Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményei

Az „új Polgári Törvénykönyv” elnöki tanácsadó testületet a Kúria elnöke az új törvény hatálybalépését követően hívta életre abból a célból, hogy a jogtudomány és a joggyakorlat résztvevői együttesen kísérhessék figyelemmel a családjogot és társasági jogot is magában foglaló kódex gyakorlati érvényesülését. A testületet dr. Menyhárd Attila, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára vezeti, és havi rendszerességgel ülésezik. Tagjai: dr. Leszkoven László, dr. Faludi Gábor, dr. Lábady Tamás, dr. Fézer Tamás, dr. Nochta Tibor, dr. Szeibert Orsolya, dr. Kemenes István, dr. Goldea Zsuzsanna, dr. Wellmann György, dr. Anka Tibor, dr. Kovács Kázmér, dr. Kőrös András, dr. Döme Attila, dr. Dzsula Marianna, dr. Csűri Éva.

A testület eddigi működése elmélyült szakmai beszélgetéseket hozott, amelyek vélemények megfogalmazását is lehetővé tették. Miután a testület nem a bírósági szervezetrendszer része, véleményei semmilyen kötőerővel nem bírnak. A testület életre hívójaként azonban meggyőződésem, hogy az itt megfogalmazódó gondolatok segítséget nyújthatnak a jogkereső közönségnek e történelmi jelentőségű, új magánjogi kódex alkalmazásának kezdeti lépéseiben.

A joganyagok között szavakra is kereshet, ha azok egy részletét beírja az alábbi mezőbe. Egyszerre több szóra is kereshet [SPACE]-szel elválasztva, ilyenkor a rendszer csak azokat a joganyagokat jeleníti meg, amelyekben pontosan a beírt szövegminta szerepel.

A Ptk. 3:24.§ (1) bekezdésében foglalt felelősségi szabály alkalmazása abban az esetben, ha a vezető tisztségviselő jogviszonya a Ptké. 9.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint meghozott döntés vagy a Ptké. 9.§ (3) bekezdésében meghatározott időpont előtt keletkezett

A Ptk. 3:24.§ (1) bekezdése alapján a jogi személy vezető tisztségviselőjének a jogi személlyel szembeni felelősségére a szerződésszegésért való felelősség szabályait kell alkalmazni. A Ptk. a szerződésszegésért való felelősségre, különösen a felelősség alóli mentesülés és a felelősség korlátozása tekintetében az 1959-es Ptk-hoz képest jelentősen eltérő szabályokat állapít meg. A vezető tisztségviselő és a jogi személy között fennálló jogviszony olyan kötelmi jogi jogviszony, amelyre a Ptké. 50.§. (1) bekezdése alapján a kötelem keletkezésekor irányadó Ptk-t kell alkalmazni. Ebből az következhetne, hogy ha a jogi személy vezető tisztségviselőjének megbízatása a Ptk. hatályba lépése előtt keletkezett, e jogviszonyra, így a vezető tisztségviselőnek a jogi személlyel szembeni felelősségére is az 1959-es Ptk. szabályait kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a jogi személyre a Ptké. 9.§ (2) és (3) bekezdése alapján a Ptk. vagy az 1959-es Ptk. szabályai alkalmazandók-e.

A Tanácsadó Testület véleménye szerint ugyanakkor inkonzisztenciát eredményez, ha a jogi személy működésére a Ptk. szabályait, míg a jogi személy és vezető tisztségviselője közötti jogviszonyra az 1959-es Ptk. szabályait kellene alkalmazandónak tekinteni. Ezért a Tanácsadó Testület egységes álláspontja szerint a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködésnek az adott jogi személyre a Ptké. alapján irányadó időpontjától a jogi személy és a vezető tisztségviselő közötti jogviszonyra is a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Ettől az időponttól kezdve a vezető tisztségviselő a jogi személlyel szemben a szerződésszegésért való felelősségnek a Ptk. 3:24.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Ptk. X. címében foglalt szabályai szerint felel.

