Jpe.I.60.011/2021/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változat

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának

végzése

Az ügy száma: Jpe.I.60.011/2021/3.

A tanács tagjai:

Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró
Dr. Patyi András bíró
Dr. Kalas Tibor bíró
Dr. Balogh Zsolt bíró
Dr. Zanathy János bíró
Dr. Bartal Géza bíró
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró
Dr. Márki Zoltán bíró
Dr. Somogyi Gábor bíró

A felperes: a felperes neve (a felperes címe)

A felperes képviselője: Dr. Dobos István ügyvéd (a felperesi jogi képviselő címe)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (az alperes címe)  

Az alperes képviselője: Dr. Donát Diána kamarai jogtanácsos

A per tárgya: végrehajtási ügyben hozott közigazgatási végzés elleni közigazgatási per

A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Kfv.I.35.225/2020/8.

Az elsőfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, 11.K.27.861/2019/12. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát visszautasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A jogegységi panasz tekintetében irányadó tényállás

[1] Az illetékes építésügyi hatóság 2015. június 26. napján kelt és 2015. július 28-án jogerős határozatával kötelezte a felperest, mint építtetőt a település neve-i helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlanon lévő, a határozat szerinti épületeknek 60 napon belül történő elbontására. A teljesítési határidő 2015. szeptember 27-én járt le, a határozatban foglaltakat a felperes önként nem teljesítette. Az építésügyi hatóság 2016. augusztus 22-én a tárgyi ingatlanon tartott helyszíni szemle keretében ellenőrizte a teljesítést, majd a jogerős határozat végrehajtása érdekében az iratokat 2018. május 31-én érkeztetetten megküldte a végrehajtás foganatosítására a továbbiakban jogosult adóhatóságnak. Az adóhatóság több alkalommal ellenőrizte a teljesítést, valamint 2019. július 26-án adó- és értékbizonyítványt kért be az illetékes hatóságtól. A felperes 2019. augusztus 21-én végrehajtási kifogást terjesztett elő, melyben sérelmezte az adó- és értékbizonyítvány beszerzését hivatkozással arra, hogy a bontásra kötelezés elévült. Az elévülésre tekintettel kérte a végrehajtási eljárás megszüntetését.

[2] Az adóhatóság a végrehajtási kifogás tartalmát két kérelemként értékelte. Az adó- és értékbizonyítvány beszerzése elleni végrehajtási kifogást az alperes végzéssel elbírálta és a megkeresést helybenhagyta, ugyanakkor a jelen per tárgyát képező végrehajtási eljárás megszüntetése iránti kérelmet az elsőfokú hatóság 2019. szeptember 26-án meghozott 4324992422 számú végzésével elutasította. A fellebbezés folytán eljárt alperes 2019. november 21. napján kelt 2234492001 számú végzésével az elsőfokú döntést az indokolás kiegészítésével helybenhagyta.

[3] Indokolásában hivatkozott az adóigazgatási eljárásról szóló 2017. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Air.), az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.), továbbá az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) vonatkozó rendelkezéseire és kifejtette, hogy az Ákr. és az Avt. szerint 2018. január 1. napjától az adóhatóság általános végrehajtást foganatosító szervként jár el. Figyelemmel tehát az irányadó jogszabályra illetőleg az elévülést megszakító eljárási cselekményekre (helyszíni szemle), jelen ügyben a végrehajtáshoz való jog nem évült el.

Peres eljárás

[4] Az alperes végzésével szemben a felperes - több okra is hivatkozással - keresetet terjesztett elő, egyebek mellett kifogásolva, hogy a hatóság nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Kérte az alperesi végzés megváltoztatását, annak megállapítását, hogy a meghatározott cselekmény végrehajtásához való jog elévült, másodlagosan az első- és másodfokú végzés megsemmisítése mellett a hatóság új eljárásra kötelezését.

[5] A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2020. március 10. napján kelt 11.K.27.861/2019/12. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy az alperes a döntésében az elévülésre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazta, nem állapítható meg, hogy az alperes e körben az indokolási kötelezettségét megsértette volna. A bíróság a felperes egyéb kereseti felvetéseit sem találta megalapozottnak.

