Kpk.39.528/2022/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2022. november 22.

A Kúria

végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.528/2022/3.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Farkas Attila bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: IV/188-12/2022. ügyszámú határozat

Az ügy tárgya: az Érdi Járásbíróság 16.Pk.50.066/2021/10. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék 7.Pkf.51.995/2021/6. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.633.112/2021/6. számú végzése megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság IV/188-12/2022. ügyszámú határozata alapján:

- az Érdi Járásbíróságot a 16.Pk.50.066/2021. számú ügyben, valamint a
- a Fővárosi Törvényszéket a 51.Pkf.633.112/2021. számú ügyben

új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] Az ügy alapját két, egymáshoz hasonló tényálláson nyugvó kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelem adta.

[2] Az első ügy felperese, gyermekétől különélő szülő, akinek kapcsolattartási jogát bíróság szabályozta. A volt házastárs a kapcsolattartásokra a gyermek okmányait – személyi igazolványát, lakcímkártyáját, TB kártyáját, útlevelét – a felperes többszöri kérésére sem adta át, amelyet azzal indokolt, hogy félt, hogy a felperes külföldre vinné gyermeküket. A felperes kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelmet nyújtott be, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. Az Érdi Járásbíróság 16.Pk.50.066/2021/10. számú döntésében a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnt.) 22/A. § (1) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy a kapcsolattartást szabályozó határozatban nem szerepelt a gyermek személyes okmányai átadásának kötelezettsége, ezért az nem lehetett a végrehajtás tárgya.

[3] A másodfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék 7.Pkf.51.995/2021/6. számú végzésében az elsőfokú végzést részben megváltoztatta annyiban, hogy az eljárási költség összegét leszállította, egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyta. A másodfokú bíróság ugyanakkor utalt arra, hogy a Bpnt. 22/B. § (4) bekezdése szerint, amennyiben az okmányok átadásának elmulasztásával a kapcsolattartásra kötelezett a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza vagy a zavartalan kapcsolattartást egyéb módon meghiúsítja, az a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltak megszegésének minősülhet, így végrehajtható, de az ügyben a felperes erre nem hivatkozott, csupán általánosságban állította, hogy a kért okmányok hiányának milyen következményei lehetnek.

[4] A második ügy felperese szintén a gyermekétől különélő szülő, akinek kapcsolattartási jogát bíróság szabályozta. A volt házastárs a kapcsolattartásokra a gyermek okmányait a felperes többszöri kérésére sem adta át, így bár a jogerős kapcsolattartási ítélet alapján jogosult lett volna a gyermekkel külföldre utazni, okmányok hiányában ezt nem tudta megtenni.

[5] A felperes kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelmet nyújtott be. Az elsőfokon eljárt Budai Központi Kerületi Bíróság 14.Pk.40.074/2021/7. számú végzésében megállapította a kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegését. A döntés indokolásában a bíróság arra az általános bírói gyakorlatra hivatkozott, miszerint a bíróság külön nem rendelkezik a kiskorú személyazonosságát közhitelesen tanúsító okiratok átadásáról, mert az a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:178. § (1) bekezdésébe foglalt zavartalan kapcsolattartásnak értelemszerű feltétele.

[6] A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.633.112/2021/6. számú végzésével az elsőfokú döntést megváltoztatta és a kérelmet elutasította. A bíróság döntését arra alapozta, hogy a gondozó szülőnek jogszabályi kötelezettsége, hogy a kapcsolattartások kezdetén átadja a kapcsolattartásra jogosult szülőnek a gyermek személyes okmányait, ez pedig nem a végrehajtandó határozatból fakad. A döntés szerint az okmányok átadására akkor lehetne kötelezni a kérelmezettet, ha azt a végrehajtás alapjául szolgáló határozat tartalmazná, vagy a konkrét kapcsolattartási alkalom esetében azt ténylegesen és igazoltan zavarná az okmányok hiánya. A bíróság álláspontja szerint a vitatott ügyben egyik eset sem állt fenn.

