Köf.5.045/2016/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5045/2016/3.

A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
           Dr. Kalas Tibor bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
             (1027 Budapest, Tölgyfa u. 1–3.)

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros III. Kerület
                Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselő-testülete
                (1033 Budapest, Fő tér 3.)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Mészár Éva jogtanácsos

Az ügy tárgya: gyógyszerkiadások viseléséhez nyújtott támogatás feltételeiről szóló önkormányzati rendelet rendelkezésének törvényességi vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

Budapest Főváros III. Kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és egyes szociális ellátásokról szóló 10/2015. (II. 16.) önkormányzati rendelete 2015. július 1–2015. október 13. és 2015. október 14–2016. január 15. között hatályos 2. § (1) bekezdés a) pontja törvényellenessége megállapítására és a Fővárosi Bíróság előtt folyó 8.K.30.323/2016. számú perben a rendelkezés alkalmazása tilalmának kimondására irányuló indítványt elutasítja.  

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A magánszemély felperes 2015. szeptember 9-én kérelmet terjesztett elő óbudai gyógyszertámogatás megállapítása céljából, ami Budapest Főváros III. Kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat (a továbbiakban: III. kerületi önkormányzat) szociális rendeltetésű települési támogatási fajtája. Az erre rendszeresített formanyomtatványon életvitelszerű tartózkodási helyként az ingatlant (a továbbiakban: bérlemény) jelölte meg, annak kezdő időpontjaként a 2011. évet.

[2] A felperes lakcímnyilvántartás és a lakcímet igazoló hatósági bizonyítvány szerinti lakóhelye „ B. V. utca ...”. E hatósági igazolványt a Budapest III. kerületi okmányiroda állította ki 2006. augusztus 10-én. Az ingatlan-nyilvántartásban a Budapest, III. kerület belterület .../1/A/13 hrsz. alatt nyilvántartott, 50 m2 alapterületű, kétszobás lakás 1/2–1/2 tulajdoni hányadban a felperes lánya és veje tulajdonában áll.

[3] A felperes nyilatkozata szerint az ingatlanban 2011-ig tartózkodott, majd a fenti bérleménybe költözött és ott bérlőként lakott. Bérleti szerződést azonban, nyilatkozata szerint, részére a bérlők nem adták át, folyamatban lévő peres eljárásokra való hivatkozással. A bérleti szerződést 2016. február 15. napjával mondták fel. 

[4] Az elsőfokú hatáskör gyakorlója, a III. kerületi önkormányzat polgármestere 2015. szeptember 22-én kelt IV–8705/4/2015. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. A döntést a III. kerületi önkormányzat 10/2015. (II. 16.) számú, a szociális igazgatásról és egyes szociális ellátásokról szóló rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdés a) pontjában és (2) bekezdés a) pontjának ac) alpontjában foglaltakra alapította. Eszerint az Ör. személyi hatálya nem terjed ki a felperesre, mivel évek óta nem a III. kerületben él. Nyilatkozata szerint bejelentett lakóhelyén lánya lakik, ő maga pedig életvitelszerűen a bérleményben. A kérelmet ezért a III. kerületi önkormányzat érdemben nem is vizsgálta.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt III. kerületi önkormányzat képviselő-testülete 2015. november 12-én meghozott 768/2015. (XI. 12.) számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A teljes terjedelmében írásba foglalt határozatot a képviselő-testület képviseletében a polgármester adta ki, 2015. november 18-án, IV–10435-5/2015. számmal. A döntés az Ör. 2. § (1) bekezdésére, valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc. tv.) 45. § (1) bekezdésére hivatkozik.

[6] A felperes keresettel támadta a képviselő-testület határozatát, az Ör. szabályainak megsértésére hivatkozva, egyúttal vitatta az Ör. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, az önkormányzat területén való életvitelszerűen való tartózkodás kikötésének jogszerűségét.

Az indítvány és az érintett önkormányzat álláspontja

[7] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 8.K.30.323/2016/12. számú végzésével a per tárgyalását felfüggesztette és a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult az Ör. 2. § (1) bekezdés a) pontja törvényellenességének megállapítása iránt.    

[8] A bíróság álláspontja szerint az Ör. 2. § (1) bekezdés a) pontja ellentétes a Szoc. tv. 1. §-ában foglaltakkal. Az utóbbi szerint:
„1. § (1) E törvény célja, hogy a szociális biztonság megteremtése és megőrzése érdekében meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit.
(2) A helyi önkormányzatok az e törvényben szabályozott ellátásokon túl saját költségvetésük terhére egyéb ellátásokat is megállapíthatnak.”
A bíróság értelmezésében az itt tételezett jogalkotói cél, azaz a szociális biztonság előmozdítása nem valósulhat meg az Ör. által elvárt követelmények teljesítése kógens előírásával, ami egyéves időtartam letelte a lakó- vagy tartózkodási hely nyilvántartásba vételétől és a tényleges életvitelszerű tartózkodásra nézve, mégpedig együttes (konjunktív) feltételként.

