Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.614/2016. számú ügyről perújítás, közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. május 18.

Az N. Község Önkormányzatának Képviselő-testülete határozatával jogutód nélkül megszüntette az önkormányzati alapítású és fenntartású könyvtárat. A megszüntető okirat szerint a közművelődési szervező, azaz a perújító felperes közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján átszervezés miatt szűnik meg 2012. november 14-ével. A felperes 2012. szeptember 4-én kelt felmentése indokolása szerint a jogviszony megszüntetésre az intézmény jogutód nélküli megszűnése miatt került sor. A megyei kormányhivatal törvényességi intézkedéssel élt a képviselő-testületi határozattal szemben. A közigazgatási és munkaügyi bíróság 2013. február 21-én kelt ítéletével a megyei kormányhivatal felperesnek az N. Község Önkormányzat alperes elleni kereseti kérelmét elutasította a képviselő-testületi határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben. Az ítélettel szemben a megyei kormányhivatal  felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és a Kúria 2014. április 23-án kelt ítéletével a jogerős ítéletet és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest pedig új eljárás lefolytatására kötelezte.

A munkaügyi bíróság 2013. augusztus 26-án jogerőre emelkedett ítéletével a felperes keresetét elutasította, amely a jogviszony megszüntetés jogellenességének megállapítását kérte. 2015. március 5-én a perújító felperes perújítási kérelmet terjesztett elő a munkaügyi bíróságon a perújított N. Község Önkormányzatával szemben. Kérelmében a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozott azzal, hogy a Kúria döntése a korábbi munkaügyi eljárás során nem állt a rendelkezésére. A jogellenesség jogkövetkezményeként 12 havi távolléti díjnak megfelelő 1.735.200 forint elmaradt jövedelmet igényelt kártérítés címén annak kamatával. Az elsőfokú bíróság ítéletével a korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte. Kötelezte a perújított alperest, hogy fizessen meg a perújító felperesnek a jogellenes felmentés következményeként 425.998 forint összegű kártérítést és ennek kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 1.293.598 forintra felemelte.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapos, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A felek jogszabálysértésként az Mt. 82. § (2) bekezdését jelölték meg, az alperes pedig hivatkozott még a Pp. 358/A. § (2) bekezdésében foglaltak téves értelmezésére is. Ezért a Kúria kizárólag ebben a körben vizsgálhatta a másodfokú bíróság döntését. Jelen esetben a Pp. 358/A. §-ának (2) bekezdése nem volt alkalmazható figyelemmel arra, hogy az az elmaradt munkabér iránti igényre vonatkozóan tartalmaz szabályozást, a felperes pedig az Mt. 82. § (2) bekezdésére alapítottan kártérítési igénnyel élt. Az Mt. 82. §-ának (2) bekezdésére alapított kártérítési igény esetén nem alkalmazható a Pp. 358/A. § (2) bekezdése.

Az Mt. 82. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. A (2) bekezdés értelmében a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét. Ebből következően a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként a jogszabály kártérítésként kezeli az ehhez kapcsolódó igényt, ezért a jogellenesség jogkövetkezményeiről rendelkező 82. §-84. §-ok mellett alkalmazni kell a törvénynek a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó XIII. fejezetének szabályait. A Kúria 3/2014. (III.31.) KMK véleményének 2. pontja szerint az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott, ezért ilyen igény érvényesítése esetén az elmaradt jövedelem kárelemeinek vizsgálata előtt a 12 havi távolléti díj mint felső összeghatár meghatározása lehet indokolt. A KMK vélemény egyértelműen rögzíti, hogy „Az elmaradt jövedelem limitjeként előírt bruttó 12 havi távolléti díj csupán egy összeghatár, ezért a limit megtartása is az elmaradt jövedelemhez tartozó kártételeinek összegei összeadásával állapítható meg. A limit mint mérték szempontjából összeadandó kártétel összegek szerepeltetését illetően nincs jelentősége annak, hogy az adott elmaradt jövedelemtétel a munkavállaló tekintetében adójogi szempontból miként minősül”. Jelen esetben – az alperes által sem vitatottan – már a megengedett perújítási kérelem benyújtásának időpontjában is a felperes jogellenes jogviszony megszüntetésétől kezdődően két év is eltelt, a megtérült jövedelem pedig csupán 441.602 forint volt. A 12 havi távolléti díj összege úgynevezett „mértékszabály”, így a felperes esetében a ténylegesen elmaradt jövedelem összegéből levonásba kellett helyezni a részére megtérült összeget, ami meghaladta a 12 havi távolléti díj mértékét. Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott, de a felperes esetében a ténylegesen járó és elmaradt illetmény összege levonás után is több volt mint a limitált 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeg, így erre a felperes további levonás nélkül volt jogosult. Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott. Amennyiben a felet a jogellenes jogviszony megszüntetés esetén a megtérült jövedelem levonását követően is magasabb összeg illetné meg a 12 havi távolléti díjnál, a teljes limitösszegre válik jogosulttá.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, amellyel a felperes keresetének 1.293.598 forintot meghaladó részét elutasította hatályon kívül helyezte a perköltségre is kiterjedően, és az alperest további 441.602 forint, összesen 1.735.200 forint megfizetésére kötelezte kártérítés címén a Pp. 275. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel.

Budapest, 2017. május 17.

Kúria Sajtótitkársága