A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete
Az ügy száma: K.I.39.441/2020/4.
A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
Dr. Stefancsik Márta előadó bíró
Dr. Huber Gábor bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Litresits Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Litresits András ügyvéd)
Az alperes: Gy. Rendőrkapitányság
Az alperes képviselője: ...rendőr alezredes, kapitányságvezető
A per tárgya: gyülekezési ügyben hozott végzés elleni közigazgatási per
A felülvizsgálni kért végzés száma: Gy. Rendőrkapitányság 2020. július 13-án kelt végzése
Rendelkező rész
A Kúria a keresetet elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az illetékügyben eljáró hatóság felhívásában szereplő időpontban és módon 30.000 (azaz harmincezer) forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket.
Az ítélet ellen perorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A per alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a Magyar Szocialista Párt (MSZP) Győr és Környéke Szervezete nevében 2020. július 16. és augusztus 31. közötti időpontokra, alkalmanként 4-6 órás időtartamban, Gy.-t, különböző közterületi helyszíneken, a Gy. Nemzeti Színház épületének megmentése elnevezéssel gyülekezési szándékát jelentette be az alperesnél. A gyűlések megjelölt, és az egyeztető tárgyaláson megerősített programja országos és városi közügyekkel kapcsolatos elbeszélgetés, vélemény-nyilvánítás, aláírásgyűjtés, nyílt beszélgetés, konzultációs ívek aláírása volt.
[2] Az alperes a 2020. július 13-án kelt ... végzésével hatáskör hiányára hivatkozással az eljárást megszüntette.
[3] Határozatát az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 17. §-ára, 47. § (1) bekezdés a) pontjára, a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gyülekezési tv.) 1. §-ára, 2. § (1) bekezdésére, 10. § (1) bekezdésére alapította.
[4] Indokolása szerint a bejelentővel folytatott konzultáció alapján megállapította, hogy noha a bejelentett program közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás, a bejelentés az MSZP Győr és Környéke Szervezete nevében történt, azonban valódi tartalma szerint pulttal történő kitelepülést, az érdeklődőknek információnyújtást, aláírásgyűjtést szolgál, azon konzultációs ívek kitöltése történik, amely program az Alapvető Jogok Biztosának 2013. szeptember 16-i AJB-2014/2013. számú jelentése értelmében nem minősül a Gyülekezési tv. 2. § (1) bekezdése szerinti közügyekben való véleménynyilvánító nyilvános összejövetelnek, azaz gyűlésnek.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi végzés megváltoztatását és a bejelentett gyűlések tudomásul vételét, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és az alperest új eljárásra kötelezését kérte.
[6] Álláspontja szerint a végzés sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, IX. cikk (1) bekezdését, a Gyülekezési tv. 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését és az Ákr. 7. § (1) és (2) bekezdéseit, 47. § (1) bekezdés a) pontját. Előadása szerint az alperes jogsérelmet okozott számára, mert megakadályozta, hogy gyakorolja az Alaptörvényben és a Gyülekezési tv.-ben biztosított, a közügyek megvitatása terén kiemelkedő kommunikációs értékű gyülekezéshez, illetve a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát.
[7] Előadta, hogy a Gy. Nemzeti Színház épületének megmentése elnevezéssel gyűléseket kíván tartani, azok célja országos, valamint közügyekben történő véleménynyilvánítás, beszélgetés, konzultációs ívek gyűjtése. Az alperes tévesen állapította meg hatáskörének hiányát, mivel felperes által bejelentett esemény egyértelműen megfelel a Gytv. 2. § (1) bekezdésében meghatározott gyűlés fogalmi elemeinek, ugyanis az legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel. A jogalkotó a Gyülekezési tv. hatálya alá sorolja az összes olyan nyilvános összejövetelt, amelyen több mint egy személy vesz részt, és melynek célja a közügyekben való véleménynyilvánítás.
[8] Kiemelte a Gyülekezési tv. miniszteri indokolásának idézésével, hogy a közügy definícióját az Alkotmánybíróság az 55/2001. (XI. 29.) AB a 75/2008 (V. 29.) AB határozatában is elemezte. Eszerint minden olyan ügyet közügynek kell tekinteni, amely nem korlátozódik egyes magánjogi jogalanyok magánérdekeire, hanem a legszélesebb értelemben vett közállapotokkal, közérdekű kérdésekkel kapcsolatos vita tárgya. A politikai ügyeken kívül ilyennek kell tekinteni különösen az állami-, vagy önkormányzati szervek működésével, intézkedéseivel, egyes közszolgáltatások ellátásával, közüzemek működésével, társadalmi konfliktusokkal, illetve azok feloldásával összefüggő gyűléseket. A közügyekben való véleménynyilvánítás köre tehát nem szorítkozik kizárólag a széles értelemben politikai kérdésekre, utóbbi ugyanis mindössze egyik fontos, de nem kizárólagos eleme a közügyeknek.