[9] A bíróság mindezek okán a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/C. § (1) bekezdése alapján a per tárgyalását felfüggesztette, továbbá a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 48. § (3) bekezdése szerint az Ör. vonatkozó pontja felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárást kezdeményezett a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt jogszabályba ütközés címén. 

[10] Az indítványra a III. kerületi önkormányzat állásfoglalást nem nyújtott be.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[11] Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

[12] A Bszi. 48. § (3) bekezdésének alkalmazására akkor kerül sor, ha a bíró az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása kapcsán önkormányzati rendelet rendelkezésének jogszabályba ütközését észleli.

[13] Jelen indítvány szerint az Ör. vitatott rendelkezése a Szoc. tv. 1 §-ába ütközik. Az indítvány így fogalmazza 4. oldal 4. bekezdésében: (a)z önkormányzatok által települési támogatás címén meghatározható és nyújtható pénzbeli támogatások célját a Szoc. tv. 1. §-a szerinti, jogalkotó által tételezett altruisztikus támogatási formák meghatározása jelenti…”, „az önkormányzat tartsa meg a legfontosabb törvényi célt, (…) amely a szociális biztonságot tudja előmozdítani, a rászorulók megsegítését”. Eszerint a szociális biztonság előmozdítása nem megfelelő az olyan feltételek kikötése útján, mint az egyéves időtartam előírása a nyilvántartásbeli lakó- vagy tartózkodási hely bejelentésétől és regisztrációtól számítottan, illetve a tényleges, életvitelszerű tartózkodásra nézve, továbbá ezek együttesen teljesítendő feltételként meghatározása.

[14] A Szoc. tv 1. §-a a fent idézettek szerint a szociális biztonság megteremtése és megőrzése érdekében az állam, azon belül is a helyi önkormányzatok cselekvési irányát határozza meg, ennek érdekében a törvényben maghatározott és költségvetés adta kereteken belül az ellátások megállapítása és feltételei meghatározása terén mérlegelési jogot ad. Eszerint a szociális biztonság általános cél, irány – nem pedig adott feladatellátóra szabott követelmény.

[15] Ezt az értelmezést támasztja alá a Szoc. tv. 2. §-a amelyik így szól:
„2. § A szociális ellátás feltételeinek biztosítása – az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl – az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata.” A felelősség viselése tehát összetett, annak vállalási módja és keretei pedig jelentős mértékben az állam szervei oldalán szabályozási és más mérlegelési jogok gyakorlásához kötöttek.   

[16] Az indítványban szereplő „altruisztikus cél” tehát a Szoc. tv. (az eddig idézett, összesen két §-ra korlátozódó) célmeghatározásának szubjektív értelmezése. A 2. §-sal pedig nem is vág egybe (bár nem zárja ki azt).

[17] Az Ör. vitatott rendelkezésének tárgya és a hivatkozott alapelvi (célmeghatározási) jellegű szabályok között a kapcsolat túl távoli, továbbá az előbbiek szerint vitatható. Jogszabály-ellenesség ezen és csak ezen a címen a Kúria álláspontja szerint nem állapítható meg.

[18] Az alapul fekvő ügyben a települési támogatások körébe tartozó óbudai gyógyszertámogatás jogosultsági feltételei között az életvitelszerű ott tartózkodás ténye, illetve annak igazolása kérdéses. A kerületi önkormányzatnak jogszerűen igazolható szempontja a támogatottak személyi körének – törvényben szabályozott keretek közötti – meghatározása, figyelemmel a fővárosi önkormányzat felelősségére is.

[19] A jelen szabályozás keretei között van lehetőség és egyébként elvárható a tényállás pontos felderítése az eljáró hatóság részéről, így különösen a kerületben való életvitelszerű tartózkodás tartalmát illetően. Erre nem feltétlenül csak a lakhatás tényei, hanem más körülmények is jellemzőek lehetnek, mint amilyen a kérelemhez csatolandó háziorvosi nyilatkozatból megállapítható körzethez tartozás vagy más releváns tények.      

[20] Mindezek alapján az indítvánnyal támadott Ör.-rendelkezések alkalmazása tilalmának kimondására irányuló indítványt a Kúria a Bszi. 55. § (3) bekezdése alapján elutasítja.

A döntés elvi tartalma

[21] A helyi önkormányzat mérlegelési jogkörébe tartozó támogatások feltételeinek a törvényes keretek közötti megállapítása a Szoc. tv. alapelvi tartalmú rendelkezéseit önmagában nem sérti.

Alkalmazott jogszabályok

[22] 1993. évi III. törvény 1–2 §., 45. § (1) bekezdés, 1952. évi III. törvény 155/C. § (1) bekezdése, 2011. évi CLXI. törvény 48. § (3) bekezdése

Záró rész

[23] A határozat elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2017. február 21.

Dr. Kozma György s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró