PK 12.

Nyomtatóbarát változat

PK 12. szám
A sajtóhelyreigazítás érvényesülési köre és az elbíráslásnál irányadó szempontok*

I. A sajtóhelyreigazítás olyan sajátos személyiségvédelmi eszköz, amely közvetve egyéb érdekek védelmére is szolgálhat. Érvényesítésére azonban csak a jogszabály által meghatározott körben és a jogintézmény társadalmi rendeltetésének megfelelően kerülhet sor.

II. A sajtóhelyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra.

III. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtóhelyreigazítás alapja.

 

I. A tömegtájékoztatási eszközök (sajtó, rádió, televízió, filmhíradó, a továbbiakban: sajtó) a társadalom életében fontos szerepet töltenek be. A társadalom tagjai széles körű tájékoztatásra tartanak igényt. Az ember meg akarja ismeri a környezetét, a természet és a társadalom jelenségeit. A sajtótájékoztatás és más hasonló jellegű tömegtájékoztatás (a továbbiakban: sajtótájékoztatás) ezt a célt szolgálja, nem csupán természetes érdeklődési igényt elégít azonban ki, hanem társadalmi-gazdasági céljaink elérése érdekében befolyásolhat, helyes magatartásra nevelhet. A sajtótájékoztatás a közgondolkodás formálásának, a társadalmi tudat alakításának és általában a társadalmi atmoszféra-teremtésnek fontos eszköze. Társadalmi rendeltetését azonban csak akkor tudja betölteni, ha híven tájékoztat a valóságról, és közlésével nem sérti más személyiségi jogait és érdekeit.

Polgári Törvénykönyvünk a személyiséget hatékony védelemben részesíti. A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Jogszabályaink a sajtóközlemény (a sajtó, a rádió, a televízió, a filmhíradó közlése) útján a személyiséget ért sérelem orvoslását sajátos anyagi és eljárásjogi szabályok megállapításával teszik lehetővé. A Ptk. 79. §-ában szabályozott sajtó-helyreigazítás intézménye - a Ptk. 84. §-ában meghatározott bármely személyiségi sérelem orvoslására alkalmas általános jellegű személyiségvédelmi intézkedések mellett - a személyiségvédelem sajátos eszköze. A személyiségi jogok és érdekek megsértése egyéb (vagyoni, kereskedelmi, üzleti) érdeket is sérthet. A sajtó-helyreigazítás jogintézménye - bár a törvény a személyhez fűződő jogok körében szabályozza közvetetten - az ilyen jellegű érdeksérelem orvoslására is alkalmas. A jogintézmény az egyéni érdekvédelmen kívül a közérdek védelmét is szolgálhatja: ha a valótlan tartalmú közlemény a közérdeket sérti, az érintett személyen kívül az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) is kérhet helyreigazítást [Pp. 342. § (1) bek.].

A sajtótájékoztatás széles körű nyilvánosságot jelent, az ilyen közléssel elért tömeghatás nagymértékben fokozza a sérelem súlyosságát. Ezért fokozott jogi védelmet tesz szükségessé annak a biztosítékául, hogy a közlés megfeleljen a társadalmi rendeltetésének. A valótlan vagy a valóságot hamis színben feltüntető tényállítás helyreigazítása a sajtónak is érdeke, mert ez egyúttal a valósághű tájékoztatás egyik biztosítéka. A személyiségi jogok védelme mellett segít megőrizni a sajtó hitelét. Ezeknek a szempontoknak a maradéktalan érvényesítése végett jogunk objektív védelmet biztosít: a helyreigazítási kötelezettség független a sajtószerv vétkességétől.

A sajtóhelyreigazítás alkalmazásának a lehetősége azonban a törvény rendelkezései szerint - sajátos céljának megfelelően - több szempontból korlátozott. Nem alkalmas bármiféle személyiségi sérelem védelmére. Csak a jogszabályban pontosan meghatározott személyiségi sérelem orvoslásaként alkalmazható. Helyreigazításra csak valótlan vagy a valóságot hamis színben feltüntető tényállítások közlése (híresztelése) esetében kerülhet sor, és csak akkor, ha a jogsértést a jogszabályban meghatározott sajtóközlemény valósítja meg, és a közlés valakinek a személyére vonatkozik.

Valóságos jogsérelem esetén a bíróságnak védelmet kell nyújtania a sérelmet szenvedett számára, és ezzel elő kell segítenie, hogy a sajtó a társadalmi élet eseményeiről a valósághoz híven, tárgyilagosan tájékoztasson, és ne éljen vissza helyzetével. Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a helyreigazítást kérő - társadalmi rendeltetésével ellentétes joggyakorlás útján - ne éljen vissza a sajtó-helyreigazítás jogintézményével.

Az említett szempontoknak megfelelően sajtó-helyreigazítás elrendelése iránti igény elbírálásánál is alkalmazni kell a Polgári Törvénykönyvnek azokat az általános szabályait, amelyek szerint a jogok gyakorlását a törvény a társadalmi rendeltetésüknek megfelelően biztosítja, illetve a polgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során a feleknek olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy érdekeik érvényesítése a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfeleljen [Ptk. 2. § (2) bek., 4. § (1) bek.]. Mindezekből következik, hogy a sajtóhelyreigazítási igények elbírálásánál, annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy a jogosult a jogait rendeltetésszerűen gyakorolja-e, érvényre kell juttatni a törvény célját: a jogok és a kötelezettségek egységét, a különféle érdekek lehető legjobb összhangjának a követelményét a magasabb érdek elsődlegessége alapján. (A Ptk. módosításáról szóló 1977. évi IV. törvény indokolása.)