[9] Hivatkozott arra, hogy az alperes sem vitatta, hogy a rendezvény valóban közügyek megvitatását célozza, azonban végzését – helytelenül - az Alapvető Jogok Biztosa AJB-2014/2013. számú jelentésére alapozta, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a jelentés óta kihirdetett Gyülekezési tv. koncepcionális változtatásokat hozott, és pontosan meghatározza, hogy egy rendezvény mitől válik gyűléssé. A jelentésben foglaltak alkalmazása álláspontja szerint contra legem jogalkalmazást eredményezett.
[10] Előadta, hogy azonos ténybeli és jogi alapokon nyugvó ügyben a 105.K.700.013/2019/3. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék a gyülekezési hatóság egy másik végzését hatályon kívül helyezte, és elvi éllel rögzítette, hogy "Mindezek alapján a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy az általa bejelentett rendezvény a Gytv. hatálya alá tartozó gyűlésnek minősül, tekintettel arra, hogy a gyűlés célja a párt népszerűsítése mellett a kormány politikája mellett való kiállás, valamint az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért történő aláírásgyűjtés volt, amely közügyben, közpolitikai kérdésekben való véleménynyilvánításnak minősül. Ilyen jellegű, közügynek minősülő kérdések megvitatása és az ehhez kapcsolódó vélemény aláírásgyűjtés révén való kifejezésre juttatása a Gytv. hatálya alá tartozó gyűlésnek tekintendő. Az a körülmény, hogy a gyűlésen szórólapozás és aláírásgyűjtés is történik a politikai véleménynyilvánítás megerősítésére szolgáló cselekményekként, nem változtat azon, hogy annak célja abejelentésben megjelölt tárgykörökben való közös véleménynyilvánítás, a felperes közpolitikai állásfoglalásainak – mint amilyen a jelen ügyben egyes uniós vagy kormányzati (intézményi) intézkedések támogatása vagy elutasítása – nyilvános tolmácsolása" [105.K.700.013/2019/3. számú határozat, 3. oldal, utolsó bekezdés]. Az ítélet 2019. január 9-én kelt, azonban a gyülekezési hatóság továbbra sem változtatott azon jogszabálysértő gyakorlatán, amely egyes rendezvényeket nem tekint a Gyülekezési tv. hatálya alá tartozó gyűlésnek. Ezzel azonban az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított, békés gyülekezéshez való alapjogot is korlátozza: gyakorlása megnyilvánulási formáit megfosztja a fokozott alapjogi védelemtől, és egyszerű közterület-használati kérdéssé fokozza le, mivel a gyűlés tudomásul vétele hiányában a gyűlést szervezőnek nincs más lehetősége, mint további bürokratikus eljárás lefolytatásával, közterület-használati díj megfizetésével elérni a rendezvény megtartásának más úton való megvalósítását. Azon túl, hogy ez egy alapvető jog gyakorlását ellenérték megfizetésétől teszi függővé, további alapjogsérelmet is jelent, hiszen a rendezvény megtartása már engedély megszerzésétől függ - szemben annak a Gyülekezési tv. 1. § (1) bekezdése és 16. §-a szerinti kógens tilalmával. Mindezek alapján alperesnek hatásköre van a bejelentés elbírálására, mivel az a Gyülekezési tv. szerinti gyűlés megtartását célozta.
