Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.568/2016. számú ügyről munkáltató egészségsértése miatti kárfelelősség tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. április 21.

A felperes 2008. augusztus 13-ától állt az alperes alkalmazásában csőszerelő munkakörben külföldi munkavégzési helyen. Az alperes egy német céggel kötött vállalkozási szerződés alapján a felperest Németországban foglalkoztatta 2008. november 26-áig, amikor munkahelyi balesetet szenvedett. Egy acélgerenda a jobb lábára dőlt, nyílt bokatörést szenvedett, amely miatt baleseti táppénzben, majd rokkantsági nyugdíjban, illetve baleseti járadékban részesült. A felperes a keresetében a munkabalesettel összefüggésben elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kára megfizetését kérte az alperestől. A munkabaleset miatti munkáltatói kárfelelősség jogalapjáról az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével döntött, amelyet a másodfokú bíróság közbenső ítéletével helybenhagyott. A Kúria közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és az alperes kárfelelősségét 50 %-ban határozta meg. Az összegszerűség kérdésében az elsőfokú bíróság előtt folytatódó eljárásban született ítéletet a törvényszék részítéletével felülbírálta, az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta, a megítélt vagyoni kártérítés összegét leszállította, a nem vagyoni kártérítést megállapító rendelkezést helybenhagyta, az általános kártérítési összeg tekintetében és ezt meghaladó a vagyoni kártérítési keresetet elutasító, valamint a perköltségről szóló rendelkezést hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A bíróság 2.500.000 forinttal találta kompenzálhatónak a felperes nem vagyoni sérelmét.
A felperes módosított keresetében a külföldön megszerezhető munkabér vonatkozásában euró pénznemben kérte az alperes marasztalását a forint összegű magyarországi elmaradt munkabér mellett. Előadása szerint az elmaradt, forintban megjelenő keresetveszteség a felperest 2011. április 13-ától kezdődően érte. A nettó 7 euró órabér és a havi 180 munkaóra számítása mellett kérte a napi 6,5 euró étkezési hozzájárulás megtérítését is. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 477.110 forintot és annak kamatát, 17.213,6 eurot lejárt keresetveszteség címén, 2015. december 1-jétől 2018. április 23-áig havonta a tárgyhó 10. napjáig 5.601 forint és 398,45 euro keresetveszteségi járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a 17.213,6 euró tőkeösszeget 30.561 euróra, a 2015. december 1-jétől 2018. április 23-áig járó keresetveszteségi járadék 398,45 euró összegét 500 euróra felemelte. A felperest terhelő perköltség összegét 280.000 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alaptalan.
Az 1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pontjából következően a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részei voltak értékelhetőek, amelyek a jogszabályi előírásoknak megfeleltek. A perben alkalmazandó régi Mt. 177. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a 174. § - 176. §-on alapuló felelőssége alapján a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni. A bizonyítási teher azonban a felperesre hárul. A rendelkezésre álló adatok alapján nem volt ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy a felperest az alperes külföldön változatlan feltételek mellett több éven keresztül még foglalkoztatta volna. A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének számítási módja következetes, a jogszabályi előírásoknak megfelel, és törvénysértés nélkül követte ezen elszámolás rendjét.
A magyarországi munkabér tekintetében a felek egyezően állították, hogy a felperes csőszerelő munkakörben határozatlan idejű munkaviszony keretében, változó munkahelyen volt foglalkoztatva 125.000 Ft/hó munkabér mellett. A felek egyezően nyilatkoztak arról is, hogy ezen összeg a németországi díjazáson felül illette meg a felperest. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete részletes elszámolást tartalmaz a felperes által megszerzett és megszerezhető összeg különbözetéről, és abban sem számítási hiba, sem a jogszabállyal ellentétes megállapítás nem volt fellelhető. Ugyanez vonatkozott a keresetveszteségi járadék összegére, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben az elsőfokú ítéletben foglaltakat.
Az euróban megállapított elmaradt munkabér összegét az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg 1.333 euró/hó bruttó összeg alapján figyelemmel a 180 munkaóra/hó, és a 7 euró/óra bérre. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az elsőfokú eljárásban a felek a bruttó összegre nézve egyező nyilatkozatot tettek, az alperes azt nem vitatta, a bíróságok által megállapított összeg pedig helyesen került meghatározásra.
A másodfokú bíróság részletes, és a jogszabályoknak megfelelő indokolását adta a jövőben esedékes euróban meghatározott járadék mértékére, de téves álláspontja folytán az összeget 90 %-ra módosította. Ezért az általa kifejtett és alkalmazott számítási módszer megtartása mellett – az alperes 60 %-os elismerésére figyelemmel – az egy hónapra jutó euró összeg helyesen 332,5 euró/hó. A másodfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a külföldi munkavégzésért járó éves munkabért 10 hónapra számítva kell meghatározni, a havi összeget a két hónapnyi magyarországi itthon tartózkodásra figyelemmel azonban 12 hónapra kell „járadékosítani”. Ebből következően az összeg helyes meghatározása olyan módon történhet, hogy az 1.333 eurót meg kell szorozni a 10 hónappal, mivel a 2 hónap Magyarországon történt időszakra euró bér nem járt, ezért az az egy évre eső teljes munkabért jelentette az euró elszámolás során. Így pedig a 13.330 eurónak a 60 %-a volt értékelendő, amelyet – a kármegosztásra figyelemmel – további 50 %-ban mérsékelni kellett. Ennek alapján alakul ki a havi 332,5 euró/hó munkabér.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében 2009. áprilisától 8 euróban kérte megállapítani az őt megillető órabért, amit az eljáró bíróságok – egyezően – 7 euró/óra összegben határoztak meg, az erre vonatkozó törvényszéki érveléssel a Kúria egyetért.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján döntött a rendelkező részben foglaltak szerint.

Budapest, 2017. április 21.

A Kúria Sajtótitkársága