Tájékoztató a Kúria Bfv.I.1.799/2016. számú jelentős ügyben hozott határozatáról: megismételt felülvizsgálati eljárás az Alkotmánybíróság Kúria határozatát megsemmisítő határozata alapján

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. március 16.

Előkészületi cselekménynek nemcsak az tekinthető, amely önmagában megteremti a bűncselekmény elkövetésének közvetlen lehetőségét, hanem minden olyan (egyenes) szándékos tevékenység is, amely alkalmas a célzott bűncselekmény elkövetésének feltételeit akár közvetetten elősegíteni (BH 2015.322.)

A törvényszék bűnösnek mondta ki S. Á. J. terheltet 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 166. § (3) bekezdése szerinti emberölés előkészülete bűntettében, az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés II. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében, valamint az 1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdése szerinti garázdaság vétségében, s ezért halmazati büntetésül két év hat hónapi börtönbüntetésre és háromévi közügyektől eltiltásra ítélte. A terheltet emellett 20 rendbeli emberölés előkészülete bűntettének vádja alól felmentette.
A másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt élet elleni, valamint köznyugalom elleni cselekményeit egységesen az 1978. évi IV. törvény 270/A. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti közveszéllyel fenyegetés vétségének minősítette, a felmentő rendelkezést mellőzte, a büntetést ötvennapi közérdekű munkára enyhítette azzal, hogy a terheltnek szellemi munkakörben kell azt letöltenie. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a Legfőbb Ügyészség a törvényes határidőn belül terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, azt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva. Álláspontja szerint a másodfokon eljárt ítélőtábla a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével minősítette a terheltnek az első fokon eljárt törvényszék által emberölés előkészületeként értékelt cselekményét közveszéllyel fenyegetés vétségének, és emiatt törvénysértő büntetést szabott ki. Arra hivatkozott, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt emberölési céllal szerezte meg a lőfegyvert, amit annak az emberi élet kioltására alkalmas voltán kívül bizonyítanak a terhelt szóbeli és írásbeli megnyilvánulásai, amelyekben folyamatosan tömegesen elkövetett emberöléssel foglalkozott, és azt is előre eldöntötte, hogy kiknek a sérelmére követi el a bűncselekményt, valamint rendszeresen járt lőgyakorlatokra is.
Megítélése szerint tévesen minősítette az ítélőtábla a tényállás 2. pontjában írt cselekményt is közveszéllyel fenyegetésnek, mivel a terhelt azzal, hogy a gáz- és riasztópisztollyal kilőtt a társasház folyosójára, nem csupán riadalmat keltett, hanem a garázdaság vétségét is elkövette.
Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, és a terhelt cselekményeit minősítse 2 rendbeli emberölés bűntette előkészületének, súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettének és garázdaság vétségének.
A felülvizsgálati indítványra tett észrevételeiben a terhelt védője a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
A felülvizsgálati indítványt a Kúria a 2015 júniusában meghozott ítéletében megalapozottnak találta.
Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás 1. pontja szerint a terhelt az elkövetéskor 79 éves nagyanyját olyan súlyosan bántalmazta, hogy az idős sértett súlyos egészségromlást, nevezetesen többszöri csonttörést szenvedett, mely miatt több hónapi kórházi ellátásra szorult.
A tényállás 2. pontja szerint a terhelt 2009. december 16-án egy többlakásos társasház III. emeletén lévő lakásából az általa korábban vásárolt gáz- és riasztópisztollyal kilőtt a folyosóra egy töltényt, amelynek hatóanyaga, a kapszaicin több lakónál nyálkahártya-irritációt okozott, emellett az otthontartózkodó lakókban a lövés ijedtséget váltott ki.
A tényállás 3. pontjának lényege pedig a következő:
