PK 81.

Nyomtatóbarát változat

PK 81. szám
[Ági öröklés szabályai]*

a) Ági jellegű az az ingó vagy ingatlan vagyontárgy, amelynek a vásárlásához a lemenőnek - a későbbi örökhagyónak - valamelyik felmenője adta a vételárat, mégpedig akkor is, ha a vételárat ténylegesen a felmenő fizette ki az eladónak, és akkor is, ha a felmenő a lemenőnek azzal a meghagyással adta át a vételhez szükséges pénzt, hogy az meghatározott vagyontárgyat vásároljon. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy ingatlanvásárlás esetén a felmenő szerződésben sem vevőként, sem ajándékozóként nem szerepel, és az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) vevő félként a lemenőt jegyzik be.

b) Ági földön levő ági jellegű épület lebontásából származó anyag megtartja ági jellegét akkor, ha a bontási anyagot ugyanabba az ingatlanba vagy ugyanarról a felmenőről hárult másik ingatlanba építik be, vagy mint ingóság még felhasználatlanul megvan.

c) Kisajátítási kártalanítás, földrendezés vagy áttelepítés során csere címén juttatott ingatlan akkor sem ági jellegű, ha az eredeti ingatlan az volt.

 

a) A Ptk. 579. §-a szerint ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. Gyakran előfordul hogy a felmenő a lemenőjét a saját vagyona rovására úgy akarja ingyenes vagyoni előnyhöz juttatni, hogy az olyan meghatározott vagyontárgyat (ingót vagy ingatlant) kapjon, amely még az ő tulajdonában sincs, hanem harmadik személytől kell megvásárolni. Ebben a felmenő és a lemenő teljesen egyetértenek, s a lemenőt a kérdéses vagyontárggyal tekintik megajándékozottnak, de az általános életfelfogás is az, hogy a felmenő és lemenő a meghatározott vagyontárgyra irányuló ajándékozási szerződés. lebonyolításának a módját egyszerűsítette le. Történhet ez a lébonyolítás úgy, hogy a felmenő jár el az alkudozásnál, és ő fizeti ki az eladónak a vételárat, de a szerződésbe vagy a számlába a lemenőt íratják be vevő félként. De történhet úgy is, hogy a felmenő a határozottan megjelölt ingó vagy ingatlan vagyontárgy vételéhez szükséges pénzösszeget a lemenő rendelkezésére bocsátja azzal a meghagyással, hogy ez mint vevő kösse meg a szerződést. A lényeg mindkét esetben ugyanaz, a felmenő és a lemenő akarata teljesen egyezik, és a köztük létrejött ajándékozási szerződés így megy foganatba.

Az említett ajándékozási szerződések egyes mozzanatai tehát mind gazdaságilag, mind jogilag teljes egységben vannak, az ajándék tárgya maga a vagyontárgy, amelyhez a felmenő vagyonának a rovására a lemenő ingyenesen hozzájutott. Ehhez képest olyankor, amikor a lemenő később meghal, és az ági öröklés egyéb feltételei fennállanak, az ilyen vagyontárgyat ági jellegűnek kell tekinteni.

A Ptk. 613. §-a az örökhagyó halálakor meg nem levő (átruházott, veszendőbe ment, felhasznált stb.) vagyontárgyakat vonja ki az ági öröklés köréből. Az állásfoglalás a) pontja azonban nem ilyen esetet érint, mert nem az ingyenesen juttatott vagyontárgy felhasználásáról, hanem arról van só, hogy a felmenő a juttatás egyszerűbb jogtechnikai lebonyolítása érdekében a mástól megvett dolog vételárát bocsátotta a megajándékozott lemenő rendelkezésére, illetőleg ő fizette azt ki a megajándékozott lemenő helyett. Az ajándék tárgya tehát maga a dolog, s az eredeti állapotában meg is van, ági jellege ezért változatlanul fennáll.

Az, hogy a Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásbafoglalását írja elő, a fenti állásfoglalás helyességét nem érinti, mért az írásbeliség a közvetlenül átruházó és szerző fél között ebben az esetben is fennáll, a tulajdonátruházás tehát írásbeli szerződésen alapul, az ingatlan azonban a felmenőtől származó ajándék címén kerül a lemenő tulajdonába.

A Ptk. 365. §-ának (3) bekezdésében és a XXV. számú Polgári Elvi Döntésben foglalt alaki követelmények tehát megvalósultak akkor, ha az eladó és a megajándékozott között létrejött szerződés ezeknek megfelel. Az ajándékozó felmenő és a megajándékozott lemenő közti vonatkozásban pedig ilyenkor is vitathatatlanul fennáll a Ptk. 611. §-ának (1) bekezdésében az ági jelleg ismérveként megjelölt "ingyenes juttatás" esete.

