Az új Pp. jogértelmezési kérdései

62.
I. Ha a bizonyítási eszköz nyilvánvalóan jogsértő voltát a bíróság hivatalból figyelembe veszi, nem szükséges, hogy ezt megelőzően beszerezze a felek ezzel kapcsolatos nyilatkozatát.
II. Ha a bíróság a bizonyítási eszköz nyilvánvalóan jogsértő voltát megállapítja, a feleket erről tájékoztatja. Ezt követően lehetőséget kell biztosítania számukra, hogy bizonyítási indítványt terjesszenek elő annak igazolására, hogy a bizonyítási eszköz mégsem jogsértő, illetve nyilatkozzanak arra, hogy jogsértő volta ellenére milyen indokkal kérik annak figyelembevételét.

A bizonyítási eszközök jogsértő voltának észlelésével összefüggésben két álláspont ismert. Az egyik álláspont szerint a bizonyítási eszköz jogsértő voltának hivatalbóli megállapítása előtt a bíróságnak a feleket meg kell hallgatnia, vagy legalábbis célszerű a meghallgatásuk. A másik álláspont szerint a felek meghallgatására nincs szükség.

Mindenekelőtt fontos utalni arra: a Pp. különbséget tesz nyilvánvalóan jogsértő és nem nyilvánvalóan jogsértő bizonyítási eszközök között [269. § (3)-(4) bek.]. Hétköznapi értelemben (lásd: a Magyar Értelmező Kéziszótár szerinti jelentést): „nyilvánvaló”, ami köztudomású, nem titkolt, nem rejtett, kétségbe vonhatatlan, el nem tagadható. Ezzel összhangban a Pp. 269. § (3) bekezdése szerint a bizonyítási eszköz nyilvánvalóan jogsértő, ha ez a rendelkezésre álló bizonyítékok és adatok alapján tényként egyértelműen megállapítható.

Mind a hétköznapi, mind a Pp.-ben szereplő meghatározásból az következik, hogy a bizonyítási eszköz jogsértő voltának hivatalból történő megállapítására akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok és adatok alapján a bíróságban kétely, kétség sem merül fel és egyértelmű, kétségbevonhatatlanul észlelhető a jogsértés.

A bizonyítási eszköz nyilvánvalóan jogsértő voltának észlelésére és annak megállapítására először a perfelvételi tárgyaláson van lehetőség, amikor már a Pp. 183. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a perfelvételi nyilatkozat fogalmi körébe tartozó perfelvételi iratok, a felek nyilatkozatai, a bizonyítási indítványok és a bizonyítási eszközök rendelkezésre állnak. A nyilvánvalóan szó értelmezésére és a perfelvételi nyilatkozat tartalmára tekintettel sincs tehát szükség arra, hogy a bíróság beszerezze a felek nyilatkozatait, mielőtt hivatalból figyelembe venné a bizonyítási eszköz nyilvánvalóan jogsértő voltát.

Ha a bíróság a bizonyítási eszköz nyilvánvalóan jogsértő voltát a Pp. 269. § (2) bekezdése alapján tényként megállapítja, erről a feleket tájékoztatja. A bíróság ténymegállapításával szemben a Pp. 266. § (4) bekezdése megfelelő alkalmazásával ellenbizonyításnak van helye. E tájékoztatás nyitja meg az utat a felek előtt arra, hogy

‒    a perfelvételi tárgyaláson (illetve amennyiben a bizonyítási eszköz nyilvánvalóan jogsértő voltának hivatalból történő megállapítására a bizonyítási eljárás során kerül sor) vagy a per érdemi szakában arra a tényre, amelynek bizonyítására a felajánlott bizonyítási eszköz jogsértő volta miatt nem használható fel, újabb bizonyítási indítványt tegyenek vagy más bizonyítási eszközt jelentsenek be,
‒    a Pp. 269. § (4) bekezdésében foglalt lehetőség alapján kérelmezzék a jogsértő bizonyítási eszköz figyelembe vételét, illetve
‒    a Pp. 269. § (5) bekezdése szerint kérjék a bizonyítási szükséghelyzet szabályainak alkalmazását.

Mindezek mellett ugyanakkor a Konzultációs Testület álláspontja szerint a fél nincs elzárva attól, hogy bizonyítási indítványt terjesszen elő annak igazolására, hogy a bíróság megállapításával szemben a bizonyítási eszköz nem jogsértő. Ezt kizáró rendelkezést a Pp. nem tartalmaz, a Pp. 276. § (3) bekezdésének második fordulata szerint pedig a bíróság a bizonyítás felvétele tárgyában hozott határozatához nincs kötve, így eredményes bizonyítás esetén a korábban hivatalból jogsértőnek minősített bizonyítási eszköz a perben felhasználható lesz.

