A magyar állammal szemben jogalkotással okozott kár megtérítése iránt indult perben hozott döntést a Kúria

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. július 4.

Pfv.IV.21.912/2017/6.: Az I. rendű felperes keresetében 2.166.779.469 forint, a II. rendű felperes 1.315.374.213 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti álláspontjuk szerint a pénznyerő automaták üzemeltetéséhez kapcsolódó játékadó emelésére (adóemelés) és a pénznyerő automaták a 2012. október 10-i hatállyal kizárólag játékkaszinóban való üzemeltetésére való korlátozásra (tiltás) vonatkozó jogalkotással sérültek az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 56. és 34. cikkeiben foglalt jogaik, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. §-ában meghatározott tulajdonhoz való joguk, amely az Európai Unió Bírósága (EUB) által az ún. Berlington-ügyben kifejtettek értelmében megállapíthatóvá teszi az állam jogalkotásért fennálló kártérítési felelősségét; keresetüket másodlagosan a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján is előterjesztették.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – részben eltérő indokolással – helybenhagyta.

A Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint az ún. Anomar ügyben kifejtettek értelmében elegendő a határon átnyúló tényállási elem potenciális lehetősége is ahhoz, hogy a tagállam valamely uniós alapjogot sértő jogalkotásért fennálló kártérítési felelőssége vizsgálható legyen. Az adott tényállás tisztán belföldi gazdasági társaságok között, belföldön megvalósult szolgáltatás nyújtására vonatkozik, annak semmilyen határon átnyúló eleme nincs. Ebből következően az EUMSZ keresetben megjelölt 56. és 34. cikkeiben biztosított uniós alapvető jogok sérelme a perben nem volt vizsgálható. Erre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróságnak az elsődlegesen előterjesztett keresetet elutasító álláspontjával értett egyet.
A Kúria egyetértve az elsőfokú bíróság másodlagosan előterjesztett keresetet elutasító döntésének indokaival, a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti általános kárfelelősségi szabályokra alapított másodlagos kereseti kérelem teljesítésére sem látott lehetőséget. Rámutatott, hogy az ítélkezési gyakorlatot jelenleg meghatározó EBH1999.14. számon közzétett eseti döntés szerint a jogszabály hatályba lépésével összefüggésben bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a polgári jogi kárfelelősség szabályai sem alkalmazhatók. A jogalkotással összefüggő kár megtérítésére a korábbi bírói gyakorlatot viszonylag áttörő 1/2014. számú polgári elvi döntésben kifejtettek szerint is csak a jogalkotó által egyedi ügyben, nem normatív tartalommal, diszfunkcionális jogalkotás megállapítására alapot adó és az Alkotmánybíróság határozatával megsemmisített jogszabályi rendelkezés miatt érvényesített igény esetén van lehetőség, ez azonban az adott esetben nem volt megállapítható.

Budapest, 2018. július 4.

A Kúria Sajtótitkársága