GK 14.

Nyomtatóbarát változat

GK 14. szám*
A vállalat a tevékenységének kockázatát maga viseli még akkor is, ha károsodásra vezető magatartásra más vállalat közlései indították. Ha azonban a közlés annyira határozott, hogy a vállalat kellő megalapozottsággal számolhatott a szerződés létrejöttével, különösen ha emiatt más irányú kötelezettség vállalásáról lemondott vagy nagyobb arányban indokoltan költekezett, a bíróság a Ptk. 6. §-a alapján akár egészben vagy részben megtérítésre kötelezheti azt a vállalatot, amelyik részéről a közlés történt.

 

A Ptk. 6. §-ában foglalt rendelkezés szerint a kár egészben vagy részben való megtérítésére lehet kötelezni azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.

Ez a szabály az ún. utaló magatartásokért általában való helytállást mondja ki, aminek a gazdálkodó szervezetek, közöttük a vállalatok gazdasági kapcsolataiban is jelentősége lehet. A két együttes feltétel (az egyik fél oldalán a szándékos magatartás, a másikén a jóhiszeműség) fennforgásának szigorú követelménye a gazdasági kapcsolatok területén egyfelől azt jelenti, hogy az a vállalat, amely az utaló magatartásra tekintettel ténykedik, a kockázatot maga viseli, másfelől azonban azt is, hogy ugyancsak az utaló magatartásra tekintettel meghatározott feltételek esetén módja lehet megtérítés követelésére. Itt azonban nem kártérítési felelősségről, hanem megtérítési kötelezettségről van szó, aminek jogellenesség, illetőleg felróhatóság nélkül is helye lehet.

Lehetséges, hogy a Ptk. 6. §-ának alkalmazására bizonyos körben egyáltalában nem kerül sor. Így a Ptk.-hoz fűzött miniszteri indokolás példaként emeli ki, hogy a terv készítése és jóváhagyása előtt a szállítóhoz címzett igénybejelentések kárkötelmet nem eredményeznek, ha a megrendelő - tervezési vagy egyéb okokból - a szállítóhoz utóbb mégis eltérő megrendelést intéz. A szabály alkalmazása egyébként - mint az indokolásból kitűnik - a gyakorlatra van bízva.

A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében - igény bejelentési kötelezettség nem lévén - az ilyen közlés jellege is megváltozott. Bár megrendelésnek az effajta közlés továbbra sem minősül és ahhoz olyan következmények, mint a megrendeléshez, ezután sem fűződhetnek; mégis, mint a szerződéssel való biztatás a gazdálkodó szervezetek együttműködésében, olyan elem, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése szerint az érdekelt felek együttműködése megköveteli, hogy a szerződést érintőlényeges körülményekről egymást már a szerződéskötést megelőzően tájékoztassák. Az igényre vonatkozóan adott tájékoztató közlés lényegében segítségnyújtás ahhoz, hogy a kötelezetti pozícióban levőfél (a szállító) a programját megfelelően tudja összeállítani. Pusztán a közlés alapján való esetleges felkészülés azonban bizonyos kockázatot jelent, ami a kötelezetti pozícióban levő félre hárul. Ennek megfelelően, ha mégis megtérítési kötelezettség formájában mód van a káros vagyoni hatások áthárítására, ez nem jogellenességhez kapcsolódik, hanem a kockázattelepítés vagy a kockázatmegosztás velejárója, aminek helye lehet akkor is, ha a közlő vállalat a szerződést neki fel nem róhatóan nem köti meg. Minthogy azonban a szóban levő közlés nem jelent kötelezettséget a kötelezetti pozícióban levő féllel szemben sem, az a saját érdekei szem előtt tartásával maga mérlegeli, érdemes-e vállalnia az esetleg feleslegessé váló felkészülésének kockázatát, amelyet avégből tesz, hogy saját gazdasági céljainak megvalósítása érdekében is a majd jelentkező szükségleteket kielégíthesse.