[6] A jogerős elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő több kérelmi elemet tartalmazó felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet, valamint az első- és másodfokú közigazgatási végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Befogadási okként a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2020. április 1. előtti rendelkezései szerinti három feltételt jelölt meg, így a Kp. 118. § (1) bekezdés a), b) és d) pontját. Szakirodalmi kommentárokra, és azon keresztül a Kúria több döntésére, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényre (a továbbiakban: Pp.) utalva fejtette ki, hogy melyek a közigazgatási határozatokkal és a bírósági ítéletekkel - leginkább azok indokolásával - szembeni követelmények, és, hogy jelen ügyben az elsőfokú bíróság döntése ezt nem elégíti ki, különösen is az elévüléssel kapcsolatos indokolás hiányos. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Air. 127. § (4) bekezdését, az illetékekről szóló 1990. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 32. § (1) bekezdését, az 18. § d) pontját, a Pp. 110. § (1) bekezdését, a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdését, továbbá ellentétes az EBH2017.K.14. számú döntéssel, a 21/1997. (III. 26.) AB határozattal.

[7] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet befogadta és azt érdemben vizsgálta, ugyanakkor nem találta alaposnak, így a Kfv.I.35.225/2020/8. számú ítéletével az elsőfokú jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Elöljáróban rögzítette, hogy a felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet, ezért a felülvizsgálati kérelemnek a kizárólag a közigazgatási hatóság által elkövetett jogszabálysértésekre vonatkozó hivatkozásai nem voltak érdemben elbírálhatóak. Ezen túlmenően ugyanakkor a felperes által kifogásolt valamennyi kérdést megvizsgálta, azokban állásfoglalt és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségére vonatkozó jogszabályi előírásokat nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolása kimerítette a keresetet, a keresetlevélben szereplő hivatkozásokat, így hatályon kívül helyezésre nem volt ok.

A jogegységi panasz

[8] A Kúria ítéletével szemben a felperes terjesztett elő jogegységi panaszt. Kérte, hogy a Kúria ezen eljárás keretében állapítsa meg, hogy a Kúria eljáró tanácsa a Kfv.I.35.225/2020/8. számú ítéletében eltért a Kúria közzétett joggyakorlatától, és ezért az ítéletet helyezze hatályon kívül, a Kúria eljáró tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/D. § (1) bekezdés c) pontja szerint. A felperes a jogegységi panasz eljárás jogalapjaként a Bszi. 41/B. § (1) bekezdését jelölte meg.

[9] A felperes a jogegységi panaszbeadványában a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett ítélkezési gyakorlattól való eltérés alátámasztására összesen 17 (ténylegesen 16) kúriai ítéletet sorakoztatott fel, ugyanakkor ezen ítéletek nem mindegyikét jelölte meg már a felülvizsgálati kérelemben is. [Kfv.IV.37.360/2016/10., Kfv.V.35.706/2013/12., Kfv.II.38.050/2014/8., Kfv.IV.35.395/2014/7., Kfv.V.35.612/2016610., Kfv.V.35.618/2016/8., Kfv. V.35.620/2016/8., Kfv.V.35.558/2014/6., Kfv.III.35.425/2015/7., Kfv.II.37.551/2015/4., Kfv.V.35.286/2012/6., Kfv.I.35.188/2015/4., Kfv.I.35.105/2014/5., Kfv.III.35.204/2014/7., Kfv.I.35.292/2012/5., Kfv.VI.35.479/2012/5.]

[10] Felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ítéletét több ponton nem indokolta meg a jogszabályoknak megfelelően, ami az ügy érdemére kiható eljárásjogi jogszabálysértésnek minősül, és emiatt jogegységi panasz nyújtható be. Rögzítette továbbá, hogy a Kúria által hozott korábbi ítéletek kimondják, hogy a közigazgatási szervnek is meg kell indokolnia maradéktalanul a döntését. Ezen ítéletek azért alkalmasak összevetésre a jogegységi panasz eljárás során, mivel a keresetben és a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott felperes arra, hogy a közigazgatási szerv nem indokolta meg döntését. Ennek ellenére a Veszprémi Törvényszék, illetve a Kúria is azt állapította meg, hogy a támadott döntések megfelelnek a jogszabályoknak. A felperes állítása szerint ugyanakkor a panasszal támadott döntés nem felel meg a jogszabályoknak, ezért a Kúria ítélete eltért a Kúria által közzétett joggyakorlattól.

