A felperes 1997. szeptember 1-jén létesített általános sebész szakorvosként közalkalmazotti jogviszonyt a D-i Sz.P.K-ban, ahol osztályvezetői feladatokat is ellátott. 2006. január 1-jétől a szakfeladatot átvevő, jelen per I. rendű alperesének jogelődje foglalkoztatta a Kjt. 25/A. § rendelkezései alapján. Korábban fegyelmi eljárást kezdeményeztek a felperessel szemben, amely a felperes felelősség alóli tisztázásával zárult. A sebészeti osztály dolgozói több alkalommal szóban, majd írásban is jelezték az osztályon tapasztalható hiányosságokat kiemelve a felperes vezetői tevékenységével összefüggően felmerülő problémákat. A főigazgató fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben a munkavégzés alól felfüggesztve őt. A kórház főigazgatója és az önkormányzati megbízott egyeztetést tartott a felperessel, és felvetették, hogy fegyelmi eljárás lefolytatása helyett közös megegyezéssel szüntessék meg a jogviszonyt, ő azonban ettől elzárkózott. Az alperes 2010. szeptember 23-ai keltezéssel a felperes munkaviszonyát fegyelmi határozattal szüntette meg, melyet csak a főigazgató írt alá. A döntés jogalapjaként a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-ának (1) bekezdés a) pontját jelölték meg. A bíróság a munkaügyi jogvita folyamatban léte alatt megállapította a Kft. fizetésképtelenségét, és elrendelte a társaság felszámolását azzal, hogy feladatellátási jogutódja a költségvetési szerv. A munkáltató személyét érintő változások folytán a felperes a keresetét a II. rendű alperesre is kiterjesztette. A felperes többször módosított keresetében elsődlegesen a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte visszahelyezése mellett. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és a II. rendű alpereshez történő visszahelyezését kérte, elsődlegesen az Mt. 4. § megsértése, másodlagosan a II. rendű alperes visszahelyezés mellőzésére tett kérelme alaptalansága miatt. A visszahelyezésének mellőzése esetén kérte elsődlegesen a II. rendű alperes, másodlagosan az I. és a II. rendű alperes egyetemlegesen történő kereset szerinti marasztalását. Harmadsorban közbenső ítélet meghozatalát kérte a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapításával az összegszerű követelések körében új eljárás lefolytatásával. Negyedsorban eljárási szabálysértések miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a másod-, vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes megalapozatlanul sérelmezte a Pp. 221. § (1) bekezdésének a megsértését amiatt, hogy a törvényszék a megismételt másodfokú eljárásban a korábbi döntésétől való eltérést nem indokolta meg. A törvényszék a Pp. 270. § (1) bekezdés alapján a megismételt másodfokú eljárásban reá irányadó Pp. 252. § (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a Kúria utasításainak tett eleget. A megismételt eljárásban meghozott döntésének kellett a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglalt előírásoknak megfelelnie. Ennek megsértését is alaptalanul állította azonban a felperes. A Pp. 221. § (1) bekezdés alapján a bíróságok álláspontjukat kifejtették, a logika és okszerűség követelményének betartásával értékelték a bizonyítékokat, és helytállóan jelölték meg a hivatkozott jogszabályokat is. A törvényszék jogszerűen foglalt állást arról, hogy az elsőfokú ítélet indokolásából egyértelműen megállapítható, miszerint nem minden bizonyítékot nevesített az elsőfokú bíróság, de mérlegelés körébe vonta azokat is, amelyek a felperes kötelezettségszegéseit enyhítették, vagy arra magyarázatul szolgálhattak. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által indokolás nélkül mellőzött bizonyítás lefolytatását – helyesen – tartotta maga is szükségtelennek, mert a jogvita a rendelkezésre álló adatok alapján elbírálható volt. Jelen esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutottak, ezért a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot. Alappal a felperes arra nem hivatkozhat, hogy nem került sor készenléti és ügyeleti beosztására, így munkaköri kötelezettsége megszegése részéről nem állapítható meg. A műszakbeosztást végző tanú vallomása alapján a felperest kívánságának megfelelően osztotta be