A munkáltató személyében bekövetkezett változáson alapuló közalkalmazotti lemondás tárgyában született ítélet, tájékoztató a Kúria Mfv.II.10.459/2017/4. számú döntéséről

Dátum

A felperes az alperesi jogelődnél 2007. június 1-jétől állt határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban, ahol 2011. január 1-jétől üzemgazdász munkakör betöltésére nevezték ki, több egymást követő határozott idejű gazdasági osztályvezetői beosztásra szóló megbízásokkal. Az alperesi jogelőd 2016. február 26-án kelt intézkedésével tájékoztatta a felperest a munkáltató személyében 2016. április 1-jén bekövetkező változásról és 2016. május 1-jéig gyakorolható fenti változás miatti lemondási jogáról. Az alperesi jogelőd 2016. március 31-e napjával visszavonta a felperes vezetői megbízását fenti okból, melynek részletes írásbeli indokolását kérte a felperes. Az alperes írásban tájékoztatta a felperest a megbízás visszavonásának indokáról, egyúttal részére osztályvezető helyettesi beosztást ajánlott fel eredeti kinevezése szerinti munkaköre mellett. A felperes kérte az üzemgazdász és a felajánlott gazdasági osztályvezető helyettes munkaköri leírás közlését. Az alperes az üzemgazdász munkaköri leírást 2016. április 26-án kelt levelével 29-én közölten azzal küldte meg, hogy a folyamatos egyeztetés alapján tudomására jutott, az osztályvezető helyettesi feladatokat felperes nem vállalja. A felperes 2016. április 29-én a közalkalmazotti jogviszonyát az Mt.40.§ (1) bekezdése alapján, a „jogutódlásra” tekintettel lemondással megszüntette azon indokok alapján, melyek szerint vezetői megbízásával egyidejűleg, illetve korábban sem kapott az üzemgazdász munkakörre vonatkozó munkaköri leírást; a vezetői megbízás visszavonásáról nem az alperesi jogelőd munkáltatói jogkört gyakorló gazdasági igazgatója, hanem a főigazgatója döntött; sem a felajánlott osztályvezető helyettes, sem az üzemgazdász munkakörre vonatkozó munkaköri leírását nem kapta meg; a kialakult bizonytalan helyzet egészségi állapotára is hátrányos változásokat eredményezett. Az alperes a felperesi lemondást a Kjt. 25.§ (2) bekezdés c) pont szerinti lemondásnak tekintette, melyről a felperest 2016. május 4-én kelt levelével tájékoztatta.

A felperes jogszerű lemondásának jogkövetkezményeként kérte a felmentési idő felére a munkavégzés alóli mentesítését és felmentési időre járó illetménye, valamint végkielégítése megfizetését arra hivatkozással, hogy az alperes a munkáltató személyében bekövetkező változást követő 15 napon belül nem tájékoztatta a felajánlani kívánt munkakörről és a munkaköri feladatokról; nem képzettségének és végzettségének megfelelő munkakört kívánt biztosítani; valódi szándéka a felmentési idővel és a végkielégítéssel kapcsolatos fizetések alóli mentesülés. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint az üzemgazdász munkaköri leírást és kiegészítését átadta, azt a felperes aláírásával igazoltan átvette; a vezető helyettesi beosztást a felperes nem fogadta el, a korábbi vezetői megbízás visszavonásával a felperes többletfeladatai szűntek meg, amely eredeti üzemgazdász munkakörét nem érintette; a felperes munkafeltételei nem változtak, ezért tekintette a felperes lemondását az általános szabályok szerinti lemondásnak.
Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítás lefolytatását követően a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelve a lemondást az Mt. 40. § (1) bekezdése alapján jogszerűnek tekintette és az alperest felmentési időre járó illetmény, valamint végkielégítés megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a keresetet elutasította a lemondás jogellenessége folytán.
A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott.
A Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 40.§ (1) bekezdése a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatti munkavállalói felmondás jogát biztosítja akként, ha a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a munkaviszony fenntartása számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna. A Kjt. 23. §  (1) bekezdés rögzíti, hogy az adott munkakör mellett vezetői beosztás adható, amely megbízással jön létre, míg a (6) bekezdés a közalkalmazott kinevezése szerinti munkakörében történő továbbfoglalkoztatásra kötelezi a munkáltatót a megbízás visszavonása esetén. A felperes munkaköre a jogelődnél és a jogutódnál is üzemgazdász volt.

A Kjt. 2.§ (3) bekezdés alapján alkalmazandó Mt. 46.§ (1) bekezdés 15 napos munkáltatói tájékoztatási határidőt ír elő, amelyet az alperes – az üzemgazdász munkaköri leírás ezt követő közlésével megsértett. A jogszabálysértés jogkövetkezményeként azonban nem nyílik meg a felperes fenti joga a felmondás gyakorlására, mert arra a jogszabályban meghatározott okból van lehetőség.

A felperesnek kellett bizonyítani a rá irányadó munkafeltételek megváltozását és a jogszabályhelyen megjelölt további konjunktív feltételek fennállását, azonban az írásbeli jognyilatkozata indokolása ezt nem tartalmazta, melynek hiányában a felperes lemondása nem volt jogszerű.
Az Mt. 40.§ (1) bekezdés szerinti felmondást a munkavállaló (közalkalmazott) köteles írásban megindokolni. A bíróságnak a joghatályosan közölt indokolás keretei között kell vizsgálnia azt, hogy a törvényben konjunktíven meghatározott minősített tényállási elemek fennállnak-e.

Budapest, 2018. április 10.

A Kúria Sajtótitkársága