Tájékoztató munkaviszony megszüntetés jogellenessége és jogkövetkezményei tárgyában a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.322/2017. számú ügyről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. június 12.

Amennyiben a munkavállaló a munkáltató utasítását figyelmen kívül hagyva a munkahelyét több alkalommal, a munkaidő lejártát megelőzően órákkal korábban elhagyja, a munkáltató jogszerűen él az azonnali hatályú felmondás jogával [Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont].

A felperes 2008. október 15-étől állt az alperes alkalmazásában értékesítő, üzletszerző munkakörben. Az alperes 2014. május 10-én azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét megszegte, mivel több alkalommal nem ment be a munkahelyre, valamint nem tartotta be a dokumentációs rendet annak ellenére, hogy a felettese többször jelezte neki szóban és írásban (2014. február 12-én e-mailben), hogy a napi munkaidő 8 órától 16 óra 30 percig tart, és munkaidőben az irodában kell tartózkodni kivéve az ügyféltárgyalást, de azt is dokumentálni és igazolni kell. A felperes a keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeként megítélt összeg és kamata tekintetében azt megváltoztatta, a keresetet elutasította. A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes kereseti kérelmének való helyt adást kérte annak megállapításával, hogy az alperes a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg. A keresetben foglalt igényét változatlanul fenntartotta a felülvizsgálati kérelemben részletezettek szerint. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott az Mt. 52. §-ának (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakra, valamint az Mt. 96. § (1) - (2) bekezdésében rögzítettekre. A munkavállaló alapvető kötelezettsége, hogy a reá irányadó munkaidőben a munkahelyén megjelenjen, ott munkát végezzen, illetve ennek érdekében a munkáltató rendelkezésére álljon. A felperes munkaideje 8.00 órától 16 óra 30 percig tartott, és ítéleti bizonyossággal megállapítható volt, hogy a perbeli időszakban a munkavállaló részére az otthondolgozás lehetőségét az alperes nem biztosította. A munkáltató bizonyította, hogy a felperes a munkáltató munkaidőre vonatkozó előírásait megszegte. A fentiek alapján a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felperes több alkalommal a munkáltató előírását, illetve utasítását megszegve a munkaidő lejártát megelőzően akár több órával (2014. május 9.) engedély nélkül elhagyta a munkahelyét, amely olyan magatartás tanúsításának minősül, ami az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás jogszerű indoka lehetett. Alaptalanul sérelmezte a felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §-ának és a 221. §-ának megsértését. A bíróságoknak a határozatukat mindig a szükséges mértékben kell megindokolniuk, ennek körét pedig az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. A bíróságok az álláspontjukat kifejtették, a logika és okszerűség követelményének betartásával értékelték a bizonyítékokat (Pp. 206. §), és helytállóan jelölték meg a hivatkozott jogszabályokat is. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több határozatában kimondta, hogy „A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása” [IV/1408/2016.; 30/2014. (IX.30.) AB határozat]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH2012.173., Mfv.I.10.300/2016.). Ez jelen esetben nem volt megállapítható.

Budapest, 2018. június 12.

A Kúria Sajtótitkársága