[11] Az indokolási kötelezettség megszegése körében külön hivatkozott felperes az Ákr. közelebbről meg nem jelölt kommentárjára, és ennek keretében utalt az összehasonlítási alapul szolgáló kúriai határozatok sommás tartalmára, arra, hogy a bírósági eljárásban nem pótolható, lényeges eljárási jogszabálysértés a határozat indokolásbeli hiányossága. Abban az esetben, ha az indokolásból nem állapítható meg a döntés jogszerűsége, akkor a határozat nem alkalmas érdemi felülvizsgálatra.

[12]     Utalt még a felperes az EBH2017.K.8. számú döntésre, a Kp. 84. § (2) bekezdésére, a Pp. 346. § (5) bekezdése, hivatkozott a Kp. ugyancsak közelebbről meg nem nevezett kommentárjára, és e körben arra, hogy a hatóságnak és a bíróságnak, így a Kúriának is meg kell indokolnia döntését teljeskörűen. Ugyancsak a kommentár szövegét idézve rögzítette, hogy a közigazgatási bírósági ítélettel szembeni indokolási kötelezettség alapvető tisztességességi követelmény. Az Alkotmánybíróság szerint az indokolt bírói döntéshez fűződő jog az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerén belül jelentkezik. A Kúriának hatályon kívül kellett volna helyeznie az elsőfokú ítéletet arra tekintettel, hogy az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt az ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan volt.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanács döntése a befogadhatóság körében

[13] A Kúria megállapította, hogy a jogegységi panasz érdemben nem bírálható el.

[14] Jelen ügyben a felperes a panaszát a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapozva nyújtotta be. E jogszabályi rendelkezés szerint jogegységi panasznak van helye - a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével - a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal (a továbbiakban ebben az alcímben együtt: felülvizsgálati kérelem) nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (a továbbiakban ezen alcímben: a Kúria közzétett határozata) jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta.

[15] A jelen jogegységi panasz tárgyát képező ügyben a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi.-ben foglalt befogadási szempontok egyenkénti vizsgálata nyomán megállapította, hogy a panasz nem felel meg egyrészt a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés e) pontjának, másrész a 41/C. § (6) bekezdés h) pontjának.

[16] A Bszi. 41/C. § (6) bekezdése értelmében a jogegységi panasz tanács - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - a jogegységi panaszt visszautasítja, ha

e) az a 41/B. § (1) bekezdés alapján került előterjesztésre, de a felülvizsgálati kérelemben az előterjesztő nem hivatkozott a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre,

h) az nem tartalmazza a (3) bekezdésben foglaltakat, és a megfelelő kiegészítés az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem történt meg.

A Bszi. 41/C. § (3) bekezdése értelmében a jogegységi panaszban - a beadványra vonatkozó általános szabályokon túl - meg kell jelölni:

a) azt a határozatot, amellyel szemben a fél a panaszt előterjeszti,

b) azt a közzétett kúriai határozatot, amelytől jogkérdésben való eltérést állít a fél.

[17] Amint az a jogegységi panasz fenti ismertetésénél már rögzítésre került, a felperes 17 (valójában 16) kúriai ítéletet jelölt meg felsorolás-szerűen, mint amelyektől nézete szerint a panasszal érintett ítélet eltért, ezeknek azonban nem mindegyikét tartalmazta már a felülvizsgálati kérelme. Így nem hivatkozott a Kfv.I.35.188/3015/4., a Kfv.I.35.105/2014/5., Kfv.III.35.204/2014/7., a Kfv.I.35.292/2016/4. és a Kfv.VI.35.479/2012/5. számú határozatokra. Ezen határozatok vonatkozásában tehát - figyelemmel a felperes által a panasz előterjesztése tekintetében megjelölt jogcímre is – fenn áll a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés e) pontjában foglalt visszautasítási ok.