Ha a kötelezetti pozícióban levő fél a hozzá érkezett tájékoztatás alapján a helyzetet úgy ítéli meg, hogy a szükséglet kielégítése végett nagyobb anyagi ráfordítást igénylő felkészülésre lenne szüksége és azzal a megrendelés beérkeztéig nem célszerű várnia, a kockázatra is tekintettel módjában áll - egyebek között - ezt is a másik fél tudomására hozni és egyúttal felvilágosítást kérni tőle arról, hogy a közlésnek megfelelő megrendelésre mennyiben számíthat. Ha erre a másik fél úgy nyilatkozik vagy olyan magatartást tanúsít, hogy abból a kötelezetti pozícióban levő fél - az adott körülményekhez képest - az előzetes közlésnek megfelelő megrendelésre következtethet, ezt jóhiszeműen tekintheti kellő alapnak ahhoz, hogy a szükségletek kielégítésének biztosítása végett a jogszabály szerinti együttműködés követelményeinek a maga részéről is eleget tegyen. Az igény előzetes közlésével kapcsolatosan adott felvilágosítás, megerősítés tekintetében a közlő vállalatnak a gazdálkodó szervezettől elvárható kellő megfontolással és körültekintéssel kell eljárnia, mert válaszának, illetőleg további magatartásának következményeiért - még ha jóhiszeműségéhez kétség nem is fér - esetleg helyt kell állnia. Előzetes közlésének megerősítése ugyanis már nyilván túlmegy az egyszerű tájékoztatáson és a szerződést illetően a másikat is szándékosan befolyásoló bizonyos elkötelezést jelent akkor is, ha ezáltal maga a szerződés még nem jön létre. Nincs viszont akadálya annak, hogy a közlő cég a közlésből eredhető esetleges megtérítési kötelezettséget eleve kifejezetten kizárja.

Más a helyzet akkor, ha a felek között huzamosabb idő óta termelési együttműködési vagy kereskedelmi kapcsolat áll fenn, és az ennek keretében történt közlés szerint a kötelezetti pozícióban levő félnek annak szem előtt tartásával kell felkészülnie, hogy a kapcsolat továbbra is akként alakul, mint korábban. Ha ez a fél az ilyen körülmények között tett közlés alapján készül fel a szükséglet kielégítésére, illetőleg költekezik annak érdekében, eljárását általában jóhiszeműnek kell tekinteni, és a megrendelés esetleges elmaradásának következményeit ennek a figyelembevételével kell megítélni.

A kifejtettekhez képest tehát a megrendelés elmaradása esetén lehetőség van a körülmények mérlegelésével hozott olyan döntésre, amely a megrendelői pozícióban levő vállalatot a kötelezetti pozícióban levő vállalat által - a szerződés megkötésében bízva - a teljesítés érdekében tett költekezésnek, elszenvedett kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezi, ha előzetes közlése - az említett mérlegelés után - az utóbbit felkészülésre indította, és az őt ért vagyoni hátrányok a kapacitás más célú kihasználása útján vagy egyéb módon nem térülnek meg.

Mindezekre tekintettel azt a felet, amelyik valamely termékből meghatározott mennyiségre vonatkozó igényét a másik féllel előzetesen közölte, de utóbb megrendelést egyáltalában nem vagy csak kisebb mennyiségre tett, az eset körülményei szerint a másik félnek okozott kár megtérítésére lehet kötelezni. Hozzá kell azonban még tenni, hogy a szóban levő előzetes közlés - bár arra még a szerződéskötés előtt került sor és az nem is olyan nyilatkozat, amely a szerződés létrehozására alkalmas lenne - a megkötendő szerződéssel mégis szorosan összefügg, sőt megtétele éppen a szerződés reményében történt. Ha tehát az érdekelt vállalat - erre támaszkodva - a tőle elvárható körültekintéssel termelési előkészületeket tesz és ezekért anyagi áldozatot hoz, az ezek megtérítése iránt támasztott igénye eljárásjogi szempontból szerződésből kifolyólag érvényesített igényekkel azonos megítélés alá esik.

A felek kölcsönös közlései, nyilatkozatai - tartalmuktól függően - szerződést is hozhatnak létre, de esetleg nem szállítási szerződést, hanem más kötelmet. Ilyen esetben az átvétel elmaradása esetén a szerződésszegés szabályai az irányadók.

 

 

 

* Csak a régi Ptk. alapján elbírálható ügyekben alkalmazható: vö. 1/2014. PJE határozat V. 1. b) pont.