[Pp. 266. § (4) bek., 269. § (2)-(5) bek., 276. § (3) bek.]

61.
I. Amennyiben az ügy 2018. november 23-án vagy azt megelőzően indult, de a keresetlevél visszautasítására az Itv. 2018. november 24-én hatályba lépett módosítását követően kerül sor, úgy az eljárás a visszautasítás folytán illetékmentessé válik.
II. Ha az elsőfokú bíróság a visszautasító végzése meghozatalakor hatályos szabályok szerint mérsékelt illeték megfizetésére kötelezte a felperest, az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel támadott rendelkezését a másodfokú bíróság e körben nem változtathatja meg. Ha az elsőfokú bíróság a visszautasító végzésében nem rendelkezett az illeték megfizetéséről vagy mérsékléséről, a másodfokú bíróságnak az elsőfokú végzés meghozatalakor hatályos jogszabályok szerint kell rendelkeznie az illeték megfizetéséről.
III. Abban az esetben, ha a keresetlevél visszautasítása 2018. november 24. előtt történt, és utóbb a felperes a keresetlevél hatályainak fenntartását kéri a Pp. 178. § (1)-(2) bekezdései alapján, akkor még alkalmazandó az Itv. – 2018. november 23-ig hatályban volt – 58. § (2) bekezdése. Emiatt csak a megfizetett illeték mérsékelt összegén felüli része számít be az ismételten benyújtott keresetlevél folytán keletkező eljárás illetékébe.

Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 79. §-a a következők szerint módosította az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontját:

(Illetékmentes a polgári és közigazgatási ügyekben:)

„a) az eljárás, ha a bíróság az eljárást (ide értve a fellebbezési és felülvizsgálati eljárást is) megindító beadványt – cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül – visszautasítja, vagy az eljárást a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 259. §-ában foglalt okokból, illetve az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegése miatt vagy azért szünteti meg, mert az eljárást megindító beadvány visszautasításának lett volna helye, továbbá az ezen eljárásban hozott döntés elleni fellebbezés és felülvizsgálat.”

A Módtv. 251. § (1) bekezdése kimondja, hogy a módosítás – a (2)-(11) bekezdésben meghatározott kivételekkel – a kihirdetését követő napon, azaz 2018. november 24-én lép hatályba. A megjelölt 79. §-ra vonatkozóan a (2)-(11) bekezdés nem tartalmaz külön rendelkezést.

Emiatt felvetődik a kérdés, hogy a folyamatban lévő ügyekben lehet-e alkalmazni az Itv. módosított 57. § (1) bekezdés a) pontját.

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdése ad útmutatást a szabályozási átmenetek esetére, és előírja, hogy „a jogszabályi rendelkezést – ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatályba lépését követően
a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint
b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.”

Megállapítható, hogy a jogszabály eltérően nem rendelkezett, a hatályba léptető rendelkezéseknél nem szerepel, hogy valamely módosított rendelkezést csak a Módtv. hatályba lépését követően indult ügyekben kell alkalmazni, ezért az – a Jat. idézett szabálya alapján – a hatályba lépését követően megkezdett eljárási cselekményekre is irányadó.

Az eljárási cselekmények különböznek aszerint, hogy kitől erednek: megkülönböztethetők a bíróság és a felek eljárási cselekményei. A jelen jogértelmezési kérdéssel összefüggésben annak van jelentősége, hogy a keresetlevél visszautasítása nem egy megkezdett eljárási cselekmény folytatásának, hanem a már folyamatban lévő eljárásban megtett önálló eljárási cselekménynek minősül (EBD2014.P.7.).

Az adott esetben a keresetlevél visszautasítása mint a bíróság eljárási cselekménye az, amely az eljárást – utólag – illetékmentessé teszi. Emiatt, ha a keresetlevél visszautasítása a Módtv. hatályba lépését követően történik, arra az illetékmentesség kedvezménye vonatkozik a mérsékelt illetékben való marasztalás helyett.

Ebből okszerűen következik egyrészről az, hogy ha a folyamatban lévő ügyben első fokon még nem került sor a Pp. 176. §-a alapján a keresetlevelet visszautasító végzés meghozatalára, akkor a Módtv. hatályba lépését követően meghozott végzés esetében az illetékmentesség nemcsak a keresetlevelet visszautasító végzés elleni fellebbezésre, hanem magára az eljárást indító beadványra is kiterjed. Azaz, meg kell állapítani, hogy illetékmentes az eljárás, és a lerótt teljes kereseti illeték (nem csak annak 90%-a) visszaigényelhető. Ha pedig a felperes költségkedvezményt kért, vagy tárgyi költségkedvezmény állt fenn, vagy egyáltalán nem rótt le illetéket és nem is kért költségkedvezményt, a felperest nem kell kötelezni a mérsékelt (10%-os) illeték megtérítésére.