II. Annak a megállapításánál, hogy megvalósult-e a Ptk. 79. §-ában meghatározott jogsértés, a kifogásolt közléseket, kifejezéseket, tényállításokat a társadalmi érintkezésben általánosan elfogadott jelentésük szerint kell figyelembe venni, és valóságos tartalmuknak megfelelően kell értékelni. A kizárólag betű szerinti, formális értelmezés sok esetben ellentétes lenne a sajtó-helyreigazítás céljával és rendeltetésével.

A jogsértés elbírálásánál ezért nem lehet a használt kifejezéseket elszigetelten vizsgálni, tekintettel kell lenni a szövegkörnyezetre is, és az egymáshoz tartalmilag szorosan kapcsolódó, egymással összetartozó részeket összefüggésükben kell vizsgálni. Igy kell megállapítani, hogy a sajtóközlemény kifogásolt részében, illetőleg a közlemény egészében - esetleg a címében - kifejezett tényállításaival meghamisítja-e, hamis színben tünteti-e fel a valóságot, ezért alkalmas-e a személyhez fűződő jogok vagy érdekek megsértésére, tehát megalapozza-e a helyreigazítás elrendelését. Ha a közlemény a maga egészében és összefüggéseiben megfelel a valóságnak, ez esetben egyes - az egészhez képest lényegtelen - részlet nem szolgálhat alapul helyreigazításra. A közvélemény tájékoztatása szempontjából nem jelentős, a helyreigazítást kérő személyiségének megítélése szempontjából pedig közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések ugyanis nem értékelhetők a közlemény egyéb részeitől függetlenül. Ez következik a sajtóhelyreigazítás társadalmi rendeltetésének helyes értelmezéséből. Nem vezetne ugyanis helyes eredményre a tényállítások összefüggő láncolatának a feldarabolása és minden egyes láncszemnek az összefüggésekre tekintet nélküli mechanikus vizsgálata. A használt kifejezések és összefüggésük vizsgálatánál, valóságos tartalmuk szerinti értékelésénél jelentősége lehet a vizsgált kérdéssel kapcsolatban társadalmilag kialakult közfelfogásnak, általános vélekedésnek is.

A jogsértő közlés történhet közvetetten: célzásokkal, utalásokkal, egyes tényállásrészek elhagyásával, a tényálláselemek téves következtetésre indító csoportosításával. Ilyen esetben is lehetővé kell tenni a helyreigazítást, ha a közlemény valóságos tartalma alkalmas valótlan tényállítás kifejezésére, illetve a való tények hamis feltüntetésére. Nyilvánvaló, hogy helyreigazításnak van helye akkor is, ha a sajtó valamely nyilatkozat lényeges értelmének a megváltoztatásával, a nyilatkozat egyes elemeinek a kihagyásával vagy átcsoportosításával tünteti fel hamis színben a valóságot.

III. Nem adhat alapot helyreigazításra a személyiségi érdekek esetleges sérelme, ha nem tényállítás útján valósul meg. Ebből következően véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja.

A sajtóközlemények körében a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti tárgyú vita szabad kibontakoztatása a társadalmi fejlődés nélkülözhetetlen feltétele, közéleti aktivitásra ösztönöz, társadalomformáló és személyiségalakító hatású. Az ilyen vitával kapcsolatos véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat általában nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya, mert a sajtó-helyreigazítás a tényállításokra korlátozódik. Az ilyen tárgyú közlemények olyan tényállításokat, tényközléseket is tartalmazhatnak, melyekre vonatkozóan esetenként éppen a rendelkezésre álló előzmények, adatok alapján állított, illetve feltételezett tények valósága vagy valótlansága a vita tárgya. Ez esetben sem lehet tehát helye sajtóhelyreigazításnak, és akkor sem, ha a tényállítás nem annak a személyére vonatkozik, aki igényt kíván érvényesíteni. A társadalmi, politikai, tudományos, művészeti vita eldöntése nem a sajtó-helyreigazítási eljárásra tartozik.

Más megítélés alá esik a bírálat, értékelés, ha a sajtóközlemény a megbírált személyt tévesen idézi, és ezzel a megbírált személyiségét érintően tesz vagy fejez ki valótlan tényállítást, illetőleg tüntet fel való tényt hamis színben. A tényállítás az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén sajtóhelyreigazítás alapja lehet.

A sajtóközleményben foglalt álláspont, bírálat, értékelés nem felel meg társadalmi rendeltetésének akkor sem, ha a közlemény más személyiségét sértő valótlan tényállítást nem tartalmaz, ezért nem ad alapot helyreigazításra, de kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, lekicsinylő, lealacsonyító, durván sértő kifejezés használata okoz sérelmet (pl. politikai, művészeti, tudományos vitában felesleges, sértegetésre irányuló, a társadalomban kialakult kulturált érintkezési mód követelményei szerint sem megengedett közlési mód használata). Az ilyen sérelem orvoslása azonban nem a Ptk. 79. §-ában meghatározott sajátos sajtó-helyreigazítás, hanem a törvényben biztosított egyéb jogok érvényesítése útján történhet meg (Ptk. 76. §, 84. §).

 

* Nem csak a régi, hanem az új Ptk., valamint mind a régi, mind az új Pp. alkalmazása körében megfelelően irányadó: vö. 1/2017. PJE határozat rendelkező rész és 3/2015. PJE határozat V. 1. pont.