PK 276.

Nyomtatóbarát változat

PK 276. szám*
A szolgálati találmányért járó díjért a találmányra jogot szerző harmadik személy a feltalálóval szemben akkor köteles helytállni, ha a díjfizetési kötelezettségei átvállalta, és a feltaláló ehhez hozzájárult. Az átvállalás, illetőleg a hozzájárulás tartalmától függ az, hogy a helytállási kötelezettség a találmány mely értékesítése után követelhető díjra áll fenn.

 

A szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló 11/1983. (V. 12.) MT rendelet (R) 2. §-ának (2) bekezdése szerint a szolgálati találmányért járó díjat a feltaláló részére a munkáltató (közös szabadalom esetén a hasznosító szabadalmastárs) köteles fizetni. A hasznosítás engedélyezése és az átruházás esetén a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja.

A szolgálati találmány szabadalmasa a feltaláló hozzájárulása nélkül átruházhatja a szabadalmat, vagy adhat engedélyt másnak a szabadalom hasznosítására. Ahhoz viszont, hogy a találmányra jogot szerző, a díjfizetési kötelezettséget átvállaló harmadik személy a kötelezett helyébe lépjen, a feltalálónak a tartozás átvállalásához való hozzájárulása szükséges [Ptk. 332. § (2) bekezdés].

Ha az átruházási vagy hasznosítási (szabadalmi licencia) szerződés megkötése a feltaláló közreműködésével történik, egyúttal a díjkifizetési kötelezettség további alakulásának rendezésére is sor kerülhet. Ha azonban a szerződést a feltaláló részvétele nélkül kötik meg, a feltaláló utólagos hozzájáruló nyilatkozatának tartalmától függ az, hogy reá nézve a tartozásátvállalás mennyiben hatályosul.

Ha a feltaláló az átvállaláshoz nem járul hozzá, díjigényét az eredeti kötelezettel szemben érvényesítheti, mégpedig a kötelezettnél az átruházásból, illetőleg a hasznosítás engedélyezéséből keletkező hasznos eredmény arányában. A találmányra jogot szerző ebben az esetben a feltalálóval nem kerül díjazási jogviszonyba, viszont a kötelezettet olyan helyzetbe kell hoznia, hogy a díjtartozását teljesíthesse [Ptk. 332. § (1) bekezdés].

Ha a feltaláló a tartozásátvállaláshoz hozzájárul, e szerződéses akaratát ráutaló magatartásban is kifejezheti [Ptk. 216. § (1) bekezdés], pl. azáltal, hogy a díjazás iránt nem a munkáltatóval, hanem a jogot szerzővel szemben lép fel. Amennyiben a jogot szerző - a feltaláló hozzájárulásával - a díjazás tekintetében a kötelezett helyébe lép, annyiban a kötelezettnek a díjazásért való helytállási kötelezettsége a feltalálóval szemben megszűnik, és a díjazás kérdésében a jogot szerző és a feltaláló szabadon rendelkezhet. Erről az átadóra és az átvevőre hatályos átruházási (hasznosítási) szerződésben foglaltaktól eltérő tartalommal is dönthetnek.

Megállapodhatnak úgy is, hogy a fizetendő díj az átruházás, illetőleg a hasznosítás engedélyezése után jár, vagy úgy is, hogy a díjkövetelés alapja az új kötelezett érdekkörében történő találmányértékesítés (hasznosítás, illetve a hasznosítás újabb engedélyezése). Annak sincs jogi akadálya, hogy a díjat részben az átruházás (licencia adás), részben a további hasznosítás után fizessék.

A jogviták elbírálásánál nehézséget okozhat az, hogy ha a kifejezett szerződési nyilatkozatokból nem tűnik ki: az átvevő mennyiben vállalta át a díjazási kötelezettséget, illetőleg a feltaláló a hozzájárulását milyen tartalommal adta meg. A szerződéses akarat ilyenkor a nyilatkozatoknak a körülményekkel összhangban való értelmezése után deríthető fel (Ptk. 207. §).

A körülmények mérlegelése alapján a szerződéses nyilatkozatokból - esetenként - az érdekelt feleknek arra az akaratára is lehet következtetni, hogy a jogot szerző a feltalálót a (jövőben) nála keletkező hasznos eredmény arányában - a hasznosítás, illetőleg a hasznosítás további engedélyezése után - vállalta díjazni. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha a jogot szerző a feltalálónak (pl. a fejlesztő munkában való) további együttműködésre számot tart.

Más körülményeknek a hiányos szerződéses nyilatkozatokkal való együttes értelmezése éppen arra engedhet következtetést, hogy a díjazási kötelezettség átvállalásának a tárgya az átruházásból (hasznosítás engedélyezéséből) keletkező hasznos eredménnyel arányos díj, amelynek teljesítése - ellenkező kikötés hiányában - a feltalálóknak a találmány további értékesítése utáni díjigényét értelemszerűen kizárja. Ilyen körülmények lehetnek: pl. a bizonytalan jövőbeli haszon, kedvezőbb egyösszegű díjfolyósítási lehetőség stb.

Sem a díjfizetési kötelezettség átvállalásához, sem a hozzájáruló nyilatkozat érvényességéheznem szükséges az, hogy magát a díjat (mértékét, folyósításának idejét és módját) meghatározzák. E kérdésben - megállapodás hiányában - a R. 2. §-ának (4) bekezdése alapján a bíróság dönthet.

A tartozásátvállaláshoz való hozzájárulás jognyilatkozat a polgári jog általános szabályai szerint megtámadható (Ptk. 199. §). A megtámadás sikere esetén az eredeti kötelezettnek a díjazásért való helytállási kötelezettsége éled fel. A pert tehát ellene is meg kell indítani.

 

 

* Nem csak a régi, hanem az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó: vö. 3/2015. PJE határozat V. 1. pont.