Köf.5.021/2018/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5021/2018/4.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Horváth Tamás bíró

Az indítványozó: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzat

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

– Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzatának a helyi adókról szóló 20/2015. (XI. 30.) számú önkormányzati rendelete 11. § (2) bekezdés a) pontjának jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;

– elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő 35.K.28.189/2016. számú per tárgya a felperes 2016. évi telekadó fizetési-kötelezettsége. Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzatának Jegyzője, mint elsőfokú hatóság 2016. július 25. napján kelt 530/5/2016-f-3. számú határozatával felperest 2016. adóévben 150.000 forint telekadó megfizetésére kötelezte a Nagykovácsi belterület ... helyrajzi számú, címképzés alatti, kivett beépítetlen terület megnevezésű 1501 m2 területű ingatlannak a felperes tulajdonát képező ½ tulajdoni hányada (750,5 m2) ingatlan után.

[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. szeptember 29. napján kelt PE/040/1257-5/2016. számú határozatával a fenti ingatlan utáni 2016. évi telekadó fizetési kötelezettséget 75.000 forint éves összegben állapította meg az adóbevallás szerinti telekméretet alapul véve 375 m2 után, az elsőfokú döntés indokolás részének megváltoztatásával. Az adóhatóság a telekadó mértékét a Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének helyi adókról szóló 20/2015. (XI. 30.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 11. § (2) bekezdés a) pontjára alapította.

[3] A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő határozatának hatályon kívül helyezését kérte jogszabálysértésre hivatkozva. Álláspontja szerint az Ör. magasabb szintű jogszabályba, a helyi adóktól szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjába ütközik. Véleménye szerint az adómérték megállapítása során az önkormányzat nem volt figyelemmel a helyi sajátosságokra és az adóalanyok teherviselő képességére, melynek következtében az adó mértéke elvált az adótárgy értékétől, az vagyont elvonó konfiskáló jellegű.
A bíróság a perben az ingatlan forgalmi értékének megállapítása végett szakértői bizonyítást folytatott le. A kirendelt szakértő az ingatlan forgalmi értékét 2016. január 1-jén 6.310.000 forintban, 2017. január 1-jén 6 970 000 forintban állapította meg. Ezzel összefüggésben a felperes arra hivatkozott, hogy az elsőfokú határozatban kiszabott telekadót alapul véve az ingatlan teljes területe utáni 300.000 forint telekadó a perben kirendelt szakértő által szakvéleményben megállapított forgalmi érték ( 6.310.000 forint)  4-5%-át teszi ki.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[5] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: bíróság) 2018. július 6. napján kelt, 35.K.28.189/2016/32. számú végzésében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/C. § (1) bekezdése alapján indítványozta Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. 11. § (2) bekezdés a) pontjának törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárást. Egyidejűleg az előtte folyó per tárgyalását a nemperes eljárás befejezéséig felfüggesztette.

[6] A bíróság elfogadva a felperesi érvelést arra a következtetésre jutott, hogy az Ör. 11. § (2) bekezdés a) pontja a megalkotásakor hatályos Htv. 6. § c) pontjába ütközik és ellentétes a hatályos Htv. 7. § g) pontjával, mert az önkormányzat az adóalap fajtája, az adó mértéke a rendeleti adómentesség és az adókedvezmény meghatározása során nem volt figyelemmel arra, hogy ezek összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.

[7] A perbeli ingatlan a Nagykovácsi út melletti ún. Kecskeháti területen fekszik. A tulajdonosok által létrehozott Nagykovácsi Táj- és Környezetvédő Egyesület és a Nagykovácsi Önkormányzat 2001-ben megállapodást kötött a terület belterületbe vonásáról és az azon kialakított ingatlanok lakóépület építésére alkalmas telekké való átminősítéséről. Az önkormányzat a 19/2012. (IV.25.) számú rendeletében döntött a belterületbe vonásról. A bíróság – a szakértői vélemény alapján – megállapította, hogy a belterületi átszámozást követően a belterületi telkek nincsenek összhangban a korábbi 8/2009. (III.2.) számú önkormányzati rendeletben jóváhagyott Kecskeháti terület szabályozási tervével, az önkormányzat nem kezdeményezte a változás utáni állapot átvezetését a földhivatalnál.