[11] A felperes utalt továbbá a tartalomsemleges védelem követelményére, valamint az értéksemlegesség tesztjére, kifejtve, hogy a gyülekezés csak akkor tiltható meg, amennyiben a megtartani kívánt rendezvény tételes törvényi tiltásba ütközik. Ezzel kapcsolatban idézte az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB, 14/2000. (V.12.) AB, 21/1996. (V. 17.) AB és 13/2016. (VII. 18.) AB határozatait, melyek szerint „[a] szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi.” Ugyanakkor „[a] véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül(.)”, és „nem vehetők figyelembe a Gytv. 8. § (1) bekezdésében foglaltakon kívüli, a rendezvényen megjelenő közlés tartalmára vonatkozó megfontolások.” A gyülekezési jog a kommunikációs alapjogok körébe tartozik, „Alkotmánybíróság állandó gyakorlata a »kommunikációs alapjogokat« a többi jog fölé helyezi annyiban, hogy a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni”. Álláspontja szerint az alkotmánybírósági gyakorlatból az következik, hogy a Gyülekezési tv. azon értelmezését kell helyesnek elfogadni, amely gyülekezési jog gyakorlásának a lehető legnagyobb teret engedi, és az eljárás megszüntetése nem egyeztethető össze ezzel az elvvel.
[12] Végül keresetlevele 11. pontjában a Fővárosi Törvényszék 104.K.700.083/2019/3. számú ítéletének az Alkotmánybíróság a 3/2013. (II. 14) AB, 30/2015. (X. 15.) AB és 30/1992. (V. 26.) AB határozatait idéző részét másolta be, és hangsúlyozta, hogy az állam jogalkotó és jogalkalmazó intézményei tehát kötelesek biztosítani, hogy a gyülekezni kívánók élhessenek az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogukkal.
[13] Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozatában foglalt indokok alapján.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A kereset alaptalan.
[15] A Gyülekezési törvény 15. § (3) bekezdés második fordulata szerint a gyülekezési ügyben határozat közlésétől számított három napon belül a szervező azt közigazgatási perben megtámadhatja. A Gyülekezési tv. a gyülekezési ügyben a perindító beadványt kérelemnek nevezi, azonban a közigazgatási per szabályai szerint az a Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 37. §-a alkalmazásával keresetnek tekintette, és ekként bírálta el.
[16] Az alperes a bejelentés alapján az eljárást a Gyülekezési tv. 11. § (1) bekezdése alkalmazásával az Ákr. 17. §-a, 46. § (1) bekezdés a) pontja és 47. § (1) bekezdés a) pontja alapján végzésével megszüntette.
[17] A Kúria a kereseti kérelem és védirat keretei között azt vizsgálta, hogy a felperes által bejelentett rendezvények a Gyülekezési tv. hatálya alá tartoznak-e, vagyis azok által a Gyülekezési tv. szerinti „gyűlés” fogalmi elemei megvalósulnak-e.
[18] Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. cikke biztosítja a békés célú gyülekezés szabadságához való jogot. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.” A VIII. cikk (1) bekezdése szerint „Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.”
[19] A Gyülekezési tv. az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése szerinti alapjog gyakorlásának, biztosításának, illetve korlátozásának szabályait tartalmazza, ezért értelmezése során az Alkotmánybíróság joggyakorlata figyelembe vételének különös súlya van. A Kúria ezért mindenekelőtt összefoglalóan ismerteti azon alapjogi elveket, amelyek mentén a perbeli jogvita eldönthető volt.
[20] A Kúria a felperes keresetlevele 11. pontjában foglaltakkal azonosan rögzíti, hogy a gyülekezési jog a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos anyajogon belül a kommunikációs szabadságjog megtestesülésének egy formája, korlátozása csak igen szigorú feltételek esetén lehetséges, ezért az arra, mint a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos intézményére vonatkozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni [30/1992. (V. 26.) AB határozat V.1. pont]. „A jogalkalmazó szerveknek olyan jogalkalmazást és jogértelmezést kell követniük, ami kiszámítható (nem széttartó), és nem vezet az alapjog szükségtelen korlátozására.” „(…) az in dubio pro libertate (ford.:„kétség esetén a szabadságjog javára”) elv (...) azt a követelményt fogalmazza meg a jogalkalmazók irányába, hogy a gyülekezések megítélésekor a gyülekezési jog minél szélesebb körű biztosítását eredményező döntést hozzanak.” [24/2015. (VII. 7.) AB határozat 26. és 31. pont].
[21] A Gyülekezési törvény 1. §-ában megismétli a békés gyülekezéshez való, valamennyi személyt megillető jogot, és kimondja, hogy „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy engedély vagy - az e törvényben meghatározott kivételekkel - előzetes bejelentés nélkül, békésen és fegyvertelenül másokkal közösen felvonulásokat és tüntetéseket (a továbbiakban együtt: gyűlés) szervezzen, és azokon részt vegyen.” A gyűlés fogalmát a 2. § (1) bekezdése pontosítja: „E törvény alkalmazása során gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel.” A (2) bekezdés szerint a gyűlés nyilvános, ha ahhoz bárki szabadon csatlakozhat.
