A LXXXIX. rendű felperes a perbeli időszakban 1999. szeptember 12-étől 2007. december 31-éig az alperes Sebészeti Klinikáján sebész orvosként dolgozott. Az alperesnél 1997. február 1-jétől hatályos (I.KSZ.) és a 2004. június 24-étől hatályos (II.KSZ.) egyike sem nevesítette konkrétan azokat a munkaköröket, a közalkalmazottak jogállásáról szól 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 72. § (2) bekezdésének perbeli időszakban 2009. szeptember 31-éig hatályos rendelkezése ellenére, amelyek egészségkárosító kockázati pótlékra jogosítók lennének. Az I.KSZ. a kockázati pótlékra jogosultság elbírálását a közvédelmi csoport és a szervezeti egység vezetőjének közös feladatává tette. A II.KSZ. 120. sz. bekezdése pedig kifejezetten rögzítette, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója csak olyan munkakörök betöltői esetén jogosult az illetménypótlékról dönteni, amely munkakör a kollektív szerződés 2. számú mellékletében szerepel, és e döntését is az egyetemi munkavédelmi bizottság előzetes véleménye után hozhatja meg. A II.KSZ-nek azonban 2. számú melléklete nem volt. A felperesek a keresetükben kockázati pótlék megfizetésére kérték az alperes kötelezését azzal, hogy a munkájukat legalább a munkaidő 50 %-ában jogszabályban meghatározott, különböző egészségkárosító kockázatok között végzik. Az elsőfokú bíróság részítéletével a részítélettel érintett felperesek, köztük a LXXXIX. rendű felperes keresetét elutasította. A XCVIII. és a CCX. rendű felperesek kivételével előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú részítélet nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
A LXXXIX. rendű felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott. A Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárásjogi jogszabálysértések, valamint az anyagi jogi jogszabálysértésként hivatkozott Kjt. 72. § (1) bekezdés alapján vizsgálhatta felül a jogerős részítéletet figyelemmel a felperes jogszabálysértésre vonatkozóan előadott jogi érvelésére. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásnak nem volt tárgya az alperes I. és II. Kollektív Szerződése vonatkozásában kifejtett ítéleti megállapítás, továbbá a vonatkozó eljárásjogi jogszabálysértést megalapozó pontos jogszabályhely megjelölése hiányában a munkavédelmi szakértőként készített szakvéleményre tett felperesi észrevétel.
Annak megállapítása, hogy a munkaköreikben a munkavégzési helyeken a felperesek milyen egészségkárosító kockázatnak voltak kitéve és a munkaidejük mennyi részében, szakértelmet igénylő kérdés. Ezért ezekben a kérdésekben az eljáró bíróságok jogszerűen vontak be szakértőt a bizonyítási eljárásba, a szakértők pedig a szakvéleményük elkészítése során helyesen értékelték a rendelkezésre álló alperesi kockázatértékeléseket, a per adatait, a helyszíni szemlén tapasztaltakat. A Sebészeti Klinikán általános sebészként dolgozó LXXXIX. rendű felperes azonban alappal sérelmezte, hogy esetében mindezen körülmények feltárása a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően elmaradt a bíróságok részéről. A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a bizonyítási kötelezettség általában azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a bíróság valamely állítását valónak fogadja el. Jelen munkaügyi perben azonban a bíróságok nem vették figyelembe, hogy a közalkalmazottaknak, így a LXXXIX. rendű felperesnek nem volt módjuk az egyes perbeli időszakokban az igényüket megalapozó akkreditált laboratóriummal hitelesített méréseket végeztetni, amely a kockázatértékelés készítési kötelezettsége folytán a munkavédelemről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. § (2) bekezdés alapján az alperes feladata lett volna, mert ez szükséges a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok feltárásához. Miután a munkajogi anyagi szabályok a Polgári perrendtartásól eltérően határozzák meg a bizonyítási érdek tartalmát, ezért a bizonyítékok, valamint a bizonyítási kötelezettség értékelése során erre is figyelemmel kellett volna lenniük a bíróságoknak. Az eljáró bíróságok által figyelembe vett szakvélemények vagy nem a LXXXIX. rendű felperes által peresített időszakra, vagy nem a Sebészeti Klinikán dolgozó sebészorvosokra, vagy nem sebészorvosokra vonatkoznak. Emellett a 40. sorszámú szakvélemény a kockázati tényezők közül csak a műtőben jelentkező egyes kockázati tényezőkkel, úgy mint a sugárzásból, az altatógázok légteréből, és a meleg klímából eredő egészségkárosító kockázatokkal foglalkozik. A sebészorvosok műtőn kívüli munkaidejében végzett tevékenységre (munkaidőtükör hiányában) adatok a perben nem állnak rendelkezésre. Emellett nincs szakértői megállapítás a műtéten kívül jelentkező biológiai tényezőkre vonatkozóan (a jegyzőkönyvben tett szakértői megállapítás csak általánosságban, a műtétek során jelentkező biológiai kockázati tényezőkről szól). A perben pontos adatok – műtéti altatási napló, munkaidőtükör hiányában – nem álltak rendelkezésre a LXXXIX. rendű felperes kockázati tényezők között eltöltött munkaidejére, de magukra a kockázati tényezőkre vonatkozóan sem. Ezért a más osztályokon, más munkavégzési körülmények között, más felszereltségű műtőben és más típusú betegellátásban résztvevő sebészekre vonatkozó megállapítások nem voltak vonatkoztathatók a LXXXIX. rendű felperesre. Erre tekintettel a bíróságok megalapozatlanul utasították el a LXXXIX. rendű felperesnek ezen adatok feltárására vonatkozóan előterjesztett bizonyítási indítványait. A tényállás tisztázása [Pp. 206. § (1) bekezdés] csak szakértői vizsgálattal lett volna lehetséges, részletes és elemző adatgyűjtés (munkaidőtükör, műtéti és altatási napló) beszerzésével. Ennek elmulasztása a Pp. 2. § (1) bekezdésébe ütközően történt a bíróságok részéről.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletnek a LXXXIX. rendű felperesre vonatkozóan az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyó döntését a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján az elsőfokú részítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a LXXXIX. rendű felperes keresetére vonatkozóan az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a LXXXIX. rendű felperest részletesen meg kell nyilatkoztatni a peresített időszakban betöltött munkaköreiről és feladatairól, különösen a műtőben és az azon kívül végzett tevékenységéről, továbbá arról, hogy milyen kockázati tényezők között végzett munkát. A peresített időszakra vonatkozóan a LXXXIX. rendű felperes indítványának megfelelően a rendelkezésre álló nyilvántartásokat be kell szerezni (műtéti napló, altatási napló, mérési jegyzőkönyvek, stb.), továbbá amennyiben szükséges, munkaidőtükör készítésével kell nyomon követni az általános sebész munkakörben különféle egészségkárosító kockázatok között végzett napi tevékenységet. Mindezek alapján vonható le csak megalapozott következtetés a LXXXIX. rendű felperes peresített időszakra vonatkozó kockázati pótlék iránti igénye megalapozottságáról.
Budapest, 2017. június 7.
A Kúria Sajtótitkársága