Másrészről, ha az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a Módtv. hatálybalépése előtt visszautasította, és rendelkezett az illeték mérsékléséről, annak megfizetéséről vagy visszaigényelhetőségéről, akkor – mivel az elsőfokú eljárásra még nem vonatkozott az illetékmentesség (csak a fellebbezés előterjesztésénél volt a kedvezmény) – utóbb a másodfokú bíróság a végzésnek az illetékkel kapcsolatos, felsorolt rendelkezéseit már nem változtathatja meg.

Harmadrészről, ha az elsőfokú bíróság a keresetlevelet visszautasító végzésében elmulasztott rendelkezni a le nem rótt, mérsékelt illeték megfizetéséről, és a másodfokú bíróság felülbírálja a határozatot, figyelembe kell venni, hogy a Pp. 383. § (6) bekezdése – hasonlóan az 1952. évi Pp. 253. § (3) bekezdéséhez – úgy rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem, csatlakozó fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül, hivatalból határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről. E rendelkezés alapján tehát az Itv. korábbi szabályainak megfelelően pótolnia kell az elsőfokú bíróság mulasztását (értelemszerűen az Itv.-nek az elsőfokú végzés meghozatala időpontjában hatályos rendelkezései figyelembe vételével).

Előfordulhat, hogy a keresetlevél visszautasítása még 2018. november 24. előtt történt, és utóbb a felperes a keresetlevél hatályainak fenntartását kéri a Pp. 178.§ (1)-(2) bekezdései alapján. Ilyenkor azonban nem hivatkozhat arra, hogy a megváltozott jogszabályi rendelkezésre tekintettel az eljárás illetékmentessé vált, így a megfizetett illeték teljes összegét be lehet számítani az ismételten benyújtott kérelem folytán keletkező eljárás illetékébe. A megkezdett eljárási cselekmény (az előbbiek szerint a bíróság visszautasító végzésének meghozatala) ugyanis a Módtv. hatályba lépése előtt történt.

[Pp. 176. §., 178. § (1)-(2) bek., 259. §, 383. § (6) bek., Itv. 57. § (1) bek. a) pont, 58. § (2) bek.]

60.
A perújítás megengedhetősége tárgyában hozott – a perújítást megengedő vagy a perújítási kérelmet elutasító – végzés külön fellebbezéssel támadható.

A Pp. 401. § (1) bekezdésének második mondata szerint a bíróságnak a perújítás megengedhetősége tárgyában tárgyaláson kívül hozott végzése ellen külön fellebbezésnek van helye. Hasonló rendelkezést tartalmaz a Pp. 402. § (3) bekezdésének második mondata az ugyanilyen tárgyban tárgyaláson hozott végzés vonatkozásában is. A normaszöveg megfogalmazásából következően a bíróság akár megengedi a perújítást, akár elutasítja a perújítási kérelmet, végzése – a törvényjavaslat miniszteri indokolásában megfogalmazott eltérő álláspont ellenére – mindkét esetben külön fellebbezéssel támadható. Azt, hogy nemcsak a perújítási kérelmet elutasító, hanem a perújítást megengedő végzés ellen is külön fellebbezésnek van helye, alátámasztja az is, hogy az eljárás a perújítás megengedése esetén a Pp. 401. § (1) bekezdéséből, illetve 402. § (3) bekezdéséből kitűnően csak az erről rendelkező végzés jogerőre emelkedése után folytatható.

[Pp. 401. § (1) bekezdés, 402. § (3) bekezdés]

59.
A perújítás megengedhetőségéről külön végzéssel kell határozni.

Ha a perújítási kérelem visszautasításának a Pp. 399. § (1) és (4) bekezdése alapján nincs helye, a szükséges – a Pp. 399. § (2) és (3) bekezdésében szabályozott – előkészítő intézkedések megtételét követően a bíróság előtt két út áll: a perújítás megengedhetőségét tárgyaláson kívül vagy a perújítási perfelvételi tárgyaláson vizsgálhatja.

A törvény ugyan kifejezetten nem mondja ki, de a perújítás feltételeinek vizsgálatára vonatkozó szabályozásból az következik, hogy a bíróságnak a perújítás megengedhetőségéről – akár tárgyaláson kívül, akár tárgyaláson vizsgálja azt – külön végzéssel kell határoznia. Ez alól a Pp. 400. § (2) bekezdése értelmében csupán az az eset képez kivételt, amikor a perújítási kérelem sikeres alkotmányjogi panaszon alapszik, mivel ilyenkor a perújítás a törvény erejénél fogva megengedett.