Ha a bíróság a közös tulajdont úgy szünteti meg, hogy a volt tulajdonostárs javára használati jogot alapít, keletkezik-e használati díj fizetési kötelezettsége a használat jogára feljogosított volt tulajdonostársnak a tulajdonossal szemben? [Ptk. 5:84.§ (4)]

A Ptk. 5:84. §-ának (4) bekezdése a bíróság számára a bennlakónak a tulajdoni hányadával arányos használati jog biztosítását teszi lehetővé, amelynek értékcsökkentő hatását a megváltás folytán fizetendő ellenérték, illetve az árverési vételár felosztási arányának meghatározásánál neki kell viselnie. A használat joga dologi jogosultság, e jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint vele együtt élő családtagjai szükségletét meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti (Ptk. 5:159. § (1) bek.), terhelik viszont az e joghoz fűződő - a Ptk. 5:159. § (2) bekezdésének utaló szabályára tekintettel az 5:149.-150. §§-aiban meghatározott – kötelezettségek. A használat jogának jogosultja, mint dologi jogosult a használatért rendszeres ellenértéket nem köteles fizetni.
A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a Ptk. rendelkezései nem zárják ki azt, hogy azokban a helyzetekben, amelyekben a megszűnt tulajdoni hányadhoz igazodó terjedelmű használati jog alapítása nem alkalmas a felek közötti jogvita ésszerű lezárására, a felek közötti jogvita végleges lezárása érdekében a bíróság az ingatlanban benn maradó (volt) tulajdonostárs javára az eredeti tulajdoni hányadát meghaladó részére vagy az ingatlan egészére kiterjedő használati jogot alapítson. Ebben az esetben a használati jognak a megszűnt tulajdoni hányadot meghaladó része után a tulajdonost megillető ellenszolgáltatás mértékét és teljesítésének a módját (a felek közötti elszámolását) a bíróság a közös tulajdon megszüntetése során az ítéletében határozza meg.

A közös tulajdon megszüntetése során az ingatlanban maradó volt tulajdonostárs javára alapítható használati jog [Ptk. 5:84.§ (4)] tartalma

A Ptk 5:84. § (4) bekezdésében foglalt szabályok lehetővé teszik, hogy a bíróság a közös tulajdont úgy szüntesse meg, hogy az ingatlan használatára a bennlakó tulajdonostársat, az ő méltányos érdekeinek védelmében, az ingatlan használatára jogosítsa fel. A Ptk. 5:84.§ (4) bekezdése használati jog alapítását teszi lehetővé. A használati jog alapításának következtében az ingatlanban beálló értékcsökkenést a használati jog jogosultjának, így a bentlakó tulajdonostársnak kell viselnie. A Tanácsadó testület álláspontja szerint a Ptk. 5:84. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés a Ptk. 5:159.§-ában meghatározott használati joggal azonos tartalmú jog alapítását teszi lehetővé, amely nem terjed ki haszonélvezeti jog alapításának lehetőségére. A Ptk. 5:84.§ (4) bekezdésében foglalt rendelkezés éppígy nem teszi lehetővé, hogy a bíróság bérleti vagy quasi bérleti jogviszonyt hozzon létre a közös tulajdon megszüntetése során.

A Ptk. szabályai lehetőséget adnak-e arra, hogy a bíróság egy ítéletben, alternatív módon a közös tulajdon megszüntetésének több módját rendelje el? [Ptk. 5:84.§]

