Köf.5.050/2016/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5050/2016/4.
A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Horváth  Tamás bíró
Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (1027 Budapest, Tölgyfa utca 1-3)
Az érintett önkormányzat:  Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzat (1092 Budapest, Bakáts tér 14.)
Az ügy tárgya: településképi kötelezési eljárás

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzat Képviselő-testületének a településképi bejelentési eljárásról és a településképi kötelezésről szóló 8/2013. (IV. 9.) önkormányzati rendeletének 6. § (1) bekezdése, valamint Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzat Képviselő-testületének Belső-Ferencváros rehabilitációs szabályozási tervéről és építési szabályzatáról szóló 8/2006. (III. 10.)   önkormányzati rendeletének  12. § (4) bekezdése más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes cipőkészítő üzlete ... szám alatti társasházban található. A társasház közös képviselője 2015. május 9-én érkeztetett beadványában bejelentette, hogy a felperes a társasház kapubejárat melletti faláról a régi vitrinjét leszerelte és két darab új vitrint tett ki előzetes bejelentés és társasházi közgyűlési hozzájárulás nélkül, továbbá a homlokzat felújítás alatt áll, ezért a vitrin elhelyezése a felújítási munkát is akadályozza.

[2] Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Főépítésze, mint elsőfokú hatóság, 2015. augusztus 15. napján kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy az adott ingatlanon a portálba és a homlokzatba kihelyezett kirakatszekrényeket távolítsa el a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül.

[3] Az elsőfokú hatóság a döntését Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzat Képviselő-testületének a településképi bejelentési eljárásról és a településképi kötelezésről szóló 8/2013. (IV. 9.) önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Ör.1.) 6. § (1) bekezdésére, valamint Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzat Képviselő-testülete által alkotott Belső-Ferencváros rehabilitációs szabályozási tervéről és építési szabályzatáról szóló 8/2006. (III. 10.)   önkormányzati rendeletére (a továbbiakban: Ör.2.) alapította.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2015. október 22. napján kelt határozatával a felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A másodfokú hatóság is hivatkozott az Ör.l. 6. § (1) és (2) bekezdésére, valamint az Ör.2. 12. § (4) bekezdésére.

[5] A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt.

[6] Az ügyben eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: indítványozó) a 12.K.30.379/2016/9. számú végzésében a per tárgyalását felfüggesztette és a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult az Ör.2. 12. § (4) bekezdése, valamint az Ör.1. 6. § (1) bekezdése más jogszabályba ütközésének vizsgálatát, továbbá az egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megállapítás időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben való alkalmazásának a kizárását kezdeményezve.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[7] Az indítványozó előadta, hogy az Ör.2.-t hatályon kívül helyezte a Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzata Képviselő-testületének 17/2016. (VII. 5.) önkormányzati rendelete, ugyanakkor az előtte folyamatban lévő egyedi ügyben a hatályon kívül helyezést megelőző Ör.2.-beli szabályokat kell alkalmaznia, ez alapján kell a jogvitát elbírálnia.

[8] Az indítványozó álláspontja szerint az Ör.2. 12. § (4) bekezdése és az Ör.1. 6. § (1) bekezdése sérti a magántulajdonnal való rendelkezés jogát, így beleütközik a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:85. § (5) bekezdésébe, 5:74. §-ába, 5:75. §-ába, valamint az 5:78. § (1) bekezdésébe, továbbá a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 23. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint 24. § (1) bekezdésébe.

[9] Az indítványozó bíróság ismertette a jogszabályi rendelkezések tartalmát, majd kifejtette, hogy a Ptk. 5:85. § (5) bekezdése alapján a társasháztulajdonra a közös tulajdonra vonatkozó szabályt kell megfelelően alkalmazni. A közös tulajdonról szóló Ptk. 5:74. § szerint a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, e jogot azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő lényeges jogi érdekének a sérelmére. A bíróság szerint a Ptk. a közös tulajdon részét képező épületrészek esetében sem jogosít fel külső, harmadik, akár magánjogi, akár közjogi szervezetet a tulajdonnal való rendelkezésre. A kirakatszekrények felett a felperesi tulajdonjog oldaláról a Ptk. 5:13. § (2) bekezdése az irányadó, miszerint a tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga. A homlokzat a társasház tulajdonosainak közös tulajdona, a felperes a társasházban tulajdonnal rendelkezik.