[8] A bíróság szakvéleményre alapozott álláspontja szerint a perbeli ingatlan belterületbe vont kertvárosias besorolású, jó fekvésű ingatlan, művelés alól kivett, jelenlegi állapotában gondozatlan terület, amelyen a feltáró utak nincsenek kiépítve, végleges telekalakítási vázrajz nem készült, hiányzik a közművesítés, nincs végleges telekalakítás. A szakvélemény szerint – mivel a telek beépíthetősége bizonytalan – az ingatlan korlátozottan forgalomképes. A teljes ingatlan forgalmi értékét a szakértő 2016. január 1-jén 6.310.000 forintban, 2017. január 1-jén 6.970.000 forintban állapította meg.

[9] A bíróság megállapítása szerint mivel a perbeli ingatlan külterületi jellegét megőrizte, a közművesítés és az utak kiépítése nem történt meg – az arányos közteherviselés követelményére figyelemmel – az önkormányzat nem alkalmazhatott volna egységes adómértéket. Jogi álláspontja szerint külterületi, vagy differenciált (övezeti) adómérték megállapítása lett volna indokolt, azaz adórendelet megalkotásakor differenciált szemléletű normatív megközelítésre lett volna szükség.

[10] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján a 42. § (1) bekezdése értelmében hívta fel az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata előterjesztésére.

[11] Az önkormányzat védiratában előadta, hogy a bíróság indítványát kizárólag a felperesi előadásra és a perben kirendelt szakértő – az önkormányzat megítélése szerint – súlyos szakmai tévedésen alapuló szakvéleményre alapozta.

[12] Az önkormányzat kifejtette, hogy a Kecskeháti területek belterületbe vonásának ingatlan-nyilvántartási átvezetését a Pest Megyei Kormányhivatal Budakeszi Járási Hivatala Földhivatali Osztálya a 2015. december 30-án kelt 49470/2015. (XII. 15.) számú határozatával elvégezte. A telekalakítási megállapodást az önkormányzat 2017. október 31-én aláírta, de mivel az érintett 149 ingatlan tulajdonos közül egyetlen tulajdonos ezidáig nem írta alá azt, a telekalakítás átvezetése iránti kérelem még nem kerülhetett benyújtásra a fenti hatósághoz. Az önkormányzat – a területen való érdekeltségére hivatkozással – jelezte egyrészt, hogy a területen kiépíttette a későbbi csatorna-közművesítéshez szükséges ún. csatorna-átemelőt, továbbá, hogy az önkormányzat a telekalakítási megállapodás alapján hat nagy értékű építési telekké alakítható ingatlanhoz jut majd.

[13]     Az önkormányzat a bíróság által beszerzett szakvéleménnyel összefüggésben előadta, hogy tévesek a szakértő azon megállapításai, melyek a telek ismeretlen méretére, az építési korlátozásra, illetve az ingatlan forgalomképtelenségére utalnak. Hibás a szakvélemény a tárgybeli ingatlan forgalmi értékének megállapítására vonatkozóan is, olyan értékcsökkentő tényezőket („nincs végleges telekméret, nincs út, nincsenek közművek”) alkalmaz ugyanis, amelyeket az eladó, illetve a vevők a forgalmi érték meghatározásakor már nyilvánvalóan figyelembe vettek.

[14] Az önkormányzat által megbízott két független igazságügyi szakértő a perbeli ingatlan forgalmi értékét 2016. január 1. napjára vonatkozóan 28.300.000 forintban, 2018. január 1. napjára vonatkozóan pedig 31.500.000 forintban, illetve 30.200.000 forintban állapította meg. A Kecskeháti telepcsoportban található ingatlanok átlagos forgalmi értéke a bíróság által kirendelt szakértő véleménye szerint: 16.452 Ft/m2, az önkormányzat által megbízott igazságügyi szakértők szerint 18.840 Ft/m2”, illetve 20.119 Ft/m2. Ezek az értékek nem térnek el szignifikánsan Nagykovácsi Nagyközség átlagos telekáraitól (amely a bíróság által kirendelt szakértő szakvéleménye szerint 21.007 Ft/m2), így a Kecskeháti telekre és az egyéb belterületekre megállapított azonos mértékű telekadó megfelel az arányos közteherviselés követelményének.