[22] A Gyülekezési törvény 1. §-ának, valamint 2. § (1) bekezdésének együttes, és a fentebb rögzített alkotmányos követelményeknek is megfelelő értelmezése szerint gyűlésnek a legalább két személy közösen tartott békés, fegyvertelen, nyilvános felvonulását, tüntetését (demonstrációit) és összejöveteleit kell érteni, amelyen résztvevők célja a rendezvény által valamely közügyet illető közös véleménynyilvánítás. A gyűlés, gyülekezés nyelvtani fogalma is feltételezi, hogy a szervezőkön kívüli résztvevők együttesen, véleményük kinyilvánítása érdekében lépjenek fel.
[23] A Kúria utal arra, hogy az alperes végzésében maga is rögzítette, hogy a bejelentésben szereplő téma - azaz a nemzeti színház épületének megmentése -közügynek minősül, ezért a felperes által hivatkozottak – amellett, hogy azokkal a Kúria egyetért – a kereset elbírálásánál nem voltak relevánsak [keresetlevél 5. pont, az Alkotmánybíróság 55/2001. (XI. 29.) és a 75/2008 (V. 29.) AB határozatai idézett részei a közügy fogalma körében].
[24] A Kúria a további feltételek vizsgálatakor - az egyeztető tárgyalásról felvett jegyzőkönyv alapján - megállapította, hogy a felperes, mint szervező, mintegy 1,5 hónapos időszakon belül különböző városi helyszíneken (közterület), posta, különböző üzletek és egy szobor előtt, délelőttönként 4-5-6, délutánonként 5-6 óra időtartamban a nemzeti színház épületének megmentése érdekében aláírást kíván gyűjteni, petíciós íveket kíván aláíratni, az érdeklődőkkel ennek kapcsán a közügyekről kíván eszmét cserélni. Ez olyan nyilvános kommunikációs forma, amely célja nem a közös véleménynyilvánítás, hanem a vélemények cseréje, a közös álláspontok feltérképezése, a szimpatizánsokkal való kapcsolatfelvétel. A gyűlés több személy célzatos, békés, nyilvános összejövetele, amely keretében azonos helyen és időpontban a résztvevők együttes fellépésükkel nyilvánítják ki közös véleményüket az adott közéleti kérdésben. A felperes által bejelentett rendezvények keretében az érdeklődők (résztvevők) egyenként hozzák a szervezők tudomására véleményüket, mint ahogy aláírásgyűjtés, petíciós lapok kiosztása és beszélgetés alkalmával zajlik, a fellépésük nem minősül közös véleménynyilvánításnak, azaz gyűlésnek. Az együttes fellépési cél, mint törvényi feltétel hiányában, az érdeklődő résztvevők esetleges csoportosulása sem valósítja meg a gyűlés fogalmi kritériumait a közéleti kérdést illető aláírásgyűjtés, petíciós lap átadása kapcsán. A felperes által tervezett aláírásgyűjtések ezért nem minősülnek a közügyet illető közös fellépésnek, véleménynyilvánító felvonulásnak, tüntetésnek, összejövetelnek, vagyis nem valósítják meg a Gyülekezési törvény 1. §-a és 2. § (1) bekezdése szerinti „gyűlés” fogalmát.
[25] A bejelentéssel érintett rendezvények célját mindezek folytán az eset összes körülményére tekintettel, a lefolytatott egyeztető tárgyalás alapján az alperes helytállóan ítélte meg, amely következtében megalapozottan állapította meg annak tudomásul vétele iránti kérelem vonatkozásában határkörének hiányát, és jogszerűen szüntette meg az eljárást.