[10] Az indítványozó szerint az Ör.2. 12. § (4) bekezdése sérti a felhívott jogszabályhelyeket, mivel a kirakatszekrények eltávolításának időkorlátját adja csak meg „a munkák idejére”, de nem tartalmazza, hogy a felújítás után az eredeti kirakatszekrények változtatás nélkül visszahelyezendők. Az önkormányzati rendelet indokolatlanul beavatkozik a társasházközösség tulajdonosi jogai gyakorlásába, vagyis a homlokzat birtoklása, használata, hasznosítása körében.

[11] Az Ör.1. 6. § (1) bekezdése szerint a településképbe nem illeszkedő, vagy a helyi építési szabályzattal ellentétes reklámelhelyezés megszüntetésére kötelezhetik az elhelyezőt, tehát csak olyan elem helyezhető vissza a homlokzatra, amely rendelkezik önkormányzati jóváhagyással. Ebből adódóan az indítványozó álláspontja szerint az Ör.1. 6. § (1) bekezdése is sérti a Ptk., illetve a Ttv. felhívott rendelkezéseit, mert nem tartalmazza azt a kitételt, hogy a rendelkezés alkalmazása alól kivételt képeznek a homlokzat-átalakítással, homlokzatfestéssel járó felújítás esetén a munkák idejére az épület faláról eltávolított táblák és szerelvények – felújítási munkát követő – változtatás nélküli visszahelyezésének esetei, amikor nem új reklám elhelyezéséről van szó. A bíróság szerint e kitétel nélkül az Ör.1. 6. § (1) bekezdése az Ör.2. idézett 12. § (4) bekezdésével ellentétessé válik.

[12] A bíróság kifejtette továbbá, hogy a felperesnek a kirakatszekrényeket alkotó dolgokra a tulajdonjoga fennáll, és a reklámhordozó léte/eltávolítása nyilvánvalóan a felperesi üzlet működésére vonatkozó gazdasági érdekre is kihat. Mivel az Ör.1. 6. § (1) bekezdése és az Ör.2. 12. § (4) bekezdése a tulajdonjogba indokolatlanul beavatkozik, ezért az indítványt benyújtó bíróság kérte azok törvényellenességének megállapítását, illetve az alkalmazási tilalom elrendelését.

[13] A Kúria a a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján felhívta az érintett önkormányzatot álláspontjának kifejtésére. Az érintett önkormányzat az Ör.1., illetve az Ör.2. vonatkozásában előterjesztett bírói kezdeményezés elutasítását kérte. Az önkormányzat rögzítette, hogy álláspontja szerint valójában nem a rendelkezési jog harmadik személy általi gyakorlásáról van szó az adott esetben, hanem arról, hogy az önkormányzati rendelet a tulajdonjogot bizonyos szempontból korlátozza. A tulajdonjog korlátozása önmagában nem jogellenes, maga a Ptk. 5:13. § (1) bekezdése is azt rögzíti, hogy a tulajdonos tulajdonjogának tárgyán teljes és kizárólagos jogi hatalom csak a jogszabály és mások jogai által meghatározott korlátok között illeti meg. Állásfoglalásban az önkormányzat hivatkozott az Alaptörvény 32. cikkében az önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazó szabályokra. Megállapította, hogy a kerületi önkormányzat szabályozási önállósága legitim cél alapján a magántulajdon korlátozására is kiterjedhet. A településkép-bejelentési eljárásról rendeletalkotásra az önkormányzatot több jogszabály is felhatalmazza. Az ügyben figyelembe kell venni a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 23. § (5) bekezdés 5. pontját, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 29. § (6) bekezdését, a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) rendelkezéseit is. Az érintett önkormányzat kifejtette, hogy az Ör.1. célja Ferencváros építészeti, városképi, illetve természeti értékeinek védelme és igényes kialakításának a biztosítása. Az önkormányzat szerint a közjogi beavatkozás értékelésénél az arányosság kritériumát is figyelembe kell venni, jelen esetben az arányosság sérelme sem állapítható meg.

[14] A konkrét esettel összefüggésben utalt még arra, hogy a főváros városépítési osztálya is úgy foglalt állást, hogy a perbeli épület átépített földszinti sávja a turisták által is kedvelt kiskörúthoz, a Vásárcsarnok közvetlen környezetéhez és a védett épülethez is egyaránt méltatlan. A falfelületre helyezett vitrinek településképi szempontból nem kívánatosak, az épülettől idegen, oda nem illő elemek.

