PK 48.

Nyomtatóbarát változat

PK 48. szám*
A baleseti járadék felemelése béremelkedés címén csak akkor igényelhető, ha a béremelésben a járadékos is részesült volna, ha nem szenved balesetet.

 

A kártérítési felelősség szabályai szerint a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig ez nem lehetséges vagy a károsult a helyreállítást alapos okból nem kívánja, köteles a kárt megtéríteni. Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni [Ptk. 355. § (1) és (3) bek.].

A törvény meghatározza azt is, hogy kártérítés címén milyen igény támasztható. Így kimondja, hogy kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges [Ptk. 355. § (4) bek.]. Akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete (jövedelme) a baleset előtti keresetét - neki fel nem róható okból - nem éri el. Balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképességcsökkenés esetében járadékként az elmaradt keresetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megtéríteni [Ptk. 356. § (1) és (2) bek.].

A törvény említett rendelkezéseiből következik, hogy a balesetet szenvedett károsultnak általában teljes kártérítést kell kapnia, de következik az is, hogy a balesetért felelős személy csak a balesettel okozott kárt köteles megtéríteni, tehát nem köteles kedvezőbb anyagi helyzetbe hozni a károsultat annál, mint amilyenben baleset nélkül lett volna. A járadék tehát nem lehet jogalap nélküli gazdálkodás, illetőleg haszonszerzés forrása.

Mindezekre figyelemmel a baleseti járadéknak béremelkedés címén történő felemelése iránt támasztott igény jogszerűsége szempontjából nyilvánvalóan lényeges körülmény, hogy a járadékos is részesült volna-e béremelésben, ha nem szenved balesetet. Ha ugyanis a bíróság a járadékot akkor is felemelné, ha a járadékos nem részesült volna béremelésben, ez arra vezetne, hogy nemcsak a kára térül meg, hanem a tényleges kárát meghaladó többlethez is jut. Erre azonban jogszerűen nem tarthat igényt.

A baleseti járadék felemelése iránt támasztott igény esetében - a fentiekből következően - komoly jelentősége van a nyugdíjkorhatár elérésének is. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy egyes munkakörökben egyáltalán nem vagy pedig csak kivételesen található olyan személy, aki a nyugdíjkorhatár elérése után is tovább dolgozik. Ha a járadéknak felemelését igénylő személy a baleset előtti foglalkozásában a nyugdíjazások terén folytatott gyakorlatból, valamint a járadékos személyi és egyéb körülményeiből következően az eredeti munkakörében ténylegesen már nem dolgozna, a járadéka felemelésére nem tarthat jogszerűen igényt azon a címen, hogy a volt munkakörében ténylegesen dolgozók bére emelkedett.

A balesetért felelős személy természetesen köteles megtéríteni az életkortól függetlenül felmerülő azokat az egyéb költségeket, amelyek az elszenvedett balesettel okozati összefüggésben válnak szükségessé (pl. ápoló alkalmazása, közlekedési többletköltség, gyógyászati felszerelések).

 

* Nem csak a régi, hanem az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó: vö. 1/2014. PJE határozat 1. pont.