Köf.5.034/2016/7. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5034/2016/7.

A tanács tagja: Dr. Kozma György, a tanács elnöke, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró

Az indítványozó: Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság
                          (1211  II. Rákóczi Ferenc út 78–82.))

Az érintett önkormányzat: Budapest XXI. kerületi Csepel Önkormányzata
                                        (1211 Budapest, Szent Imre tér 10.)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Giró Szász János ügyvéd
                                                           (1126 Budapest, Kiss János altábornagy u. 23. I/1.)

Az ügy tárgya: lakás bérbeadásáról szóló önkormányzati rendelet törvényességi felülvizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzat Képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában álló lakások bérbeadásának feltételeiről szóló 5/2011. (II. 25.)  önkormányzati rendelete 18.§ (1) – (2) bekezdése, 19. § (1) bekezdése törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

[1] Az alapügy tényállása szerint a felperes annak megállapítását kérte az indítványozó bíróságtól, hogy a bíróság illetékességi területén található, önkormányzati tulajdonú bérlakás lakásbérleti jogát a bérlő egyenesági hozzátartozójának halálát követően bérlőként folytathassa. Az önkormányzati lakásállománnyal gazdálkodó alperes perbeli érdemi nyilatkozata értelmében a felperes nem felelt meg az önkormányzat tulajdonában álló lakások bérbeadásának feltételiről szóló 5/2011. (II. 25.) Önkormányzati rendeletben (a továbbiakban: Ör.) foglalt egyik feltételnek sem, jogcím nélküli lakáshasználóként a lakás elhagyására volt köteles.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[2] Az indítványozó bíróság az Ör. az 18. § (1) és (2) bekezdésének, a 19. § (1) bekezdésének törvényességi vizsgálatát, megsemmisítését, valamint perbeli alkalmazhatóságának kizárását kérte a Kúria Önkormányzati Tanácsától. Álláspontja értelmében az Ör. hivatkozott rendelkezései olyan feltételeket állítanak a bérleti jog folytatása elé, amelyek túlterjeszkednek a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 32. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakon annak ellenére, hogy az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes más jogszabállyal.

[3] Az érintett önkormányzat – a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52.§-a alapján – állásfoglalásában az indítvány elutasítását kérte.

[4] Arra hivatkozott, hogy az Ltv. 32. § (2) bekezdése a „jogcímes” lakáshasználókra vonatkozik, ezért az Ör. 18 -19. §-ai a perben nem alkalmazandó jogszabályhelyek, következésképpen az Ltv. és az Ör. között az ellentét fel sem merülhet. Az Ör. 19. § (1) bekezdése pedig arra az esetre zárta ki a bérleti jog folytatásának lehetőségét, ha a folytatásra jogosult a bérlakásban lakik, ezzel védve a folytatásra jogosultak érdekeit.

[5] Kiegészített állásfoglalásában utalt arra is, hogy az Ltv. 32. § (2) bekezdése és az Ör. 18. § (2) bekezdése eltérő személyi kört fed le. Az Ltv. a bérleti jog folytatására jogosultak, az Ör. pedig a jogcím nélküli lakáshasználók lakhatásának lehetőségeit rögzíti. Mivel az Ör. a jogosultak szélesebb körének kívánja biztosítani a lakhatás – a bérleti jog folytatásának – lehetőségét, ezért az nem lehet az indítványban foglaltak szerint korlátozó, szűkítő szabályozás az Ltv. 32. § (2) bekezdéséhez képest.

[6] Az Ör. 19. § (1) bekezdésében megjelenő, a bérleti jog folytatását szűkítő szabály ugyanakkor nem az Ltv. 32. § (2) bekezdése szerinti, hanem az Ör. 18. § (2) bekezdés b) pontja szerinti személyi kör tekintetében korlátozza a bérleti jog folytatásának lehetőségét.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[7] Az indítvány nem megalapozott.

[8] A Kúria ebben az esetben is utal arra, hogy az önkormányzat a támadott Ör.-t az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésére visszavezethető, az Ltv. rendelkezései alapján végrehajtó jellegű jogalkotói jogkörében alkotta meg. Ezért az Ör. nem lehet ellentétes – egyéb jogszabályi rendelkezések mellett – az Ltv. szabályozásával sem.

[9] Utalni kell továbbá arra is, hogy a konkrét normakontroll eljárásban – mint amilyen a peres eljárásokhoz kapcsolódó bírói kezdeményezésre indult kúriai normakontroll eljárás – az Ör. perbeli időszakban hatályos rendelkezéseit kell összevetni a megítélt időszakhoz igazodó  törvényi és egyéb szintű jogszabályok tartalmával. Mivel a Kúria Önkormányzati Tanácsa számára nem álltak rendelkezésre a peres iratok, és az indítvány sem tartalmazott adatot a bérleti jog folytatására okot adó haláleset idejére, ezért azt kellett vélelmezni, hogy az Ör. vizsgálandó, perben alkalmazandó rendelkezése az indítvány mellékleteként megküldött.

