PK 92.

Nyomtatóbarát változat

PK 92. szám*
a) A Ptk-nak a végintézkedés alakszerűségeire vonatkozó rendelkezéseit a Ptk. hatálybalépése előtt tett végintézkedésre csak akkor kell alkalmazni, ha az öröklés a Ptk. hatálybalépése után nyílt meg.

b) A Ptk. hatálybalépése után megnyílt öröklés esetében az örökhagyónak a Ptk. hatálybalépése előtt tett s a keletkezéskor hatályban volt jogszabályoknak megfelelő végintézkedése akkor is megtartja érvényességét, ha az a Ptk. rendelkezései alapján nem volna érvényesnek tekinthető.

c) A Ptk. hatálybalépése után megnyílt öröklés esetében az örökhagyónak a Ptk. hatálybalépése előtt tett végintézkedése akkor is érvényes, ha a keletkezéskor hatályban volt jogszabályoknak ugyan nem felel meg, de megfelel a Ptk. által megállapított alakszerűségeknek.

 

A Ptké. 75. §-ának (1) bekezdése szerint: a Ptk. rendelkezéseit - ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik - a hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyokból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell.

A régi vagy új jog alkalmazása szempontjából tehát - általában - a jogerős határozat adja meg a határvonalat. Ez alól az általános szabály alól kivételt állapít meg a Ptké. 92. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a Ptk-nak az öröklési jogot szabályozó rendelkezéseit - ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik - csak a Ptk. hatálybalépése után megnyílt öröklésre lehet alkalmazni.

Míg tehát egyéb polgári jogi jogviszonyoknál a Ptk. érvényesülése attól függ, hogy keletkezett-e már az ügyet elbíráló jogerős határozat, addig az öröklési jogviszonyok rendezésénél ezen felül az öröklés megnyíltának az időpontja is döntő. Ez azt jelenti, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt megnyílt öröklés esetében az öröklési jogviszonyokat akkor is a korábbi jogszabályok alapján kell rendezni, ha azok a Ptk. hatálybalépése után kerülnek elbírálásra.

Ennek az alapvető eltérésnek elvi alapja az ún. ipso iure öröklésnek a Ptk. által fenntartott rendszerében van. A Ptk. 673. §-a szerint ugyanis az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg, s az örökös az öröklés megnyíltával a hagyatékot... elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül megszerzi.

Ha mármost az öröklés joghatásai az öröklés megnyíltához tapadnak és azzal együtt beállnak, önként értetődik, hogy az öröklési jog személyi és tárgyi terjedelmére, érvényesülése alaki és anyagi jogi feltételeire az öröklés megnyíltakor hatályban volt jogszabályok az irányadók. Későbbi jogszabályok érvényesülése a már megszerzett jogok csorbítására, részbeni vagy egészbeni elvonására vezethet. Fennállana ennek a lehetősége a felvetett esetben is, mert a Ptk. az öröklésre jogosultak körét és az öröklés terjedelmét - társadalmi fejlődésünknek megfelelően - a korábbi állapottól több vonatkozásban eltérően szabályozza.

Ez a felismerés, valamint az a tapasztalat, hogy az öröklési jogviszonyok rendezése - az ezzel kapcsolatos tény- és jogkérdések bonyolultsága miatt - elég gyakran évekig elhúzódik, a régi és új jogszabály időbeli összeütközéséből származó problémáknak ahhoz a helyes megoldásához vezetett, hogy a Ptk-nak az öröklési jogot szabályozó rendelkezéseit - általában - csak a hatálybalépése után megnyílt öröklésre lehet alkalmazni.

A Ptké. 92. §-ának (1) bekezdésében foglalt ezzel az általános szabállyal szemben a kivételeket a Ptké. 93. és 94. §-a tartalmazza.

A régi és új jogszabály időbeli összeütközése azonban nemcsak a korábbi jog hatálya alatt keletkezett jogviszonyok elbírálásánál alkalmazandó anyagi jogszabály tekintetében okoz nehézséget, hanem felveti azt a kérdést is, hogy a régi jog hatálya alatt keletkezett jognyilatkozatok alaki érvényességét a régi vagy az új jogszabály alapján kell-e eldönteni.

A Ptk. az alakszerűségek tekintetében a korábbi jogállapothoz képest számos esetben szigorúbb, számos esetben pedig enyhébb álláspontot foglal el. Írásbeliséget kíván pl. a kezességvállaláshoz és a tartási szerződéshez, amelyek a korábbi jog szerint szóban is érvényesen létrejöhettek. Ezzel szemben lényegesen leegyszerűsíti pl. a végrendelet érvényességének alaki kellékeit.

Ami mármost a régi jog hatálya alatt kelt, de az új jogszabály hatálya alatt elbírált jognyilatkozatok alaki érvényességét illeti, e tekintetben a főszabályt a Ptké. 75. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. Eszerint: ha a Ptk. valamely jognyilatkozat érvényességéhez alakszerűséget kíván meg, és ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépése előtt ilyen alakszerűségek nélkül tett jognyilatkozat érvényességét a korábbi jogszabályok rendelkezései alapján kell elbírálni.