A meg nem engedhető perújítási kérelem esetében ugyanis az elutasító határozat meghozatala értelemszerűen szükséges az eljárás lezárásához, ha pedig a perújítás megengedésének feltételei fennállnak, az eljárás – a megengedhetőség tárgyaláson kívüli vizsgálata esetén a Pp. 401. § (1) bekezdésének harmadik mondata, tárgyaláson történő vizsgálat esetén pedig a Pp. 402. § (3) bekezdésének utolsó mondata értelmében – csak a megengedhetőség tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedése után folytatható.

Mindezekből következően tehát abban az esetben, ha a bíróság a perújítás törvényi feltételeinek vizsgálata alapján azt állapítja meg, hogy a perújítás megengedhető, külön végzéssel erről kell rendelkeznie, vagyis a bíróság a perújítást ilyenkor megengedi. Ellenkező esetben a perújítási kérelmet végzésével elutasítja.

[Pp. 399. § (1)-(4) bekezdés, 400. § (2) bekezdés, 401. § (1) bekezdésének 402. § (3) bekezdés]

58.
A perújítási kérelem alaki vagy tartalmi hiányossága esetén van helye hiánypótlásnak, kivéve azt az esetet, amikor a jogi képviselő a kötelező elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok figyelembevétele nélkül terjeszti elő a perújítási kérelmet.

A perújítási eljárást megindító perújítási kérelmet írásban kell benyújtani. E kérelem alaki kellékeit illetően a beadványok alaki kellékeire vonatkozó, a Pp. 114. §-ában rögzített általános előírások megfelelően irányadók. A perújítási kérelmen tehát fel kell tüntetni a Pp. 114. § (1) bekezdésében meghatározott adatokat, ügyvédi képviselet esetén pedig – ha a törvény papír alapú benyújtást lehetővé tesz – az ügyvédnek a perújítási kérelem első példányát – a Pp. 114. § (3) bekezdése értelmében – eredeti aláírásával kell ellátnia; egyébként a fellebbezés első példányát a Pp. 325. §-ában meghatározott kellékekkel rendelkező, teljes bizonyító erejű magánokirati formának megfelelően kell elkészíteni. A hagyományos módon benyújtható perújítási kérelem esetében alkalmazni kell a Pp. 114. § (2) bekezdésének előírásait is, amelyek szerint a perújítási kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelt; ha több félnek közös képviselője van, részükre együttesen egy példányt kell számításba venni. A beadvány mellékleteinek egy-egy másolatát csatolni kell a beadvány többi példányához is. Elektronikus ügyintézés esetében pedig a Pp. XLVI. fejezetének rendelkezései az irányadók.

A perújítási kérelemnek a szabályozás értelmében három minden esetben kötelező, és egy negyedik – speciális esetben szükséges – tartalmi kelléke van. Ezek a következők:

‒    a perújítással támadott ítélet megjelölése,
‒    a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem előadása,
‒    a perújítás alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékainak megjelölése, valamint
‒    abban az esetben, ha a kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap eltelte után terjesztették elő, az erre vonatkozó okok előadása.

A bíróságnak a Pp. 399. § (2) bekezdése értelmében meg kell vizsgálnia, hogy a perújítási kérelem rendelkezik-e a beadványokra irányadó általános szabályok szerint szükséges alaki és a Pp. 397. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi kellékekkel.

Ha a jogi képviselő útján eljáró fél a perújítási kérelmet a kötelező elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok figyelembevétele nélkül papír alapon, vagy elektronikus úton, de nem megfelelő módon terjeszti elő, azt a bíróság – az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület 43. sz. állásfoglalásának megfelelően – hiánypótlási felhívás kiadása nélkül visszautasítja.

Ha viszont a vizsgálat eredményeként az állapítható meg, hogy a perújítási kérelemnek egyéb hiányosságai vannak, a bíróság a Pp. 115. §-ában foglaltaknak megfelelően felhívja a perújítási kérelem előterjesztőjét a hiányok pótlására. Hiánypótlásnak – miután azt a törvény nem zárja ki – az említett eset kivételével a kérelem alaki és tartalmi hiányosságai miatt is helye van. Ha a hiánypótlási felhívásnak a megadott határidőben a kérelem előterjesztője nem tesz eleget, a bíróság a perújítási kérelmet tárgyalás kitűzése nélkül visszautasítja.

[Pp. 114. §, 115. § 325. §, 397. § (2) bekezdés, 399. § (2) bekezdés]