[18] Ugyanakkor a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi panaszban foglalt további - és már a felülvizsgálati kérelemben is felhozott - kúriai határozatokkal összefüggésben sem találta befogadhatónak a jogegységi panaszt, mivel az nem felelt meg a Bszi. 41/C. § (3) bekezdés b) pontja követelményének, és ez viszont a kérelem Bszi. 41. § (6) bekezdés h) pontja szerinti visszautasítását eredményezi.

[19] A Jogegységi Panasz Tanács már több döntésében utalt arra, hogy a jogegységi panasz jogintézménye nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog-, és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál. Erre a bírósági eljárási törvények által szabályozott rendes és rendkívüli jogorvoslatok többirányú lehetőséget biztosítanak. A jogegységi panaszeljárás, mint ahogy a nevében is tükröződik, a közzétett határozattól eltérés feloldását, a jogegység biztosítását célozza, nem pedig újabb jogorvoslati fórumot nyit a panaszosnak, a megelőző eljárások során szükségszerűen már érvényesített jog-, és érdeksérelmének orvoslására. (Jpe.I.60.001/2021/2.)

[20] A Kúria jelen ügyben is rámutat arra, hogy a jogegységi panaszeljárás egy a Bszi-n alapuló, rendkívüli, jogerő utáni, jogegységet célzó, sui generis eljárás. A jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgáló önálló eszköz. Jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása. Nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését. Nem működhet kvázi „szuper-felülvizsgálatként”. 

[21] Mindezt jelen ügyben is szükséges rögzíteni annak ellenére is, hogy kétségtelenül a panaszkérelem a Bszi.-ben foglalt formai követelményeknek abban eleget tett, hogy megjelölt olyan közzétett kúriai határozatot, amitől a támadott döntés - a panaszos álláspontja szerint - eltért. Ugyanakkor a Jogegységi Panasz Tanács álláspontja következetes abban, hogy nem elég arra hivatkozni, hogy az egyik határozat eltért a másiktól, a panasz befogadásához szükséges, hogy az előterjesztő megjelölje miben látja az eltérést. Az eltérés megjelölésének azonban konkrétnak kell lennie, pontos jogértelmezésre vonatkozó álláspontnak kell ütköznie, pontos jogértelmezésre vonatkozó állásponttal.

[22] A felülvizsgálati kérelemben is már hivatkozott döntések a BHGY-ben valóban megjelent 2012. január 1. utáni döntések, azonban azokat a felperes „kommentárba beágyazottan” - a kommentár szerzője által interpretált sommás lényegét kiemelve - tüntette fel, melyeket a panaszos részleteiben nem elemzett, nem mutatta be azt a lényegi háttértényállást, azaz a szükséges ügyazonosságot, ami az összehasonlítás alapfeltétele. Nem munkálta ki, hogy a támadott határozat konkrétan melyik jogszabályi rendelkezésre vonatkozó mely jogértelmezést, hol nem tartotta be, hol tért el a támadott ítélet jogkérdésben a Kúria közzétett jogértelmezésétől. Sem az ügyek összehasonlítható tényállását, sem az ügyben felmerült jogkérdést, az alkalmazandó jogot konkrétan nem tárta fel, tehát nem egy konkrét jogszabály konkrét határozatban való értelmezését vetette össze egy hasonló helyzetben történt más értelmezéssel. Egyébiránt a felperes a panaszában általában a kúriai joggyakorlattól való eltérést állította, noha ez a terminus a Bszi.-ben így nem szerepel, az abban lévő megfogalmazás szerint a Kúria közzétett határozatára lehet hivatkozni.

[23] A panasz előterjesztőjének feladata a panaszolt határozat és az összehasonlításul hivatkozott határozatok közötti ellentét feltárása, amely azonban jelen esetben konkrét bemutatásra nem került. A panaszos ugyan indokolja, hogy miben látja az eltérést, de ezt nem konkrét jogértelmezésre vonatkoztatja, hanem alapvetően az indokolási kötelezettség jogszabályoknak megfelelő teljesítését vitatja, mind az elsőfokú, mind a felülvizsgálati ítélet vonatkozásában, azaz eljárási hiányosságra utal. A Jogegységi Panasz Tanács szerint önmagában elvileg nem kizárt akár eljárási kérdésben is - eltérő jogértelmezésre hivatkozással – jogegységi panasz előterjesztése, de ez esetben az ügyazonosságnak az összemérhetőség szintjéig történő  kimunkálása még részletesebb elemzést kíván a panasz előterjesztőjétől, mint egy jól körülhatárolható anyagi jogi kérdés felmerülésénél. Jelen ügyben a panaszos lényegében a felülvizsgálati eljárás megismétlését kéri, amelyre utalás is történik, amikor a jogegységi panaszt az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértéssel indokolja. Amint arra a Jogegységi Panasz Tanács már ugyancsak rámutatott korábbi döntésében, a Bszi-ben rögzített törvényi elvárás nem egy bármilyen tartalmú közzétett kúriai határozat megjelölését jelenti, hanem az állított jogkérdésben eltérés konkrét ismertetését igényli, ennek vizsgálata ugyanis – a panasz befogadása esetén – az eljárás lényege, ennek hiányában az eredménnyel nem folytatható le. (Jpe.I.60.001/2021/2.)

[24] A Jogegységi Panasz Tanács utal arra, hogy a Kúria jelen panasszal támadott ítélete nem azt állította, hogy az indokolási kötelezettség megsértése elvileg és általában ne lenne (ne lehetne) súlyos - akár hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási jogszabálysértés, hanem a felülvizsgálati kérelem keretei között - annak felvetéseire reagálva, tehát érdemben vizsgálva az elsőfokú bíróság ítéletét - azt állapította meg, hogy nem talált az elsőfokú ítéletben olyan indokolási hiányosságot, ami a hatályon kívül helyezéshez vezethetett volna. Ebből következően a Kúria panasszal érintett felülvizsgálati ítéletével kapcsolatban az nem merül(het) fel, hogy szembe ment azon generális, a gyakorlatban egységesen alkalmazott jogértelmezéssel, hogy az indokolás hiánya (hiányossága, ellentmondásossága) a perben nem orvosolható súlyos eljárási jogszabálysértés, amely a vizsgált döntést érdemi vizsgálatra alkalmatlanná teszi. A panasszal támadott határozat és az összehasonlításul hivatkozott határozatok között jogkérdésben való ütközést a felperes nem tárt elő, noha a jogegységi panasz befogadásához ez lett volna a jogszabályi elvárás. A panasz valójában a támadott kúriai ítélet érdemi helyessége felülvizsgálatára irányult, melyre jogegységi panasz eljárás keretében nincs mód.

[25] Utal a Kúria továbbá arra is, hogy - mivel a felperes ugyancsak a kommentár szöveget idézve, az Alkotmánybíróság által kimunkált alkotmányos elvek (tisztességes eljárás) sérelmét is hivatkozta - , a Jogegységi Panasz Tanácsnak, amint a panasszal támadott ítélet felülbírálatára sincs lehetősége, ugyanúgy a jobbára tartalma szerint alkotmányjogi panasznak minősíthető kérdésekben sincs módja, hatásköre eljárni.

[26] A fentiekre tekintettel a felperes jogegységi panasza befogadására nem volt lehetőség, a jogegységi panasz rögzített hiányosságát a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa olyan befogadást akadályozó okként minősítette, amely miatt a panasz érdemi elbírálására nem kerülhetett sor, azt a Bszi. 41/C. § (6) bekezdése e) és h) pontja alapján visszautasította.

Záró rész

[27] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel illetékmentes.

[28] A határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Budapest, 2021. május 10.

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. előadó bíró,
dr. Patyi András s.k. bíró,
dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
dr. Balogh Zsolt s.k. bíró,
dr. Zanathy János s.k. bíró,
dr. Bartal Géza s.k. bíró,
dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró,
dr. Márki Zoltán s.k. bíró,
dr. Somogyi Gábor s.k. bíró