Minthogy a törvényhozót a Ptké. III. fejezetéhez fűzött miniszteri indokolás szerint az a törekvés vezette, hogy ahol az új jog a régi jogtól jelentősen eltér, különösen ahol a Ptk. szigorítást hozott a korábbi joghoz képest, az áttérés az új jogra minél zökkenőmentesebb legyen, továbbá hogy azok az állampolgárok, akik jognyilatkozataik megtételénél az akkor hatályos jogszabályok rendelkezéseit híven betartották, mentesülnek az új jog alkalmazásából származó méltánytalanságot alól, a Ptké. 75. §-ának (2) bekezdése a Ptk. hatálybalépése előtt kelt jognyilatkozatok alaki érvényességét - természetesen attól függően, hogy az ügyben még nincs jogerős határozat - akkor is elismeri, ha a Ptk. követelményeinek ugyan nem felelnek meg, de a keletkezésükkor hatályban volt jogszabály szerint érvényesek voltak. Ebben a vonatkozásban tehát a régi jogszabály a Ptk. hatálybalépését túléli.

A Ptké. 75. §-ának (2) bekezdése általában a jognyilatkozatokra vonatkozik. A jognyilatkozatok között azonban különleges helyet foglalnak el a halálesetre szóló - rendszerint egyoldalú - intézkedések.

Ezeknek alaki jogi érvényessége tekintetében a jogalkotó a Ptké. 75. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályozást nem találta kielégítőnek, s ezért a Ptké. 92. §-ának (2) bekezdésében - a Ptké. 75. §-ának (2) bekezdése alóli kivételként - külön kimondotta, hogy a Ptk-nak a végrendelet alakszerűségeire vonatkozó rendelkezéseit a Ptk. hatálybalépése előtt kelt végrendeletre is alkalmazni kell. A miniszteri indokolás szerint az eltérő szabályt az indokolja, hogy a Ptk. a korábbi jog által a végrendeletekre előírt alakszerűségeket lényegesen leegyszerűsítette; súlyos méltánytalanságot eredményezne, és az örökhagyó valódi akaratának érvényesülését gátolná meg olyan rendelkezés, amely kimondaná, hogy a Ptk. rendelkezéseit a hatálybalépése után kelt végrendeletre kell alkalmazni.

A Ptké. 75. §-ának (2) bekezdése csak az (1) bekezdés esetében alkalmazható, vagyis a jogerős határozattal már elbírált korábbi jogviszonyoknál a Ptk. szerinti alaki érvényesség kérdése egyáltalán fel sem vethető, tehát a 75. § (2) bekezdése az (1) bekezdéssel elválaszthatatlan egységben áll.

A Ptké. 92. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéssel összefüggésben kell értelmezni.

A Ptké. 92. §-ának a jogszabály rendszeréből kiszakított, betű szerinti értelmezése látszólag megtűrne olyan állásfoglalást, hogy a végrendelet alaki érvényességét a Ptk. hatálybalépése előtt évekkel, sőt (mint a deportáltaknál és a háborús eltűnteknél szórványosan még ma is előfordul) évtizedekkel korábban meghalt örökhagyónak még korábban alkotott végrendelete esetében is a Ptk. alapulvételével kell elbírálni, feltéve természetesen, ha ebben a kérdésben még nincs jogerős határozat.

Az öröklésnél azonban az a sajátos helyzet áll fenn, hogy az örökös már az örökhagyó halálával megszerzi a hagyaték tulajdonjogát. A jogalkotó ezzel a helyzettel nemcsak számol, hanem a jogszabály visszamenőleges alkalmazásából származó bonyodalmak kiküszöbölése érdekében a Ptk. öröklési szabályait kifejezetten csak a hatálybalépése után megnyílt öröklésre engedi alkalmazni. Ebből is az következik, hogy a Ptké. 92. §-a (2) bekezdésének a rendelkezéseit nem lehet e § (1) bekezdésétől elszakítani, és annak olyan értelmet tulajdonítani, amely már megszerzett öröklési jogok és azon alapuló további jogviszonyok megzavarására vezethetne. Ellenkező esetben olyan kettősség állana elő, hogy az öröklés alaki jogi szabályai tekintetében az új, az anyagi jogszabályai tekintetében pedig a régi jog rendelkezései érvényesülnének.

A Ptké. 92. §-a (1) és (2) bekezdésének tehát szoros egységükből folyóan az a helyes értelme, hogy a Ptk. öröklési jogi szabályait - a végrendeletek alakszerűségeire vonatkozó jogszabályok tekintetében is - csak a Ptk. hatálybalépése után megnyílt öröklés esetében lehet alkalmazni.

A korábban meghalt örökhagyónak a Ptk. hatálybalépése után elbírálásra került végintézkedése tehát akkor sem érvényesülhet, ha azt a keletkezésekor hatályos jogszabály szerint ugyan nem, a Ptk. szerint azonban alakilag érvényesnek kellene tekinteni.

