
[19] A Pp. 496. § (1) bekezdése szerint, ha a helyreigazítás közzétételére irányuló kötelezettségét a sajtószerv határidőben nem vagy nem a helyreigazítási kérelemnek megfelelően teljesíti, a helyreigazítást igénylő ellene pert indíthat a helyreigazító közlemény közzététele iránt.
[20] A Ptk. 3:1. § (3) bekezdése értelmében a jogi személy személyhez fűződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg. A Ptk. a jogi személyeknél azért rendelkezik a személyhez fűződő jogokról, mert személyisége kizárólag az embernek van, a jogi személyek esetén a személyiségi jogként szabályozott jogosultságok közé kizárólag azok tartoznak, amelyek nem csak természetes személyre értelmezhetők.
[21] A sajtó-helyreigazítás iránti per a polgári jog külön-leges személyiségvédelmi eszköze (Pp. 493. §), helyreigazítás iránti igényt természetes és jogi személy egyaránt érvényesíthet. Ezekben a perekben a felperes keresettel érvényesített joga nem a Ptk. XII. címében szabályozott, a személyiségi jogok megsértésének szankcióin alapul. A felperes alanyi joga az Smtv. 12. § (1) bekezdése alapján a helyreigazító közlemény közzétételére irányul. Ez az igény a Ptk. 2:54. § (1) bekezdésében rögzített általános rendelkezés miatt csak személyesen érvényesíthető, a helyreigazítást kérő csak a saját személyét ért sérelem miatt kérhet jogvédelmet. A PK 13. számú állásfoglalás fellebbezésben hivatkozott megállapításai is ezt mondják ki, utalva arra, hogy valakinek a személyére a nevének megjelölése nélkül is lehet utalni. A sajtóközlemény közzétételekor létre nem jött jogi személy esetén azonban ez a feltétel fogalmilag kizárt, hogy fennálljon.
[22] A sajtó-helyreigazítási igény olyan személyhez fűződő (személyiségi) jog, amely nem száll (szállhat) át a jogutódra, a Ptk., az Smtv. és a Pp. fenti rendelkezései ugyanis egyértelműen kizárják a jogutód sajtó-helyreigazítás iránti igényérvényesítési jogát. A személyes igényérvényesítés elvéből következően a felperes ezt a jogvédelmi eszközt a jogelődöt ért sérelem miatt nem veheti igénybe. A Kúria Pfv.IV.21.674/2013/4. számú határozata (megjelent BH 2014.176.) ezt a jogértelmezést fejti ki a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény azonos tartalmú rendelkezéseinek [61. §, 157. § f) pont] tárgyában, amelyet a Kúria a Pp. rendelkezéseinek alkalmazása körében továbbra is irányadónak tart. Ezért nem volt jelentősége annak, hogy a perbelépést bejelentő kereshetőségi jogának (perbeli legitimációjának) az igazolására a „brand” és a jóhírneve körében előadott tényállítások a Pp. 373. § (2) bekezdésébe ütköznek, ezekre ugyanis a perbelépésének bejelentésekor még nem hivatkozott. A jogutódlás kizártsága miatt azonban szükségtelen volt ezeknek a hivatkozásoknak a vizsgálata.
[23] A Kúria egyetértett az ítélőtáblával abban a jogkérdésben, hogy a sajtó-helyreigazítás iránt indult perben az általános jogutódlás ellenére – a sajtó-helyreigazítás jogintézményére irányadó fentiekben ismertetett speciális szabályok miatt – a jogutód nem jogosult a jogelődöt ért sérelem miatt a felperes jogutódjaként a Pp. 48. § (1) bekezdése alapján a perbe belépni. A fellebbezésben felhívott kúriai határozatok más tárgyú perekben kerültek meghozatalra, részben a hozzátartozók által érvényesített kegyeleti jog miatt, így nincs ügyazonosság az eltérő anyagi jogi hátterű vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású ügyek és az annak alapján indult jogviták között. A fellebbezésben megjelölt ítélőtáblai határozat pedig – azon túlmenően, hogy eltérő tárgyú ügyben került meghozatalra – nem minősül a Kúriát az ítélkezési tevékenysége során kötő, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 165. §-a alapján közzétett határozatnak.
[24] Mindezekre tekintettel a Kúria az ítélőtábla érdemben helyes végzését helybenhagyta.
(Kúria Pf. IV. 25.089/2021/2.)