Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményei

Az „új Polgári Törvénykönyv” elnöki tanácsadó testületet a Kúria elnöke az új törvény hatálybalépését követően hívta életre abból a célból, hogy a jogtudomány és a joggyakorlat résztvevői együttesen kísérhessék figyelemmel a családjogot és társasági jogot is magában foglaló kódex gyakorlati érvényesülését. A testületet dr. Menyhárd Attila, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára vezeti, és havi rendszerességgel ülésezik. Tagjai: dr. Leszkoven László, dr. Faludi Gábor, dr. Lábady Tamás, dr. Fézer Tamás, dr. Nochta Tibor, dr. Szeibert Orsolya, dr. Kemenes István, dr. Goldea Zsuzsanna, dr. Wellmann György, dr. Anka Tibor, dr. Kovács Kázmér, dr. Kőrös András, dr. Döme Attila, dr. Dzsula Marianna, dr. Csűri Éva.

A testület eddigi működése elmélyült szakmai beszélgetéseket hozott, amelyek vélemények megfogalmazását is lehetővé tették. Miután a testület nem a bírósági szervezetrendszer része, véleményei semmilyen kötőerővel nem bírnak. A testület életre hívójaként azonban meggyőződésem, hogy az itt megfogalmazódó gondolatok segítséget nyújthatnak a jogkereső közönségnek e történelmi jelentőségű, új magánjogi kódex alkalmazásának kezdeti lépéseiben.

A joganyagok között szavakra is kereshet, ha azok egy részletét beírja az alábbi mezőbe. Egyszerre több szóra is kereshet [SPACE]-szel elválasztva, ilyenkor a rendszer csak azokat a joganyagokat jeleníti meg, amelyekben pontosan a beírt szövegminta szerepel.

A jognyilatkozat írásbeliségének követelményei a Ptk. 6:7.§ (3) bekezdésének az alkalmazásában

A Ptk. 6:7. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, amennyiben a Ptk. eltérően nem rendelkezik, a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. A 6:7. § (3) bekezdése technológia semleges feltételeket szab a hagyományos írásba foglalástól különböző módon megtett jognyilatkozatok írásbeli minőségének megállapításához, amikor úgy rendelkezik, hogy írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. E feltételeknek a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 910/2014/EU Rendeletben (eIDAS rendelet) szabályozott elektronikus aláírások a hozzá tartozó azonosítási eljárásokkal és szolgáltatásokkal aggálytalanul megfelelnek.

A gyakorlatban igény merült fel arra, hogy a maradandó eszközzel, írásjelek útján tett, a Ptk. 6:7.§ (3) bekezdésben foglalt rendelkezés követelményeinek vitathatóan megfelelő nyilatkozatok is írásba foglaltnak minősülhessenek. Ilyenek például az e-mailben, ahhoz csatolt file-ban, beszúrt aláírásképfájllal ellátott, szövegszerkesztővel szerkesztett, szerkeszthető vagy nem szerkeszthető formába konvertáltan elküldött, chat felületen, SMS-ben, a másik fél által rendelkezésre bocsátott platformon elektronikus úton tett írásbeli nyilatkozatok. Az ilyen formában tett jognyilatkozatok a Ptk. 6:7.§ (3) bekezdésének alkalmazásában akkor minősülnek írásba foglaltnak, ha közlésükre, a bennük foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.

A Tanácsadó Testület tagjainak többségi álláspontja szerint a bíróságnak minden esetben meg kell vizsgálnia és meg kell állapítania, hogy az adott közlési forma az adott körülmények között megfelelt-e ezeknek a feltételeknek. A Ptk. 6:7.§ (3) bekezdésében foglalt rendelkezés ugyanis a valódiság és hamisítatlanság követelményét nem szabályozza, és nem várja el a nyilatkozat abszolút hamisíthatatlanságát ahhoz, hogy az írásbeli nyilatkozatnak minősüljön. Ennek a követelménynek elvileg bármilyen fizikai formában megjelenített közlési forma megfelelhet. Ezért a nem hagyományos és nem az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. tv. 17.§-ában (az eIDAS Rendelet1  26.§-ában) szabályozott írásbeli alakszerűség mellett tett jognyilatkozatok alakiságának minősítése attól függ, hogy a vizsgált nyilatkozattételi és közlési forma az adott esetben alkalmas-e a tartalom változatlan visszaidézésére, továbbá a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására.

A Tanácsadó Testület tagjainak kisebbségi álláspontja szerint a 6:7. § (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek a hagyományos írásbeli forma, továbbá az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. tv. 17.§-ában (az eIDAS Rendelet 26.§-ában) szabályozott írásbeli alakszerűség felelhet meg. E vélemény szerint az elektronikus úton tett jognyilatkozat akkor tesz eleget az írásbeliség követelményének, ha azt e rendelkezéseknek megfelelően elektronikusan aláírják. Nem tartja elfogadhatónak továbbá, hogy ugyanazon formában tett elektronikus jognyilatkozat – például az e-mail – egyik esetben megfelel az írásbeliség követelményének, más esetekben viszont azt nem elégíti ki.

Egységes a Tanácsadó Testület álláspontja abban, hogy ha törvény meghatározza a Ptk. 6:7 § (3) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő nyilatkozattételi módot (azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés), akkor az ilyen módon megtett nyilatkozatot írásba foglaltnak kell tekinteni.

––––––––––––––––––
1 A belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 910/2014/EU Rendelet

Ha az örökhagyó végintézkedését a Ptk. hatálybalépése előtt tette, a kötelesrész alapjára is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell-e alkalmazni? [Ptké. 65.§ (2)]

A Ptké.1  65.§ (2) bekezdése értelmében, ha az örökhagyó végintézkedését a Ptk. hatályba lépése előtt tette, a kötelesrész mértékére a Ptk. hatályba lépése előtt hatályos jogszabályt kell alkalmazni. A kötelesrész mértéke nem önmagában a törvényben meghatározott hányad, hanem az a kötelesrészre jogosult igényét jelenti a kötelesrész kiadásáért felelős személyekkel szemben. A kötelesrészt ezért csak a kötelesrész alapjának és hányadának együttes figyelembevételével lehet meghatározni. Ebből pedig az következik, hogy ha az örökhagyó végintézkedését a Ptk. hatálybalépése előtt tette, a kötelesrész alapjára is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.

––––––––––––––––––
1 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről

A Ptk. 7:78.§ (3) bekezdésének alkalmazásában feltétel-e a szülői felügyeleti jog tényleges megszüntetése?

A Ptk. 7:78.§ (3) bekezdése szerint a szülőt az örökhagyó olyan magatartás alapján is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot. A rendelkezés nem várja el azt, hogy erre ténylegesen sor is kerüljön, és a rendelkezés helyes értelmezése szerint erre nincs is szükség. A bíróság ugyanis az öröklési jogi jogvitában autonóm módon megvizsgálhatja, hogy a szülői felügyeleti jog megszüntetésének lett volna-e alapja. Ennek a vizsgálatnak az eredményeként kell eldöntenie, hogy az erre alapított kitagadási ok valóban fennállt-e. 

Az osztályos egyezséggel engedett holtig tartó haszonélvezeti jog eshet-e megváltás vagy korlátozás alá? [Ptk. 7:58.§ (3)]

Az osztályos egyezséggel a felek véglegesen rendezik az öröklés folytán előálló jogviszonyaikat (vagyoni helyzetet) a túlélő házastárs felé is. Ezért az osztályos egyezséggel alapított holtig tartó haszonélvezeti jog nem eshet megváltás vagy korlátozás alá. Ez az értelmezés azonban nem változtat azon, hogy a Ptk. 7:58 (3) szerinti haszonélvezeti jog szerzése örökléssel való szerzésnek minősül.

Mi a közjegyzőnél letett végrendelet visszavételének joghatása abban az esetben, ha a végrendelet a letétel hiányában is megfelel az írásbeli magánvégrendeletre előírt alaki kellékeknek? [Ptk. 7:44.§]

A Ptk. 7:44.§-ában foglalt rendelkezés egyértelmű szabályként fogalmazza meg, hogy a közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti akkor, ha azt a végrendelkező visszaveszi. Ebből az következik, hogy a közjegyzőnél letett végrendelet a végrendelkező általi visszavétellel hatályát veszti akkor is, ha egyébként megfelel az írásbeli magánvégrendeletre előírt alaki kellékeknek. Nincs akadálya azonban annak, hogy a végrendelkező annak hatályát a végintézkedésre előírt alakszerűségek mellett fenntartsa.