A terhelt figyelmét 2007-2008-ban felkeltették az Egyesült Államokban, Finnországban és Németországban végrehajtott ún. iskolamészárlások, és legkésőbb 2008 júniusára elhatározta, hogy hasonló bűncselekményt fog elkövetni; egy lőfegyverrel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára – amelynek ekkor hallgatója volt – berontva több embert agyonlő, majd öngyilkos lesz. Mindezt a „Célbalövés” című versében is leírta, és azt 2008. június 3. napján blogjára feltette.
Majd miután megtudta, hogy sportlövőként a szükséges vizsgák letétele után fegyvertartási engedélyhez juthat, a tervének végrehajtásához szükséges lőfegyver megszerzése érdekében 2008. szeptember 10. napján belépett egy lövészegyesületbe, és egy éven keresztül rendszeresen járt a lőgyakorlatokra. Végül a lőfegyver beszerzésére 2009. szeptember 16. napján engedélyt kapott, és nyomban ezután, szeptember 19-én vásárolt is egy 9 milliméteres kaliberű sport maroklőfegyvert, lőszerekkel együtt. A fegyvert a lakásán tartotta és azt a lőtéren rendszeresen használta is.
2009. október 4. napján feltöltött blogjára egy írást „Magyarázat a Nagy Tetthez” címmel, amelyben kifejtette, hogy a győzelem kapujában áll, a végső csata előtt, minden pofonért hetvenezer pofon, minden csúffá tett percért hetvenezer év jár a pokolban, és megemlékezett az iskolai mészárlások elkövetőiről is, róluk rajongva beszélt. Az írást nem publikálta, csak közvetlenül az elkövetés előtt állt szándékában azt közzétenni.
A terhelt a 2010. február 11. napján történt elfogásáig a cselekményt nem hajtotta végre, annak elkövetéséről azonban nem tett le.
A másodfokon eljárt ítélőtábla azt állapította meg, hogy a terhelt legkésőbb 2008 júniusára elhatározta: „annak érdekében, hogy felhívja magára a figyelmet, azt a látszatot fogja kelteni, hogy egy lőfegyverrel az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának épületébe berontva több embert agyon fog lőni, majd öngyilkos lesz”. Rögzítette, hogy a terhelt azért szerezte meg a fegyvert, hogy az emberölési szándékának komolyságát alátámassza. Ezen túl mellőzte az ítéleti tényállásból annak rögzítését, hogy a terhelt a 2010. február 11-i elfogásáig a cselekményt nem hajtotta végre, annak elkövetéséről azonban nem tett le.
Az irányadó tényállás alapján az ítélőtábla tévesen, az első fokon eljárt törvényszék pedig helytállóan minősítette a terheltnek a tényállás 2. és 3. pontjában írt cselekményeit.
Ugyancsak tévesen vont le jogi következtetést az ítélőtábla a tényállás 3. pontjában írt cselekmény kapcsán, még a módosított tényállásra figyelemmel is. Az az álláspont, miszerint kizárólag az az előkészületi cselekmény, amely önmagában megteremti a bűncselekmény közvetlen elkövetésének a lehetőségét, nem helytálló. Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 18. §-a szerint előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja. Az elbíráláskor hatályos Btk., a 2012. évi C. törvény 11. § (1) bekezdése ugyanígy rendelkezik. Az emberi élet kioltására alkalmas lőfegyver beszerzése egyértelműen megteremti az emberölés véghezviteléhez az eszközt. Miután azonban a cselekmény célzatos, azaz kizárólag egyenes szándékkal valósítható meg, a lőfegyver beszerzésével akkor követhető el az előkészületi cselekmény, ha arra az emberölés véghezvitele érdekében – vagy azért is – kerül sor. Amennyiben a bűncselekmény megkísérlésére nem került sor, azonban a két feltétel megállapítható, vizsgálandó az is, hogy az elkövető nem állt-e el a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékától.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt nem 2008 júniusáig, hanem ezen időpontot követően – 2008 szeptemberében – lépett be a lövészklubba azért, hogy fegyverhez jusson. Majd 2009 februárjában a tényállás 2. pontjában írt cselekménye elkövetése során már megtapasztalta: a már birtokában lévő gáz- és riasztópisztoly használata riadalmat vált ki az emberekből; azaz tisztában kellett lennie azzal, hogy nincs szükség valódi lőfegyverre, miután ahhoz, hogy bárkire ráijesszen, elegendő a gáz- és riasztópisztoly igénybevétele.