A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a Ptk. anyagi jogi szabályai nem zárják ki azt, hogy a közös tulajdon megszüntetésének módja tekintetében a bíróság ítélete vagylagos (alternatív) rendelkezést tartalmazzon, így például az egyik tulajdonostársat arra kötelezze, hogy a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadát ellenérték fejében, meghatározott időn belül váltsa magához, majd a teljesítési határidő eredménytelen elteltének esetére az árverési értékesítést rendelje el. Az ítélet meghozatalát követően a körülmények változása azonban ilyen alternatív ítéleti rendelkezés esetén sem vezethet az ítéletben megállapított alternatív marasztalás korrekciójára. A közös tulajdon megszüntetési módjainak a Ptk.-ban meghatározott sorrendjétől (5:84.§) a bíróság ebben az esetben sem térhet el. A Ptk. szabályai nem zárják ki, hogy egyes megszüntetési módokat a bíróság elsődleges és másodlagos alternatívaként határozzon meg. A Ptk. rendelkezéseiben meghatározott sorrendiség nem zárja ki az együttes alkalmazás lehetőségét.  Nem kizárt az sem, hogy a bíróság egyidejűleg, egymás mellett több megszüntetési módot alkalmazzon. A Ptk. rendelkezései nem zárják ki például azt, hogy az ingatlan természetbeni megosztása mellett, annak egy elkülönített részén a bíróság társasházat hozzon létre.

A társasházzá alakítás helye a közös tulajdon megszüntetési módjainak sorrendjében [Ptk. 5:84.§]

Az 1959-es Ptk. a közös tulajdon megszüntetésének szabályozását elkülönítette a közös tulajdon társasházzá alakításától (147-148. §§, illetve 149. §), ehhez képest a bírói gyakorlat is abba az irányba haladt, hogy a közös tulajdon társasházzá alakítása nem tartozik a közös tulajdon megszüntetésének szűkebb értelemben vett módjai közé, és különösen nem annak elsődleges formája. Ez azt jelentette, hogy a közös tulajdon megszüntetése iránti perben a társasházzá alakítás csak akkor jöhetett szóba, ha a fél erre vonatkozóan külön kereseti (viszontkereseti) kérelmet terjesztett elő, és az egyéb szükséges műszaki és jogi feltételeket igazolta. A Ptk. beillesztette a társasházzá alakítást a közös tulajdon megszüntetési módok közé (5:84. § (5) bek.). A bekezdés megfogalmazása (nyelvtani értelmezése) azonban nem ad választ arra, hogy a társasházzá alakítás hogyan illeszkedik a korábbi bekezdésekben szabályozott és a szöveg szerint is egymást sorrendben követő a) természetbeni megosztás, b) magához váltás, c) árverési értékesítés, mint közös tulajdon megszüntetési módok sorába.
A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a Ptk. alkalmazása körébe eső ügyekben a közös tulajdon megszüntetése során a társasházzá alakítás a közös tulajdon megszüntetésének az árverési értékesítést megelőző módja. Ez utóbbira ugyanis a Ptk. 5:84. § (2) bekezdése értelmében csak akkor kerülhet sor, ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg. A társasházzá alakítás alkalmazhatóságának vizsgálatához nincs szükség külön keresetre vagy viszontkeresetre, ennek lehetőségét ezek nélkül is vizsgálni kell. A társasház létrejöttéhez azonban alapító okirat szükséges, amelyet a bíróság ítélete pótol, így meg kell, hogy feleljen az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés követelményeinek, amelyhez további mellékletek csatolása is hozzátartozik. Mindehhez elengedhetetlen, hogy ezt a megszüntetési módot legalább az egyik fél kérelmezze. Emellett is csak akkor hozhat létre a bíróság társasházat, ha annak szükséges műszaki és jogi feltételei fennállnak. A társasházzá alakítás tehát hivatalból, kérelem és a felek együttműködése nélkül nem kivitelezhető. Ha a felek nem teszik meg a társasház alapításához szükséges nyilatkozatokat, illetőleg ha az adott tényállás mellett nem lehet azzal számolni, hogy a társasházzá alakítás a felek közötti konfliktust véglegesen megoldja, a bíróságnak arra a megállapításra kell jutnia, hogy a társasházzá alakítás az adott konkrét esetben nem alkalmazható módja a közös tulajdon megszüntetésének.

Oldalak