Tájékoztató a Kúria Bfv.II.1.182/2016. számú jelentős ügyben hozott határozatáról: az Alkotmánybíróság által elrendelt felülvizsgálat is csak az alapügyben hozott jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével végezhető el

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. március 16.

I. Az Alkotmánybíróság a 2/2016. (II.8.) AB határozat 1. pontjában megállapította, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szabályainak – a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző – az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló 3/2013. Közigazgatási–munkaügyi jogegységi határozat alaptörvény–ellenes, ezért a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben történt közzétételére, 2014. január hó 24. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette. Elrendelte egyúttal az annak alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.
II. A jogerős ítéletében a bíróság a terheltet költségvetési csalás bűntettében mondta ki bűnösnek és szabott ki vele szemben pénzbüntetést.
II. Az ítélet ellen a legfőbb ügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontja alapján a terhelt javára arra hivatkozással, hogy az Alkotmánybíróság a 2/2016. (II.8.) AB határozatával elrendelte a 3/2013. KMJE  határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A minősítés megváltoztatását, egyebekben a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány alapos.
A legfőbb ügyész az indítványában részletesen kimunkálta, hogy az Alaptörvény–ellenes jogegységi határozat figyelmen kívül hagyása esetén a terhelt terhére – a jogerős határozatban megállapított adóhiánytól eltérően – milyen adónemekben, mekkora összegű adóhiány állapítható meg, és ezzel összefüggésben a terhelt a vád szerinti cselekményével mekkora összegű vagyoni hátrányt okozott. Álláspontja szerint nem ténykérdés, hanem az – Alkotmánybíróság döntésének megfelelően értelmezett – adójogi jogszabályokon alapuló jogkérdés az, hogy a terhelt milyen adónemekben, mekkora összeggel csökkentette az adóbevétel összegét és ezzel a központi költségvetésnek mekkora összegű vagyoni hátrányt okozott.
A jogerős ítéletben megállapított tényálláshoz kötöttség a felülvizsgálat valamennyi esetében, s így a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontján alapuló felülvizsgálat során is irányadó szabály.
A jelen ügyben mindenekelőtt azt kellett eldönteni, hogy általában mit tehet a Kúria, amennyiben az Alkotmánybíróság határozatában előírt felülvizsgálat ténykérdés újraértékelését igényli annak ellenére, hogy a felülvizsgálat általános követelménye a támadott alaphatározattal megállapított tényállás támadhatatlansága.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban elrendelt felülvizsgálat során ez ideig még soha nem fordult elő, hogy a törvénysértés a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján ne lett volna kiküszöbölhető.
A Kúria azt állapította meg, hogy az ügyész – a Be. 423. § (1) bekezdés 2. mondatában megfogalmazott tiltó rendelkezésre figyelemmel – a tényálláshoz kötöttség folytán felülvizsgálati indítvánnyal ebben az esetben sem támadhatja eredményesen a jogerős ítélet tényállásában megállapított ÁFA, SZJA és EHO adónemekben szándékosan előidézett adóhiánnyal okozott vagyoni hátrány összegét.
Elméleti lehetőségként felmerült ezért, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványt – mint a törvényben kizárt indítványt – elutasítja. Ez azonban nyilvánvalóan ellentétben állna az Alkotmánybíróságnak azzal a kifejezett rendelkezésével amellyel a jogerős határozattal lezárt büntetőügyek felülvizsgálatát elrendelte. Az Alkotmánybíróság pedig az alaptörvény–ellenesség megállapítása esetén kizárólag a felülvizsgálat elrendeléséről határozhat.
A Kúria más ügyben már foglalt állást abban, hogy a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontjára alapozott felülvizsgálati indítvány elbírálása során az alaptörvény–ellenesnek bizonyult norma alkalmazásával előidézett alaptörvény–ellenes helyzetet a felülvizsgálati eljárásban kell kiküszöbölni.
A Kúria a törvény (Be.) és az Alkotmánybíróság rendelkezései közötti kollíziót akként oldotta fel, hogy a törvény rendelkezésével szemben is biztosította az Alkotmánybíróság döntésének érvényesülését.
Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügyész által a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontjára alapított okból a Be. 417. § (2) bekezdése alapján hivatalból kötelezően előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapján indított felülvizsgálati eljárásban – az Alkotmánybíróság által kötelezően elrendelt felülvizsgálat folytán – a Kúriának a felülvizsgálati eljárásban kell gondoskodnia az Alaptörvény-ellenes helyzet kiküszöböléséről.
Ennek során természetesen csak olyan határozatot hozhat, amelyet számára a Be. a felülvizsgálati eljárásban lehetővé tesz.
A Kúria bármely döntést (és így különösen megváltoztató vagy hatályában fenntartó határozatot) kizárólag a jogerős határozatban megállapított tényállás maradéktalan alapul vételével hozhat. Ezzel azonban nem küszöbölné ki az Alkotmánybíróság határozatában megállapított alaptörvény–ellenességét.
Megteheti azonban azt is, hogy az Alkotmánybíróság által előírt felülvizsgálat követelményeinek az érvényesítése érdekében hatályon kívül helyezi a jogerős ügydöntő határozatot és új eljárás lefolytatását rendeli el. Ebben a helyzetben a rendes eljárás keretei között már az eljárási szabályok tiszteletben tartásával is maradéktalanul kiküszöbölhető az alaptörvény-ellenesnek bizonyult jogegységi határozat alkalmazásából fakadó alaptörvény–ellenes helyzet.
A Kúria a támadott ítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra utasította.

Budapest, 2017. március 16. 

A  Kúria  Sajtótitkársága