Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.700/2016. számú ügyről fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. május 18.

A felperes 2009. október 1-jétől volt a B-i K Ügyészség ügyésze. Ügyviteli tevékenységét a magánjogi és közigazgatási jogi szakágban működtetett számítástechnikai rendszerben (MAKÖR-ben) kellett rögzítenie. A vezetőhelyettes ügyész 2013 szeptemberében észlelte, hogy a felperestől kevés aktát kap revízióra annak ellenére, hogy sokkal több akta található nála, ezért közösen átnézték a felperes szobájában lévő aktákat rögzítve, hogy azokban milyen intézkedést kell tenni. Felhívta a felperest, hogy mihamarabb dolgozza fel a hátralékot. Dr. K.M. vezető ügyész 2014. január 16-án átnézte a felperes elmaradással érintett aktáit,  és megállapította, hogy a régi ügyekben nincsenek intézkedés tervezetek. Az aktákat összevetve a MAKÖR rendszerben rögzített adatokkal észlelte, hogy a felperes olyan intézkedéseket rögzített a MAKÖR-ben, amelyek tervezete nem volt fellelhető az aktákban. A fegyelmi eljárás eredményeként 2014. április 29-én kelt határozattal a legfőbb ügyész megállapította, hogy a felperes elkövette a legfőbb ügyész, az ügyészek, és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 82. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző hivatali kötelesség vétkes megszegésével megvalósított fegyelmi vétséget, és ezért őt hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolása szerint a felperes 26 közérdekvédelmi ügyben nem, vagy csak jelentős késedelemmel készítette el az érdemi intézkedést, ennek ellenére a MAKÖR-ben elkészítettként vezette ki azokat. További 13 közrendvédelmi ügyben jelentős késedelemmel végezte el a kérelem elbírálását, készítette el az óvást és a felhívást. A felperes a keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és kártérítés megfizetését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest a 2014. április 24-én kelt határozatban nevesített hivatalvesztés fegyelmi büntetést egy fizetési fokozattal való visszavetés „fenyítésre” módosította.

Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott. A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Pp. 272. §-ának (2) bekezdésének megfelelően előadott felülvizsgálati érvelést vehette figyelembe, és a jogerős közbenső ítéletet csatlakozó felülvizsgálati kérelem hiányában csak abban a részében vizsgálhatta felül, amely a fegyelmi eljárásra, a fegyelmi vétség alapjául szolgáló ügyiratok számára, valamint a kiszabott fegyelmi büntetés súlyára vonatkozott. Helytállóan hivatkozott az alperes az Üjt. 83. § (1) bekezdésre azzal, hogy az objektív elévülési határidő nem az elkövetés felfedezésétől, hanem a vétség elkövetésétől számítandó. A mulasztással megvalósított fegyelmi vétség esetén e határidő akkor kezdődik, amikor az ügyész jogszerűen eleget tehetett volna az adott kötelezettségének. A 2009. és 2010. években indult ügyekben ezért helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a törvényszék az objektív elévülési időnél alaptalanul vette figyelembe az ügyirat érkezés időpontját. A felperes az iratkezelési szabályzat 13. § (3) bekezdés második mondata megsértésével elmulasztotta azon kötelezettségét, hogy az azonnali vagy sürgős jelzéssel el nem látott ügyeket érkezésük sorrendjében, az általános 30 napos ügyintézési határidőben elintézze. Ezért mulasztása az objektív elévülési idő szempontjából a másodfokú határozatban megjelölt 9 ügy esetében a szükséges intézkedés megtételére vonatkozó ügyészi felhívás érkezésétől, azaz 2011. október 13-ától számított 30 nap elteltével kezdődött. A fegyelmi eljárás 2014. március 3-án történő elrendelésekor tehát az alperes az objektív határidőt nem mulasztotta el.

A felülvizsgálati eljárásban is irányadó, felülvizsgálattal nem támadott tényállás szerint a felperes megsértette a MAKÖR utasítás 8. pont (2) bekezdését, valamint a 10. pontját, mellyel fegyelmi vétséget valósított meg, mely kötelezettségszegés az alperes helytálló felülvizsgálati érvelése alapján 39 ügyben volt megállapítható.

A másodfokú bíróság téves jogkövetkeztetést vont le arról, hogy a felperes fegyelmi vétségével aránytalanul súlyos büntetésként alkalmazta az alperes a hivatalvesztést. Az arányos büntetés megállapításánál a másodfokú bíróság sem találta elégségesnek önmagában az érintett ügyek számát, és tévedett, amikor az alperes adott szervezeti egységének gyakorlata, valamint a fegyelmi vétséggel érintett ügyek jellege alapján mérsékelte a fegyelmi büntetést.

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Budapest, 2017. május 16.

Kúria Sajtótitkársága