[15] Az önkormányzata az adó konfiskáló jellegével kapcsolatban rögzítette, hogy a perbeli közel 30.000.000 forint értékű perbeli ingatlan után fizetendő 300.000 Ft összegű  –  azaz 1%-os  – telekadó teljes mértékben elmarad a bírói gyakorlat által konfiskáló jellegű adó tekintetében megállapított zsinórmértéktől. Utalt az önkormányzat arra is, hogy a vitatott Ör.-ben meghatározott 200 Ft/m2 telekadó mérték, nem éri el az infláció alapján megállapított, 2016. január 1. napjától irányadó 336 Ft/m2 maximális telekadó mértéket.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[16]     Az indítvány nem megalapozott.

[17]  A bíróság az egyedi ügyben alkalmazandó Ör. a vizsgált adóévben hatályos 11. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés törvényességi vizsgálatát kérte. A bírói indítvány szerint az Ör. nem kellően differenciál az adómérték meghatározásakor, továbbá konfiskáló jellegű.
    Az Ör. vitatott 11. § -a értelmében:
    (1) Az adó alapja a telek négyzetméterben számított területe.
    (2) Az adó mértéke:
    a) belterületen fekvő telek esetén: 200,-Ft/m2/év
    b) külterületen fekvő telek esetén: 20,- Ft/m2/év

[18] A bíróság megítélése szerint a belterületi ingatlanokra vonatkozó rendelkezés a rendelet megalkotásakor hatályos Htv. 6. § c) pontjába (1. oldal utolsó bekezdés és 2. oldal második bekezdés), illetve a 2017. január 1. napjától hatályba lépett Htv. 7. § g) pontjába ütközik. (3. oldal harmadik bekezdés), de az indítványban – a Kúria gyakorlatára utalással – csak a jelenleg hatályos Htv. 7. § g) pontjába ütközése miatti megsemmisítését kérte.

[19]    A Kúria Önkormányzati Tanácsa több korábbi határozatában rögzítette, hogy az Önkormányzati Tanács bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett, vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára csakúgy, mint az abban az idősíkban hatályos magasabb jogszabályok figyelembe vételére (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4). A perbeli ügyben a jogvita tárgyát az indítványozó bíróság előtt 2016. adóévhez kapcsolódó telekadófizetési-kötelezettség képezte, így mind a vitatott Ör., mind a Htv. 2016-ban hatályos normaszövege jelenti az alkalmazandó jogot. A Htv. 7. § g) pontja 2017. január 1-jén lépett hatályba, így az Ör. e §-ba való ütközését a Kúria Önkormányzati Tanácsa (sem a bíróság) nem vizsgálhatta.

[20]     A Htv. 2016. december 31-ig hatályban volt 6. § c) pontja szerint: „Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: [c)] az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa,”

[21]     A Htv. 6. § c) pontjának értelmezését a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf. 5001/2018/5. számú határozatában az alábbiak szerint foglalta össze. „A Htv. 6. § c) pontja tehát három szempontot rendelt az adómérték meghatározásához: az önkormányzat az adómértékben a helyi sajátosságokat, az adóalanyok teherbíró képességét és az önkormányzat gazdálkodási követelményeit érvényesítheti. E törvényi szabályozás implicit módon foglalta magában a differenciálás kötelezettségét.

[22] Az önkormányzati telekadóztatási gyakorlat vizsgálata során a Kúria Önkormányzati Tanácsa több elvi jelentőségű megállapítást fogalmazott meg. A telekadó mértékére vonatkozó rendelkezés törvényességét vizsgáló Köf.5001/2013. számú határozatában – az Alkotmánybíróság határozataira utalással – megállapította, hogy „a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik”. Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez – amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti – igazodó kell legyen. „Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény 30. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Htv. 6. § c) pontja közvetíti”.

[23] A teherbíró képességhez igazodó közteherviselés alkotmányos kötelezettsége magában foglalja – többek között – az adómérték arányosságát. Ezt az arányossági követelményt a telekadóról szóló szabályozásra vonatkoztatva a Kúria ítélkezési gyakorlata az adómérték meghatározásának differenciáltságához szorosan kapcsolódó kérdésként vizsgálta. A Köf.5018/2016/4. számú határozat azt emelte ki, hogy az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értéket általában, és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. Továbbá megjelent az a szempont is, hogy adott kategórián belül ne legyen olyan nagy eltérés, ami jogszerűen nem indokolható.

