Tájékoztató a Kúria Bt.I.304/2017. számú jelentős ügyben hozott határozatáról

Dátum

Nem csupán az ügydöntő határozat meghozatalakor, hanem a teljes bírósági eljárás során figyelemmel kell lenni arra, hogy a terhelt esetében az elkövetéskori vagy az elbíráláskori Btk. rendelkezései az irányadók.

A járási ügyészség az I. és II. rendű terhelttel szemben a Btk. 399. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő társtettesként, csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt emelt vádat.

A járásbíróság ítéletével a terheltek bűnösségét eszerint állapította meg, és velük szemben pénzbüntetést szabott ki.

Az ügyészi fellebbezés alapján másodfokon eljáró törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította.

Végzésének indokolása szerint a büntetőeljárásban az elkövetéskor hatályos anyagi jog szabályok rendelkezései az irányadók mindaddig, amíg a cselekményt a bíróság el nem bírálja és csak az ítélet meghozatalakor dönthető el, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény eredményez-e kedvezőbb elbírálást a terheltre nézve.

Tekintettel arra, hogy az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 271. § (2) bekezdés a) és (3) bekezdés b) pontja alapján a bűncselekmény egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntetendő, ezért a Be. 46. § a) pontja alapján a büntetőeljárásban kötelező lett volna a védő részvétele, ennek ellenére az elsőfokú bíróság a II. rendű terhelttel szemben védő nélkül folytatta le az eljárást.

A hatályon kívül helyező végzés ellen a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványt nyújtott be a törvényesség érdekében.

A Kúria az indítványt megalapozottnak találta és ítéletében kifejtette, hogy miután az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényhez képest a bűncselekmény Btk. szerinti büntetési tétele lényegesen enyhébb, a járási ügyészség vádiratában – helyesen – az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény, azaz a Btk. szerint minősítette a terheltek cselekményét.

Mindemellett a védő részvételének hiánya miatt a másodfokú bíróságnak csak akkor kell hatályon kívül helyezni az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 373. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel, ha az ügyész eredetileg is olyan bűncselekmény miatt emelt vádat, amelyre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, illetve a bíróság az elsőfokú eljárás során megállapította a vádtól eltérő, súlyosabb minősítés lehetőségét.

Erre figyelemmel pedig a hatályon kívül helyezés szóba sem kerülhetett volna, mivel az elsőfokú bíróság a vádnak megfelelően folytatta le az eljárást, és nem állapította meg, hogy a cselekmény eltérően minősülhet.

Mindemellett, sem a büntető anyagi jogi, sem a büntetőeljárási törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint a büntetőeljárás lefolytatása során az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény rendelkezései az irányadók mindaddig, amíg a cselekmény elbírálást nem nyert.

Az elsőfokú bíróságnak ezért a vádemeléstől kezdődően – a tárgyalás előkészítése során, majd a tárgyalás folyamán mindvégig, azaz az ügydöntő határozat meghozatala előtt is – figyelemmel kell lennie az enyhébb következményekkel járó jogszabályra, és amennyiben szükséges, le kell vonnia ennek minden anyagi jogi és eljárási következményét mind az eljárás folytathatósága, mind annak mikénti lefolytatása kapcsán.

A törvényszék ugyanakkor saját álláspontjával sem indokolható módon helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában, mivel a járásbíróság előtt érdekében végig meghatalmazott védő járt el.

A Kúria ezért a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványt megalapozottnak találva a Be. 436. § alapján megállapította, hogy a törvényszék hatályon kívül helyező végzése törvénysértő.

Budapest, 2017. július 10.

A  Kúria  Sajtótitkársága