[15] Az Ör.2. 12. § (4) bekezdése vonatkozásában az érintett önkormányzat előadta, hogy a kifogásolt rendelkezés nem avatkozik be indokolatlanul a társasházközösség tulajdonosi jogai gyakorlásába, vagyis a homlokzat birtoklása, használata, hasznosítása kérdéskörébe. Az egységes településkép legitim, közérdekű cél, amelynek érdekében szükséges és nem aránytalan rendelkezés az, hogy a munkák idejére a tulajdonosok, bérlők valamennyi táblát és szerelvényt leszereljenek az épület faláról. Ez nem ellentétes a Ptk. rendelkezéseivel, hanem éppen összhangban áll a Ptk. 5:24-5:25. §-aiban foglalt szomszédjog, illetve a Ptk. 5:26-5:27. §-aiban rögzített használat különös eseteinek szabályozási elveivel, továbbá összhangban áll a Ttv. 20. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt tulajdonostársi tűrési kötelezettség indokaival.

[16] Végül az önkormányzat kifejtette, hogy nem jogszabályba ütköző az sem, hogy az Ör.2. vitatott rendelkezése csak a munkák idejéről beszél, és nem tartalmazza, hogy a felújítás után az eredeti kirakatszekrények változtatás nélkül visszahelyezendők. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Ör.2. önmagában nem tiltja az eredeti kirakatszekrények felújítás utáni változtatás nélküli visszahelyezését.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[17] Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

[18] A Kúria jelen ügyben elsőként azt állapította meg, hogy az Ör.2. 10. § (11) bekezdését a Köf.5068/2013/4. számú határozatában már vizsgálta. Megállapította a 10. § (11) bekezdésből a „kapualjban,” szövegrész törvényellenességét ezért azt megsemmisítette, azonban a 10. § (11) bekezdésének további rendelkezéseit nem érintette. Az Ör.2. 10. § (11) bekezdése a következő szöveggel maradt hatályban: „Önálló, az épület kialakult portálrendszerétől független vitrin, kirakatszekrény az épület közterület felőli falfelületein, passzázs-átjáró falán, kerítésen, előkertben nem helyezhető el”.

[19] A Köf.5068/2013/4. számú határozat kijelölte a tulajdonba való közjogi beavatkozás korlátait. E döntés szerint az építési szabályok által történő közhatalmi beavatkozás – akár törvényi, akár önkormányzati rendeleti szinten – eleve az egyes tulajdoni részjogosítványok korlátozására épít. A közhatalmi beavatkozás alapja a közérdek lehet. Megállapítható az is, hogy a tulajdonba, azon belül is az ingatlantulajdonba való közhatalmi beavatkozás tere egyre bővülő. A városrendezési szabályok, az infrastrukturális beruházások növekedése, mind a közhatalmi tulajdonkorlátozás sokasodását eredményezik.

[20] Az építésügyben vannak olyan közhatalmi beavatkozások, amelyeket a tulajdonos ellentételezés nélkül tűrni köteles (pl. nyilvánvaló, hogy az építési magasság előírása önmagában nem teremt alapot a telektulajdonosnak kártalanításra), vannak aztán olyan beavatkozások, amely során az értékgarancia elve érvényesül, azaz a közjogi beavatkozás során fellépő értékvesztést az államnak/önkormányzatnak kompenzálnia kell (pl. egy övezeti átsorolás következtében előálló értékvesztés). Végül a tulajdonba való közérdekű és kivételes beavatkozás legerősebb formájánál a kisajátításnál az alaptörvényi garanciáknak kell érvényesülni: a feltétlen, azonnali és teljes kártalanítás mellett lehetséges a tulajdonelvonás is. Rá kell mutatni továbbá arra, hogy előfordulhat a tulajdonba való olyan állami/önkormányzati beavatkozás is, amely az egyes esetekben a vonatkozó szabályoknak megfelel, de összességében, a beavatkozás gyakorisága, mennyisége alapján a tulajdon jogintézményét veszélyezteti.

[21] Látható tehát, hogy a közérdek érvényesítése és a (magán)tulajdon védelme közötti helyes arány meghatározására nincs egységes szempont, azok differenciált, esetről-esetre történő elbírálást kívánnak meg. Az estről-esetre történő elbírálás alkotmányosságát az Alkotmánybíróság, törvényességét a Kúria bírálja el.

[22] Az Ör.2. jelen ügyben vizsgálni kért 12. § (4) bekezdése szerint „homlokzat-átalakítással, homlokzatfestéssel járó felújítás esetén a munkák idejére a tulajdonosok, bérlők valamennyi táblát és szerelvényt kötelesek az épület faláról eltávolítani, vagy azok eltávolítását tűrni.” Az indítványozó bíróság szerint e rendelkezés sérti a magántulajdon feletti rendelkezési jogot. Az indítványozó kiemelte, hogy a tulajdonjog oldaláról a Ptk. 5:13. § (2) bekezdése irányadó, miszerint a tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga.

[23] Jelen ügy tárgya tehát a közjogi szabályozás [az Ör.2. 12. § (4) bekezdésnek] törvényességi megítélése, a magánjogra vonatkozó szabályok alapján.

[24] A Kúria arra mutat rá, hogy az Alkotmánybíróság már a 64/1993. (XII.22.) AB határozatában megállapította: az alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. (ABH 1993, 379-382.) Mivel a tulajdonjog részjogosítványai (birtoklás, használat, rendelkezés) nem azonosíthatók a tulajdonhoz való jog közjogi védelmet élvező lényeges tartalmával, ezért a tulajdonba való közjogi beavatkozás során nem a Ptk. – jelen esetben az indítványozó által megjelölt 5:13. § (2) bekezdése – a mérce, hanem az, hogy a beavatkozás közérdeket szolgál-e, és a beavatkozás nagysága arányban áll-e az elérni kívánt céllal. A tulajdonkorlátozás során vannak olyan esetek – mint ahogy fentebb a Köf.5068/2013/4. számú határozat is utalt rá – amikor a tulajdonos minden ellenszolgáltatás nélkül tűrni köteles a tulajdonba való beavatkozást. A Kúria megítélése szerint ilyen szabályt tartalmaz az Ör.2. 12. § (4) bekezdése.

[25] Az indítványozó a Ptk.-nak a közös tulajdonra vonatkozó 5:74. §-ával [A tulajdonostársak joga a birtoklásra és használatra], a  5:75. §-ával [A közös tulajdon hasznainak szedése, költségviselés és veszélyviselés], az 5:78. § (1) bekezdésével [Határozathozatal], valamint a társasházakra vonatkozó 5:85. § (5) bekezdésének azzal a rendelkezésével tartja ellentétesnek a vitatott szabályozást, amely szerint a társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az indítványozó szerint továbbá az Ör.2. ellentétes a Ttv.-vel. A Ttv. 23. § (1) bekezdése értelmében minden tulajdonostárs jogosult a közös tulajdon tárgyainak birtoklására és használatára, ez azonban nem sértheti a többi tulajdonostárs ezzel kapcsolatos jogát és jogos érdekét, a (2) bekezdés pedig kimondja, hogy a közgyűlés a birtoklás, használat és hasznosítás módját meghatározhatja. A Ttv. 24. § (1) bekezdése értelmében a közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (a továbbiakban együtt: közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha a szervezeti-működési szabályzat másképp nem rendelkezik.

[26] A Kúria utal arra, hogy ezen magánjogi szabályok is csak az alkotmányos és jogszabályi keretek között érvényesülhetnek. A társasházi tulajdont érintően sem beszélhetünk a tulajdon negatív és abszolút jogként való meghatározásáról épp ellenkezőleg, a tulajdonba való közjogi beavatkozás legitim cél érdekében, megfelelő felhatalmazás alapján meghozott önkormányzati rendeletben arányos módon elfogadható. Mégpedig az Ör.2. által kitűzött cél a városrész rehabilitációja kétségen felül közérdekű cél, az Ör.2. megfelelő törvényi felhatalmazáson (az önkormányzati és az építési törvény előírásain) nyugszik, s az arányosság kérdése sem kétséges, mivel e 12. § (4) bekezdéséből szövegszerűen következik, hogy a táblák és szerelvények eltávolítása a felújítási munkák idejére vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy az épület-rehabilitáció adott esetben magában foglalja a homlokzat-átalakítást és homlokzatfestést, s az sem vitatható, hogy ezen munkák nem végezhetők el megfelelően az épületre felszerelt reklámtáblák, szerelvények eltávolítása nélkül. (Más kérdés – s nem az Ör.2. 12. § (4) bekezdésnek problémája – ha a visszahelyezésnek településképi korlátai, feltételei vannak).

