PK 34.

Nyomtatóbarát változat

PK 34. szám*
A fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánított elsőfokú ítélet alapján kifizetett tartásdíjat, életjáradékot és baleseti járadékot, illetőleg annak túlfizetett részét a keresetnek a fellebbezési bíróság által történt elutasítása vagy a marasztalás összegének leszállítása esetén nem lehet visszakövetelni, annak azonban nincs akadálya, hogy a kötelezett a jogalap nélkülivé vált fizetést - az egyéb törvényes feltételek fennállása esetén - a jogosulttal szemben fennálló követelésébe beszámíthassa.

Túlfizetés esetén beszámításnak a tartási, életjáradéki és baleseti járadékkövetelésnek később esedékes részleteivel szemben is helye van.

A beszámítási jog gyakorlásának nem feltétele, hogy azt a bíróság ítéletében kifejezetten megengedje.

 

A Pp. 231. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint: fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak kell nyilvánítani a tartásdíjban, járadékban és más hasonló célú időszakos szolgáltatásban marasztaló ítéletet.

Ha a fellebbezési bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatja, és a keresetet teljesen elutasítja, vagy ha a létfenntartás céljára szolgáló időszakos szolgáltatás mértékét leszállítja, az elsőfokú ítélet alapján teljesített fizetések, illetőleg azoknak a leszállítás mértékéhez viszonyítva túlfizetésként jelentkező része jogalap nélkülivé válik.

Aki másnak a rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint általában köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

A Ptk. 362. §-a életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatás visszakövetelését általában kizárja, kivéve ha jogszabály másként rendelkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg.

Ha eltérő jogszabályi rendelkezés nincs, és a jogalap nélküli juttatás nem is bűncselekményből ered, az élet fenntartása céljára adott juttatást csak akkor lehet visszakövetelni, ha arra a célra még nem került felhasználásra. Eszerint megalapozhatja a visszatérítés iránti igényt a más célra történt felhasználás is.

Ha tehát az előzetesen végrehajtható ítélet alapján kifizetett vagy túlfizetett tartásdíj, járadék és más hasonló célú időszakos szolgáltatás azért járna vissza a kötelezettnek, mert a fellebbezési bíróság egészben vagy részben megváltozó ítélete folytán a jogalap nélküli gazdagodás esete következett be, a kifizetett (túlfizetett) összeg visszakövetelésének általában nem, hanem csak a Ptk. 362. §-a által megállapított szúk körben lehet helye.

A visszakövetelési jog önálló érvényesítésének akadálya azonban nem zárja ki a jogalap nélkülivé vált fizetésnek beszámítás útján való érvényesíthetőségét.

A Ptk. 296. §-a ugyanis kimondja, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését -ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja.

A beszámítási jog korlátját a Ptk. 297. §-a tartalmazza.

E korlátok egyike az, hogy a Ptk. 297. §-ának (1) bekezdése szerint a tartási, életjáradéki és baleseti járadékkövetelésekkel szemben - a túlfizetés esetét kivéve - nincs helye beszámításnak.

Ha azonban a fellebbezési bíróság az elsőfokú ítélet által megítélt tartásdíjat, életjáradékot, vagy baleseti járadékot leszállítja, a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánított elsőfokú ítélet alapján kifizetett tartásdíjnak, életjáradéknak vagy baleseti járadéknak a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt marasztaláshoz képest túlfizetésként jelentkező része a kötelezettségnek később esedékes részleteibe is beszámítható.

Minthogy a Ptk. 296-297. §-ai a beszámítás jogát a fél részére biztosítják, és annak gyakorlását a bíróság ítéleti felhatalmazásától nem teszik függővé, a túlfizetett tartásdíjnak, életjáradéknak és baleseti járadéknak a később esedékes részletekbe való beszámításánál nem feltétel az, hogy a bíróság ítéletében a beszámítást kifejezetten megengedje.

Nehogy azonban az egy összegben vagy nagyobb összegben történő beszámítás a jogosult elől létfenntartásának az alapját elvonja, célszerű, ha a bíróság a túlfizetésnek a kötelezettség később esedékes részleteibe való beszámítását maga rendezi, vagyis a feleknek Pp. 3. §-a szerinti figyelmeztetés mellett történt meghallgatása után maga állapítja meg, hogy a beszámítás milyen részletekben történhet.

Ha a bíróság ítélete ilyen irányban nem rendelkezett, annak sincs akadálya, hogy a tartásdíj, életjáradék vagy baleseti járadék jogosultja a kötelezettnek visszajáró túlfizetés részletekben történő beszámítását a Pp. 217. §-ának (3) bekezdése alapján utólag kérhesse.

Az ilyen jellegű követeléssel szemben tehát másnemű követelés egyáltalán nem, hasonló jellegű követelés pedig csak túlfizetés esetén számítható be.

A túlfizetésnek rendszerinti esete az, amikor a fellebbezési bíróság az első fokú marasztalást leszállítja, vagyis, amikor a kötelezett a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánított első fokú ítélet alapján nagyobb összegű tartási és hasonló jellegű szolgáltatást fizetett, mint amire a fellebbezési bíróság jogerős ítélete szerint köteles lett volna.

Ha azonban a fellebbezési bíróság az első fokú ítéletet akként változtatja meg, hogy a tartásdíj, járadék iránti követelést teljesen elutasítja, akkor a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánított elsőfokú ítélet alapján kifizetett tartásdíj és hasonló jellegű szolgáltatás - ebben a vonatkozásban - nem tekinthető túlfizetésnek, már csak azért sem, mert teljes elutasítás esetén a kifizetett összegnek a később esedékes részletekben való beszámítása fogalmilag is kizárt.

Az előadottak értelmében a Ptk. 362. §-ában megállapított korlátozás az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatásnak beszámítási kifogás útján való érvényesítését nem zárja ki.

A fellebbezési bíróság ítélete folytán egészben vagy részben jogalap nélkülivé vált tartásdíj és más hasonló jellegű követelés tehát a kötelezettnek a tartás jogosultjával szemben fennálló tartozásába beszámítható.

A beszámítási jog azonban csak abban a keretben és azok mellett a feltételek mellett lehetséges, amelyek mellett a Ptk. 297. §-a a beszámítást általában megengedik.

Nincs helye tehát korlátlan beszámításnak a tartási, életjáradéki és baleseti járadéki követeléssel szemben.

Ha azonban a fellebbezési bíróság az első fokú ítélet által megítélt tartásdíjat, életjáradékot vagy baleseti járadékot leszállítja, a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánított első fokú ítélet alapján kifizetett tartásdíjnak, életjáradéknak vagy baleseti járadéknak a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt marasztaláshoz képest túlfizetésként jelentkező része a kötelezettségnek később esedékes részleteibe is beszámítható.

Minthogy a Ptk. 296-297. §-ai a beszámítás jogát a fél részére biztosítják, és annak gyakorlását a bíróság ítéleti felhatalmazásától nem teszik függővé, a túlfizetett tartásdíjnak, életjáradéknak és baleseti járadéknak a később esedékes részletekbe való beszámításánál nem feltétel az, hogy a bíróság ítéletében a beszámítást kifejezetten megengedje.

Nehogy azonban az egy összegben vagy nagyobb összegben történő beszámítás a jogosult elől létfenntartásának az alapját elvonja, célszerű, ha a bíróság a túlfizetésnek a kötelezettség később esedékes részleteibe való beszámítását maga rendezi, vagyis a feleknek a Pp. 3. §-a szerinti figyelmeztetés mellett történt meghallgatása után maga állapítja meg, hogy a beszámítás milyen részletekben történhet.

Ha a bíróság ítélete ilyen irányban nem rendelkezett, annak sincs akadálya, hogy a tartásdíj, életjáradék vagy baleseti járadék jogosultja a kötelezettnek visszajáró túlfizetés részletekben történő beszámítását a Pp. 217. §-ának (3) bekezdése alapján utólag kérhesse.

 

* Nem csak a régi, hanem az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó: vö. 1/2014. PJE határozat 1. pont.