[24] A Kúria telekadóval kapcsolatos gyakorlatához tartozik a Köf.5047/2015/3. számú határozatban rögzített azon tétel, hogy a telekadó konfiskáló jellegének eldöntése esetén tekintettel kell lenni a több évet átfogó adóztatási gyakorlatra, a tulajdon értékének változására, és egyéb körülményekre is.

[25] A fentiek alapján a Htv. 6. § c) pontjába ütközés vizsgálatakor az adómaximumon túl vizsgálandó – többek között – az adóztatott ingatlan forgalmi értéke és a telekadó éves mértékének az összevetése.”

[26] A Kúria a Köf. 5042/2016/5. számú határozatában a forgalmi érték kérdésben is állást foglalt, e döntés elvi tartalma szerint a „Kúria normakontroll eljárásában a Bszi. alapján nincs lehetőség bizonyítás felvételére. Ezért a telekadóval kapcsolatos ügyekben a telek forgalmi értékének meghatározása során az ügy irataiból kell kiindulni.”

[27] Jelen eljárás már a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) hatálya alá tartozik. A Kp. 139. § (1) bekezdése az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárásra „e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel, a normakontroll sajátosságaira figyelemmel” rendeli alkalmazni. A törvény megtartja a jelenlegi gyakorlatot, és főszabály szerint a Kúria továbbra is „az indítványt tárgyaláson kívül bírálja el, indokolt esetben dönthet az indítvány tárgyaláson történő elbírálásáról.” [141. § (2) bekezdés] Tárgyalás tartása azonban kötelező, ha a perben bizonyítást kell lefolytatni, kivétel ez alól az okirati bizonyítás: ennek tárgyaláson kívül is van helye. [77. § (4) bekezdés]

[28] Figyelemmel arra, hogy az arányosság megítélése körében okirati bizonyítékok, az indítványozó bíróság által beszerzett ingatlanforgalmi szakvélemény és az önkormányzat védiratához csatolt értékbecslések a Kúria rendelkezésére álltak, a perbeli ingatlan forgalmi értékéhez kapcsolódó további tények megállapítása tárgyalás tartását és szakértői bizonyítás felvételét nem tették szükségessé a normakontroll eljárásban. A Kúria mindhárom szakvéleményt értékelte, melynek során a következőket állapította meg.

[29] A szakértők összehasonlító módszer alkalmazásával határozták meg a perbeli ingatlan forgalmi értékét, melynek során a kecskeháti ingatlanokra vonatkozó realizált adásvételek, illetve kínálati árak adataiból indultak ki. Az önkormányzat felkérésére eljárt szakértők szerint nincs lényeges eltérés a perbeli és az összehasonlító adatként figyelembe vett kecskeháti telkek jellemzői (fekvés, elhelyezkedés műszaki, infrastrukturális adottságok) között, ezért értékmódosító tényezők alkalmazása nem indokolt. A bíróság által kirendelt szakértő ezzel szemben 75%-os mértékű fajlagos forgalmi érték korrekciót alkalmazott, szakvéleményéből azonban nem tűnik ki, hogy a bázisul szolgáló kecskeháti ingatlanoktól a perbeli ingatlan mennyiben tér el, mi indokolta több olyan értékcsökkenő tényező figyelembe vételét, mint pl. [„nincs végleges, elfogadott telekalakítás, telekméret, nem beépíthető, nincs út, nincs közmű”], mely az összehasonlító adatként felhasznált valamennyi ingatlan realizált adásvétele során értékelést nyert a vételár kialakítása során. Megállapítható volt továbbá, hogy egyes értékcsökkentő tényezőt többszörösen is értékelt a szakértő, nevezetesen figyelmen kívül hagyta, hogy a perbeli telek éppen azért nem építhető be, mert jelenleg sincs út, közművek, ami a végleges telekalakítás elhúzódására vezethető vissza.

[30] Nyilvánvalóan téves megállapításokat tartalmaz a perbeli szakvélemény a teleknagyságra, a korlátozott forgalomképességre és a bizonytalan beépíthetőségre vonatkozóan is. A perbeli telek méretét az ingatlannyilvántartás és térképi adatbázis közhitelesen tanúsítja. A telket építési korlátozás, illetve tilalom nem terheli, a kecskeháti terület annak közművesítéséig fejlesztésre alkalmas építési teleknek minősül, ami átmenetileg legfeljebb a szakértő által vélelmezett forgalmi értékcsökkenésben nyilvánulhat meg, de a telek forgalomképességét nem korlátozza. E téves megállapításokat tartalmazó szakvélemény szakmai megalapozottságához nyomatékos kétség fért, így a Kúria Önkormányzati Tanácsa azt állapította meg, hogy a perbeli ingatlan forgalmi értéke jelentősen nem tér el a szakvéleményben összehasonlító adatként feltüntetett kecskeháti ingatlanok realizált átlagos forgalmi értékétől. Ennek alapul vételével azt állapította meg a Kúria, hogy a telekadó mértéke (300.000 Ft/év) az adóalap (~25-30 000 000 forint) mindössze 1-1,2%-a.

[31] A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint az adó konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor. (A Kúria a Köf.5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves telekadó mértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adó mértéke meghaladta a telek értékét. A teherbíró képességgel összhangban nem állóként semmisítette meg a Kúria Zalaszentiván Község Önkormányzata által alkotott rendelet telekadó mértékét meghatározó rendelkezéseit, megállapítva, hogy az adótárgy értékének közel 70%-át kitevő mértékű éves telekadó-mérték számottevően eloldódott az adóztatott vagyontömeg értékétől (Köf.5081/2013., MK 2013., 42. szám).) Perbeli esetben a telek forgalmi értékének 1,2%-át kitevő adómértékről van szó, így az adó konfiskáló jellegének megállapítása fel sem merülhetett. A Kúria megjegyzi, hogy bírói indítványban feltüntetett forgalmi érték elfogadása sem vezetne ettől eltérő következtetés levonására, mivel a forgalmi érték 4-5%-át kitevő éves adó mértéke sem tekinthető aránytalannak.

[32] A Kúria a Köf.5036/2015/4 számú határozatában rögzítette, hogy az önkormányzat végrehajtási jellegű jogszabályban, az absztrakció meghatározott szintjén alkotja meg a helyi adófizetés kötelezettségének szabályait. A Helyi adó tv. 6. § c) pontja alapján a települési önkormányzat az adózók teherbíró képességére, a helyi sajátosságokra és az önkormányzat gazdaságpolitikai érdekeinek részeként az önkormányzat gazdálkodási követelményeire is figyelemmel kell lennie. Ezért az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is.

[33] Jelen ügyben a Kúria Önkormányzati tanácsa megállapította, hogy differenciált mértékű (övezetek szerinti) telekadó akkor lett volna indokolt, ha belterületen, a Kecskeháti területen lévő ingatlanok és a nagyközség területén fekvő – eltérő tulajdonságokkal rendelkező – építési telkek átlagos forgalmi értéke között jelentős eltérés lenne kimutatható. Az átlagos forgalmi értékre vonatkozóan a bírósági szakértő (16.452Ft/m2), az önkormányzat által megbízott szakértők szakvéleménye (18.840 Ft/m2, illetve 20.119 Ft/m2) azonban nem mutat jelentős eltérést a bíróság által elfogadott szakvéleményben rögzített Nagykovácsi Nagyközség átlagos telekáraitól (21.007 Ft/m2). Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy nem indokolt a belterületi telkekre vonatkozó differenciált mértékű telekadó kivetése.

[34] Az adó mértékének megállapításával kapcsolatban a Kúria Önkormányzati Tanácsa a következőket állapította meg. Az Ör. 11. § (2) bekezdés a) pontja értelmében: „Az adó mértéke a belterületen fekvő telek esetén 200 Ft/m2 /év.” Htv. 21. §-a az adókivetés éveiben az adó alapját az önkormányzat döntésétől függően a telek m2-ben számított területében, vagy a telek korrigált forgalmi értékében állapította meg. Az adó évi mértékének a Htv. 22. §-ában meghatározott felső határa a 2016. adóévre 336,0 Ft/m2. Megállapítható tehát, hogy az adó mértéke a Htv. 22. § a) pontja szerinti 200 Ft/m² felső határhoz, különösen a 6. § c) pontja szerinti valorizált értékhez viszonyítottan nem minősíthető magasnak, az adó mértéke önmagában törvényes.

[35] Mindezekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az indítvánnyal érintett Ör. 11. § (2) bekezdés a) pontja nem ellentétes a 2016. december 31-i hatályos Htv. 6. § c) pontjával, ezért az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

Záró rész

[36] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[37] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[38] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[39] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2018. október 9.

Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás s. k. bíró