A kifejtettek természetesen a Ptk. 611. §-ának (2) bekezdése szerint a testvértől vagy a testvér leszármazójától eredő ingyenes juttatás esetére is vonatkoznak.

b) A Ptk. 97. §-a szerint az épület tulajdonjoga - a megjelölt kivételektől eltekintve - a földtulajdonost illeti. A Ptk. 95. §-ából következően az épületbe beépített anyag az épület alkotórésze, s így a tulajdonjog a beépített anyagra is kiterjed. Ha tehát a föld mint hagyaték a Ptk. szabályai szerint ági öröklés alá esik, akkor ugyanezt a sorsot osztja a rajta levő és a földtulajdonost illető épület is a beépített anyaggal együtt.

Ha ilyen épületet vagy annak egy részét lebontják, a bontásból kikerült anyag elveszti alkotórészi kapcsolatát és ingóvá válik. További sorsa többféle lehet (elidegeníthetik, vagy építkezésnél, vagy javításnál használhatják fel, a faanyagot eltüzelhetik stb.). Ha elidegenítik vagy más - nem ági jellegű - ingatlanba építik be, a bontási anyag elvesztette ági jellegét, éspedig az előbbi esetben azért, mert az örökhagyó halálakor már nincs meg, az utóbbi esetben pedig azért, mert nem ági jellegű ingatlannal került alkotórészi kapcsolatba. Ilyenkor tehát a Ptk. 613. §-a értelmében ági öröklésről nem lehet szó. Ugyanez a helyzet eltüzelés, megsemmisítés esetén is.

Megtörténhet azonban az is, hogy a tulajdonos a bontási anyagot ugyanannál az épületnél vagy ugyanannak az ingatlannak más részén történt építkezésnél használja fel, építi be. Az is megtörténhet, hogy a tulajdonos a bontási anyagot ugyanarról a felmenőről reá szállott másik ági jellegű ingatlannál használja fel építésre, javításra. Az is előfordul, hogy a bontási anyagot - pl. téglát, cserepet, gerendát - holtáig sem használja fel, hanem ingóságként tárolja. Ezekben az utóbbi esetekben a bontási anyag nem veszti el ági jellegét. Az ilyen anyag nem semmisült meg, hanem az alkotórészi kapcsolatból való kikerülése után is vagyoni értéket képvisel. Ez az érték is a felmenőről hárult a lemenőre. Meg is van, csupán a beépítés módja, s esetleg értéke változott vagy ingatlanból ingóvá vált. Nincs alapja olyan értelmezésnek, hogy az ági ingatlanban levő építési anyag csak beépítve tartozhat ági vagyon körébe.

Amint az ági eredetű épület összeomlása esetén annak alkotórészei ági jellegűek maradnak, vagy ági öröklés tárgya lehet olyan építési anyag, amely mint ingóság a felmenőről a lemenőre, a Ptk. 611. §-ában megjelölt módon hárult, ugyanúgy az ági öröklés körében marad az a bontási anyag is, amelyet a tulajdonos az ugyanarról a felmenőről hárult ági eredetű épületbe épített be, vagy ingóságként tárolt. Ezekre nézve tehát a Ptk. 613. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban foglalt rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.

c) A Ptk. 613. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai szerint az ági öröklés szabályai nem terjednek ki arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg, valamint az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra sem. Ezek a rendelkezések nem különböztetnek aszerint, hogy mi okozta a változásokat, hanem maguk a változások rekesztik ki az ági öröklés szabályainak alkalmazhatóságát. Ha az ági ingatlant kisajátították, s helyette kártalanításul másik ingatlant adtak, vagy az ági ingatlant földrendezés során cserélték ki másik ingatlanra, vagy áttelepített egyénnek adtak kárpótlásul másik ingatlant, egyaránt az az eset áll fenn, hogy az ági ingatlan már nincs még, hanem helyébe - még ha törvényen alapuló hatósági intézkedés folytán is - másik ingatlan lépett. Nem lehet tehát szó arról, hogy az ilyén ingatlanok ági jellege mintegy átszállt volna a kapott új ingatlanokra, s ez utóbbi ingatlanok, amelyek nem voltak ági eredetűek, nem is válhattak azzá, így pedig az ilyen ingatlanok nem is eshetnek az ági öröklés szabályai alá.

 

* Csak a régi Ptk. alapján elbírálható ügyekben alkalmazható: vö. 1/2014. PJE határozat V. 1. a) pont.