[7] Az első ügy felperese (a továbbiakban: indítványozó 1.) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben az Érdi Járásbíróság 16.Pk.50.066/2021/10. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék 7.Pkf.51.995/2021/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a bírósági döntések sértik az az Alaptörvény I. cikke, VI. cikk (1) bekezdése, XVI. cikk (1)–(3) bekezdései, XX. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése által biztosított alapjogait. Másrészt az indítványozó a Bpnt. 22/A. § (1) bekezdése alaptörvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése alapján.

[8] A második ügy felperes (a továbbiakban: indítványozó 2.) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.633.112/2021/6 számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a bírósági döntés által sérült az Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdése, VI. cikk (1) bekezdése, XVI. cikk (1)-(3) bekezdése, XX. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése által biztosított alapjoga.

[9] Az Alkotmánybíróság a befogadást követően az indítványokat tárgyuk azonosságára és tartalmuk összefüggésére tekintettel az Abtv. 58. § (2) bekezdése alapján a befogadásról való döntést követően egyesítette, és azokat egy eljárásban bírálta el.

[10] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt korábbi gyakorlatából kiemelete a 3351/2022. (VII. 25.) AB határozatot, mely szerint a hatályos jogszabályok értelmében a különélő szülő nemcsak meglátogathatja a gyermekét, hanem – a visszavitel kötelezettségével – főszabály szerint el is viheti őt a lakóhelyéről vagy szokásos tartózkodási helyéről, és az elvitel joga – ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében eltérően nem rendelkezik – kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kapcsolattartás célja – tekintettel a szülő Alaptörvényben biztosított neveléshez való jogára is – a maga teljességében akkor valósulhat meg, ha a különélő szülő dönthet arról, hogy a kapcsolattartás idejét miként – hol, hogyan, milyen nevelési vagy szabadidős programot szervezve – tölti el a gyermekével.

[11] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a bíróságok a Bpnt. 22/A. § (1) bekezdésével, valamint a 22/B. § (4) bekezdés d) pontjával összefüggő jogértelmezésükkel – amely szerint nem lehet elrendelni a gyermek szükséges személyes okmányainak a kapcsolattartás idejére történő átadását az elvitel jogát gyakorló szülő számára, ha arról a felek egyezsége külön nem rendelkezik – akadályozták az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és a XVI. cikk (2) bekezdése által biztosított kapcsolattartáshoz való jognak a maga teljességében történő, az egyezség szerinti gyakorlását, amely az elvitel jogát kifejezetten biztosította. A korlátozás szükségessége nem volt alátámasztható alkotmányos indokkal, így a bírósági végzések az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének, illetve ezzel összefüggésben az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdésének a sérelmét idézték elő.

[12] Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz folytán eljáró Alkotmánybíróság a IV/188-12/2022. ügyszámú határozatában megállapította, hogy az Érdi Járásbíróság 16.Pk.50.066/2021/10. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék 7.Pkf.51.995/2021/6. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.633.112/2021/6. számú végzése alaptörvény-ellenes ezért azokat megsemmisítette.

A döntés indokolása

[13] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[14] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[15] Jelen ügyekben az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék végzését az Érdi Járásbíróság végzésére kiterjedően, valamint a Fővárosi Törvényszék végzését is megsemmisítette, így a felperesek kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy az Érdi Járásbíróság, valamint a másik ügyben a Fővárosi Törvényszék a felperesek kérelme tárgyában hozzanak új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel az Alkotmánybíróság határozatának megállapításaira – azt az iránymutatást adja mindkét ügyben, hogy a bíróságok a Bpnt. 22/A. § (1) bekezdése értelmezése során legyenek tekintettel arra, hogy a gyermek szükséges személyes okmányainak a kapcsolattartás idejére történő átadása elrendelhető az elvitel jogát gyakorló szülő számára, ezzel biztosítva az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és a XVI. cikk (2) bekezdése által biztosított kapcsolattartáshoz való jogát.

Záró rész

[16] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2022. november 21.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró