Nem valósul meg felülvizsgálati eljárásra okot adó eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása közötti ellentétet a másodfokú bíróság feloldja

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. július 2.

Tájékoztató a Kúria Bfv.I.1.145/2017. számú jelentős ügyben 2018. május 15-én hozott határozatáról: A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli sikkasztás bűntettében, ezért őt halmazati büntetésül két év tíz hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, három év közügyektől eltiltásra, továbbá három év vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék az első fokú határozatot megváltoztatta, a szabadságvesztés tartamát két év öt hónapra enyhítette, pontosította a bűnügyi költség összegére és viselésére vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozva, felülvizsgálati indítványt. Megítélése szerint az első fokú ítélet rendelkező része és indokolása a felülbírálatra alkalmatlan módon ellentétes volt egymással. A rendelkező rész szövegezése szerint ugyanis a terheltet a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre, míg az indokolás szerint végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Ezt a másodfokon eljárt törvényszék maga is elismerte, és a másodfokú eljárásban korrigálta. A védelem álláspontja szerint erre azonban nincs törvényes lehetőség, és nincs jelentősége annak, hogy a „kisítélet” – amelyhez a védő szerint semmiféle kötőerő nem fűződhet, és az különben sem lett kézbesítve a terheltnek és a védőnek, továbbá az semmilyen indokolást nem tartalmaz – és az írásba foglalt ítélet rendelkező része egymással azonos.

Álláspontja szerint ily módon az elsőfokú bíróság helyett a másodfokú bíróság határozta meg a terhelttel szembeni joghátrányt, amely sérti a tisztességes eljárás követelményét, egyúttal elzárva attól a terheltet, hogy e határozat ellen jogorvoslati jogát gyakorolja.

A felülvizsgálati indítvány alaptalan.

Jelen ügyben arról van szó, hogy az elsőfokú bíróság a terheltet a határozatának rendelkező része szerint végrehajtandó szabadságvesztésre, indokolása szerint azonban végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Ezt azonban a másodfokú bíróság észlelte, és ítéletében részletesen megindokolta, hogy miért kell végrehajtandó szabadságvesztésként értékelni az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat.

Elöljáróban a Kúria leszögezi: a védő érvelése az ún. „kisítélet” tekintetében egyetlen pontjában sem állja meg a helyét. A bírósági ügyviteli nyelvezetben „kisítélet”-ként használt fogalom nem más, mint a Be. 257. § (4) bekezdésében írt, a határozat kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező része, amelyet a tanács tagjai aláírnak, és azt a tárgyalási jegyzőkönyvhöz kell csatolni [Be. 321. § (2) bekezdés]. Joghatása abban áll, hogy ha az ügydöntő határozat előzetesen írásba foglalt és kihirdetett rendelkező része, illetve az írásba foglalt határozat rendelkező része eltér egymástól, a kihirdetett rendelkező rész irányadó, és az írásba foglalt határozatot ennek megfelelően ki kell javítani (a bűncselekmény bírósági határozatban történő megnevezéséről szóló 61/2008. BK vélemény 6. pontja). Ekképp a „kisítélet” a bírósági eljárás egyik legfontosabb dokumentuma, ennek tartalmát kell kihirdetni, és ennek rendelkezéseit kell szóban megindokolni, majd – ha az szükséges – ennek indokolását kell írásba foglalni. A „kisítélet”-et azonban nem kell kézbesíteni, annak tartalmát a tárgyaláson a határozat kihirdetésekor, tehát szóban kell a jelenlévőkkel közölni. A kihirdetett „kisítélet” – a rendelkező rész – tartalma alapján tehetnek a jelenlévők jogorvoslati nyilatkozatokat, ellentétben a polgári eljárással, ahol a határozat írásba foglalt példányát kell a feleknek kézbesíteni, és az írásba foglalt határozat alapján nyílik meg a jogorvoslati jog.

Jelen ügyben nem vitás, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt, előzetesen írásba foglalt és a tanács tagjai által aláírt rendelkező rész és az írásba foglalt határozat rendelkező része egyezik. Az iratokból nem derül ki, hogy az írásba foglalt határozat büntetéskiszabásra vonatkozó indokolása miért tér el a rendelkező résztől, de az előzőekben írtak, valamint az alábbiak miatt azonban ennek nincs is jelentősége.

A másodfokú bíróság az eltérést észlelte, és ítéletében részletesen megindokolta, hogy az elsőfokú bíróság – a kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező résznek és az írásba foglalt határozat rendelkező részének megfelelően – miért végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. Az EBH 2017.B.18. számon közzétett elvi bírósági határozat az indokolási kötelezettség elmulasztása körében állapította meg, hogy ha az elsőfokú bíróság súlyos mértékben megsérti az indokolási kötelezettségét, de a másodfokú bíróság ítéletében az indokolást teljessé teszi, ezáltal a feltétlen eljárási szabálysértést kiküszöböli, ezért az utóbb – a felülvizsgálati eljárásban – már nem állapítható meg, az a jelen ügyben is irányadó.

A törvényszék az ítéletében mellőzte a járásbíróság ítéletének indokolásából azokat a részeket, amelyek – a rendelkező résszel ellentétesen – azt indokolták meg, hogy a terhelttel szemben miért elegendő felfüggesztett szabadságvesztést kiszabni. A mellőzött  bekezdések már nem képezik az első fokú ítélet részét. Ezáltal tehát a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kétségkívül megvalósított, a Be. 373. § (1) bekezdés III. b) pontja szerinti eljárási szabálysértést orvosolta, ekként emiatt eredményes felülvizsgálati indítványt már nem lehet előterjeszteni.

Amit pedig a védő a törvényszék fenti eljárásával a jogorvoslati jog sérelmét illetően kifejtett, annak kapcsán a Kúria azt jegyzi meg, hogy semmi olyan nem történt, ami a jogorvoslati jog elvonását vagy más sérelmét jelentené. Példaként: feltételezve, hogy a járásbíróság ténylegesen végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki, ám a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés alapján a törvényszék  megváltoztathatta volna az első fokú ítéletet, mellőzve a felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést és egyben kiszabhatta volna a közügyektől eltiltást, mindezt bármilyen tételes törvénysértés, avagy alapjog-sérelem nélkül.

Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találva, a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.

Budapest, 2018. július 2.

A  Kúria  Sajtótitkársága