készenlétre, éjszakai ügyeletbe azonban nem, ugyanakkor a létszámhiányos helyzet miatt ez feszültséget okozott. A felperes munkaköri feladataira, a kórházi gyakorlatra tekintettel az osztályon kialakult helyzetet is figyelembe véve jogszerűen értékelte a törvényszék a felperes kötelezettségszegéseként a fenti mulasztását. A műtéti előjegyzések konfliktust gerjesztő voltával kapcsolatos jogerős ítéleti megállapítás sem jogsértő. Ennek értékelésekor nem annak van döntő jelentősége, hogy mi lett volna a minden igényt kielégítő megoldás, hanem az ezzel kapcsolatos problémák felperes általi kezelésének. A reggeli munkakezdéssel és az osztály működésével kapcsolatos szabályozást a felperes alkotta meg függetlenül attól, hogy azt a munkáltató vezetése jóváhagyta. Annak beosztott orvosai által történő jelzések alapján való megváltoztatásától, vagy annak kezdeményezésétől nem volt elzárva, ugyanakkor a probléma megoldását jelentő napi munkakezdésének időpontja korábbra hozatalára nem volt hajlandó. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ezt szinte valamennyi meghallgatott orvos nehezményezte, és ennek a felperes felé hangot is adtak. Jogszerű a törvényszék következtetése, miszerint ennek nemcsak az osztályos munka napi kielégítőbb megszervezésében, hanem a műtéti csúszások csökkentésében, a feszültségek elkerülésében is lényeges szerepe lett volna. A felperes beosztottakkal szembeni vezetői stílusa, hangneme, az ápoló személyzettel, társosztályokkal való kapcsolattartása nem megfelelőségét igazoló vallomásokkal szemben súlytalanok a felperes által felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, az osztály működése érdekében tett intézkedések a sebészeten kialakult igazolt konfliktushelyzetre tekintettel. Függetlenül a felperessel szemben az orvosok által panaszolt intézkedések, illetve a fegyelmi eljárásban vizsgált kötelezettségszegések számától a bíróságok által bizonyítottnak talált lényeges kötelezettségszegések megalapozták a munkáltató rendkívüli felmondását. Ebben a körben helytállóan foglaltak állást az eljáró bíróságok arról, hogy osztályvezetőként a felperesnek kellett volna a konfliktushelyzeteket megoldania, erre javaslatokat tennie, a munkabékét helyreállítania. Megalapozatlan a felülvizsgálati kérelem a rendeltetésellenes joggyakorlás körében is. Az Mt. 4. § (2) bekezdés szerint a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy arra vezet. A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a felperest terhelte azon állításának bizonyítása, hogy a munkaviszonya megszüntetésére bosszúból, a felszámolási eljárás kilátásba helyezése, illetve az alperes orvosigazgatójának hatalomféltése miatt került sor. Az eljáró bíróságok a bizonyítékok jogszerű mérlegelésével jutottak arra a következtetésre, hogy ezen bizonyítási kötelezettségének a felperes nem tett eleget. A törvényszék helytállóan foglalt állást arról, hogy a felperes munkaviszonyát megszüntető intézkedés nem fegyelmi büntetés, hanem a munkáltatóijogkör-gyakorló által egy személyben meghozható rendkívüli felmondás volt, így már a panaszbeadványban foglaltak, illetve a kétszeri osztályértekezleten elhangzottak alapján felmerülhetett benne a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének lehetősége, és felajánlhatta a felperes részére a közös megegyezést is. Ezt az elgondolását nem teszi jogellenessé, hogy ennek alátámasztása érdekében „a fegyelmi tárgyalást” lefolytatták, és az ott elhangzottak alapján a jogkörgyakorló ezen szándéka megerősítést nyert. A bizonyítékok egybevetése alapján jogszerű döntést hoztak a bíróságok arról is, hogy függetlenül a panaszlevél megírásának, iktatásának, aláírásának körülményeitől a szóban jelzett problémák valósak voltak, melyeket a tanúvallomásukban nemcsak a levelet aláíró orvosok erősítették meg a bíróság előtt, de azok valóságát más munkavállalók is alátámasztották. A bizonyítás eredményeként tényként megállapítható kötelezettségszegések, mulasztások minden előzménytől (korábbi üzleti vita, önkormányzati megbízott rosszallása) függetlenül objektív szempontok szerint megalapozzák a rendkívüli felmondást.
Budapest, 2018. április 18.
A Kúria Sajtótitkársága