[27] A Kúria megállapította, hogy az Ör.2. támadott 12. § (4) bekezdésében közérdekű cél fogalmazódik meg, közérdekből arányos közjogi beavatkozás a tulajdonjogba. Tehát nem arról van szó, hogy a Ptk. nem hatalmaz fel külső közjogi szervezetet a közös tulajdon részét képező épületrészek esetén a tulajdonjogba való beavatkozásra, hanem arról, hogy a tulajdonos tulajdonosi jogait csak a jogszabályi (a „külső közjogi szervezet”, azaz az önkormányzati rendelet) korlátai között gyakorolhatja.

[28] Minderre tekintettel a Kúria az Ör.2. 12. § (4) bekezdése törvényellenességének megállapítására és alkalmazási tilalma elrendelésére irányuló indítványt elutasította.

[29] Az indítványozó által vizsgálni kért másik rendelkezés az Ör.1. 6. § (1) bekezdése. E szabály értelmében: „A polgármester a 3-4. § szerinti tevékenység bejelentés nélküli, az 5.§ (3) bekezdése szerinti igazolás hiányában, az 5. § (4) bekezdés szerinti tiltás ellenére történő folytatása esetén, illetve ha az építési tevékenység, illetve reklám-elhelyezés nem illeszkedik a településképbe vagy ellentétes a helyi építési szabályzattal az 2.§ (2) bekezdés szerintieket kötelezheti
a) az építmény, építményrész felújítására, átalakítására vagy elbontására,
b) a helyi értékvédelemmel összefüggő kötelezettségek teljesítésére,
c) a reklám-elhelyezés megszüntetésére,
határidő megjelölésével.”

[30] Az indítványozó e szabályok vonatkozásában is a Ptk. és a Ttv. fenti rendelkezéseivel való ellentétet veti fel, amely magánjogi szabályok tartalmát a konkrét ügyre vonatkozóan a Kúria fentebb már kifejtette. Az indítványozó valódi problémája azonban az Ör.1. 6. § (1) bekezdésével kapcsolatban az, hogy „nem tartalmazza a kitételt, hogy e rendelkezés alkalmazása alól kivételt képeznek a homlokzat-átalakítással, homlokzatfestéssel járó felújítási munkák esetén a munkák idejére az épület faláról eltávolított táblák és szerelvények – felújítási munkát követő – változtatás nélkül visszahelyezett esetei, vagyis amikor nem új reklám-elhelyezésről van szó”.

[31] A Kúria megítélése szerint az indítványozó fenti érve nem az utólagos normakontroll körébe tartozik, hanem azzal, hogy a meglévő szabályozásból további rendelkezéseket hiányol, mulasztásban megnyilvánuló törvényellenesség vizsgálatát veti fel. A Kúria már a Köf.5041/2016/4. számú döntésében levezette, hogy a Bszi. és a Mötv. szabályait is figyelembe véve a bíró, az előtte lévő per tárgyalásának felfüggesztése mellett mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megállapítására nem rendelkezik indítványozási joggal.

[32] Erre tekintettel az Ör.1. 6. § (1) bekezdése törvényellenességének megállapítására, megsemmisítésére és alkalmazási tilalma elrendelésére irányuló indítványt a Kúria elutasította.

[33] Végezetül a Kúria megjegyzi, hogy az Ör.2. 12. § (4) bekezdése és az Ör.1. 6. § (1) bekezdése között az indítványozó által jelölt ellentmondás látszólagos. Figyelembe kell venni ugyanis az önkormányzati szabályozás más elemeit is, amelyekből egyértelműen megállapítható, hogy mi tekinthető a településképbe nem illeszkedő, a helyi építési szabályzattal ellentétes reklámtevékenységnek, csakúgy, mint az, hogy a homlokzat-felújítást követő visszahelyezéssel kapcsolatos jogszabályi követelmények [nemcsak az Ör.12. § (4) bekezdése] sem csak az új, hanem valamennyi táblára, szerelvényre vonatkoznak. A vonatkozó jogi környezet értékelésébe adott esetbe be lehet vonni a Köf.5068/2013/4. számú határozat megállapításait is.

A döntés elvi tartalma

[34] A településképi bejelentési eljárás önkormányzati szabályozása szükségképpen korlátozza a tulajdonhoz való jog részjogosítványainak gyakorlását.

Alkalmazott jogszabályok

[35]  2013. évi V. törvény 5:85. § (5) bekezdés, 5:74. § 5:75. § 5:78. § (1) bekezdés
2003. évi CXXXIII. törvény 23. § (1) és (2) bekezdés, 24. § (1) bekezdés

Záró rész

[36] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2017. március 21.

Dr. Kozma György s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k.előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás s.k. bíró