A Ptké. 92. §-ának (2) bekezdése azonban nemcsak az alkalmazhatóság köre tekintetében, hanem abban a kérdésben is értelmezésre szorul, hogy mi lesz azoknak a haláleseti intézkedéseknek a sorsa, amelyek a régi jog hatályossága alatt érvényesen létrejöttek, a Ptk. azonban érvényességüket vagy egyáltalán nem vagy csak szűkebb körben, illetőleg szigorúbb alakiságok megtartása esetén ismeri el.

Ilyen pl. a közös végrendelet, amelynek tételét az 1876. évi XVI. számú tv. 13. §-a a házastársak között minden korlátozás nélkül megengedte, a Ptk. 644. §-a viszont érvénytelennek nyilvánítja. De ilyen az örökösödési szerződés is, amelynek kötése a régi jog szerint bárki számára megengedett volt, a Ptk. 655. §-a viszont csak a tartási szerződések körében ismeri el, s e kötöttségen számba vehető módon a Ptké. 73. §-a sem enyhít. Az 1876. évi XVI. számú tv. 15. §-a a szóbeli végrendelkezést általánosságban megengedte, a Ptk. 634. §-a pedig csak kivételes esetekben teszi lehetővé. Az írástudatlan vagy az írásra bármi okból nem képes személy az 1876. évi XVI. számú tv. 6. §-ában meghatározott feltételek mellett írásbeli magánvégrendeletet is alkothatott, ezzel szemben a Ptk. 624. §-ának (3) bekezdése az ilyen személyt - a kivételes esetben tehető szóbeli végrendeletet ide nem számítva - közvégrendelet tételére utalja.

A Ptké. 75. §-ának (2) bekezdésével kapcsolatban már utalás történt arra, hogy a jogalkotónak nem volt szándékában a régi jog hatályossága alatt és annak megfelelően létrejött jognyilatkozatok érvényességét megszüntetni azon az alapon, hogy a Ptk. az ilyen jognyilatkozatok érvényességét más - szigorúbb - alakiságok megtartásától teszi függővé.

A végintézkedések vonatkozásában a jogalkotót döntő mértékben az a szándék vezette, hogy az új szabályozás egyszerűbbé, a tömegek számára is áttekinthetőbbé tegye a végakarat érvényesüléséhez szükséges alaki kellékeket. Ez a szándék jut érvényre a végrendelet lényegesen enyhébb alakszerűségeinek megállapításában.

Az új szabályozás egyes végintézkedési alakzatokat mellőzött, másoknak az érvényesülését pedig korlátozta, sőt olyan intézkedést is tartalmaz, amely az alakiságokat a múlthoz képest szigorítja. Ebből azonban nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy a korábbi jogszabályok hatálya alatt és azoknak megtartásával létrejött végintézkedéseket meg akarta volna fosztani az érvényességüktől.

Nincs alap olyan feltételezésre sem, hogy az állampolgárokat arra akarta volna kényszeríteni, hogy a Ptk. hatálybalépése után az új jogszabályoknak megfelelő alakban ismételjék meg korábbi végakarati nyilatkozatukat.

A Ptké. 92. §-a (2) bekezdésének tehát az a helyes értelme, hogy a Ptk. hatálybalépése után megnyílt örökség esetében a Ptk. hatálybalépése előtt tett végintézkedések (közös végrendelet, öröklési szerződés, szóbeli végrendelet stb.) akkor is megtartják az érvényességüket, ha a Ptk. szerint ugyan érvénytelenek volnának, a keletkezésükkor hatályos jogszabályoknak azonban megfelelnek.

A Ptk. hatálybalépése után elbírálásra kerülő végrendeletek érvényessége szempontjából ezek szerint - feltéve, hogy az ügyben még nincs jogerős határozat, és hogy az öröklés a Ptk. hatálybalépése után nyílt meg - elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a korábbi végintézkedés megfelel-e a Ptk. által megállapított követelményeknek. Ha nem felel meg, vizsgálni kell, hogy a végakarat kinyilvánításánál megtartották-e a megtételekor hatályban volt jogszabály rendelkezéseit. Igenlő esetben a végintézkedést érvényesnek kell tekinteni.

Minthogy azonban a törvény célja az alakiságok egyszerűsítése és a valódi végakarat érvényesülésének szélesebb körű biztosítása volt, ebből az is következik, hogy a Ptk. hatálybalépése után meghalt örökhagyónak a Ptk. hatálybalépése előtt tett végintézkedése akkor is érvényes, ha nem felel meg ugyan a keletkezésekor hatályban volt jogszabály alakszerűségeinek, de megfelel a Ptk. által megállapított (enyhébb) követelményeknek.

 

* Csak a régi Ptk. alapján elbírálható ügyekben alkalmazható: vö. 1/2014. PJE határozat V. 1. b) pont.