A felperes szakápolóként állt az alperes alkalmazásában, amikor 2011. október 18-án úti balesetet szenvedett és keresőképtelenné vált. Ezt követően 2012. júliusában egy hónapot dolgozott, majd újból keresőképtelen lett és 2013. augusztusáig baleseti táppénzben részesült. 2013. szeptemberében és október 1-jétől 27-éig terjedő időszakban szabadságon volt, ezt követően munkába állt. Munkaviszonyát az alperes 2014. január 9-én kelt felmondásával szüntette meg. A felperes többször módosított keresetében alapbéremelés elmaradása címén 21.587 forint, táppénz-különbözet címén 172.099 forint, nem vagyoni kártérítés címén 1.500.000 forint megfizetésére és perköltség viselésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte azzal, hogy az illeték az államot terheli. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta, az alperes javára megítélt perköltség összegét leszállította. A felperes felülvizsgálati kérelme a bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezésére és a kereseti kérelmeinek helyt adó döntés meghozatalára irányult. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékeli és a per összes releváns körülményére figyelemmel – meggyőződése szerint – bírálja [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége. A Pp. 221. § (1) bekezdése szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik, meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett és utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt valamely tény nem található bizonyítottnak vagy amely miatt a felajánlott bizonyítást mellőzni kellett. A másodfokú bíróság ítélete ezen indokolásbeli előírásoknak nem felel meg. A felperes a fellebbezésében részletesen megjelölte azon kifogásait, amelyek miatt álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete törvénysértő. Felhívta azon jogszabályokat, amelyeket álláspontja szerint a bíróság tévesen értelmezett [Ebktv., Eütv., Eütev., 138/2012. (IV.29.) Kormányrendelet]. Ismételten csatolta azon bizonyítékait - különösen az Emberi Erőforrás Minisztérium állásfoglalását a visszamenőleges ágazati bér fizetéséről táppénz esetén -, amelyeket álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezett. A fellebbezési hivatkozásokat a másodfokú bíróság nem vizsgálta, a fellebbezési érvelésre vonatkozó indokolási kötelezettségének [Pp. 221. § (1) bekezdés] nem tett eleget, önmagában a Pp. 253. § (2) bekezdésére,254. § (3) bekezdésére, illetve a 259. §-ára történő utalás nem felel meg a jogszabályi előírásoknak a Kúria következetes gyakorlata szerint (Mfv.I.10.235/2016/5.). A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályhelyek helyes alkalmazását a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel. Ezt követően a levont jogi okfejtésre vonatkozó döntésnek indokolást kell tartalmaznia. Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság ítélete nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, így azt a Kúria hatályon kívül helyezte a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján azzal, hogy a megismételt eljárásban a felperes fellebbezési érvelését értékelni kell a döntés részletes indokolásával (Pp. 221. §).
Budapest, 2018. március 6.
A Kúria Sajtótitkársága