Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.886/2016. számú ügyről elmaradt munkabér tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. január 11.

Az alperes 2009. előtt kezdte meg a tevékenységét Magyarországon, amelynek során különböző jogi problémák merültek fel a működésével összefüggésben. Az alperesnél munkaviszonyban álló M.G. meggyőzte az ázsiai ügyvezetőt, hogy olyan jogtanácsosra van szükségük, és a feladatra a felperest ajánlotta. 2009. nyarán a felek M-án tartottak megbeszélést, ahol a felperes és a házastársa, valamint az ügyvezető és M. G. volt jelen. Ezen a megbeszélésen a munkaviszony főbb tételeit, a rendelkezésre állást, az ellátandó tevékenységet, illetve az ezért járó díjazást is megbeszélték a felek. A felperesnek havi bruttó 95.000 forint fizetését vállalta az alperes azzal, hogy melegétel utalványt, és üdülési csekket is biztosít a részére. Abban is megállapodtak, hogy a felperes jogtanácsosi tevékenységet a saját gazdasági társasága mellett kizárólag az alperesnél fejt ki a jövőben. A jogviszony esetleges megszüntetése, annak munkáltató részéről való felmondással történő felszámolása esetére egy havi bruttó bér 12-szerese illeti meg. 2009. augusztus 24-én szerződésmódosításra került sor, amikor a felek bruttó 250.000 forint bérben állapodtak meg. A megbeszélés tartalmához igazodóan a felperes és az alperes törvényes képviselője is tisztában volt azzal, hogy annak ellenére, miszerint az egyhavi bér tizenkétszeresére vonatkozó kikötést a munkaszerződésben írásba nem foglalják, nem képezi akadályát annak, hogy ezt mindkét fél magára nézve kötelezőnek tekintse, és így utóbb hivatkozni lehessen rá. A 2009. augusztus 1-jei időpontot követően a felperes a jogtanácsosi teendőket az alperes számára teljes körűen ellátta. A felperes a 2009. augusztus 1-jét követő időben más gazdasági társaságok vezetőitől is kapott megkeresést, amely cégek megkeresését a felperes azzal utasította vissza, hogy az alperes ügyvezetőjével való megállapodás alapján máshol nem fejtheti ki ezen tevékenységét. A felperest 2015. januárjában az alperes telephelyére hívták, ahol egy meghatalmazott személy fogadta őt. Közölte, hogy a továbbiakban a jogviszonyát felmondással megszüntetik. A felperes vitatta ezen személy képviseleti jogosultságát, illetve azt, hogy jogosult lenne ilyen nyilatkozat átadására, így az okiratok átvételét megtagadta, ezért a munkáltató a 2015. január 9-én kelt felmondást postázta a felperes részére. A felperes a keresetében a jogviszony megszüntetésre figyelemmel egy évi távolléti díja, összesen 3.000.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító végzését megváltoztatta, a felperes igazolási kérelmének, valamint a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemnek helyt adott, és elrendelte a korábbi tárgyalás megismétlését. Az elsőfokú bíróság a korábbi tárgyalást 2016. január 27-én megismételte, és rendelkezett a korábbi ítélet teljes egészében való hatályon kívül helyezéséről. Helyt adott a felperes bizonyítási indítványának. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.

A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek akkor tesz eleget a fél, ha a felülvizsgálati kérelemben egyrészt megjelöli konkrétan a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést is tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel [1/2016. (II.15.) PK vélemény]. Ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek csak azon rendelkezései voltak vizsgálhatóak, amelyek a fenti követelményeknek megfeleltek. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésében foglaltakra utalással hivatkozott arra, hogy a bizonyítékait jogszerűen terjesztette elő. Mivel a másodfokú bíróság – ítélete szerint is - értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így azok a felülvizsgálati eljárásban is vizsgálandóak voltak. A Pp. 206. §-ának megsértését a felek a jelen eljárás során nem sérelmezték, ezért a jogerős ítéletben foglalt tényállás volt irányadó. A felek írásban munkaszerződést kötöttek, amely ezen alperesi kötelezettségvállalást nem rögzíti, azonban annak nem volt akadálya, hogy közöttük a többletjuttatásról külön megállapodás jöjjön létre. Ez nem volt versenytilalmi megállapodásnak tekintendő [Mt. 3. § (5) bekezdés] annak céljára is figyelemmel, így az írásba foglalásra nem volt jogszabályi előírás. Ennek hiányában is az alperest fizetési kötelezettség terhelte az Mt. 23. §-a alapján, mivel a felperes bizonyította, hogy a felek a megállapodást magukra nézve kötelezőnek ismerték el annak ellenére, hogy ezt a munkaszerződésbe nem foglalták, eszerint jártak el, mivel a felperes más cég részére jogi tevékenységet nem fejtett ki a megállapodásnak megfelelően. A felek közötti visszterhes, egyező akaratú megállapodás létrejöttét a felperes bizonyította, így joggal tarthatott igényt az alperes részéről 12 havi bére megtérítésére [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Amennyiben a felek nem az írásba foglalt munkaszerződésben rögzítik, de egyező akarattal szóban megállapodnak abban, hogy a munkavállaló a jogviszony fennállása alatt más cégnek meghatározott, pl. jogi tevékenységet nem fejt ki a munkáltató által a munkaviszony megszüntetésekor fizetendő ellenérték fejében, úgy annak ellenére, hogy ez nem minősül versenytilalmi megállapodásnak, a munkáltatót a feltételek megvalósulása esetén fizetési kötelezettség terheli [Az ügyben irányadó 1992. évi XII. tv. 6. §; 3. § (5) bekezdés].

Budapest, 2018. január 11.

A Kúria Sajtótitkársága