[10] Utalni kell arra is, hogy a Kúria Köf.5059/2014. számú határozatában a jelen eljárásbelivel egyező jogkérdést ítélet meg: jelesül azt, hogy milyen tartalmú felhatalmazása van az önkormányzatoknak az Ltv. alapján, és mikor lép túl a végrehajtó jelleggel megalkotott önkormányzati rendelet az Ltv.  bérleti jog folytatásának törvényi tényállásán.

[11] A Kúria a hivatkozott határozatában egyebek mellett megállapította, hogy a bérleti jogviszonyok szabályozása többszintű: az Ltv. által nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyvet, az Ltv.-ben meghatározott területeken pedig helyi rendeleti szabályokat kell alkalmazni. Az Ltv. konkrét kérdések szabályozását utalja a helyi sajátosságokhoz igazodó helyi rendeletalkotási körbe. Ilyen például a bérleti szerződés feltételeinek meghatározására vonatkozó 3. § (1) bekezdés, a használati díj mértékének megállapítására vonatkozó 20. §, a bérleti jog megszűnésével kapcsolatosan a 27. § (2) bekezdése, a 31. § (2) bekezdése, de ilyen összefoglaló jellegű rendelkezés az Ltv. 2. számú melléklete.

[12] Az indítvány alapján azt kellett vizsgálni, hogy az Ör. 18. § (1)-(2) bekezdései és a 19. § (1) bekezdése szűkíti-e azt a feltételrendszert, amelyet az Ltv. 32. § (2)-(3) bekezdései állítanak fel a bérleti jog folytatása kapcsán. Szűkítő feltételek szabályozására az önkormányzat nem kapott felhatalmazást, ezért törvénysértőnek kellene minősíteni az Ör. ilyen tartalmú magatartási szabályát.

[13] Az Ltv. lakásbérlet folytatására vonatkozó 32. § (2) bekezdése az önkormányzati lakásbérletre vonatkozó speciális szabály. E szerint „[ö]nkormányzati lakás esetén az, akit e törvény alapján a bérlő a bérbeadó hozzájárulása nélkül fogadhat be a lakásba, a lakásbérleti jog folytatására jogosult, ha a bérlő a lakásba befogadta és a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott”. Az önkormányzati bérleti jog eltartó általi folytatását rendező 32. § (6) bekezdésen túlmenően ebben a körben felhatalmazó rendelkezést az Ltv. nem tartalmaz.

[14] Az Ltv. 32. § (2) bekezdése a bérleti jogviszony folytatásának két feltételét határozza meg: a bérlő helyébe lépni kívánó személyt a bérlő még életében a bérleménybe befogadhatta [Ltv. 21. § (2) bekezdése] és befogadta, illetve a befogadott személy a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. Az Ltv. 21. § (2) bekezdése rögzíti azt a személyi kört, akiket a bérlő a bérbeadó hozzájárulása nélkül fogadhat be. Az Ltv. 21. § (2) bekezdése értelmében „[ö]nkormányzati lakásba a bérlő a bérbeadó írásbeli hozzájárulása nélkül is befogadhatja házastársát, gyermekét, befogadott gyermekének a gyermekét, valamint szülőjét”.

[15] Az Ltv. 21. § (2) bekezdése és 32. § (2) bekezdéséből következőleg a bérlő házastársa, gyermeke, befogadott gyermekének a gyermeke és szülője – akiknek befogadására a bérlő életében sor került – jogosultak a bérleti jog folytatására akkor, ha a bérlő halálakor az önkormányzati bérleményben életvitelszerűen laktak.

[16] Az Ör. támadott 18. § (1) bekezdése értelmében „[a] lakás jogcím nélküli használói azok a személyek, akik a lakásbérleti jogviszony megszűnése után az önkormányzati lakásban visszamaradtak és a bérleti jogviszony folytatására nem jogosultak. A jogcím nélküli lakáshasználó a lakást a jogcím nélküli használat kezdetétől számított 60 napon belül köteles elhagyni”. A 18. § (2) bekezdése szerint „[a] lakás bérbeadására kell ajánlatot tenni annak a jogcím nélkül lakó személynek, aki – a rendelet hatályba lépését követően – a bérlő halála után maradt vissza a lakásban, ha:
a) a Polgármesteri Hivatal vagy a rendelet hatályba lépése után a bérbeadó a lakásba való befogadáshoz adott hozzájárulásakor erre kötelezettséget vállalt, vagy
b)  a jogcím nélkül visszamaradt személy
ba) az elhalt bérlő unokája, testvére, illetve az elhalt bérlő házastársának unokája, amennyiben több mint 3 évig életvitelszerűen a lakásban lakott,
bb) a bérlő élettársa volt, feltéve, hogy a bérlő halálát megelőzően több mint 10 évig életvitelszerűen a lakásban lakott,
és ott a fenti időszakon keresztül, megszakítás nélkül, bejelentett lakóhellyel – ideértve a határozott időre létesített tartózkodási helyet is, amennyiben a megszakítás nélküli – rendelkezett”.