[26] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a gyülekezési jog közterületen való gyakorlására vonatkozó bejelentési kötelezettség a véleménynyilvánítási alapjog korlátozásának minősül, és mint ilyen, csak az arra vonatkozó törvényi rendelkezések megszorító értelmezésével bírálható el. Alkotmányos követelmény, hogy a jogalkalmazók, így a gyülekezési hatóság és a bíróság, eljárásuk során ezen követelmény szem előtt tartásával járjanak el, és a gyülekezési jog minél szélesebb körű biztosítását eredményező döntést hozzanak. Ezen követelménynek megfelel az alperes végzése, amely azt eredményezi, hogy a felperes által gyakorolni kívánt kommunikációs alapjog a bejelentéssel érintett formában állami részvétel nélkül gyakorolható. Emiatt alaptalannak ítélte a Kúria a felperes azon jogsérelemre hivatkozását, hogy az alperesi végzés megakadályozza őt az Alaptörvényben és a Gyülekezési tv.-ben meghatározott alapjoga, a véleménynyilvánítás szabadsága gyakorlásában, illetve abban, hogy a közügyek megvitatása terén éljen a gyülekezés kiemelkedő kommunikációs funkciója előnyeivel. A felperes nincs elzárva annak lehetőségétől, hogy a Gyülekezési tv. hatálya alá tartozó engedélymentes gyűlést szervezzen; az általa választott kommunikációs forma, és nem az alperes döntése eredményezi, hogy a közterület használatra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket meg kell tartania, ennek érdekében el kell járnia, arról megállapodást kell kötnie - esetleg, de nem szükségképpen - a közterület többlethasználatáért ellenértéket kell fizetnie.
[27] Emellett utal arra is a Kúria, hogy az, hogy a felperes rendezvényei nem tartoznak a Gyülekezési tv. hatálya alá, nem eredményezi azt, hogy azokon az alperesi rendőrhatóság általános rendészeti feladatait ne lenne köteles teljesíteni, így esetleges rendbontás, vagy más jogellenes cselekmény esetén fellépésre ugyanúgy köteles, mint a gyűlések alkalmával.
[28] A Kúria – a felperesi előadással szemben - a tartalomsemleges védelem követelményének megsértését nem tartotta megállapíthatónak. Az alperes döntése meghozatalakor nem a rendezvény tartalmi elbírálását végezte el, nem minősítette a megjelölt közügyet, és mivel tiltást nem alkalmazott, fogalmilag kizárt, hogy az ún. értéksemlegesség tesztjét el kelljen végeznie. Ezáltal az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozat és 14/2016. (VII. 18.) AB határozatban foglalt alkotmányos követelmények nem sérülhettek.
[29] Végül a Kúria kiemeli, hogy ítélete meghozatala során nem volt kötve a Fővárosi Törvényszék – egyébként a nyilvános adatbázisokban nem elérhető – egyedi ügyben hozott döntéseiben foglaltakhoz, a jogvitát a Gyülekezési tv. Alaptörvénynek megfelelő értelmezésével bírálta el. A felperes az általa hivatkozott bírósági határozatokat nem csatolta, így a Kúria nem volt abban a helyzetben, hogy megítélje, hogy azok azonos, vagy eltérő tényállású ügyekben születtek. Emellett tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy az Alapvető Jogok Biztosának AJB-2014/2013. számú jelentésében foglaltak a szabályozási környezet megváltozása miatt nem irányadók. Mint ahogy a Gyülekezési tv. Általános indokolásából megállapítható, a jogalkotó is figyelembe vette az ombudsman gyülekezési jog tárgyában készült jelentéseinek tartalmát az új törvény megalkotásakor. Az alperes határozatát emellett nem a jelentésre, hanem a Gyülekezési tv. rendelkezésire alapította, csupán annak értelmezéséhez hívta segítségül – a Kúria álláspontja szerint helytállóan - az alapjogi biztos által írtakat.
[30] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az alperes végzése megfelel a keresetben megjelölt jogszabályoknak, az a felperes részére jogsérelmet nem okozott, ezért a keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
A döntés elvi tartalma
[31] Az aláírás-gyűjtésre való kitelepülés nem minősül a Gyülekezési törvény szerinti "gyűlés"-nek, amennyiben ahhoz nem kapcsolódik az adott közügyet érintő közös véleménynyilvánítás célzata, és a rendezvény célja az ott megjenő személyek véleményének a szervezők általi megismerése, velük egyéni beszélgetés, eszmecsere.
Záró rész
[32] A Kúria döntés formájára és tárgyára figyelemmel a kérelmet (keresetet) a Kp. 124. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján az egyszerűsített per szabályai szerint tárgyaláson kívül, a Gyülekezési tv. 15. § (4) bekezdése értelmében a kérelem beérkezésétől számított három napon belül bírálta el.
[33] A Kúria a pervesztes felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdése szerinti elsőfokú eljárási illeték viselésére a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 101. § (1) és 102. § (1) bekezdései értelmében kötelezte.
[34] A Kúria végzése elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (2) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2020. július 23.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke,
Dr. Stefancsik Márta sk. előadó bíró,
Dr. Huber Gábor sk. bíró