A törvényszék a 2015. június 25. napján kelt ítéletével a vádlottat az ellene a Btk. 316. §-ába ütköző terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjában írt okból, mert a cselekmény nem bűncselekmény felmentette.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott évekkel korábban célul tűzte maga elé a „devizahitelesek megsegítését”.
A vádlott céljának elérése érdekében 2013. április 22. napi keltezéssel elkészítette az általa „2013. évi MIC. számú devizarabszolga felszabadító törvény, a devizában nyilvántartott hitelszerződések rendezéséről” nevezett fogalmazványt. A vádlott a „2013. évi MIC számú devizarabszolga felszabadító törvény” elnevezésű iratot – melyet törvényjavaslatnak tekintett – eljuttatta valamennyi országgyűlési képviselőhöz.
2013. június 25. napját követően, de 2013. augusztus 04. napját megelőzően – pontosabban meg nem határozható időpontban – a vádlott tartózkodási helyén elkészítette, majd az általa szerkesztett weboldalra „Levél az Országgyűlés Elnökének” megjelöléssel feltöltötte és ezáltal bárki számára megismerhetővé tette az általa készített „Fogadalom” megnevezésű írást az alábbi tartalommal: „Vállalom, hogy a népirtás csökkentése érdekében azt az országgyűlési képviselőt, aki a […] 2013. évi MIC. számú, devizarabszolga felszabadító törvényt 2013. augusztus 20-ig nem szavazza meg, állampolgártársaim számára példamutatóan, alkalom kínálta időben, helyen és módon kivégzem.”.
A törvényszék álláspontja szerint a vádlott tehát csak üres fenyegetést használt, maga sem gondolta komolyan a személy elleni erőszakos bűncselekmény megvalósítását. A vádlott kifejezetten hatásvadász kijelentéseivel kizárólag a közvélemény figyelmének felkeltését kívánta elérni, tisztában volt a jogszabály alkotás folyamatával, fel sem merült benne a személy elleni erőszakos bűncselekmény tényleges megvalósítása.
A vádlott által „vállaltak” kinyilatkoztatása a törvényszék álláspontja szerint nem volt alkalmas arra, hogy az országgyűlési képviselőkben komoly félelmet keltsen, a fogadalom szövegében pontosan – konkrétan – nem jelölte meg az általa végrehajtani vállalt személy elleni erőszakos bűncselekmény megvalósításának helyét, idejét és módját sem, ily módon a törvényszék álláspontja szerint a Btk. 314. § (1) bekezdés a) pontja szerinti terrorcselekményre hivatkozás sem történt meg.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.
Az ügyben másodfokú bíróságként eljáró ítélőtábla a 2016. január 27-én kelt ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 316.§-ba ütköző terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettében és ezért őt 10 hónapi – 2 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott célja az Országgyűlés (állami szerv) valaminek tevésére kényszerítése személy elleni erőszakos cselekmény (emberölés) elkövetésével való fenyegetéssel.
A személy elleni erőszakos bűncselekmény megvalósításának helyét, idejét és módját is meghatározta: „állampolgártársai számára példamutatóan, alkalom kínálta időben, helyen és módon kivégzi”.
Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést.
A Kúria a vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla ítéletét akként változtatta meg, hogy a vádlott cselekményét emberölés bűntette előkészületének [Btk. 160. § (3) bekezdés] minősítette.
Egyebekben a másodfokú ítéletet helybenhagyta.
A Kúria a határozatában kifejtette, hogy a vádlott a közzétett és nyilvánosságra hozott írásában arra vállalkozott, hogy szándékos emberölést valósít meg, nevezetesen azt az országgyűlési képviselőt aki a megadott határidőig az általa készített és hozzájuk eljuttatott törvényjavaslatot nem szavazza meg.
A Btk. 160. § (3) bekezdése szerint „ Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ezt az ölési cselekmény fokozott társadalomra veszélyessége és az emberi élet kiemelkedő büntetőjogi védelme indokolja.
Az előkészületet a szándéktól az különbözteti meg, hogy míg a szándék kialakulása a pszichikumban lejátszódó, mások elöl rejtve maradó folyamat, addig az előkészület már a külvilágban lejátszódó tényleges cselekvés, a szándék tettekben megnyilvánuló megerősítése, mások számára is megismerhetővé tétele.
Az előkészület büntetendőségének feltétele, hogy a célzott bűncselekmény véghezvitelének megkezdésére nem került sor – ugyanis ellenkező esetben az előkészület beleolvad a kísérletbe –, következésképpen – az önkéntes visszalépés eseteit kivéve – nincs is jelentősége annak, hogy miért maradt el a véghezvitel megkezdése.. Az előkészület büntetendősége szempontjából tehát teljesen érdektelen, hogy a véghezvitel megkezdése a szándék vagy elhatározás gyengülése, a feltételek hiánya, esetleg a megkezdés előtti leleplezés következtében maradt el.
Az előkészületi cselekmény végrehajtása ugyanis önmagában még nem bizonyítja, hogy a szándékolt cselekmény végrehajtását a feltételek megvalósulása esetén az elkövető egyáltalán meg is kezdte volna.
Mindezekre figyelemmel a Kúria, mint harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a (másod)fellebbezéssel érintett cselekmények minősítésére vonatkozó részében – a Be. 398. §-ának (2) bekezdése alapján – megváltoztatta, egyebekben, s így különösen a büntetés kiszabására vonatkozó részében – a Be. 397. §-ának alkalmazásával – helybenhagyta.
Budapest, 2016. október 3.
A Kúria Sajtótitkársága