Ennek ellenére – ugyancsak az irányadó tényállás szerint – továbbra is megtett mindent a lőfegyver beszerzése érdekében; rendszeresen részt vett a magyar sportegyesület tevékenységében, és megkísérelte a fegyver beszerzését meggyorsítani azzal, hogy 2009. április 10-én Ausztriában is belépett egy sportlövő-klubba.
Mindezek tükrében az ítélőtábla azon álláspontja, hogy a terhelt emberölési szándéka nem volt komoly, a veszély pedig nem volt konkrét, nyilvánvalóan nem helytálló. Az a körülmény pedig, hogy a lőfegyvert a megszerzése után rövid időn belül nem használta, önmagában nem enged arra következtetni, hogy elállt ölési szándékától.
Így az irányadó tényállásból az a következtetés, hogy emberölési szándékától a terhelt elállt volna, nem volt megállapítható. Ugyanakkor írásainak tartalmából egyértelmű következtetés vonható le arra, hogy emberölési szándéka, ami egyetemi társai életének kioltására irányult, a lőfegyver megvásárlásakor fennállt.
Minderre figyelemmel az e tényállási pont szerinti terhelti cselekmény helyes minősítése emberölés bűntettének előkészülete.
A törvényes minősítés mellett a testi sértés bűntette és – az emberölés előkészületének bűntetténél lényegesen enyhébben büntetendő – közveszéllyel fenyegetés vétsége miatt kiszabott büntetés törvénysértő, figyelemmel arra is, hogy a helyes minősítés mellett a terhelt terhére megállapított halmazatot négy rendbeli bűncselekmény alkotja. Ezért a Kúria mindkét, a felülvizsgálattal érintett tényállási pont kapcsán megalapozottnak találta a Legfőbb Ügyészség indítványát, és a megtámadott határozatokat a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel megváltoztatta. Miután a másodfokú bíróság törvénysértően minősítette a tényállás 2. és 3. pontjában írt bűncselekményeket, a Kúriának a cselekmények helyes minősítése kapcsán is állást kellett foglalnia.
A Kúria a terhelt cselekményeit 2 rendbeli, a Btk. 160. § (3) bekezdése szerinti emberölés előkészülete bűntettének, a Btk. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a (6) bekezdés d) pont II. fordulata szerinti testi sértés bűntettének, valamint a Btk. 339. § (1) bekezdése szerinti garázdaság vétségének minősítette, és a vele szemben kiszabott büntetést súlyosította. A Kúria a halmazati meghatározásánál a Btk. 81. § (3) bekezdésére volt figyelemmel, és a jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények kapcsán – tekintettel az elkövetés körülményeire is – a büntetési célok közül hangsúlyt fektetett általános megelőzésre. Így a Kúria a szabadságvesztés tartamát a terhelt elmeállapotára tekintettel ugyan az alsó határhoz közelebb eső mértékben, de a büntetési tételkereten belül, két év hat hónapi tartamban határozta meg. Méltatlannak találta a közügyek gyakorlására is, ezért három évre eltiltotta attól. Megállapította, hogy a büntetést a terheltnek a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel börtönben kell letöltenie, és a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után abból a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel feltételes szabadságra bocsátható.
Egyebekben a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályukban fenntartotta.
A terhelt – részben eredményes – alkotmányjogi panasza alapján a Kúria fent ismertetett ítéletét az Alkotmánybíróság a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatával megsemmisítette, mivel a Kúria felülvizsgálati tanácsában az a bíró is eljárt, aki a terheltnek a nyomozás során a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elleni fellebbezés tárgyában – akkor még törvényszéki bíróként – vett részt. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e körülmény folytán a felülvizsgálati eljárásban e bíró nem vehetett volna részt.
Az előzőekben ismertetett felülvizsgálati ítélet Alkotmánybíróság által megsemmisítése azt eredményezte, hogy a Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítvány elbírálásáról nincs érdemi bírósági határozat. Ezért a Kúria a Be. 406. §-a és 419. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárást megismételte, és a 2017. február 7. napján meghozott ítéletében a fentiekben ismertetett tartalmú határozattal megegyező új ítéletet hozott.

Budapest, 2017. március 16.

A  Kúria  Sajtótitkársága