[17] Az Ör. 18. § (1) bekezdése a „jogcím nélküli” lakáshasználókra vonatkozik, amely fogalomhasználat az Ltv. 91/A. § 13. értelmező pontja alapján nem kifogásolható. Eszerint ugyanis „[j]ogcím nélküli használó az, aki a lakást (helyiséget) a bérbeadónak (...) a hozzájárulása vagy a vele való megállapodás nélkül használja”. Az Ör. 18. § (1) bekezdés első fordulata azt a lakáshasználatot írja le, amely nélkülözi a bérbeadó hozzájárulását és a vele való megállapodást és amely nem kecsegtet a bérleti jogviszony folytatásának lehetőségével sem. Mivel az Ltv. 21. § (2) bekezdése és a 32. § (2) bekezdése szerint ilyen helyzet a bérlő házastársával, gyermekével, befogadott gyermekének a gyermekével és szülőjével kapcsolatosan nem állhat fenn, ezért az Ör. 18. § (1) bekezdésének törvénysértése nem volt megállapítható.

[18] Az Ör. 18. § (2) bekezdése kifejezetten az Ltv. 21. § (2) és 32. § (2) bekezdésétől eltérő személyi körre állapít meg, egyebekben rájuk nézve kedvező rendelkezéseket. Eszerint folytathatják a bérleti jogot mindazok, akiknek a befogadásához és ezzel együtt a bérleti jog folytatásához az önkormányzat bérbeadóként hozzájárult, valamint a meghalt bérlő unokája, testvére, házastársának unokája és élettársa az életvitelszerű lakáshasználat megfelelően hosszú időtartama esetén. Mivel az Ör. 18. § (2) bekezdése nem érinti az Ltv. 21. § (2) és 32. § (2) bekezdése szerinti személyi kör jogait, ezért annak rájuk nézve korlátozó jellege sem volt megállapítható.

[19] Utalni kell továbbá az Ör. 19. § (1) bekezdésére is. Az Ör. 19. § (1) bekezdése értelmében „[n]em lehet a lakás bérbeadására ajánlatot tenni a 18. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén sem, ha a lakásbérleti jog folytatására jogosult lakik a lakásban, illetve szociális bérlet esetén abban az esetben, ha a visszamaradt jogcím nélküli lakáshasználónak – kiskorú esetében szülőjének – bármilyen jogcímen lakása, vagy legalább 1/2-ed hányadban lakástulajdona, illetve haszonélvezete van”.

[20] Az Ör. 19. § (1) bekezdése – az indítványban foglaltaknak megfelelően – korlátozó rendelkezést tartalmaz. Ám nem az Ltv. 21. § (2) és 32. § (2) bekezdése szerinti személyi kör, hanem az Ör. 18. § (2) bekezdése szerinti személyi kör számára. A helyi jogalkotó az Ör. 19. § (1) bekezdésében ugyanis – helyesen és törvényesen – elsőbbséget ad a bérleti jog folytatására az Ltv. alapján jogosultak számára. Másképpen megfogalmazva: csak abban az esetben lehetséges az Ör. 18. §-a szerinti személyi kör számára – az ottani feltételek teljesülése esetén – a lakás bérbeadására ajánlatot tenni, ha nincs a bérleményben visszamaradó – és a törvényi feltételeknek megfelelő házastárs, gyermek, befogadott gyermeknek gyermeke és szülő.

[21] A kifejtettek értelmében a Kúria nem osztotta a bírói kezdeményezést, az Ör. támadott rendelkezéseit törvényesnek ítélte.  

A döntés elvi tartalma

[22] Nem lépi túl a felhatalmazás kereteit az önkormányzat akkor, amikor a törvényi szabályoktól eltérő személyi körre állapít meg jogosultságot. 

Alkalmazott jogszabályok

[23] 1993. évi LXXVIII. törvény 21. § (2) bekezdése, 32. § (2) bekezdése, 91/A. § 13. pont

Záró rész

[24] A Kúria az indítványt a Bszi. 55. § (3) bekezdés alapján utasította el.

[25] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárta ki.

Budapest, 2016. november 22.

Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró